Ültem a buszon és bámultam ki az enyhén párás ablakon, valahogy már nem az a nyár van, mint az előzőhéten volt.. Oké, nem is kell annak lennie, hisz szeptember második hete van már.. Szóval bámultam a tájat, közben dübörgött a zene a fülembe.. Ültem az ismerősökkel teli buszon és csak annyi tűnt fel, hogy egyedül érzem magam. Ezt akartad? Kérdez a belsőm. Egyszerű lenne a válasz, de én mégis túl bonyolítom.. Csak majdnem, ezt akartam. Igaz, nem vártam mást, hisz más amikor valaki az osztálytársad, vagy csak egy ember a múltadból. Nem érdekelt különös képen, belül máshol jártam, még ha aludni nem is tudtam.. Vele voltam.. Kivel? Az tök mindegy, csak épp nem ott ahol fizikailag tartózkodtam. Vissza akartam menni az időben, de mégis előre menni. Érthetetlen, tudom.. Nem érti ezt senki... Csak én.