Nos, jól kezdem ezt a kihívás izét, a mai napra még nem sikerült semmit összehoznom, de holnap pótolom ígérem. Csak nem sok időm volt a mai nap, mert ha valamire szorítok időt akkor másra nem lesz. Ma úgy gondoltam kicsit kikapcsolódom és fotózom. A mai nap célja a a Radó-sziget és a Káptalan-domb volt. Csend, napsütés, és csak egy-két ember volt a közelben. Mikor kiértem a sziget végébe olyan volt mintha minden elcsendesült volna, csak a vizet és a szelet hallottam a közelben. Igaz, hogy a város közepén voltam, de olyan volt, mintha valami búra venne körül és letompítaná a város zaját.. Kicsit gondolkodtam is, de valahogy nem volt energiám a múlton rágódni. Úgy sem fog már többször megtörténni. Inkább próbáltam kikapcsolni. Túl sok minden volt a fejemben és totális káosz.. Visszafelé sétálva pedig már a jövőt tervezgettem, bár csak finoman. Többet nem szeretnék előre túlgondolni mindent.. Abból eddig semmi jó nem sült ki. Nem akarom újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni. Sok minden kavargott a fejemben a délután folyamán, próbáltam döntéseket hozni és egy-két dolgot a helyére tenni hátha nem lesz akkora káosz a fejemben.. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült egy-két dolgot helyre tenni és rávenni magam, hogy ne képzeljek be hátsó szándékokat és plusz jelentést a dolgok mögé..
A mai elmélkedős órám az angol tanulás rovására ment, jellemző az utolsó pillanatra hagyok mindent.. Hát persze hogy úgy érzem semmit nem tudok és hatalmas karóra számítok.. Hatalmas meglepetés lesz egy jó jegy. Kikaptam a fizika javítóm a mai nap, kettes. Csókolom. Még javítanom kell, nem lesz ebből hármas.. Ma írtunk nyelvtanból, a munkavédelem tanár pedig bejelentette, hogy jövőhéten dolgozat. Imádom. Sose hagynak élni.. Holnap pedig röpülni tanulok ismét a táblával.. Hogyan tudnék élni nélküled... Sálálálálááá..
Ja és még valami:
Ezennel át nevezem drága iskolánkat, vagy is inkább kibővíteném a nevét: Hild József Építőipari Szakközépiskola, Artistaképző és Szabadidőközpont.
Eskü holnap érkezem a mai képpel meg a holnapival. Lesz időm kutakodni, meg minden.
'Fura hajnal, koszos nappal, ködös éjjel. Egyszer véget ér. Hideg arccal, mint egy angyal fel az égbe talán elkísér. Hogyha menni kell..'
Anyu néha megállapítja, hogy grafomániások vagyunk. Hát nem tudok neki ellent mondani. A tesóm az a 'költői' én meg csak írok ahogy jön.. Inkább hosszabb szövegeket a saját dolgaimról, rímek nélkül. Az igazságot, kicsit burkoltabban. Az írás nekem sokat jelent, ezzel valahogy könnyebben kitudom magam fejezni néha. Általában, ha valami problémám adódik, vagy gondom azt mindig kiírom magamból. Sokkal egyszerűbben megtudom emészteni a dolgokat, és át tudom gondolni. Van jó néhány naplóm/füzetem/noteszom teli írva, és még mindig nem untam meg. Mint az olvasás, abba sem tudok beleunni, és jó néhány könyvet úgy mond 'elfogyasztottam' már.. :) Nem minden megnyilvánulásomat teszem itt közzé, csak ha valami nagyon kikívánkozik belőlem és akkor sem ragozom túl, mint észrevehető. De ez sem volt mindig így ! Nagyjából két éve még eléggé nyilvánvaló utalásokkal működtettem a blogot, amit valljuk be, jól megszívtam. De tanultam belőle, jobban kezelem már a dolgokat. Az írás arra is jó, hogy megőrzi az emlékeket. Néha-néha vissza olvasok pár bejegyzést, és meglepődöm, hogy akkor még ha az például egy éve is volt, teljesen máshogy álltam hozzá néhány dologhoz, mint most. Néhány ember hiányzik is, de lehetséges, hogy okkal nincsenek benn a jelenembe, bár a jövőmbe még bent lehetnek.. Az utóbbi időben volt minden. Voltam minden boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző és még sok más. De nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hisz minden úgy látszott rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem hogy képzeltem ilyet.. Nem hiszek semmiben sem, néha senkiben sem.. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, a hazugságokból, az emberek nem törődöm viselkedéséből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik és a többi. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni az emberek miatt. Néha azt érzem nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször. Én csak boldog szeretnék lenni ameddig tehetem..
Csak olyan ostobaságokat kövess el, amelyek valóban örömet okoznak neked.
Henry de Montherlant
Nem lehet összekötni a pontokat a jövőt fürkészve,
az összefüggések csak utólag visszanézve látszanak.
Steve Jobs
Tudod, rossz vagyok. De tettem-e valamit ellenedre? Ám korholj, figyelmeztess, szidjál, vagy akár verj is meg, ha vétek valamit ellened, mindezt elviselem. De hogy egyáltalán ügyet se vess rám, ez kétségbe ejt! Ettől megőrülök!
Cao Hszüe-csin
Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni,
Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti.
