Past months

Continouing...

2015

Augusztus

Augusztusban dolgozgattam, szabadidőmet pedig Lacival töltöttem. Minden egyes percet kihasználva a találkozásra. Ehhez a jó idő is hozzájátszott. Újra elkezdtem Bábolnára járkálni. De csak a drágámhoz of course. Meg a szabadidőközpontba alias Mozi, mivel ott van a tekepálya de csak is vele. Edzéseire is mentem, és persze ki nem hagynék egyetlen itthoni meccset sem. (Na jó talán egyet kénytelen voltam kihagyni if I remember well.) De azóta se sose többet ! :3
Volt még Luca szülinap szűk családi körben aztán meg Liza szülinap is a hónapban. A "kis" unokahúgunk 13 lett. Jézuska, még most sem hiszem el. Öregszem...
Terveztük még tavasszal hogy megyünk Strand Fesztiválra drága nővéremmel. Mondani sem kell nem lett belőle semmi. De helyette mentünk családilag Sopronba. Annyira jó volt kicsit megint ott lenni. Mindig örömmel tölt el, amint feltűnik az ismerős táj. Visszatérnek az emlékek és alig várom az újabbakat. A lányok nagyot nőttek mióta utoljára láttam őket. Ha még nem meséltem volna róluk, ők a nagybátyám ikerlányai. Luca és Hanna. Angyaliak. Igaz, sajnos csak egy napra mentünk, vagyis reggel mentünk, este jöttünk, de nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén volt Banán Fesztivál, amin ismét közre kellett működnünk. Nem sokáig voltam kint már ami az estét illeti. Különben reggel 9től délután 6ig segítettem amit kellett. Végül 6 után már el tudtam szabadulni, elsőnek táncoltunk, de aztán meguntam. Találkoztam egy ismerősömmel, vele meg a haverjaival beszélgettem aztán már nem bírtam tovább az egész hajcihőt úgyhogy haza jöttem inkább 10 körül. Elmúlt a varázsa számomra ennek az egésznek, ráadásul Laci sem tudott itt lenni.

Szeptember
Első héten mehettem a könyveimért aztán kezdődtek a monoton hétköznapok.. Iskola. Hétvégén Laci jött és nálunk töltöttük a hétvégét. Iskola. Hétvégén Lacinál, szombaton teke meccs. Iskola. Laci itt. Iskola... Ennyi rémlik a Szeptemberből. A hétvégéket vártam folyton, függetlenül attól, hogy én aludtam Bábolnán, vagy Laci nálam. Csak végre együtt legyünk. Hétköznap is jött, szeptemberben néha én is átmentem iskola után, de az nem igazán jött be úgyhogy abba maradtunk, hogy hétköznap ő jön csak. A hétvégék pedig váltva voltak és vannak még mindig. Ha meccs van, akkor meccs van és megyünk. Egyértelmű.
Egyik Pénteken volt Tűzijáték Bábolnán azt is megnéztük, anyát rávettem jöjjenek ők is tesómmal.
Volt egy meglepetés buli az egyik nagynénémnek a szülinapjára. Összegyűlt a család egy jó nagy része. Nagyjából 40-en voltunk a barátokkal együtt. Lacit bedobtam a mély vízbe, de jól elvoltunk Bükiékkel meg tesómékkal.

Október

Szeptemberhez hasonlóan nem sok minden volt. Kivétel az őszi szünet, meg a szülinapom. 18 éves lettem. Tényleg öregszem. Volt bigmándi búcsú a hónap elején. Ebéd után kinéztünk Laci tesójáékkal, vettünk gumicukrot aztán inkább visszamentünk a többiekhez.
Szűk családi körben megünnepeltük a szülinapomat pár nappal előtte. Nem hiányzott a felhajtás. Tökéletes volt úgy ahogy volt aki számított az eljött. Szünetben Lacival voltam nagyjából végig. Végig jártuk a temetőket a családdal. Aztán újra iskola.

November

Novemberben igyekeztek kinyírni minket a tanárok. Dolgozat dolgozat hátán nagy örömünkre. Péntek délutántól Vasárnap délutánig Laciztam, onnantól pedig estig tanultam, de nem vittem túlzásba. Soha többet nem fogom, megtanultam a leckét. Nagyjából ennyi volt a megosztandó információ a novemberről.

December

Hónap első hétvégéjén Tatabányára mentünk ifjúsági egyéni tekebajnokságra. Ügyes volt a lelkem, de voltak sajnos jobbak nála. De én így is nagyon büszke vagyok rá. Rettenetesen tudok örülni az örömének. Akkor is büszke vagyok rá, ha gyengébb napja van és nem dob olyan jól mint azt ő elvárná magától. De tudom, hogy képes rá, csak mindenkinek vannak gyengébb napjai. Előfordul, de általában nagyon jól dob. Úgyhogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Az iskolát tekintve a tanárok ismét folytatták a hadjáratot, újabb dolgozatokkal, de tisztában voltam vele hogy miért. Hiszen jött a téli szünet. Szünetben ismét Laciztam. A Karácsony is békésen telt. Lacinak tekés párnát gyártottunk anyával, meg kötényeket. Mivel a drágám szakács. Karácsony után a tekecsapat évzáróján is voltunk, a Szilvesztert pedig nálunk töltöttük. Tesóm és a barátja is itt voltak, ezért elvoltunk négyen. Társasoztunk, előkerült a Legó is, meg a Jenga. Éjfél után fellőtt Laci pár tűzijátékot, aztán koccintottunk. Nyugis volt igaz, de nekem tetszett. A fiúknak sem volt ellenére az, hogy buli nélkül szilvesztereztek kivételesen.

Lassan beérem a dátumot. De még mindig:

To be continued...

Sors?!

Szünet előtt úgy éreztem ennél nagyobb káosz a fejemben és körülöttem nem igazán lehet. Az utolsó napokban már a korán kelés is megviselt. Az utolsó előtti nap vitt mindent mint a piros ász. Már korán reggel bőghetnékem volt, nem is mentem be 0. órára, csak 1.-re mert képtelen lettem volna még előbb felkelni és életet imitálni. Végül is nem is késtem csak pont kezdésre nem értem oda hanem utána egy 15 perccel talán. Na mindegy. Napközben ingadozott a hangulatom és a gyomrom is felváltva. Mondhatni zseniálisan éreztem magam.. Aztán utolsó órákban végem volt. Ott volt az utolsó csepp a pohárban, nem bírtam tovább.  És érted csak egy apró jelentéktelen hülyeségen, amit amúgy észre sem vennék és lesz*rnám magasról vagy csak szidnám normális lelkiállapotban. De ott és akkor idegbeteg lettem. Remegtem, aztán pedig nem bírtam tovább és bőgtem egy sort. Egy sort... Délutántól este 10ig.. Igen tényleg. Jó megszakításokkal, mert össze kellett szedni magamat természetesen mert még haza kellett buszozni, de haza értem és onnantól kezdve felváltva bőgtem és aludtam. Aztán belázasodtam. Másnapra megbetegedtem. Jó így visszagondolva az egész azért volt, mert elkaptam valamit, de akkor még nem tudtam, csak másnapra lett világos. Másnap doki, gyógyszer, fetrengés. Úgyhogy kicsit meghosszabbítottam a szünetet nem szándékosan. Fantasztikus volt amikor 2. nap arra ébredtem fél 5-kor, hogy a jobb fülemre nem hallok és fáj. Elviselhetetlenül.  Öröm és boldogság. Múlthét szerdáig nem is hallottam fél fülemre.
De a szünetről még. A Húsvét eltelt egyszerűen, felhajtás nélkül. Olyan kis mindennapi volt. Még tojást sem festettünk bevallom. Locsolók sem voltak hálisten. Mondjuk nem is vártam őket. Közben tételt dolgoztam ki, meg egy rajzot is be kellett fejeznem úgyhogy annyiból volt más, hogy nem iskolában voltam hanem otthon. Mondjuk eltudnám viselni.. Elkezdtem intézni a nyári gyakorlatomat is (Mára már a szerződés is a kezemben van, már csak az iskolába kell bevinnem).
Aztán történt valami a szünet végén. Megjelent Valaki, akivel már nyár közepe óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Pedig akkor úgy váltunk el, hogy rendbe hozunk mindent, és többet találkozunk. Akkor kissé szkeptikusan fogadtam ezt a felvetést, nem is éltem bele magamat okulva a régi dolgokból. Végül is úgy voltam jó legyen, néhányszor még kerestem, de nem éreztem azt hogy kölcsönös lenne a fontosság. Én pedig olyan ember vagyok, aki hagyja elmenni az embereket. Nem kapaszkodik beléjük foggal-körömmel. Aki akar az menjen. Nem könyörgök senkinek és nem tartom vissza, ha nem akar maradni. Rengeteg emberrel jártam így. Egyikükkel sem vagyok rosszban, nem vesztünk össze. Egyszerűen kiléptek az életemből. Néhányan már olyan szinten, hogy köszönni sem tudnak, de nem foglalkozom vele. Nem kötelező. Ez az ő döntésük volt. Én csak elfogadtam. Szóval azt hittem Vele is ez lesz. Úgy gondoltam, ha teljesen komolyan gondolja majd érezteti. Akkor nem éreztette, így hagytam annyiban a dolgot. Éltem az életem tovább, persze nem mondom azt, hogy olykor nem jutott eszembe, hogy vajon mi lehet vele, de valahogy sosem éreztem azt, hogy nekem kell keresnem. Kicsit már abban a fázisban voltam, hogy akinek egy kicsit is számítok majd megkeres. Ne nekem kelljen már futnom mindenki után. Sajnos mással is megjártam mostanában, hogy csak én kerestem, csak én akartam beszélni és találkozni, aztán úgy érzem mostanra, hogy csak távolodik. Mert egy pontig minden klappolt, nem volt baj, hogy én keresem, mert szívesen beszélt velem, de mostanában úgy érzem, hogy ez már nincs teljesen így. És még talán abban is biztos vagyok  -nem szeretném 100%-ra kijelenteni-, de szerintem ez rajtam kívül álló okok miatt van. És akkor az előbbi dolgot megint leírhatnám. Hagyni kell menni az embereket. Nem mondom, hogy nem keresem őt, de nem naponta meg folyamatosan. Szóval visszatérve a dologra a szünet utolsó napjaiban megkeresett ez a rég nem látott barát. Elsőnek szikrát sem kaptam bevallom. Ő nekem írt? Keres? Mit akar? Miért? Aztán lezajlott köztünk egy olyan beszélgetés, amire sosem gondoltam volna. Most érzem a törődést, az elszántságot és az őszinteséget benne. Rendbe szeretné hozni és én ezt érzem. Rettenetesen boldognak érzem magam. Nem voltak mostanában hatalmas problémáim, csak az iskola és az elvárások. Mondjuk ez is épp elég volt hogy végig bőgjek egy egész délutánt. De nem panaszkodom az életem úgy ahogy van elviselhető és élhető, nem mondom, hogy hatalmas boldogságot éreztem nap mint nap, de el voltam. Őszintén szólva mindig is hiányzott belőle. Ezt biztosra tudom. Szerintem, ha kölcsönösen foglalkozunk a másikkal, úgy igazán, akkor képesek vagyunk helyre hozni. Én ebben bízok, mert ennek így kell lennie. Nem lehet máshogy..

CsókPuszi.*

Don't have enough time...

Nos, jól kezdem ezt a kihívás izét, a mai napra még nem sikerült semmit összehoznom, de holnap pótolom ígérem. Csak nem sok időm volt a mai nap, mert ha valamire szorítok időt akkor másra nem lesz. Ma úgy gondoltam kicsit kikapcsolódom és fotózom. A mai nap célja a a Radó-sziget és a Káptalan-domb volt. Csend, napsütés, és csak egy-két ember volt a közelben. Mikor kiértem a sziget végébe olyan volt mintha minden elcsendesült volna, csak a vizet és a szelet hallottam a közelben. Igaz, hogy a város közepén voltam, de olyan volt, mintha valami búra venne körül és letompítaná a város zaját.. Kicsit gondolkodtam is, de valahogy nem volt energiám a múlton rágódni. Úgy sem fog már többször megtörténni. Inkább próbáltam kikapcsolni. Túl sok minden volt a fejemben és totális káosz.. Visszafelé sétálva pedig már a jövőt tervezgettem, bár csak finoman. Többet nem szeretnék előre túlgondolni mindent.. Abból eddig semmi jó nem sült ki. Nem akarom újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni. Sok minden kavargott a fejemben a délután folyamán, próbáltam döntéseket hozni és egy-két dolgot a helyére tenni hátha nem lesz akkora káosz a fejemben.. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült egy-két dolgot helyre tenni és rávenni magam, hogy ne képzeljek be hátsó szándékokat és plusz jelentést a dolgok mögé..
A mai elmélkedős órám az angol tanulás rovására ment, jellemző az utolsó pillanatra hagyok mindent.. Hát persze hogy úgy érzem semmit nem tudok és hatalmas karóra számítok.. Hatalmas meglepetés lesz egy jó jegy. Kikaptam a fizika javítóm a mai nap, kettes. Csókolom. Még javítanom kell, nem lesz ebből hármas.. Ma írtunk nyelvtanból, a munkavédelem tanár pedig bejelentette, hogy jövőhéten dolgozat. Imádom. Sose hagynak élni.. Holnap pedig röpülni tanulok ismét a táblával.. Hogyan tudnék élni nélküled... Sálálálálááá..
Ja és még valami:
Ezennel át nevezem drága iskolánkat, vagy is inkább kibővíteném a nevét: Hild József Építőipari Szakközépiskola, Artistaképző és Szabadidőközpont. 

Eskü holnap érkezem a mai képpel meg a holnapival. Lesz időm kutakodni, meg minden.

Csóközön.

[wohahahaaa]

Csak ne kiabáljam el...

Hihetetlen milyen jó érzés amikor már nem csak a felületes dolgaival vagy tisztában. Hogy milyen mikor ott a haverja, hogy más lányokkal hogyan viselkedik, hogy szinte tudtára adja a környezetének igen is te az övé vagy már majdnem. Mikor az emberek megnyílnak, úgy érzem tényleg az életük része leszek. Onnantól kezdve nem az ismerős ismeretlen vagyok nekik, akinek csak a nevét tudják, meg hogy néha milyen normálatlan tud lenni..
Bevallom, mikor megismerek valakit és elkezdünk jobban megismerkedni, az elején határozottan halk típus vagyok, kicsit visszahúzódom. Viszont ahogy egyre jobban megismerem úgy kezdek felszabadulni, jobban megnyílni. Igazából, egy-két múltban történt dolognak köszönhető talán ez a viselkedés..
Hiába, a múlt kísért.. De miért?! ._.

Ilyen is kell.. :)

'Fura hajnal, koszos nappal, ködös éjjel. Egyszer véget ér.
Hideg arccal, mint egy angyal fel az égbe talán elkísér.

Hogyha menni kell..' 

Anyu néha megállapítja, hogy grafomániások vagyunk. Hát nem tudok neki ellent mondani. A tesóm az a 'költői' én meg csak írok ahogy jön.. Inkább hosszabb szövegeket a saját dolgaimról, rímek nélkül. Az igazságot, kicsit burkoltabban. Az írás nekem sokat jelent, ezzel valahogy könnyebben kitudom magam fejezni néha. Általában, ha valami problémám adódik, vagy gondom azt mindig kiírom magamból. Sokkal egyszerűbben megtudom emészteni a dolgokat, és át tudom gondolni. Van jó néhány naplóm/füzetem/noteszom teli írva, és még mindig nem untam meg. Mint az olvasás, abba sem tudok beleunni, és jó néhány könyvet úgy mond 'elfogyasztottam' már.. :) Nem minden megnyilvánulásomat teszem itt közzé, csak ha valami nagyon kikívánkozik belőlem és akkor sem ragozom túl, mint észrevehető. De ez sem volt mindig így ! Nagyjából két éve még eléggé nyilvánvaló utalásokkal működtettem a blogot, amit valljuk be, jól megszívtam. De tanultam belőle, jobban kezelem már a dolgokat. Az írás arra is jó, hogy megőrzi az emlékeket. Néha-néha vissza olvasok pár bejegyzést, és meglepődöm, hogy akkor még ha az például egy éve is volt, teljesen máshogy álltam hozzá néhány dologhoz, mint most. Néhány ember hiányzik is, de lehetséges, hogy okkal nincsenek benn a jelenembe, bár a jövőmbe még bent lehetnek..
Az utóbbi időben volt minden. Voltam minden boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző és még sok más. De nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hisz minden úgy látszott rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem hogy képzeltem ilyet.. Nem hiszek semmiben sem, néha senkiben sem.. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, a hazugságokból, az emberek nem törődöm viselkedéséből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik és a többi. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni az emberek miatt. Néha azt érzem nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször. Én csak boldog szeretnék lenni ameddig tehetem..

[felül: Majka-Ha menni kell]

Ültem a buszon és bámultam ki az enyhén párás ablakon, valahogy már nem az a nyár van, mint az előzőhéten volt.. Oké, nem is kell annak lennie, hisz szeptember második hete van már.. Szóval bámultam a tájat, közben dübörgött a zene a fülembe.. Ültem az ismerősökkel teli buszon és csak annyi tűnt fel, hogy egyedül érzem magam. Ezt akartad? Kérdez a belsőm. Egyszerű lenne a válasz, de én mégis túl bonyolítom.. Csak majdnem, ezt akartam. Igaz, nem vártam mást, hisz más amikor valaki az osztálytársad, vagy csak egy ember a múltadból. Nem érdekelt különös képen, belül máshol jártam, még ha aludni nem is tudtam.. Vele voltam.. Kivel? Az tök mindegy, csak épp nem ott ahol fizikailag tartózkodtam. Vissza akartam menni az időben, de mégis előre menni. Érthetetlen, tudom.. Nem érti ezt senki... Csak én.

Ez van. ;)

Tegnap miután tesóm haza ért megmutattam neki a vörös hajamat. Megbeszéltük, hogy ősszel mindketten  -ahogy Módi mondta- veresek leszünk. :D Nem festék, csak színező, egyszerűbb és még az eredeti hajszínem is megmarad alatta, és 6-7 (?) hajmosás után kimegy a szín. Szóval úgy 1-2 hónapig vörös lehetek ^^ Aztán majd később, pár év múlva befestetem. Eddigi elképzeléseim szerint, meg a piercing is meg lesz a számba/szám alá.. De addig még 4-5 év.. :) Megint jön egy vihar, mondjuk inkább most mint este.. Vagy pár nap múlva, akkor viszont lesz egy kis kárörömöm, ha tesóm elázik a sátorba. :3 Kedden találkozok a Lényeggel, egy részével. Egy ember nem ér rá passz, hogy miért, de sérült is, egy másik meg 'csak' sérült, de ráérne.. Esetleg meg látogatjuk Rékával. :D
Egy blogról csórtam el egy tagot. Úgy is olyan régen volt.. :) :$

1..ovis jelem : szívecske. :$
2..mi akartam lenni kiskoromban : állatorvos. ^^
3..szingli vagyok : jaaaa.....
4..kivel járok: magammal. amúgy.. 3.ra a válasz.. 
5..boldog vagyok : néha. boldogabb is tudnék lenni..
6..szerelmes vagyok : ezőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő.. nem publikus. :3 leszűrhető hogy mi van remélem.. ;)
7..szerelmem neve : 6.ra a válasz.. ;) 
8..hajszínem : tarka. :D xd világos barnától a sötétbarnáig. de én VÖRÖS AKAROK LENNI.. ^^
9..szemem színe : zöldesbarnáskék.
10..hiszek benne , hogy létezik szerelem első látásra : néha.
11..bántottak már meg érzelmileg : hányszor.. :')
12..pörgős buli este vagy romantikus este : attól függ. ;D
13..mit ittam utoljára : tejet. xd müzlit ettem na. ^^
14..hiszek fiú lány barátságba : elvileg.. 
15..milyen színű felső van rajtam : lilásszürke. 


Éheséheséheséheséhes.

Kedvenc körömlakk: Vintage Blue. by Avon

Muszáj közölnöm, késztetést éreztem, hogy leírjam. :D

Ma hajnalban negyed vagy fél négykor kapcsoltam le a lámpát aztán még félórát gondolkoztam a semmin. Nem izgat ki mit gondol rólam, csinálnak amit akarnak. Meg amúgy is, minden csoda három napig tart..  Majd megnyugszanak. ;) 

Fish!-t, The Grenmát, és Adam Lambertet hallgatok folyamatosan. ♥ Ők tudnak segíteni a legjobban, még jó hogy ezek motiválnak és nem lerántanak a padlóra.. 

Annyira nem érzem azt, hogy kellenék ide.. valahogy senki sem mutatja ki, hogy szüksége van rám.. De ez van, ettől még megyek tovább, nem állhatok meg nézni azt ami elmúlt. Úgy se jön vissza, minek gondolkodni rajta, hogy mi lett volna ha, mondjuk több időt lehetek akkor és ott velük.. Vagy nem azokat tettem és mondtam volna, mint akkor. Annak semmi értelme, hogy egy helyben álljak és nézzem az emlékeket. Persze, egyszer kétszer okés, de előre kell nézni és tovább lépni. Különben a padlóra kerülsz, és ott kényelmetlen. Ezt mondja Csongi is. :) 

UTÁLOM A SZELET! -.-

PusziPacsiÖlelés kinek mi jár. ;*