Elmélkedj velem!

Mikellene?
Egy újabb elmélkedés?
De miről?
Most téma sincs...:/

Pedig most olyan furi hangulatom van...olyan semilyen...de jó lenne ha megint olyan jó kedvem lenne mint november végén-december elején...mert akkor, na akkor minden összejött jó dolgok történtek velem...és boldog voltam úgy ahogy voltam a barátaimmal a rokonaimmal mindenkivel jóba voltam...aztán szembe jött újból...és én már megint utána "epedezem" de minek?? Amikor kedves megminden, de ha nem élek igazán ha rá gondolok...vagyis élek...örülök hogy létezik...de máshogy élek...egy részem szenved....kinlódik utána...ő meg...azzal aaa uhh nincs rá szó mivel van...és röhögnek...meg majdnem minden...:/ De nem szerelmes belé...legalábbis úgy tünik...persze ennek aaa...tetszik...ő...de hát...ajj már...kész szerencsétlenség vagyok-.-
Legalábbis szerintem...delegalább van aki miatt érdemes "élni"...na ez depisnek hangzik...xD
De nem vagyok az jelzem!
Csak éppen szeretek elmélkedni...vagy inkább szívből beszélni...

Egy könyv amit most olvastam egy kislányról szól aki nem tud beszélni a neve Clair de Lune azaz Holdfény...egy nap találkozik egy beszélő egérrel aki elviszi Ischmanome testvérhez az a testvér rá jön hogy a kislány nem tud beszélni és elkezdi tanítani kérdezgeti hogy szerinte mért nemtud beszélni...stb...aztán amikor a kislány alig hallhatóan beszél hozzá "madárfióka csipogással" arra kéri kezdjen el figyelni...ne akármire hanem a szívére...mert lehet hogy az a fő oka hogy néma...a kislány igyekszik figyelni mindenre...ez nagyon nehéz de aztán a kislány megtanul figyelni ez által beszélni is... a könyv szűken ez mármint a lényege de az egérről nemtettem említést és másdolgokról sem...ez csak a szűkebb része...Amúgy a könyv címe: Holdfénykisasszony Clair de Lune a néma kislány története...szerintem cuki történet:))
"A szívből beszélni"-ről jutott eszembe...
Na mára is megvolt a beszédem-elmélkedésem-történet leírásom....

De még talán engedi a karakter-korlát az írást...:
Egy jó barátom azt mondta hogy nagyszerű dolgokat írok vagy fenomenálisakat? Már nem is tudom...De abban biztos vagyok hogy a nagyszerű egyik fokozása volt...♥
És ez olyan jól esett...:)
Nincs rá szó hogy mennyire "imádom" ezt a jó barátot:)
Néha úgy érzem nem kell beszéd, a tettek jobban megmutatják mit érzünk...
No meg nem mindig az agyunkra kell bízni a döntést, a szívünk jobban tudja választ...
Szeretem megfigyelni az állatokat hogyan élik életüket, de leírni képtelenség, mert egy szó nem fejezheti ki azt amit az a teremtmény megtesz...
Egy tanárom matek gyakorlás közben azt mondta: Az a bajom hogy nem figyelek eléggé...
Szerintem nem így van...csak ha ideges az ember lánya akkor mindenki véthet kisebb-nagyobb hibákat...
Na jó, természetesen én sem vagyok tökéletes...senki sem az...aki pedig az lenne...na az már UFO...nemde?:))

Karácsony a szeretet ünnepe, de már kizsákmányolták...komoly szavak egy ennyi idős lánytól mint én...de ez az érzésem...
Ez az ajándékozás...jó dolog...de nem ebből áll a karácsony...abból hogy együtt vagyuk a szeretteinkkel, jól érezzük magunkat...
Persze, biztosan, kifejezzük szeretetünket ajándékokkal...de amit megveszünk abban nincs igazán benne a szívünk, csak abban amit mi csinálunk...
Sokan nem vesznek ajándékot különb féle okokból de ők is ugyan úgy szeretik egymást néha még jobban is mint azok akik ajándékoznak...Ez a véleményem...lehet hogy megbánom...de ha ez valaki véleménye akkor bünhődnie kell ha éppen rosszat állít...sok mindenről szívesen vitazkoznék veled kedves:)
De nincs mindenkire időm...élnem is kell valamikor...gondolkodnom...pihennem...és ez a pillanat most jött el...pihenni kell most...holnap talán írok...addig meg:
Puszivan^^