2016. augusztus 23.

July

Azta tyűha. Olyan rég jártam erre hogy még az augusztus is eltelik mire leírom mi volt júliusban. Nem megy már ez nekem úgy mint rég. Azt hiszem kinőttem én már ebből a "mutassuk meg magunkat a világhálónak"-dologból. Na mindegy, ha nem felejtem el azért folytatom.
Mondjuk már azt sem tudom mi volt júliusban. De azért próba cseresznye nézegetem kicsit a naptárat hátha rájövök..
Nos rögtön a hónap eleji hétvégén Balatonudvariba voltunk pár barátunkkal. Pénteken este mentünk le ami külön élmény volt, nem a forgalom miatt, mert az nem volt vészes, hanem mert előttünk mentek motorral úgymond útmutatóként Laci nővére és a párja. Élveztem már a lefelé vezető utat is, bár volt némi probléma, de gyorsan megoldódott, és el sem tévedtünk, úgyhogy leértünk egyben. Hálistennek egész jó időnk volt, tudtunk fürdeni is másnap délután. Délelőttre kisebb városnézést terveztünk Fürden, de elvette a kedvünket egy gourmet fesztivál, ami nem volt nyitva délben. Számomra azóta is felfoghatatlan, de mindegy, túltettük magunkat rajta és leugrottunk a partra enni, majd vissza mentünk a cuccainkért aztán újra le a partra most már fürdeni. Kellemes volt a víz, bár engem zavart hogy gyorsan mélyült. Tudni kell rólam hogy nem tudok úszni, és kellemetlenül érzem magam ha a nyakamig ér a víz. Mintha nyomná a mellkasom, a tüdőm. Némi vízfóbiám van igen, legalábbis én úgy gondolom. Sosem magyaráztam be magamnak, egyszerűen rosszul érzem magam ha a nyakamig ér a víz. Ennek ellenére bementem a többiekkel addig amég jól éreztem magam, ők pedig nagyon rendik voltak és valaki mindig ott maradt velem. Este sütögettünk, végül mivel disco votl a parton minket kivéve mindenki lement a partra. Mi pedig kissé kimerülten ágyba dőltünk, és újra megállapítottuk, hogy sosem leszünk már azok a reggel hatig fent maradósak. Másnap egész rossz időre ébredtünk ezért hosszas megfontolás után, arra jutottunk, hogy pakolunk és megyünk haza, csak előbb még eszünk ebédet a parton. Össze takarítottunk, kipakoltuk a cuccainkat a kocsiba, végül lesétáltunk enni. Vissza érve pici pihenő után elindultunk haza. Kellemes kis hétvége volt, főleg hogy jó pár éve nem voltam a Balatonnál.
Sok pihenővel telt a hónap, úgy éreztem meg is érdemlem. A pihenés mellett az egészség is a központban volt, az éves kontrolljaimra mentem, bár ezek még augusztusban is tartanak, mert nem kaptam időpontot júliusban, de nem számít.
Pesten is járunk, mert Laci nővére idén diplomázott, és diplomaosztóra mentünk. A hosszabb, de költségmentes utat választva kanyargós úton jutottunk fel a fővárosba. Az az út is külön élmény volt, de nagyon szép is, mivel a dombok, hegyek között vezetett a szerpentin, le és fel. Most már legalább ezt is tudom, hogy így is el lehet jutni Budapestre, és azt is hogy milyen egy diplomaosztó. És ha nem te diplomázol akkor kérlek ne öltözz ki. Jó legyél csinos, de a szoknya felesleges, ja és ne vegyél magassarkút. Csak egy tipp.
A nyár legfelejthetetlenebb 4 napja is Júliusban volt. A baráti társaság 4-5 napra Siófokra ment. És persze mi is mentünk. Azt kell hogy mondjam álmaim helye. Komolyan. Minek mennek az emberek a tengerhez? Van nekünk is sajátunk! Egy nyaralóházas övezetben volt ahol a házhoz volt saját stég. A kutyát nem érdekelte hogy te mikor kelsz, mikor fekszel, mikor fürdesz, meddig ülsz a stégen. Imádtam. Sátraztunk úgyhogy voltak azért kellemetlen dolgok, például utolsó éjjel amikor is jött egy szép kis vihar... De bemenekültünk a házba úgyhogy, megúsztuk, meg a sátor is. De a sátorban szarrá áztunk volna az tuti. Imádtam, hogy estig kint ültünk a stégen és néztük ahogy megy le a nap, közben beszélgettünk, majd a csillagokat néztük. Még a vizet is nekem találták ki, tiszta volt, meleg (!) és a derekamig ért. Ja és még jobb időnk volt, mint Balatonudvariban. Nagyon imádtam. Legszívesebben az egész évet ott tölteném, legalábbis egy ilyen helyen.

A hónap többi napján punnyadtunk, vagy mászkáltunk erre-arra. Ezek voltak a legemlékezetesebb pillanatok amiket említettem. Amennyit csak lehetett együtt voltunk/vagyunk a nyáron, ami felhőtlenül boldoggá tesz. Ha vannak is nehézségeink néha, rögtön megoldjuk, mert amúgy sem bírnám megbeszéletlenül, és úgy érzem ez így jó.

2016. július 24.

June

Most, hogy lassan már a Júliusnak is vége most már írok Júniusról.
A hónap első 2 hete még iskolás hét volt. De már csak lazán, mondjuk ez már májusban elkezdődött. A tanév 15.én ért véget, ezen a napon mi osztálykiránduláson voltunk Budapesten. Voltunk a BME Építőmérnöki Karán, majd az Erzsébet híd egyik feszítőkamrájában is. Elég parás volt, mert olyan volt mintha felettünk bombák csapódnának be ahogy az autók mentek a hídon, ráadásul olyan volt mintha egy bunkerben lennénk. Tiszta világháború feeling. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám. Utána átmentünk a pesti oldalra és hajóval feljebb mentünk a Dunán a Halászbástyához, majd elmetróztunk a Terrorházához. Jó kis nap volt igazából, ahhoz képest hogy last minute osztálykirándulás volt, mivel nem tudták eldönteni hova menjünk és egyáltalán hogy legyen. Júniusban lett volna még az angol emelt érettségim szóbeli része de arra nem mentem el, így jövőre újra próbálkozhatok, ha szeretnék. Majd addigra eldöntöm. Volt még szakmai nap is, az Austrothermnél voltunk gyárlátogatáson. Az évzárót szombaton délelőtt tartották, igazából egész gyorsan lement az egész, és végre vége lett az évnek. Következő hétfőtől mehettem nyári gyakorlatra. Az elkövetkező hetek a gyakszival teltek el, hétvégén Lacival. A kedvesem 19 lett a hónap végén úgyhogy szülinapoztunk is. Most pár hónapig idősebb nálam, de who cares. Igazából a gyaksziról nem tudok mit írni, dolgoznom kellett és kész. Adminisztráltam, segítettem, munkaterületen voltam.
Igazából nem sok minden történt Júniusban, ami nem feltétlenül probléma számomra. Végre kifújhatom magam.

2016. június 1.

May

Hónap elején angol érettségit írtam. Hát nem volt könnyű, sőt marha nehéz volt, de még így is jobbra számítottam mint amilyen lett. Úgyhogy jövőre újra próbálkozom vele. Kicsit elkeserített, de túl vagyok már rajta, bár még nem szívesen gondolok vissza rá. De legközelebb reméljük jobban sikerül.
A tanév hihetetlenül a végét járja, alig eszméltem még rá hogy év vége lesz. Egyszerűen nem érzem, hogy hú de bele kellene húzni az utolsó hetekben. Bár az is igaz, hogy nagyon stabil jegyeim vannak.

Május első hetén semmi fontos nem történt az érettségin kívül. Laci itt tudott aludni hét közben ami nagyon jó volt, főleg hogy elterelte a figyelmemet így nem stresszeltem rá az érettségire napokkal előtte. Ugyanis én úgy gondolom az utolsó pillanatban már felesleges tanulni bármit is, ami éveket foglal össze. Tavaly sem tanultam már informatika és angol előtti napokban. A következő héten nem volt a fél osztályom ugyanis 10 ember mehetett Erdélybe, mert a Hild megnyerte a Határtalanul nevű pályázatot. Elég laza hét volt, ráadásul utána hosszú hétvége következett. Pünkösdkor nem igazán voltunk sehol ha jól emlékszem. Aztán elkezdődtek a nagy dolgozatírások, év végi témazárók egyebek. Volt közben Hild 70, ami az iskola fennállásának évfordulója volt, nagy örömömre szombaton délelőtt.. Következő héten elmaradt egy Diák nap ami majd be lesz pótolva Június 6.-án. aztán unalmasabb dolgozatokkal teli hét következett, majd azt felül múlta a mostani hét még több dolgozattal. Plusz a héten tudtam meg az érettségi írásbelijének az eredményét úgyhogy elég rossz zárása volt a hónapnak.

A hétvégék Lacival teltek ismét, hétköznap is néha beugrott munka után, vagy ha nem dolgozott átjött délután. Azt vettem észre mintha a mi kapcsolatunk kicsit máshogyan működne, zajlana. És ez nem jelent számomra rosszat. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy 4 éve ismerjük már egymást. Például az első jó pár hónapban, mondhatni az elmúlt 9 hónapban csak a teke és a punnyadás volt a hétvégi program. Igaz, én igényeltem is, szükségem volt a kikapcsolásra. De például az elmúlt hónapban elkezdtünk ide-oda mászkálni, úgymond randizni. Szóval mi előbb voltunk otthon ülősek és most van az a szakasz hogy megyünk ahova csak lehet és van kedvünk. Ami egyáltalán nem baj, eddig bekuckózásra volt szükségünk és sok pihenésre, most meg szívesebben mozdulunk inkább ki. A hónapban eljutottam például a Fagylalt napján a Jánoska cukrászdába Komáromba. Nagyon szerettem volna már jó ideje eljutni oda, mert sokan mondták, hogy milyen jó. Nem csalódtam bennük igazából azt kell hogy mondjam. Tényleg finom a fagylaltjuk. Aztán például a múlt hétvége igazán aktívvá sikeredett. Péntek délután 24 km-t tekertem le Bana-Ölbő oda, vissza. Jött velem Laci motorral, mert ő lusta mostanában, de azt kell hogy mondjam jól esett. Voltak pillanatok amikor már leakart törni a lábam, nem bírtam tekerni, de csak azért is megcsináltam. Annak ellenére hogy nagyjából Ölbő felé félúton már azon gondolkoztam, hogy azt mondom forduljunk vissza. Igaz, ehhez közre játszott az is hogy Laci motorja rendetlenkedett. De végül is nem mondtam, és a látvány kárpótolt. Rettenetesen régen jártam Ölbőn, talán 10-11 éves koromban, és annyira jól esett az a csend és nyugodtság amit a tó parton ülve tapasztaltam. És esküszöm a vissza út rövidebbnek tűnt. Szombaton házi buliban voltunk, amin rettenetesen jól éreztem magam. Nagyon jól kitudtam kapcsolni, jól elvoltam és megnyugodtam, hogy a baráti kör kezd elfogadni. Bigmándon aludtunk, ott is ebédeltünk aztán Vasárnap délután haza jöttünk, pihengettünk estig, aztán pedig elindultunk Győrbe megnézni az Ezer lámpás éjszakáját. Addig jutott el a történet, hogy majdnem kiértünk a helyszínre. Csak közben jött a semmiből a vihar és inkább úgy gondoltuk hogy nem ér annyit az egész. Bemenekültünk egy épület kiugrás alá aztán mikor csillapodott vissza mentünk a kocsihoz. Haza felé úgy éreztük magunkat mint egy katasztrófa filmben. Mellettünk folyamatosan villogott és előttünk hatalmas sötét felhő volt. Mire felengedték a világító lufikat addigra már haza is értünk. Igen, felengedték. Úgyhogy a város másik felében jégeső volt és azon a területen se volt olyan hú de jó idő, ráadásul az egész rendezvény fák között volt. Nem hiszem azt hogy ez annyira fontos lenne, mert ezen az egészen az eltűnt gyerekek a fontosak, de azért alkalmasabb helyszínt is találhattak volna.
Szóval igen, újabb hónap ért véget. Jó is volt meg rossz is. Azt gondolom, ha néha nehéz is, de tovább kell lépni és csak a jóra koncentrálni.