2017. október 24.

Új kezdet máshogy

Azt hiszem vagy hatvanszor kezdtem újra a blog írást. Régen ment, mára már feleslegesnek érzem. Életem az egyetlen talán akinek még néha eszébe jut és megnézi írtam-e, de általában nem talál semmi újat. De ezért szeretem, hogy ilyen dolgok is eszébe jutnak. Na majd most, ha legközelebb megnézi (Muhahaha. Szeretlek Nyúl! ♥)

Egy gyötrelmes 5 évnek vége, kezdődött egy reményekkel teli 2 év, amiről azt kell hogy mondjam, így durván két hónap után, hogy pozitív. Azt kellett tapasztalnom, amit eddig is tudtam magamról, hogy nem vagyok szörnyű személyiség, még mindig kedvelnek az emberek, annak ellenére, hogy 5 év alatt passzív-agresszív voltam, ha beléptem az iskola kapuin. Bevált módszer volt, meg az is hogy a végére már lesz*rtam mindent és mindenkit.

Elkezdődött a Szeptember és habár régi ismerős is várt, de új emberekben bővelkedő közösségbe kerültem. A nyár folyamán elhagytam azt a stílust/viselkedést, amit kénytelen voltam felvenni az elmúlt években az iskolán belül. Nyitott voltam/vagyok mindenki felé, újra könnyen barátkozom. Egy meglehetősen jó társaság vesz körül, sokan harsányak, néhányan kicsit dilisek, de szerethetők, és annak ellenére, hogy még keveset tudunk egymásról, kiállunk a másikért, ha kell. Jó példa rá, hogy amikor egy olyan ember köt belém, akivel még egy szót sem váltottam, belém köt, beszól nekem, amin én persze kiakadok, rögtön 5-en akarták megverni. Nem megoldás az agresszió, de azért jól esett, ugyanis eddig ha belém kötöttek a Hildben, védjem meg magamat, mindenki hallgatott. Azonban a védelmi vonalamat, a nyáron elhagytam, gondoltam olyan rossz dolgok már úgysem érhetnek, így még rosszabbul estek a kéretlen szavak. Naiv voltam, felkészületlen.
Azóta elcsendesültek a dolgok, nem is érdekel már.

Szóval igen, egy jó társaságba kerültem, mindenki kedves, egészen nyitott és jól megtaláljuk a hangot egymással. Senki sem tökéletes, de nagyon pozitív dolgokat tapasztalok.

A Pálffy is egy kellemes csalódás. Szóbeszédben terjedő rossz híre ellenére egy egészen jó iskola. Az elmúlt hónapokban pozitív csalódások értek szinte folyamatosan. Így nem gondolom, hogy bármi probléma lenne a jövőben, de majd meglátjuk. Egyenlőre nagyon jól elvagyok, amihez az új osztályom is jelentősen hozzájárul.
Van gyakorlat is, ami azért egy kicsit más tészta. Egész nap pakolok, pontosabban komissiózok, lejárom a lábam, és habár nem ezt kellene csinálnom, amit egész nap csinálok, de elviselhető, és még megrendelő lapot is látok. Igaz, azt nem tudom, hogy a külső helyszínes vizsgarészt hogyan fogom megcsinálni, de egyenlőre még nem aggódom rajta. Azt hiszem ráérek ezen gondolkozni jövőre. Addigra meg lehet másik helyen leszek, majd meglátjuk.

Szóval egy fantasztikus nyár után, (részletezném, ha létezne annyi idő egy napban, de azt hiszem 24 óra kevésnek bizonyulna leírni végig azt a sok jó élményt amik történtek velem a nyáron) egy kellemes ősz következett, ami még mindig tart, habár vannak problémák olykor-olykor, de összességében úgy gondolom egy nagyon kellemes időszak az életemben, és ez csak fokozódik, ugyanis őszi szünetben hozzám költözik életem szerelme, és végre megízleljük az együttélést és annak velejáróit.

Most végre (helyesbítek már 2 éve, csak nehezen indult útnak az egész, előbb a magánéletem került sínre akkor) úgy érzem jó irányba halad az életem.

Elmaradt bejegyzés

2017. május

"Nem tudom eldönteni most újra kezdem vagy folytatom?
Igazából nem is hiszem hogy ez számítana, ugyanis nem ez a lényeg.
Az a lényeg hogy megígértem nagyjából egy hónapja az életemnek, hogy írok amint végzek az érettségivel. Túlzás, hogy már végeztem, de már majdnem.

Azt kell hogy mondjam az ember előtt mindig vannak kihívások, van amit már előre tud, hogy vár rá, van ami meg csak hirtelen kialakul. Ezek a hirtelen dolgok a problémák általában amikre vagy rögtön vagy záros határidőn belül megoldást kell találni.

Nos az érettségi az nem ide tartozik, hiszen amikor jelentkezel már nyolcadik osztályban egy középiskolába, és fel is vesznek onnantól kezdve 4-5 éven át arra készülsz, tehát tudod már jóval előre, hogy be fog következni ha akarod ha nem. Én egy részről nem akartam, másikról meg igen.
Azért nem akartam, hogy elérkezzen ez az időszak ugyanis, mint anno általánosba a felvételi írásra mindenki ráparáztat hogy jujj érettségi az húde nehéz meg ettől függ a jövőd. Francokat. Manapság semmit nem ér az érettségi, Dunát lehet vele rekeszteni, ahogy lassan már a diplomásokkal is. Semmibe vesznek, mert nincs semmi kézzel fogható tudásod. Oké, hogy tudod, hogy Petőfi milyen költeményeket írt, meg hogy a törökök hány évig tartották Magyarország középső részét hódoltság alatt. De ezzel mit érünk el? Ettől lesz bárkiből dolgozó, kereső ember? Nem hinném.
Most, hogy túl vagyok az írásbeliken még azt sem tudom mondani, hogy olyan húde nehéz volt, mint amivel paráztatnak mindenkit. Mert nem az, ugyanaz mintha témazárót írnál. Komolyan.

Másik részről meg vártam. Igazából jobban vártam, mint nem akartam ugyanis végre lezárult az életem egy olyan szakasza, amitől örömmel búcsúztam és eszem ágában sem állt megsiratni.
Jó emlékek szinte nem is maradtak meg, rossz viszont annál több, így boldogan álltam ott a ballagásomon örömmel, hogy végre búcsút intek az elmúlt 5 év kellemetlenségeinek. Borzalmasnak nem mondanám, de azért kellően utáltam ezt az 5 évet.

Magánéleti szempontból nem, ugyanis mikor felkerültem kilencedikbe annak az évnek az elején ismertem meg a legcsodálatosabb embert a világon. Ha arra gondolok, hogy azóta eltelt 5 év, és mi még mindig ismerjük egymást, ráadásul nem elég hogy a legjobb barátom, de még a szerelmem is két éve, akkor egyenesen úgy érzem ragyogok. Kívül, belül.

Szóval igen, vége a Hildes éveknek. Kibírtam, befejezem még a szóbeliket és többet már nem kell vele foglalkoznom.

Kicsit úgy tűnhet, hogy az iskolával volt bajom, de tévedés. Bár szervezésben nem a legjobbak, de a tanárikar hozzáállása, munkája úgy gondolom megfelelő. Nekem az egyetlen és legnagyobb problémám az volt, hogy egy olyan osztályba jártam, ami élhetetlenné tette a mindennapjaim. Olyan emberek közé kerültem, akiknek az sem volt elég, ha az egész karodat nyújtottad a kisujjad helyett. Segítettél, aztán már akkor is amikor már tudtad, hogy nem szólnak, de úgysem megy nekik, és te illetve én lettem a rossz. Mert egyszerűen csak segíteni akartam nekik a magam maximalista módján.

Fura egy társadalomban élünk... Engem csak az nyugtat, hogy tudom ha nem is vagyok tökéletes és mindig jó de, nem vagyok olyan borzalmas és elviselhetetlen mint aminek ők beállítottak."

2016. augusztus 23.

July

Azta tyűha. Olyan rég jártam erre hogy még az augusztus is eltelik mire leírom mi volt júliusban. Nem megy már ez nekem úgy mint rég. Azt hiszem kinőttem én már ebből a "mutassuk meg magunkat a világhálónak"-dologból. Na mindegy, ha nem felejtem el azért folytatom.
Mondjuk már azt sem tudom mi volt júliusban. De azért próba cseresznye nézegetem kicsit a naptárat hátha rájövök..
Nos rögtön a hónap eleji hétvégén Balatonudvariba voltunk pár barátunkkal. Pénteken este mentünk le ami külön élmény volt, nem a forgalom miatt, mert az nem volt vészes, hanem mert előttünk mentek motorral úgymond útmutatóként Laci nővére és a párja. Élveztem már a lefelé vezető utat is, bár volt némi probléma, de gyorsan megoldódott, és el sem tévedtünk, úgyhogy leértünk egyben. Hálistennek egész jó időnk volt, tudtunk fürdeni is másnap délután. Délelőttre kisebb városnézést terveztünk Fürden, de elvette a kedvünket egy gourmet fesztivál, ami nem volt nyitva délben. Számomra azóta is felfoghatatlan, de mindegy, túltettük magunkat rajta és leugrottunk a partra enni, majd vissza mentünk a cuccainkért aztán újra le a partra most már fürdeni. Kellemes volt a víz, bár engem zavart hogy gyorsan mélyült. Tudni kell rólam hogy nem tudok úszni, és kellemetlenül érzem magam ha a nyakamig ér a víz. Mintha nyomná a mellkasom, a tüdőm. Némi vízfóbiám van igen, legalábbis én úgy gondolom. Sosem magyaráztam be magamnak, egyszerűen rosszul érzem magam ha a nyakamig ér a víz. Ennek ellenére bementem a többiekkel addig amég jól éreztem magam, ők pedig nagyon rendik voltak és valaki mindig ott maradt velem. Este sütögettünk, végül mivel disco votl a parton minket kivéve mindenki lement a partra. Mi pedig kissé kimerülten ágyba dőltünk, és újra megállapítottuk, hogy sosem leszünk már azok a reggel hatig fent maradósak. Másnap egész rossz időre ébredtünk ezért hosszas megfontolás után, arra jutottunk, hogy pakolunk és megyünk haza, csak előbb még eszünk ebédet a parton. Össze takarítottunk, kipakoltuk a cuccainkat a kocsiba, végül lesétáltunk enni. Vissza érve pici pihenő után elindultunk haza. Kellemes kis hétvége volt, főleg hogy jó pár éve nem voltam a Balatonnál.
Sok pihenővel telt a hónap, úgy éreztem meg is érdemlem. A pihenés mellett az egészség is a központban volt, az éves kontrolljaimra mentem, bár ezek még augusztusban is tartanak, mert nem kaptam időpontot júliusban, de nem számít.
Pesten is járunk, mert Laci nővére idén diplomázott, és diplomaosztóra mentünk. A hosszabb, de költségmentes utat választva kanyargós úton jutottunk fel a fővárosba. Az az út is külön élmény volt, de nagyon szép is, mivel a dombok, hegyek között vezetett a szerpentin, le és fel. Most már legalább ezt is tudom, hogy így is el lehet jutni Budapestre, és azt is hogy milyen egy diplomaosztó. És ha nem te diplomázol akkor kérlek ne öltözz ki. Jó legyél csinos, de a szoknya felesleges, ja és ne vegyél magassarkút. Csak egy tipp.
A nyár legfelejthetetlenebb 4 napja is Júliusban volt. A baráti társaság 4-5 napra Siófokra ment. És persze mi is mentünk. Azt kell hogy mondjam álmaim helye. Komolyan. Minek mennek az emberek a tengerhez? Van nekünk is sajátunk! Egy nyaralóházas övezetben volt ahol a házhoz volt saját stég. A kutyát nem érdekelte hogy te mikor kelsz, mikor fekszel, mikor fürdesz, meddig ülsz a stégen. Imádtam. Sátraztunk úgyhogy voltak azért kellemetlen dolgok, például utolsó éjjel amikor is jött egy szép kis vihar... De bemenekültünk a házba úgyhogy, megúsztuk, meg a sátor is. De a sátorban szarrá áztunk volna az tuti. Imádtam, hogy estig kint ültünk a stégen és néztük ahogy megy le a nap, közben beszélgettünk, majd a csillagokat néztük. Még a vizet is nekem találták ki, tiszta volt, meleg (!) és a derekamig ért. Ja és még jobb időnk volt, mint Balatonudvariban. Nagyon imádtam. Legszívesebben az egész évet ott tölteném, legalábbis egy ilyen helyen.

A hónap többi napján punnyadtunk, vagy mászkáltunk erre-arra. Ezek voltak a legemlékezetesebb pillanatok amiket említettem. Amennyit csak lehetett együtt voltunk/vagyunk a nyáron, ami felhőtlenül boldoggá tesz. Ha vannak is nehézségeink néha, rögtön megoldjuk, mert amúgy sem bírnám megbeszéletlenül, és úgy érzem ez így jó.