Elmaradt bejegyzés

2017. május

"Nem tudom eldönteni most újra kezdem vagy folytatom?
Igazából nem is hiszem hogy ez számítana, ugyanis nem ez a lényeg.
Az a lényeg hogy megígértem nagyjából egy hónapja az életemnek, hogy írok amint végzek az érettségivel. Túlzás, hogy már végeztem, de már majdnem.

Azt kell hogy mondjam az ember előtt mindig vannak kihívások, van amit már előre tud, hogy vár rá, van ami meg csak hirtelen kialakul. Ezek a hirtelen dolgok a problémák általában amikre vagy rögtön vagy záros határidőn belül megoldást kell találni.

Nos az érettségi az nem ide tartozik, hiszen amikor jelentkezel már nyolcadik osztályban egy középiskolába, és fel is vesznek onnantól kezdve 4-5 éven át arra készülsz, tehát tudod már jóval előre, hogy be fog következni ha akarod ha nem. Én egy részről nem akartam, másikról meg igen.
Azért nem akartam, hogy elérkezzen ez az időszak ugyanis, mint anno általánosba a felvételi írásra mindenki ráparáztat hogy jujj érettségi az húde nehéz meg ettől függ a jövőd. Francokat. Manapság semmit nem ér az érettségi, Dunát lehet vele rekeszteni, ahogy lassan már a diplomásokkal is. Semmibe vesznek, mert nincs semmi kézzel fogható tudásod. Oké, hogy tudod, hogy Petőfi milyen költeményeket írt, meg hogy a törökök hány évig tartották Magyarország középső részét hódoltság alatt. De ezzel mit érünk el? Ettől lesz bárkiből dolgozó, kereső ember? Nem hinném.
Most, hogy túl vagyok az írásbeliken még azt sem tudom mondani, hogy olyan húde nehéz volt, mint amivel paráztatnak mindenkit. Mert nem az, ugyanaz mintha témazárót írnál. Komolyan.

Másik részről meg vártam. Igazából jobban vártam, mint nem akartam ugyanis végre lezárult az életem egy olyan szakasza, amitől örömmel búcsúztam és eszem ágában sem állt megsiratni.
Jó emlékek szinte nem is maradtak meg, rossz viszont annál több, így boldogan álltam ott a ballagásomon örömmel, hogy végre búcsút intek az elmúlt 5 év kellemetlenségeinek. Borzalmasnak nem mondanám, de azért kellően utáltam ezt az 5 évet.

Magánéleti szempontból nem, ugyanis mikor felkerültem kilencedikbe annak az évnek az elején ismertem meg a legcsodálatosabb embert a világon. Ha arra gondolok, hogy azóta eltelt 5 év, és mi még mindig ismerjük egymást, ráadásul nem elég hogy a legjobb barátom, de még a szerelmem is két éve, akkor egyenesen úgy érzem ragyogok. Kívül, belül.

Szóval igen, vége a Hildes éveknek. Kibírtam, befejezem még a szóbeliket és többet már nem kell vele foglalkoznom.

Kicsit úgy tűnhet, hogy az iskolával volt bajom, de tévedés. Bár szervezésben nem a legjobbak, de a tanárikar hozzáállása, munkája úgy gondolom megfelelő. Nekem az egyetlen és legnagyobb problémám az volt, hogy egy olyan osztályba jártam, ami élhetetlenné tette a mindennapjaim. Olyan emberek közé kerültem, akiknek az sem volt elég, ha az egész karodat nyújtottad a kisujjad helyett. Segítettél, aztán már akkor is amikor már tudtad, hogy nem szólnak, de úgysem megy nekik, és te illetve én lettem a rossz. Mert egyszerűen csak segíteni akartam nekik a magam maximalista módján.

Fura egy társadalomban élünk... Engem csak az nyugtat, hogy tudom ha nem is vagyok tökéletes és mindig jó de, nem vagyok olyan borzalmas és elviselhetetlen mint aminek ők beállítottak."

Január

Elkezdődött a 2016-os év. Volt még pár nap a téli szünetből aztán újra iskola. Rögtön visszatérünk a félév előtti hajrába, úgyhogy dolgozat hegyek még 3 héten át. Hétvégéken Lacival voltam, a hideg miatt főleg otthon voltunk így végül kiérdemeltük a "nyugdíjasok" címet, de hát a francnak se volt kedve kimozdulni a meleg lakásból. Azért ha volt meccs akkor arra mentünk, of course. Januárban lettünk félévesek is az Életemmel, de semmi jeles nem történt ezen alkalomból. Együtt voltunk egész nap és ennyi, nem vittük túlzásba, mert minek. Őszintén szólva rettenetesen gyorsan eltelt a Január, főleg a naptáramat nézve. Január végén elkezdődött az érettségire jelentkezés. Én intéztem az osztálynak, hamar meglettem vele, bőven időbe. Meg is dicsértek a titkárságon, ami jól esett. Szóval idén Májusban emelt angol érettségi..

Lelkileg kicsit bezárkóztam valamilyen szinten ebben a hónapban. Bár talán nem is ekkor kezdődött, hanem még a tél elején. Csak Januárra teljesedett ki. Zárkózottabb lettem, komorabb, amit inkább az időjárásnak, a télnek tudok be, de más okai is voltak. Kizártam a számomra jelentéktelen dolgokat, visszafogtam magam pár dologban. Kevesebbet beszéltem bent a szünetekben, Nem lehet ezt észrevenni iskolán kívül, valahogy lekorlátozódik ez a komorság az iskola épületére. Ami nem probléma, mert a családi életemre, a kapcsolatunkra Lacival nem hat ki. Mert ott ugyanolyan vagyok, mint eddig. Eltudom különíteni a kettőt. Lehet, hogy ez egy hibás döntés, mármint, hogy komor vagyok bent, mert igaz, már látom ezzel magamnak is ártok, de ugyanakkor mégsem. Ártok, mert rosszul érzem magam, depresszív lesz a hangulatom napközben, haza akarok jönni, nem akarok foglalkozni semmivel, ami fűződik valahogy az iskolához,csak itthon szeretnék lenni folyton, mert elegem van. Ugyanakkor nem terhel le semmi. Mert könnyűnek érzem magam, nem nyomják óriási súlyok a vállaim. Nem akarok folyton megfelelni magamnak, csak megcsinálom ahogy tudom, meg ahogy én akarom aztán majd lesz valami. Ha nem jön össze se akadok ki, hogy elszúrtam. Nem. Majd legközelebb sikerül. Nem foglalkozok azzal hogy másnak azzal rossz lesz-e, vagy sem, még nekem jó. Igen ez önző, de meguntam, hogy kihasználnak. Legyek én nyugodtan a szemét. Ki lehet beszélni a hátam mögött, de aki megteszi az pont jó helyen van valami máshoz is. Úgyhogy nem érdekel más véleménye. Kivétel Lacié, és még Laci elfogad, és úgy szeret ahogy vagyok addig nem számít más. Azzal, hogy ő elfogad még jobban el tudom önmagamat is fogadni. Ami úgy gondolom a mai világban ritka. Itthon ugyanúgy viselkedem mint szoktam, ha nem így lenne azt már hallottam volna a családtól.
Azok a napok, amikor találkozom Lacival különösen felvillanyoznak, alig várom hogy haza érjek, aztán hogy ideérjen és végre láthassam, és csókolhassam, és bújhassak hozzá. Szóval hogy végre megint együtt lehessünk, de sosem bírok betelni vele, soha nem elég az együtt töltött idő.

Love in July

És a folytatás:

Július

Júliusban még volt 2 hét nyári gyakorlatom, ami után elkezdtem dolgozni. Az önkormányzatnál voltunk páran diákok. Sajnos a nyári gyakorlat miatt kevesebbet tudtam dolgozni így nem annyit kaptam mint amennyit szerettem volna, ráadásul az előző évhez képest kevesebbet kaptunk, hisz 6 óra helyett 4 órát dolgoztunk. Üres perceinkben keresztanyámat boldogítottuk, vagy lerágtuk egymást. Egy csajszival nagyon jóba lettünk, ráadásul arra lakik amerre én úgyhogy szeptember óta vagy összetalálkozunk az utcán buszra menet vagy a buszon. Attól függ ki mikor tud elindulni hajnalban.
Július egyszerre volt jó és rossz számomra. Már ami a lelki dolgokat illeti.
A hónap elején elkezdtem beszélgetni egy gyerekkel, aki Hildes volt. Tök szimpi volt, tetszett is. Aztán hibáztam. Túlságosan belelkesültem és korán bele ugrottam a kapcsolatba. Rájöttem alig ismerem, és éreztem hogy nem jó ez így. Az elején örültem, de hamar elmúlt a varázs. Mert éreztem hogy valami hiányzik, nem stimmel. Így kapcsolatunk kérészéletű lett. Nem, nem egy napos, csak egy hetes. Igen elszúrtam, tisztában vagyok vele. Hibáztam, elfogadom. Kedvesen elmagyaráztam neki a helyzetet. Megértette, elfogadta. Naivan azt mondta legyünk barátok. Mit mondhattam volna? Oké, legyünk. Azóta elváltak útjaink. Tisztában voltam vele hogy így lesz, de az igazat megvallva nem bánom.
Kapcsolatot kapcsolat követett. És helyére került a puzzle összes darabja. Mindig is ott volt egy hasonlóan jó helyen, de nem az igazi helyén. Anya szerint ez nekünk meg volt írva. Egyet kell hogy értsek vele. Így kellett lennie.
Kiről van szó? Egy csodálatos emberről akit évek óta tudhatok a barátomnak. A barátságunk elérte azt a szintet ahol a következő fázisba kellett lépnie. Ő már érezte rég óta, és igazából én is, de féltem, és sokáig nem akartam bevallani magamnak.
De inkább kezdjük a legeslegelején.
2012. 01. 01. éjfél után pár perccel. 
Anno sosem voltak izgalmasnak minősíthető szilvesztereim. Anyáékkal itthon maradtunk, anya csinált bólét, valami sütit, főzött virslit, éjfélkor pedig koccintottunk. A program TV nézés volt, én pedig közben a gép előtt ültem. Éjfél után még nem voltam fáradt, viszont rám jött az unalom. Igen akkor még tudtam unatkozni. Borzalmasan unalmas volt egész nap a Facebook előtt ülni. Igazából most is az. Mostanában csak fellépek gyorsan végig görgetni az idővonalon aztán viszlát. Szóval görgettem akkor is a Facet, amikor egyik ismerősöm valamit kiírt. Hozzászóltam, majd egy srác is akiről a későbbiekben kiderült hogy némileg ittas állapotban volt, de nem érdekelt mert feltaláltuk magunkat. Fantasztikusan elvoltunk úgy egy órán át... Kutyát nem érdekelt, hogy más bejegyzése és nem chat. Végül mindketten elmentünk aludni.
Ezután valahogy elkezdtünk beszélgetni és onnantól kezdve naponta beszélgettünk. Folyamatosan. Az első amikor láttuk egymást személyesen nagyjából annyi volt, hogy elmentünk egymás mellett. Na jó én mellette, és azt hittem nem köszönt pedig köszönt csak nem láttam/hallottam. Jól le is basztam utána aztán ez kiderült úgyhogy jól beégtem. Ciki. Végül találkoztunk jó párszor. Mindig jött ki hozzám ha átmentem bandázgatni Bábolnára. Imádtam azokat a napokat és a jelenléte vigasztalt, ha elromlott valamiért a nap..
Sajnos sokszor abban az időben nem értékeltem az igyekezetét, azt hogy mindig ott van, mert másokkal foglalkoztam inkább. Ez nagy hiba volt tőlem, tudom. Sajnálom is, de már nem tudok rajta változtatni. Ennek ellenére naponta beszéltünk, egyre jobban megismertük egymást, végül kijelenthettem, hogy ő lett a legjobb barátom. Elsírhattam neki minden bajom, velem örült, ha valami jó történt velem. Jóban rosszban mellettem volt. És lehet hogy most múlt időben írok, de ez MÉG MOST IS IGAZ. Azóta is a legeslegjobb. Ő az EGYETLEN ember akiben még soha sem csalódtam és tudom, hogy nem is fogok. Ő volt az első (családon kívüli), akinek amikor azt mondtam Szeretlek, akkor azt teljes szívemből mondtam. Igaz, akkor még csak baráti volt ez a szeretet. Vagy talán több annál, de nem vallottam be magamnak. Abban az időben más tetszett, ráadásul még azt sem tudtam mi az a szerelem. Hát akkor hogy láttam volna hogy az orrom előtt van? Pedig ott volt, 3 és fél éven át. Volt hogy volt az életünkben más ember, de mi mindig ott voltunk a másiknak. Igazából visszatekintve minden értelmet nyert. Minden egyes (bevallom rövid életű) kapcsolatomból hiányzott valami, és sosem tudtam mi az. Végül amikor már az utolsó jelölttel sem működtek az érzelmi dolgok akkor azt mondtam Oké, elég. Ennyi volt. Nincs több pasi. Egyedül leszek és ha kell akkor majd lesz valaki. 
Ezt akkor határoztam el mikor sajnos az az ember intett búcsút akivel még talán kicsit azt éreztem hogy működhetne, de kiderült hogy mégsem. Fájt, igen. De erre az volt a menedékem hogy bezártam a szívem. aki bent volt, mélyen, az maradt. Szépen elfogytak mellőlem az álbarátok, a nagy "haverok"... És nem érdekelt, máig nem érdekel egyik sem. Ő maradt egyedül. Mert az összetört szívemet tartotta a kezében és próbálta rendbe tenni. De még mindig csak barátként tekintettem rá.
Volt egy időszakunk amikor rettenetesen sokat veszekedtünk. Nagyon kikészített ez az időszak, nem tudtam hova tenni, nem tudtam mit tegyek. Végül megoldottuk. Mivel rossz emlék, ezért nem sok minden maradt meg belőle.  De jól oldottuk meg ha még itt vagyunk, nem?
Aztán neki barátnője lett, én meg el voltam magamba. A létezése tökéletes volt számomra. Volt egy férfi az életemben aki meghallgatott és talán még többet is foglalkozott velem mint kellene a barátnője mellett. De hát ez is szépen értelmet nyert a későbbiekben.
Teltek múltak a napok, hónapok. Október végétől valamiért bezárkóztam és senkivel nem akartam beszélni. Senkire nem haragudtam, de szükségem volt rá. Szó nélkül egyik napról a másikra megszűntem kapcsolatot tartani a megmaradt emberekkel. Aztán egyszer csak írt olyan november végén, december elején, mert már jó ideje nem beszéltünk. Szégyelltem magam, és megígértem, hogy innentől kezdve újra beszélünk. Felvettem a fonalat újra, másokat is megkerestem ismét. Új löketet kapott a barátságunk. Megosztotta velem a gondjait újra. De azt hittem megváltozott. Negatívan. Vagyis azt hittem. A viselkedésében olyan elemek jelentek meg, amit régen ki sem néztem volna belőle, nem gondoltam, hogy problémái vannak amiket nem szívesen oszt meg. Végül 2015 év elején megnyílt az áradat. Elmondott mindent, ami miatt más volt. Ezután már sokkal megértőbb voltam,hisz világossá vált minden. Tavasszal még közelebb kerültünk egymáshoz, az már az a fázis volt, hogy még egy lépés és nem barátságról beszélnünk, de még nem történt semmi. Ragaszkodtam a barátságunkhoz még mindig, mert attól féltem, hogy elfogok rontani valamit és ezzel végleg elveszítem. Ami elviselhetetlen lenne számomra. Szerinte kockáztatni kell, mert mi van, ha működik. (Működik! ♥) Meg hogy amúgy se rontanék el semmit, mert ismer már, tudja milyen vagyok még ha sokszor kiakasztó is, és nem vagyok tökéletes, de nem rontanék el semmit. Mondta ő. Kételkedtem, még hiányzott egy löket.
Június sors döntő volt az életemben. Ahogy már olvashattátok történt valami, ami megváltoztatott bennem sok mindent. A változásokról később még írni fogok, de most maradjunk témánál. Szóval, ha ő nincs valószínűleg a napjaim a kórházban önsanyargatással és bőgéssel teltek volna. De tartotta bennem a lelket végig ilyen nagy távolságból is, és amint haza hoztak meglátogatott. Neki tudtam beszélni mindenről nyíltan. Sokat rágódtam még magamban, hogy mi lesz ha nem fogadnak el? De ő biztosított, hogy nem fordulhat elő ilyesmi és neki ugyanolyan vagyok mint eddig. Rettenetesen hálás voltam neki és vagyok mindmáig. Még közelebb került hozzám. Teljesen megnyíltunk egymásnak, amit eddig nem mertünk mondani vagy csak szimplán nem mondtunk, azt is elregéltük a másiknak.
Végül Júliusban kérészéletű kapcsolatom közben jöttem rá, hogy mi nem stimmelt régen és ebben a kapcsolatban sem. Nem valami hiányzik, hanem valaki. Még pedig Ő. Nem a személye, mondjuk az is, de az is amit képvisel, az amit jelent számomra. Igazából Ő maga mindenével együtt. Egyszer csak áttört a gát, az érzéseim kiszabadultak, de még féltem tőlük. Végre bevallottam magamnak, hogy igen szeretem, és az érzéseim valódiak, csak túl sokáig elnyomtam őket. Emiatt ugyancsak nem működött ez a bizonyos kapcsolat, mert nem tudtam szeretni. De azért nem tudtam, mert rájöttem mást szeretek. Még pedig Ő-t. Úgy ahogy van. Nem tudom mikor alakult át a barátság szerelemmé, érlelődött egy ideig az biztos, de végül már tudtam, hogy kész vagyok rá. Nyár lévén egyre többet találkoztunk, végül 29.-én átléptük a határt. Megcsókolt és abban a pillanatban minden a helyére kattant. Minden ott volt az életemben ahol lennie kell. Ahogy a nagy erejű megáradt folyók szakítják át a legyengült gátakat, úgy szakították át az érzéseim az általam emelt falat, amit ő belülről lassan bontott le észrevétlenül. Amögött, ott bent pedig végig ott volt ő, a szívem pedig a kezében. A szívem, ami időközben összeforrt.Amit rendbe tett, amit szeret teljes szívéből. Igen barátságból szerelem lett. Igaz barátságból, igaz szerelem, ami megrendíthetetlen.

To be continued...

Csapongás

Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..

Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..

Csókpuszi. *

Életjel

Ha valaki megkérdezné tőlem mit csináltam az elmúlt hetekben, egy szóval elintézném : Semmit. Még a dolgozatok miatt sem vagyok kiakadva, igaz a héten nagyjából mindenből beígérték szünet utánra a témazárókat. Ma ECDL vizsgám volt, amitől előzőleg féltem, de ma már csak a szokásos vizsga előtti idegességet éreztem. Úgyhogy azt hiszem sikerült, de ez majd csak 2 hét múlva derül csak ki addig izgulhatok.. A vizsgától való félelmemre rátett egy lapáttal, hogy a vizsga tegnap este a gépem bedobta a törölközőt. Szívesen bele állítottam volna a baltát, vagy kidobtam volna az ablakon.. Még mindig nem jó. Bekapcsolom, betölti az Asztalt aztán ahogy töltené be a többi dolgot lefagy minden. Nem mozog az egér, nem reagál semmire a gép. Próbáltam a csökkentett módos indítást, de nagyjából 1 perc alatt kellene elindítanom, F8, felmenni a nyilakkal és kiválasztani a csökkentett módos indítást. Nos, legmesszebb odáig jutottam, hogy rátaláltam a csökkentett módos indításra, de már rá menni nem tudtam. Lefagyott, megbénult. Lövésem sincs mit kellene csinálni vele ráadásul rajta van egy csomó képem, amit még nem tudtam kiírni.. Úgyhogy még ez miatt is ideges vagyok. Biztos kifogok kattanni, ha eltűnnek. Egyenesen őrjöngeni fogok. Legszívesebben vennék egy laptopot, de nincs rá pénzem. Az új telefonomra félre tett pénzem most meg rámegy a gép javítására. Szóval minden király csak ingerült vagyok.
Most már biztos, keresnem kell munkát a nyárra, úgyhogy igazán szép nyaram lesz, mivel a közösségi szolgálat körülbelül 1,5-2 hét, a nyári gyakorlat is 2 hét és még a diákmunka körülbelül 4 hét, ha összejön.
Ma elbúcsúztunk a traineenktől. Az első hetekben még vegyes érzésekkel fogadtam, de így a végére megszerettem. Nagyon aranyos volt, kaptunk tőle édességet és képet is csináltunk vele. Igaz a csoport nagy része hiányzott, mert versenyen voltak, de így is jó volt az óra. A verseny miatt igazából semmit nem csináltunk ma, ráadásul osztályfőnökünk sem volt. Ez a hét viszonylag nyugis volt igaz, semmit nem csináltunk, de számomra ez most a jó értelemben vett nyugalom és semmi volt. Már csak egy kiadós alvásra vágyom, nagyjából 10-12 órára..

xoxo. 

Beígért

Tavasz van. Félve és halkan, de kijelentem. Nem szeretnék kijelentést tenni úgy, hogy még nem múlt el Március 15.-e, de nem fogok addig várni. Nem hagyhattam ki, mert ezt máig emlegetik az emberek.. Apa is azt mondta, majd akkor lesz tavasz ha Március 15.-én nem lesz hóvihar.. Jelenleg az időjárás határozottan tavaszi, ami számomra üdítő. A lusta reggelek valahogy egyre pörgősebbek és sokkal több kedvem van élni is. A napsugarak reggelente küzdenek még a tél hidegjével, de az idő délutánra már jelentősen melegebbé válik. Szeretem a tavaszt, minden felébred és megújul. Elkezd minden színesedni és ettől sokkal jobb kedvem lesz. Minden sokkal világosabb és élénkebb. Még a dolgokhoz való hozzáállásom is változik, valahogy optimistábbá válok. Ebből adódóan az elmúlt hetet is könnyedebben vettem, bár igaz, nem is volt olyan megerőltető. Nem mondom azt, hogy a jövő hét is nehéz lesz, mert ha a hétfői fizikákat túlélem és sikerül a matek dolgozatom is akkor már nem sok stresszelni való lesz a héten. Csak még egy szerdai szódolgozat áll az utamban, hurrá.
Múlthéten Hétfőn érkezett a trainee Észak-Írországból. Egy héten 3 órán van velünk a heti 5-ből, és még 5 hétig lesz itt. Én imádom, mert többségében értem amit mond, így rájöttem arra is, hogy nem vagyok reménytelen eset angolból. Lehet mégis sikerülni fog az a bizonyos nyelvvizsga.. Jó, hogy addig van még egy évem.
Pénteken Bonival Árkádolni mentünk. Ő ajándékokat venni én pedig mi mást mint cipőt venni. Sajnos, amit kinéztem magamnak természetesen nem volt mert miért is lett volna.. Hiszen ez mindig így van, ha valamibe bele szerelmesedek.. Szerintem ezt is be kellene venni a Murphy-törvények közé, ha még nincs köztük.. 'Ha valamit kinézel magadnak, teljesen biztos, hogy mire lesz pénzed rá nem lesz a boltban..' Így magassarkú helyett, egy Era hasonmással tértem haza. Ami első látásra szerelemnek ígérkezett, mert igaz, hogy kétszer minimum elviharzottam mellette miközben kutattam a magassarkúm után, de miután feladtam a keresést és alaposan körülnézve majd kibökte a szemem rögtön hatalmas betűkkel elkezdett a szemem előtt villogni, hogy NEKEM EZ KELL! Már vagy 2 éve egy Vans Erara áhítozok, de sajnos az ára számomra csillagászati, ezért mikor megláttam ezt rögtön meg kellett vennem. Nagyon bántam volna, ha ott hagyom..

xoxo.

I still alive

Még élek. Csak kivontam magam a forgalomból bár nem tudom miért.. Tervezek írni már 1 hete, csak valami igazán kiemelkedőt és ütőset szeretnék. Amiben benne vannak a jelenlegi érzéseim, gondolataim, élményeim, és nem a suliról szól. Talán a hétvégén nem 11-kor támad írhatnékom és sikerül összehoznom végre egy normális, tartalmas és nem utolsó sorban értelmes bejegyzést.

I do it cuz' I can,

I can cuz' I want it,

I want it cuz' you said I can't..

Don't have enough time...

Nos, jól kezdem ezt a kihívás izét, a mai napra még nem sikerült semmit összehoznom, de holnap pótolom ígérem. Csak nem sok időm volt a mai nap, mert ha valamire szorítok időt akkor másra nem lesz. Ma úgy gondoltam kicsit kikapcsolódom és fotózom. A mai nap célja a a Radó-sziget és a Káptalan-domb volt. Csend, napsütés, és csak egy-két ember volt a közelben. Mikor kiértem a sziget végébe olyan volt mintha minden elcsendesült volna, csak a vizet és a szelet hallottam a közelben. Igaz, hogy a város közepén voltam, de olyan volt, mintha valami búra venne körül és letompítaná a város zaját.. Kicsit gondolkodtam is, de valahogy nem volt energiám a múlton rágódni. Úgy sem fog már többször megtörténni. Inkább próbáltam kikapcsolni. Túl sok minden volt a fejemben és totális káosz.. Visszafelé sétálva pedig már a jövőt tervezgettem, bár csak finoman. Többet nem szeretnék előre túlgondolni mindent.. Abból eddig semmi jó nem sült ki. Nem akarom újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni. Sok minden kavargott a fejemben a délután folyamán, próbáltam döntéseket hozni és egy-két dolgot a helyére tenni hátha nem lesz akkora káosz a fejemben.. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült egy-két dolgot helyre tenni és rávenni magam, hogy ne képzeljek be hátsó szándékokat és plusz jelentést a dolgok mögé..
A mai elmélkedős órám az angol tanulás rovására ment, jellemző az utolsó pillanatra hagyok mindent.. Hát persze hogy úgy érzem semmit nem tudok és hatalmas karóra számítok.. Hatalmas meglepetés lesz egy jó jegy. Kikaptam a fizika javítóm a mai nap, kettes. Csókolom. Még javítanom kell, nem lesz ebből hármas.. Ma írtunk nyelvtanból, a munkavédelem tanár pedig bejelentette, hogy jövőhéten dolgozat. Imádom. Sose hagynak élni.. Holnap pedig röpülni tanulok ismét a táblával.. Hogyan tudnék élni nélküled... Sálálálálááá..
Ja és még valami:
Ezennel át nevezem drága iskolánkat, vagy is inkább kibővíteném a nevét: Hild József Építőipari Szakközépiskola, Artistaképző és Szabadidőközpont. 

Eskü holnap érkezem a mai képpel meg a holnapival. Lesz időm kutakodni, meg minden.

Csóközön.

[wohahahaaa]

Before the winter

Lassan egy hónapja nem írtam. Nem jövök a szokásos szöveggel, hogy nem volt időm, mert lett volna, csak vagyok olyan lusta és kifáradt is, hogy képtelen legyek összehozni valami összefüggőt és értelmeset. Így csak akkor kezdek már neki, amikor már nagyon olyan érzésem van, hogy muszáj valami életjelet adnom. Így hát itt vagyok megint sokak örömére.. Az elmúlt hetek többnyire ugyan úgy teltek, iskolában voltam és tanultam. Voltak gyengébb napjaim, amik később meglátszódtak a jegyeken, de kijavítom őket és nem csüggedek. Nem vagyok katasztrofális állapotban, bár néha kedvem lenne elbújni a szobámba a takaró alá és egész nap ott lenni. De az élet nem kívánság műsor ugyebár úgyhogy túl élést folytatok. Vagy mi.
Az iskola témát hatszor átrágtam már, nehéz, halál meg minden, de kibírjuk. Ennyit róla, a helyzet változatlan. Hál isten lassan félév (jó lassan..), 5 hét múlva téli szünet. Már megint tél. Hogy én mennyire nem vagyok oda ezért a hónapért.. Pedig milyen szép ősz vezette be. Komolyan most még jobban imádom az őszt. Az idei ősz volt számomra a tökéletes. Kevés eső, gyönyörű táj, felhőtlen napok, kellemes idő. A Szeptember és az Október ennél jobb nem is igazán lehetett volna. De itt a November, ami már ködös, hideg, szeles, és szürke. Viszont igaz ami igaz, napközben amikor egy-egy érdekfeszítő órán ki-kipillantok az ablakon, látom ahogy itt-ott kéklik az ég, és erőlködik a nap. Ilyenkor valahogy pár percre mosolygok belül, mert látom, hogy a szürke felhők felett ott a kék ég, és várja hogy újra eljöjjön az ő ideje. És én is tudom, hogy csak egy átmeneti időszak a tél, aztán újult erővel jön a tavasz, és a nyár. De hol van az még, még a tél sem kezdődött el.. Nem a szívem csücske a tél, az igaz. Tavaly nagyon szenvedtem miatta, de idén valahogy még a télhez való hozzáállásom is megváltozott. Egyik oldalról nem akarom, mert hideg lesz és hó, ami párával, vízzel és sárral jár amit gyűlölök, de az Adventi időszakot már várom. A gyönyörűen feldíszített várost, a halk karácsonyi zenéket a Barosson, a vásárt, az illatokat. Amikor a végtagjaid, az arcod már le van fagyva olyan hosszú ideje vagy kint, és forralt borral/teával/punccsal próbálod felmelegíteni a tested és a lelked, miközben egy kellemes társaságban sétálgatsz annál nincs is jobb. Valamiféle boldogság jár át, és nyugalom. Nem is igazán tudom leírni úgy hogy teljesen át tudjam adni.

xoxo.

Reggelt.

7.40
Ahhoz képest, hogy szinte hajnali számomra az időpont teljesen magamnál vagyok. Na jó, nem teljesen de jobban mint általában. Plusz, -nem mintha annyira plusz lenne-, de előbb is ébredtem fel -2 komoly perccel-, az előtt, hogy anyu jött volna ébreszteni. Igen anya kelt egyedül képtelen vagyok felkelni. Szóval ágyból ki, szekrény kitár, ruha vadászat. Ha már múlt este nem jött össze. Igazából, leegyszerűsítettem az egész szerelésem, mivel nem sok kiöltözni valót látok egy könyosztásban. Már nem mintha ki kellene öltözni, csak elsőnek valami csinosabbat gondoltam, hogy felveszek, aztán lett belőle kék póló, mellény, farmer kombó. Itt ülök az ebédlő asztalnál és szokásomtól eltérően reggelizek. Mai menü: reptetett pirítós*, hagymás vajkrémes-paprikás szalámis feltéttel, plusz a szokásos bögre kávém. Kávé nélkül nincs reggel. Azt hiszem az időjárás végre kibékült velem és képes hallgatni rám, ezer ágra süt a nap, pedig ezen a héten nagyon úgy látszott végig esni fog. 3 óra múlva indul a buszom, már felöltöztem, bár elsőnek úgy gondoltam pizsamában lemászok az emeletről, aztán majd úgy 1 óra múlva, ha felöltözök. De inkább nem. Már csak az a kérdés, hogy magassarkúba vagy tornacipőbe menjek. Hatalmas dilemma 1. A bal lábamon a tornacipő a jobbon a magassarkú. Hozom a formám. Hatalmas dilemma 2. Vigyem a gépet vagy ne? A nyáron, ez az utolsó lehetőségem, hogy bent fotózzak úgy, hogy nem vagyok dögfáradt és nem szakadok meg a táska alatt.. Bár 3 kemény fedeles könyvet is hozok haza, amik szakmaiak, de talán egyet, ha használunk az idei évben. Fantasztikus. Még van időm indulásig, addigra csak eldöntöm. A horoszkópom szerint megnyugodtam, nem mintha annyira nyugtalan lettem volna. Sőt, befejeztem azt hiszem a szenvedést is, köszönöm elég volt belőle egy időre. Jó reggelt én.. 

Delfin úszásoktatás a Sátorosban. Delfinekkel lehet úszni tanulni vagy a cég neve Delfin..? Hmm.. O.o

8.05
Hildes az újságban, szia Evelin. Mostanában az iskolákkal kapcsolatos cikkeket bújom, hátha valamit megtudok véletlenül.. Még mindig felemás cipőben mászkálok, illetve ülök az étkezőben. 10.10-kor indulás. Kivételesen azt hiszem ez a nap szerencsés lesz számomra, bár nem szeretném elkiabálni, mivel még szinte el sem kezdődött. Bár a homlokom közepéről azt a dudort szívesen kihagytam volna.. De hát semmi nem tökéletes. Hangulatilag elég jól állok jelenleg, csak negyed zombi vagyok. Teljes zombi majd csak 2.-ától leszek, a hajnali fél 6-kor kelést illetve. Ohh előre ujjongok. Na jó, döntöttem tornacipő, mivel 1 órát még várnom kell buszra, addig meg sétálgatni szándékozok, és nagy valószínűséggel letörne a lábam a magassarkúban. Plusz eldöntöttem a gépet is viszem és lapos talpon még mindig biztosabban állok.

8.15
Fél óra és megyek hajat vasalni. Azt hiszem már minden dilemmát megoldottam. Ja nem, még egy hátra van. Pulcsi, bőrdzseki, vagy farmerkabát vagy egyik se? Ezt még ráérek kitalálni 10-ig. Meg még sminkelnem is kell. Ez nem dilemma ez kijelentés. Amúgy nem viszem túlzásba a dolgokat..


* Reptetett pirítós: Kiugrott szó szerint a pirítóból, szerintem a pirító örült nekem. Kackac.

Csóóók.

I wish..

Kis túlzással, de úgy érzem magam mintha a Riddickben lennénk. Csak napnyugta után lehet kimenni különben ropogósra sülsz. Jöhetne már valami vihar, én tuti kifogok állni az esőbe és ázok. Napok óta, ha a melegről volt szó azt mondogatom, hogy 'Mind meghalunk..!' Egy ideig még fogom is mondogatni úgy tűnik.  Fhuu de utálom ezt az időt.. .A teraszunkon 46° C volt (oda sütött a nap) délután 2-3 körül, ki nem teszem a lábam még süt a nap az is biztos. Plusz nem elég hogy nap közben meleg van, de még éjjel is mivel tetőtéri a szobám  és a cserepek nyomják vissza a meleget. Szóval ha szaunázni vágynál akkor gyere hozzám. Hajnali 5-kor aludtam el, 2 órára, mivel 7-kor már keltem, mert 8-ra fodrászhoz mentem. Fantasztikus érzés mikor minden melegít.. Végre felszabadult a nappaliban a kanapé így leköltözöm Csütörtökig. Addig nyugtom lesz, mert tesóm nincs itthon, utána meg csak nem lesz annyira meleg.. Remélem. 

Szép lassan végzek az Odüsszeiával, kicsit változott a véleményem. Lassan indult és kicsit kuszán -vagy én nem voltam ráhangolódva-, de most már világos az egész. Nem olyan rossz, de nem lett a kedvencem az is biztos.  Szerintem Szombaton befejezem, aztán neki kezdek a Szigeti veszedelemnek..  Az nagyon nem szimpatikus, még annyira se mint az Odüsszeia.. Valami könyv után kell néznem, kifogytam.. Mondjuk a Végzet ereklyéi 4. része megérkezhetne, mert az 5. rész már meg van és nem olvasom el előre az 5. részt.
Ha nem olvasok vagy alszok akkor filmet nézek. 1 hét alatt néztem meg 15 filmet, és még várat magára nagyjából ugyanennyi. Haha.  Jól vagyok, de hihetetlen dolgokra képes az unalom.

Utolsó hónap a nyárból, reménykedem abban, hogy lesznek még olyan napok amikor történnek izgalmas, érdekes, pozitív dolgok amik kirántanak kicsit az unalomból..


+ Újabb ötleteim vannak a falra: albumborítók, saját képek, inspiráló képek összevissza a falra. Szerintem hangulatos lenne.

Hétvégén jön a Perseidák-meteorraj, de mától már láthatóak elvétve hullócsillagok. 

Kívánni ééér! 

Csóóók.

Meeting in Thursday

Azt figyelembe véve, hogy reggel fél 6-kor aludtam el, mivel 4-ig képtelen voltam elaludni, utána meg túl világos volt (így csak takaróval a fejemen tudtam végre elaludni), fél délkor szépen felkeltem anyáék kiabálására, hogy van ebéd. Ezt egy álmos jóval nyugtáztam, aztán visszadőltem aludni, végül délben lemásztam az emeletről. Ettem, aztán elkezdtem volna olvasni, mire anyu kiküldött babot fejteni. Hurrá. Néha nem szeretem, hogy kertünk van.. ._. Fél 2-re csak elfogyott az összes hálisten, így egy fél órára bezárkóztam a fürdőbe. Anya egész nap sütött Kevin szülinapjára. Hagytam kibontakozni, inkább készülődtem. Negyed 4-kor elindultam, 4-re bent voltam Győrbe, szökőnél találkoztam a csajokkal, aztán irány a belváros. Mivel fagyizhatnékom volt elindultunk a kedvenc helyemre. Fannival mi fagyiztunk a többiek jégkását ittak. Széchényi téren leültünk, aztán Lilebe kerestünk Bognárnak sarut. Én legyökereztem a platformok előtt szóval nem sok segítséget nyújthattam, így visszagondolva. Némelyik cipő kiverte a biztosítékot, a csicsásságával, de volt néhány viselhető, és jól kinéző. Muszáj volt próbálgatnom cipőket, nem bírtam ki, hogy ne, olyan brutálisan néztek ki. Pofátlan voltam, na. Csak 15-17 centivel voltam magasabb, vicces volt. Bognár talált sarut, én kiéltem magam, mehettünk tovább. Megcéloztuk a szokásos helyet -Meki- miután összetűzésbe kerültem a WC-s nénivel, leültünk az egyik boxba beszélgetni. Fél 6-ig, hatig voltam bent a csajokkal, utána találkoztam keresztanyuval, elkísértük a barátnőjét a vonatra, aztán beiktattunk egy boltot -egy Mars csokival töltöttem fel a boldogsághormon készleteim, mellé egy egreses-fekete ribizlis Emotion lett az áldozatunk-, aztán irány a kocsi. Beértük a buszt -amivel haza jöttem volna- Bőnyön. Még 1 órán át beszélgettünk szúnyogot etettünk, aztán elköszöntünk. A napomat megkoronáztam egy sajtkrémes-parizeres-majonézes szendviccsel. Éljen az egészséges életmód! 

xoxo.

Quotes..

'Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...) De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged.'

'Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét.'

'Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.'

'Ha csak félig figyelsz rám, az még mindig jobb, mintha bárki más teljesen.'

'Mindig nekem volt inkább szükségem rád, mint neked rám.'

'Ismerned kell valakit ahhoz, hogy szerelmes lehess belé.'

'- Időnként úgy el tudsz veszni a gondolataidban (...). Jó lenne, ha oda is követni tudnálak.
- De hiszen tudsz (...). Szünet nélkül itt vagy a fejemben..'

[forrás: Cassandra Clare - Csontváros/Hamuváros/Üvegváros]

Éjjeli értelem by én.

Napi felfedezések, kijelentések,vélemények stbstb..

• bölcs leszek (FÁJ.)
• Sometimes i win. Ohh yeah.
• a mulatós még mindig nem az én műfajom. -szívesen lelőttem volna Dezsőkét a színpadról..- (ja hogy ki a rák ő? I don't know.)
•  az apró érintések is jól tudnak esni az ember testének-lelkének. -nem félre érteni-
• királynős integetés. csak mert. 
• nem menő úgy tenni, mintha offon lennél, még ha ittál is valamennyit.. AKKOR SE. Don't do this.
• i hate smoke. (mi a füst angolul?)
• rázzad piccsaaa. nem leszel már majmabb...
• raszta csaj kezd szimpatikus lenni.
• SZTOJ. - by my granddad' (Rest In Peace)
• 20 év az húsz év kérem szépen. (My parents wedding was in 1993.)
•  I must watch The One Ranger. (I love Depp. He's my God.)
• 'a bárányok hallgatnak mert a farkasok a menőbbek.' true. wolves ♥
• 200° C kell a hajamnak, hogy egyenes maradjon egész nap. fantastisch.
• Egy pasi legyen szőrös, akkor pasi a pasi.. (In my opinion) 

So, átmentem azt hiszem Hungrishba (Hungarian-English). De maradnék a magyarnál egyenlőre. Nem vagyok annyira biztos magamban.. Bár mondjuk, mikor vagyok én biztos magamban? Na mindegy. Lényeg a lényeg tombol a nyár. Jó ez tény. Szóval mit csinálok én, hogy nem kell hajnalok hajnalán felkelnem, bebuszoznom, végig ülnöm -általában- 6-7 néha 8 órát, aztán újra buszra szállni és haza mászni? A válasz egyszerű, SEMMIT. Alszok, eszek, elmegyek az ebédért, eszek, How I Met Your Mother-t nézek, eszek, zenét hallgatok, eszek, olvasok hajnali 2-3-ig, alszok... És így körbe-körbe.. Igazán izgalmas. Néha találok egy-két jó filmet, például a 50/50-t vagy A felhők felett 3 méterrel-t és azokkal dobom fel a napjaim, de többségében a semmitcsinálást művelem, egész jó technikával. Van néhány izgalmasabb napom, amikor például elázom Kucimmal Bábolnába, vagy amikor világjáró buszozással kimegyünk Szentivánra. Azokat a ritka napokat szeretem, akkor tényleg jó, hogy nyár van -még ha oda is ragad a seggem pardon, a fenekem/hátsó felem a bőrüléshez-.

Általános éjfélutáni megállapítás: MA van. Ez olyan mint a FA. Őrületbe kergettem a fizika tanárom tavaly. Egyik az olyan emlékeim közül, amire ha rágondolok mosolyognom kell. Hiányzik az iskola. Lőjetek le. Na jó pontosítok, az emberek hiányoznak, a társaság, a hangulat, meg az, hogy nem unatkoztam legalább addig sem.. A napi 12-13 óra unalom helyett, csak 7-8 órát ha unatkoztam, vagy kevesebbet. Mert akkor van mit csinálni (már nem mintha élvezném a könyvek felett görnyedést és a matekpéldákkal való szenvedést). Egyébként inkább ülök itthon mint tanuljak. Azért én is tinédzser vagyok, vagy mi..

Azt hiszem inkább hagylak titeket aludni, vagy is magamat.

Éjjeli Csók meg Pusziözön csak mert.

Édes semmittevés.

Mostm hogy így a nyár és az unalom kellős közepén járok és még a blog is hajlandó működni, újra itt vagyok. Esdeklek bocsánatotokért, nem volt kellő mennyiségű érdekesség és nem akartalak titeket traktálni az unalmas napjaimmal.. De most írhatnékom van. Szia ihlet. :3

Múlthét Csütörtökön két osztálytársammal, Vivivel és Danival találkoztam. "Világjáró" buszozással kimentünk Viviékhez, ott randalíroztunk voltunk. Belekezdtünk 3 filmbe amik Vivi szerint viccesek, hát nem.. De aztán erre ő is rájött, úgyhogy fogtuk magunkat és kimentünk ugrálni a trambulinra. (Elvan a gyerek ha játszik..) Beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd késődélután irány vissza Győr, még volt egy félórám buszig szóval beültünk a törzshelyünkre. Felemlegettük az elmúlt tanévet, hogy mennyit jártunk oda.. Végül is a Hild, a Mekihez -törzshely- egyáltalán nincs messze. Ha nem volt kedvünk még haza menni, ha lekéstük a buszt, ha csak valakinek ehetnéke volt mindig ott ültünk. Pénteki útjaink mindig ide vezettek, vagy innen indultak az Árkád felé. Őszintén szólva hiányzik az osztály, még a gyakori gyerekes viselkedésük is. Nem mennek az agyamra, és még nevetni sem tudok ahogy ugratjuk egymást.  Hiányzik, hogy belépjek a terembe és beszippantson a zaj, hogy órákon vágjuk a pofákat egymásra Bugival, hogy Vivivel felváltva dumálunk, néha egymással néha más-más emberrel. Jó persze, inkább vagyok itthon és unatkozom, de már egy év alatt is olyan rutinná lett, a hajnalban kelés, az hogy buszozom, hogy szinte hiányzik az is. Azt hiszem főleg az emberek hiányoznak a mindennapokból, hogy gyakran összefutottam az ismerős arcokkal. Ezt a hiányérzetet leszámítva, ami nem olyan vészes, élvezem, hogy aludhatok ameddig akarok és sehova sem kell mennem. Kivétel, amikor menni kell az ebédért. ._. 

Szombaton átélhettem egy csodálatos elázást, Rékámmal karöltve Bábolnán. Élvezet, főleg hogy Rékáékhoz menet az összes pocsolyát megtaláltuk és borzasztóan néztünk ki utána. Azt hittük, odaérünk még hozzájuk a vihar előtt. Nos nem, a büfénél (árkádos izé) 10-15 percet vártunk, hogy csillapodjon és amikor csillapodott -nagyjából 2 percre- akkor indultunk el tovább, néhányan hülyének néztek minket, de valahogy még ez is hidegen hagyott.. Csak végre érjünk oda. xdd Megszárítkoztunk, aztán Így jártam anyátokkal-t néztünk, meg Rékáék nyaralásáról képeket. Jó nap volt, még az eső sem rontotta el.

Most ennyi voltam, legyetek jó rosszak.

xoxo.

♥

Bye-bye 9.ny, hello summer !

Napok óta úgy vagyok mikor idekerülök, hogy na most írok egy bejegyzést.. Aztán semmi nem lesz belőle, mert elkezdem és szépen kirepülnek a gondolatok a fejemből. De most akkor is megírom, bár remélem ezután nem akad el a szavam. A belső írókám néha rosszalkodik, van amikor nincs ihlete, van amikor meg túlságosan írni akar, ráadásul egyszerre mindent. Azt sem tudom hol kezdjem..  Kezdjük talán ott, hogy milyen a gátbontás az én szememmel. Igen, jól olvastátok gátat bontottam, Csütörtökön. Igen, hét elején még Diák-napról volt szó, aztán arról hogy 4 óra lesz megtartva, Szerdán pedig kiderült megyünk Győrújfalura zsákokat kiönteni.. Mondanom sem kell, nem ez lett belőle, hisz akkor nem a gátbontást emlegetném. De nem elég, hogy az nem stimmelt, hogy mit csináltunk, de még a helyszín sem. Így kötöttünk ki Gönyűn a 12. A.-sokkal, két angol tanárnővel, akiknek még helyismeretük sincs, mivel nem környékbeliek. Szerencsénkre, volt 3 gönyűi is köztünk, így legalább valami biztonság érzetünk lehetett, bár Gönyű számomra nem ismeretlen, de a bagázs nagy részének az volt. A busz letett minket az első buszmegállónál, aztán elindultunk a nagy gát felé, csak hát nem is oda kellett mennünk. Vártunk, nagyjából 1 órát, a tanárnők telefonálgattak, hogy akkor végül is hova kellene mennünk, aztán megérkezett a katasztrófavédelmes pasi. Közölte, a falu másik felében kellene lennünk, fantasztikus. Sétára fel. Az is kiderült, akkor reggel tudták meg, hogy mi megyünk. Szervezés netovábbja.. Kaptunk reggelit, meg jó pár zsugor ásványvizet, ja meg egy szép gátat.. Látva, hogy mit kell csinálnunk áldottam az eszemet, hogy munkásruhába jöttem. Egyedül az osztályból, néhányan nem tudom hova készültek rózsaszín toppocskákba, meg picsanadrágokba. Már elnézést.. A csapatmunkáról már nem is beszélnék, felesleges mert az nem volt. Felügyelő tanárnőnk próbált valami összedolgozást kialakítani, ami néhol sikerült is. Így néhány fiúval összedolgozva emelgettem a zsákokat. Volt, hogy majd letörött a karom, de összességében élveztem. Teljesen komolyan. Azt hiszem mindenki kivette a részét, bár volt aki csak néhány zsák megemeléséig. Néhány emberen meglepődtem, hogy mégis mennyire kiveszi a részét, de volt akin azért lepődtem meg, mert alig csinált valamit. Lett egy szálkás szőrű tacskónk is, akit Szitakötőnek neveztek el a fiúk. A történet röviden: elkezdtek nyavalyogni, hogy fertőzőek a zsákok és ezen néhányan kikattantunk. Utána egymást ugrattuk azzal, hogy vigyázz fertőző a kesztyűd meg ilyenek. Aztán, mikor odajött hozzánk a kutya kesztyűs kézzel simogatták és azt mondták megfertőzték és csak 1 napig fog már élni. Elsőnek Péntek lett volna a neve, merthogy másnapra elpusztul, de a vízzel kapcsolatban akartak végül nevet adni neki, csakhogy nem jutott eszükbe a Tiszavirág, így Szitakötő lett.. Szépen lebontottuk a gátat, aztán mentünk a következőhöz. Addigra már mindenki elfáradt, de nem adtuk fel, folytattuk váltva egymást. Természetesen keverések nélkül már nem is lettünk volna meg.. Mikor elindultunk a busszal úgy volt fél 1-ig leszünk ott, aztán ebből valahogy átalakult délután 3 órára, de volt egész nap is.. Végül is, fél 2-kor indultunk vissza de mindjárt oda érek.. Már a másik gátnál talán a 3. fordulót vitték el, mikor szóltak lehet menni ebédelni, akkor már körülbelül fél 1 volt némiképp meglepődtem, mert úgy volt, hogy lemondták a tanárnők, azért hogy előbb tudjunk haza menni. Aki akart az ment és evett. Én úgy voltam, ha most lelépünk mind enni, akkor nem befejezzük be a pakolást, már pedig én inkább hazajönni akartam és nem enni. Ott maradtam 5-6 fiúval a gátnál, akik egyetértettek velem. Épp vártuk az Aviát, beszélgettünk. Némi dicséretet gyűjtöttem be a fiúk részéről, azt nézve, hogy én ott voltam közöttük és emelgettem folyamatosan a zsákokat. (Nem félek a munkától, és csinálom is. Én csak a tornaórákkal nem vagyok kibékülve..) Így lettem Rocky lánya, ami vicces, mert régebben is hívtak már így. Akkor Kisrocky lettem, bár csak egy embernek. Beszélgettünk, egyszer csak megállt a bejárónál a buszunk. Leszállt a felügyelő tanárnőnk. Lehet felszállni. Örültünk, bár még szívesen összepakoltuk volna az utolsó fordulót is. Megvártuk a többieket még ettek, aztán irány vissza Győrbe. Ismételten áldottam az eszemet, hogy hoztam munkásruhát, mivel veszettül néztem ki. Víz, iszap, sár... Minden volt a ruhámon. A buszon szépen átöltöztem, egyáltalán nem zavartatva magamat. Kellemes fáradtság vett körül, némiképp boldoggá is tett. Mikor áradt a Duna nem voltam semerre segíteni, igaz volt bennem valami félelem is.. De most már nincs lelkiismeret furdalásom, mert ha nem is akkor segítettem, de most igen. Csütörtök óta kellemes fájdalom járja át az izmaim. 'Gazdagabb' lettem egy nagyjából 4-5 cm-s lila folttal az alsó lábszáramon, ami a platóval történő találkozásom eredménye. A zsák hibája. Olyan 10-12 kg-ra saccolom a szívlapáttal megrakott, teljesen elázott, homokzsákokat. Bár, talán némelyik meghaladta a 15 kg-t is.. Negyed 3-ra beértünk Győrbe, Jedliknél letett minket a busz és onnantól mindenki ment ahova akart. Én személy szerint azonnal a Vidékibe sétáltam, szép nyugodtan elérve a fél hármas buszt. Itthon be nem állt a szám, bárcsak fél óráig dumáltam nagyjából.. Muszáj volt, néhány dolog nagyon felhúzott és inkább kibeszélem magamból, minthogy le nyeljem és fortyogjak belül. Este Cometet néztem, hát nem voltam boldog a nyerteseket tekintve. Aminek örültem az, Radics Gigi mint legjobb női előadó, Mary PopKids ft. Punnany Massif - Mosoly mint legjobb videoklip és a Majka, Curtis, BLR trió, mint Superfan díj nyertes. Azt, hogy egy rock együttes miért kap könnyűzenei díjat végképp nem értem.. Ha nekik a Tankcsapda zenéje, könnyű zene, akkor mi a rock náluk? Ne is taglaljuk inkább, bár felettébb érdekes. Néhol elvesztettem a fonalat, mivel olykor bealudtam úgyhogy a Comet után már mentem is aludni. Gyorsan elaludtam, de előtte még szörnyülködtem a szobámban tomboló helyzetről. A fotelom ismételten felrobbant, mindenfelé ruhák. Konstatáltam, hogy hatalmas rendetlenség van a szobámban nagyjából egy hete. Igazából a mosott ruhákat kellene elpakolni a szekrénybe és rend lenne, na meg az asztalomon kellene valami rendszert kialakítani, mert jelenleg az összes könyv és az egyéb sulis cuccok foglalják el úgy nagyjából az egész asztalt.. Aztán álomtalan sötétségbe merültem. Reggel úgy éreztem, kicsattanok. Igaz, a karjaimban éreztem, hogy van izmom, és felfedeztem azt a 4-5 szúnyog harapást csípést amit Csütörtökön szereztem, de nem voltam kifáradt vagy nyűgös. A nap jól indult, igaz csak 10-re mentem, mivel Szakmai-nap volt. De ki volt az a nagyon okos, aki kivette a negyed 10-es buszt a menetrendből? Nem értem, hogy találták ki, hogy arra a buszra nincs szükség.. Így kelhettem 7-kor, és a 8-as busszal mentem be. Valahogy örömmel töltött el, hogy nem csak nekem ilyen hülye a menetrendem. Bonival találkoztam Vidékibe, sétáltunk egyet Belvárosba, aztán fél 10 körül beértünk Hildbe. Ha valaki azt akarná, hogy az előadásról véleményt mondjak 1 szóval lerendezném. Unalmas.. Bonival felváltva ásítoztunk a szemem meg folyamatosan lecsukódott.. Komolyan, 15 éveseknek beszélni az Endoszkópiáról. Ráadásul úgy, hogy közli az előadó: 'Amúgy az önszakmájukban nem használják annyira, inkább a gépészetben..' Akkor kérdem én, minek? Na mindegy, meghallgattuk, átaludtuk, egyebek. 'Csak' egy órás volt, így még volt időnk délig, az évzáróig. Elmehettünk volna addig, de nekem semmi életerőm nem volt, lerágott az előadás. Természetesen, késéssel indult az évzáró, de gyorsan lerendezték. Himnusz, vers, igazgató úr beszéde, könyvátadások, szózat, lezárás, tapsvihar, ováció.. Utána még bizonyítvány osztás, az osztályfőnökünk nem vitte túlzásba, rövid beszéd a jövőévről, aztán gyorsan kiszórta a bizonyítványokat, utána már mehettünk. Ekkor már negyed 2 körül lehetett, még  belvárosban sétáltam egyik ismerősömmel. Kettessel haza jöttem, a buszon megtudott dolgokról nem mesélnék. Röviden annyi, hogy a görény szó új értelmet nyert a szótáramban.. Bár lehetséges, ez nagy sértés a vadászgörényeket tekintve, elnézést kérek ezúton is a vadászgörény populációtól, de nem tudom más -még nem obszcén- szóval illetni ezt a valakit..

Emberek, kitört a vakáció!
Élvezni, élvezni, élvezni!
Könyveket eldugni, nem kellenek azok nekünk..
Gyönyörű 11 hét veszi kezdetét. Nem szűnök meg, itt leszek a nyáron is. Igyekszem jobban kihasználni a szabadságot és le is írni nektek az élményeket.

xoxo.

Értelmetlen értelem.

Az elmúlt hetekben összehalmoztam néhány kötelező és nem kötelező könyvet. Jó nagy halom van az éjjeli szekrényen. A helyzet az, hogy lövésem sincs hogy egyáltalán mit kellene olvasnom és mit nem a nyáron. Bár lehet hogy szeptemberig szépen eltolódnak azok a kiolvasások.. Szeretek én olvasni, de a kötelezők nem a szívem csücskei, őszintén bevallva. A klasszikusokkal nincs bajom -lásd Jane Eyre-, de például az Üvöltő szeleknek szörnyen kemény a sarka..  Az a könyv már év eleje óta, a klasszikus-mániám maradványaként hever az éjjeliszekrényen. És így vagyok a kötelezőkkel is, ami száraz, nehéz és izgalommentes az iránt nagyon hamar elvesztem az érdeklődésem.. Így most csak gyűlik és gyűlik a könyv kupac, és a tetején ott csücsül VIII. Henrik magánélete, és A halkirálynő és a kommandó. Azaz, az érdekesség és az izgalom. Hát persze, hogy nem az Odüsszeiával meg a hasonlókkal foglalkozom.. 'Amit ma megtehetsz halaszd holnapra..' mondta egy lusta ember -nem én voltam-..

Utolsó hétnél tartunk, részemről év vége van teljes mértékben. Engem személy szerint mindenből lezártak, néhol kellett javítanom, néhol nem. Challange completed, már csak bírjuk kivárni a Pénteket.. Holnap még magyar óra, vers elemzés, hülyét kapnék. Jó csak egy rövidke, 3 soros vers az Októberi táj, de nekem még ez is sok utolsó héten. Csütörtökön úgy volt Diák-nap lesz, hát elmarad. Árvízre való tekintettel, mivel a Püspökerdő elázott rendesen. Pénteken Szakmai-nap, amiről még halvány fogalmam sincs hogy mi lesz, meg évzáró. Tarthatnánk már az évzárónál, az már tökéletes lenne..

xoxo.

..

"Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne. De valahogy néha, néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk."

-Orovecz Nóra