2013. február 6.

Csak ne kiabáljam el...

Hihetetlen milyen jó érzés amikor már nem csak a felületes dolgaival vagy tisztában. Hogy milyen mikor ott a haverja, hogy más lányokkal hogyan viselkedik, hogy szinte tudtára adja a környezetének igen is te az övé vagy már majdnem. Mikor az emberek megnyílnak, úgy érzem tényleg az életük része leszek. Onnantól kezdve nem az ismerős ismeretlen vagyok nekik, akinek csak a nevét tudják, meg hogy néha milyen normálatlan tud lenni..
Bevallom, mikor megismerek valakit és elkezdünk jobban megismerkedni, az elején határozottan halk típus vagyok, kicsit visszahúzódom. Viszont ahogy egyre jobban megismerem úgy kezdek felszabadulni, jobban megnyílni. Igazából, egy-két múltban történt dolognak köszönhető talán ez a viselkedés..
Hiába, a múlt kísért.. De miért?! ._.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése