♥

Ennek a napnak egészen addig a pillanatig nem volt értelme a sok jó dolog ellenére, még Ő nem mondta nekem, hogy Boldog Valentint. Onnantól kezdve tényleg éreztem megérte felkelni reggel. Csütörtök van. Bárki mármint is mond, Csütörtök van. Nem izgat, hogy Valentin-nap van.. Mit csináljak vele? Szeretni mindennap kell, ajándékozni is lehet bármikor, ráadásul ilyenkor az emberek fel vannak készülve rá, hogy úgyis kapnak ajándékot a párjuktól.. Nincs meg teljes mértékben a meglepetés varázsa. (I think.) Néhányan el várják, néhányan nem. Nem igazán izgat ez a habos-babos, rózsaszín, túl cukrozott reklámfogás. Mert, hogy a legnagyobbat az ajándékboltok nyernek ezen az száz. Jó, nincs gondom vele alapjaiban kedves gesztus az hogy ajándékoznak, csak ne kellene látnom mindenhol a Valentin-nap feliratot.. Nem azt mondom, hogy ne szeressük egymást, csak ne egy nap erejéig !

Happy New Year Everyone!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK !

Legyetek angyalian aranyosak és ördögien jók,

élvezzétek az új évet, ami új lehetőségeket, kihívásokat, élményeket tartogat,

szeressetek a barátnőiteket/barátaitokat/szerelmeteket/családtagjaitokat ahogy csak lehetséges,

és ne féljetek, a remény nem hal(t meg), de a szarok rája is divatban marad. 

Imádok mindenkit !

♥ ♥ ♥

Christmas

Gondolom, mindenki tudja Hétfőn Szenteste, Kedden és Szerdán Karácsony. Igazából, nem vagyok izgatott és nem érzem még azt a Karácsony-érzést sem. Minden olyan mintha átlagos napok lennének, egészen holnap estig amikor apuék behozzák a Karácsonyfát és elkezdjük díszíteni. Hétfő reggelre, jön a Jézuska akinek titkát még kíváncsi kiskorunkban sem sikerült kiderítenünk, így örök rejtély.. Egyik éven nővéremmel elhatároztuk meglessük még is hogy kerülnek a fa alá az ajándékaink.. Elhatároztuk éjjel felkelünk és leköltözünk szépen csendben a lépcső fordulóba. Kicsit késve keltünk, de még nem voltak ott az ajándékaink. Hát akkor hajrá, leskelődjünk. Kicsik voltunk még és roppantul kíváncsiak, na meg fáradtak. Sikeresen bealudtunk és anyu ébresztett fel minket reggel 8 körül, amikor jött le a szobájukból. Felriadva az első gondolatunk az volt, hogy megnézzük a fát, hát nem ott voltak az ajándékaink?! Teljesen elálltuk az utat a fordulóban, nem értettük, ha anyuék rakják oda az ajándékainkat hogyan másztak át rajtunk.. Ez volt az első és utolsó próbálkozásunk a Jézuska kilesésére, inkább hagytuk hadd maradjon meg titoknak. A lényeg az ajándék volt akkor még. Mostanra nincs olyan nagy jelentőségük számomra az ajándékoknak. Persze, jó ha kap az ember, mert jó érzés kapni, és adni, de inkább a család és a szeretet ami számít. Néhány éve a család együtt vacsorázik Szenteste. Nagyon szeretem, jól elbeszélgetünk, nevetünk sokat, és együtt vagyunk.  Ráadásul egy csomó finom kaja. Rántott hal és gomba, baconös hús, saláta, és egyéb finomságok. :3 Süteményeket tekintve, bejgli, zserbó, sajtosrúd, barackmag, túrós-csokis süti. A jó kedvet biztosítja a welcome drink (pálinka) és az egyéb innivalók, persze mértékkel. (De ki is az a mérték? :D) Viccet félretéve, tényleg egy újabb nagyszerű szenteste ígérkezik ebben az évben. Remélem mindenkinek ilyen jó estéje lesz, mint nekem. :)    

Szerdán ajándékozást tartottunk az osztályban. Kedves padtársamtól, B.Vivitől kaptam egy körömlakkot, még mástól aki engem húzott attól sok csokit, ráadásul Marsot is kaptam amit imádok. Örültem, hogy nem valami felesleges kacattal leptek meg.. Szerintem, az első évben ez az ajándékozás dolog még nem igazán jó ötlet, hisz alig ismerjük egymást..

Tegnap próbáltam művészkedni kicsit, 'karácsonyi' körmöt festettem. Eredetileg karácsonyfát akartam csak sikeresen letörtem az egyik körmöm még a múlthéten, a többi meg úgy gondolta, hogy ha már egy letört akkor a többi meg betörik.. Szóval most elég kicsik a körmeim, így nem lett karácsonyfa egyiken sem. Kipróbáltam a nem rég beszerzett arany színű repedezős körömlakkot, zöld-piros alappal. Nem lett rossz szerintem.

   

inspiration. *

quotes by Adam

'Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él!'

'Nincs szükségem együttérzésre, nem fogok sírni és nyafogni. Mert az élet az én fényem és szabadságom, és akkor ragyogok, amikor akarok.'

'Olyan vagyok, mint a srác a szomszédból, aki eldöntötte, hogy egy nap majd lázadó lesz. Nos, én egy édes kis lázadó vagyok.'

'A szeretet legyőzi a gyűlöletet. A szeretetnek nincs színe. A szeretetnek nincs hovatartozása. A szeretet minden.'

Adam Lambert

[forrás:citatum]

Kedvencek.. mert csak.

Kedvenc klasszikus könyv:

Miért? Mert, megragadó a lány története, amiket át él, mintha én lennék Ő.. Első olvasásra belé szerettem, mikor feltűnt a könyvespolcon, hogy nekem ez megvan igazából nagyon örültem, mert már a címét hallottam és akkor felkeltette az érdeklődésem. Imádtam olvasni, most mamám lenyúlta, mert ő is szereti.. Vissza kell szereznem. Újból elakarom kezdeni az Üvöltő szelek után, rá vagyok kattanva. Jó lenne látni a filmfeldolgozást is. Olyan valós és átélhető..

Kedvenc hónap:

Október

Miért? Szülinap ésés.. ŐSZ ! Imádom évszak, imádom hónap.. :3 Tudom, igazából nem ideális számomra, mivel alapjában véve rohadtul fázós vagyok.. Én vagyok az az ember, aki 20° C-ban már fázik, takaró alatt, úgy hogy nem beteg.. Művészet.. Miért imádom? Mert : föld illat, ezerszínű fa levelek, annyira hideg van, hogy látszik a leheletem ami vicces, meleg cuccok, gyönyörű napkelték.. 

Wish:

Alice in Wonderland karkötő.. 

Rohadt jó, árat viszont nem tudok sajnos.. 

Pedig most az ilyen karkötőkbe vagyok beleesve.. :D

 Párizsos kari. 

Álom szép, ő most a legkedvencebb. Ja igen, Párizs mániában szenvedek mostanság.. 

Valaki nem akar meglepni egy ilyennel? *-*

Film, amit várok:

Breaking Dawn

Part 2

Miért? Mert végre, és sajnos lezárul a Twilight saga.. Még írjon legalább egy részt kedves Ms. Meyer.

Igazából, Cucu (Jacob Black) miatt várom főleg, de a csata részre is kíváncsi lennék. Na meg a Renesmeere. 

Novemberben jön. ♥

xoxo.

Szeretem évszak

Autumn.♥

Ültem a buszon és bámultam ki az enyhén párás ablakon, valahogy már nem az a nyár van, mint az előzőhéten volt.. Oké, nem is kell annak lennie, hisz szeptember második hete van már.. Szóval bámultam a tájat, közben dübörgött a zene a fülembe.. Ültem az ismerősökkel teli buszon és csak annyi tűnt fel, hogy egyedül érzem magam. Ezt akartad? Kérdez a belsőm. Egyszerű lenne a válasz, de én mégis túl bonyolítom.. Csak majdnem, ezt akartam. Igaz, nem vártam mást, hisz más amikor valaki az osztálytársad, vagy csak egy ember a múltadból. Nem érdekelt különös képen, belül máshol jártam, még ha aludni nem is tudtam.. Vele voltam.. Kivel? Az tök mindegy, csak épp nem ott ahol fizikailag tartózkodtam. Vissza akartam menni az időben, de mégis előre menni. Érthetetlen, tudom.. Nem érti ezt senki... Csak én.

Én nem az a lány akarok lenni, akinek a képeire élvezkedsz, nem az, akit csak úgy ölelgetsz, én az a lány akarok lenni, akit szeretsz, és azért ölelsz meg, nem azért, mert csöppnyi szeretethiányod van!

Ilyen is kell..

Elterveztem, hogy nem fog többet érdekelni, és csodák csodájára sikerült. Nem érdekel. Magasról teszek rá. Legyen boldog, úgy ahogy tud. Úgy visszatekintve, hogy tudom az egésznek semmi értelme nem volt, hatalmas dolgokat tettem annak érdekében, hogy talpra álljak egyedül és boldog lehessek. Bevallom, egyedül nem sikerült volna boldoggá válnom, de hat hónapja nem szenvedek már annyira. Az utolsó két hónapban már felhőtlenül jól éreztem magam. Most mi van velem? Vagy kinőttem ezt a depressziós szenvedéseimet, vagy segített a jelenléte. Esetleg mindkettő..
NEM VAGYOK SZERELMES.. azt hiszem. O.o Nem érzem azt, hogy KELL. Viszont szeretem, meg jó vele lenni.. Akkor most még is?
Néhány gondolat, amivel most egyetértek..

Ha én kimondom, hogy szeretlek az nálam azt jelenti: Te vagy az egész életem, és más nem is kell. 
Elég, ha egy élet során egyszer mondod ki, de akkor szívből legyen..
Nem szeretek dobálózni azzal a szóval, hogy szeretlek. Én csak annak mondom akit tényleg szeretek. Az már más, hogy nem mindenki viszonozza..




Sosem tudjuk meg, hogy illünk-e egymáshoz, ha legalább egyszer nem próbáljuk meg.
Egy próbát minden megér.. vagy nem?


Nem kell, hogy tökéletes legyen, csak igazán szeressen.  
Nincs hozzáfűzni valóm.. Igaz.


Csak szeretnék Valakit, aki nem fél át ölelni. :/
-||-


Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha elveszíted nem marad semmid.
Ezért félek, hogy valakit túlságosan megszeretek. Így is túlságosan ragaszkodó vagyok..

Így lesz..?

:') 

Az a bizonyos történet..

Oké, megosztom ! Túl jó lett szerintem hogy ne lássátok ! A történetben szereplő lány szerepében mondom el ezt az izét amit egy gondolat indított el bennem. A történetben szereplő személyeknek a valósághoz való bármiféle kapcsolódása csak a véletlen műve. Jó olvasást ! Aki tényleg elolvassa végig az előtt le a kalappal. ;)


Egyedül voltam. Csak feküdtem a földön. A könnyeim már rég elfogytak. Gondolom, ha oda állnék egy tükör elé egy csapzott hajú, a sírástól vörös és feldagadt szemű, elkenődött sminkű valaki nézne vissza rám. Egy ismeretlen, senki. A gondolat hogy megengedtem magamnak, hogy ilyen szörnyen nézzek ki még jobban elkeserített. Sírni nem tudtam már, vállamat rázta a könnytelen zokogás, amely egy idő után siránkozásba csapott át. Szörnyű vagyok. Egy gondolat siklott át az agyamon. Mi lesz, ha így lát meg? Nem engedhetem, hogy egy csődtömeget lásson. Aztán eszembe jutott, hogy nem érdekes, hisz az egész miatta van. Többé nem jelentem neki a mindent. Lekerültem az első helyről, kilöktek a fényről a sötétségbe oda ahol rám szakadt az eddig félre hessegetett sok gond. A súlyuk kiszorította a levegőt a mellkasomból. Féltem. Azt akartam, hogy vége legyen. Átkaroltam magam, hogy szét ne essek. Az ölelése hiányzott. A tüdőmbe bele nyílalt a fájdalom, elfelejtettem levegőt venni. *Beszív-kifúj-beszív-kifúj.* Megy ez kis lány. A karom libabőrös lett, a szemem a vaksötétséget vizslatta. Csend. Csak a hangos szörcsögésem hallatszik. Kemény a föld és hideg, az ő mellkasa puhább és meleg, pedig mikor megölel, mindig szorosan magához húz. Sokáig. Kilapulok, de jó érzés. VOLT. Megint sírnék, de nem megy. Kiapadtak a könnyeim, túl sok volt már a szervezetemnek. A végtagjaim elzsibbadtak a magzatpóztól, a talpamba a hangyák mászkálnak, a vádlimba kezd felszökni a görcs ismerős érzése. Fáj. A kezem hideg, és elgémberedett a folytonos szorítástól. Az arcom ég az órákon át tartó zokogástól, a tüdőm szúr a túl nagy levegő vételektől. A szám kiszáradt, vér ízű. A kinézetem most már nem tud érdekelni. Hirtelen megérkezik, elér a vádlimba a görcs. Felülök és ellen nyújtok, már megtanultam. Nagyon fáj, de nem eléggé, hogy elfeledtesse csak pár pillanatra is az ürességet. Már jobb. Vékony pulcsimba törlöm a könnyeim maradványait. Még nyáladzok is, undorító. Mit meg nem engedek magamnak.. Ezt az egészet csak magamnak köszönhetem. Egyszerűen hagytam, hogy a mindenemmé váljon. Az én hibám az egész, túlságosan megszerettem. Gondolkozok. Hol is vagyok? Ja, otthon. A buszon jól megnéztek az emberek, de egy srác, aki vélhetőleg nagyon helyes volt legalábbis a könnyeim közt úgy tűnt zsebkendőt is adott. Itt szorongatom a kezembe. Ismerhet? Leszállt itt a településen? Vagy.. vagy a szőke szépfiú volt? Nem emlékszem, túlságosan lekötött az önsanyargatás. Jellemző, még ha az úristen áll előttem, azt se venném észre olyan idióta vagyok. Meg sem köszöntem. Nagyot pislogok. A hold besüt az ablakon, nincs is olyan sötét. A szobám ismerős dolgait vélem felismerni. Ajtócsapódás. A szívem kihagy egy ütemet. Apa hazaért. Egy, egy és fél óra és jön aludni, addigra úgy kell csinálnom mintha, aludnék. Történetesen, az ágyon itt tőlem balra vagy jobbra, nem a földön. Lassan lehámozom magamról a ruháim, ülve. A sminkem marad, így is már leázott. Leszarom. A hajam kiengedem, felállnék, de a lábam nem engedi. Visszacsuklom a földre. Elkúszom a fésülködő asztalig, lekotrom a fésűm, nem akarom, hogy szénakazallal fejemen ébredjek, bár így is katasztrofálisan fogok ki nézni, amikor felébredek. Visszamászok az ágyig. Már nem fáj a tüdőm, rendesen lélegzek, de a szám még mindig ki van száradva, így nem tudok aludni. Eszembe jut, valahol a táskámban van egy üveg, ó anyám.. egy üveg energiaital. Nagyszerű akkor vagy iszok belőle és szomjan halok annyira cukros, vagy nem iszok, és szomjan halok. Szép esélyek, ha már az önmarcangolásba nem lehet bele dögleni. Szóval akkor irány a fürdő. elrémlik az évek alatt tapasztalt dolog, ha villanyt kapcsolok, anya azt hiszi, valamelyikünk hányni megy, és felébred, kijön a szobájukból. Ha nem kapcsolok villanyt, viszont pofára esek valamiben, tuti. Mindegy, inkább taknyolok egyet. Addig se látnak meg. Szerencsésen lábra álltam szép lassan, el értem a csapig egy szál fehérneműbe. Levertem a polcról a poharat, amiből inni akartam. Király, várom a csörömpölést, amikor bele esik a kádba. Mégse, a szőnyegre esik. Van isten. Megnyitom a csapot, ittam. Ezután biztos tudok majd sírni. Visszaindultam, a küszöbnél majdnem elestem a saját lábamban, de megkapaszkodtam. Szép az élet.. A lépcsőkorlátnál megálltam hallgatózni, az újság lapjainak zörgése hallatszik lentről, anyáék hálószobája felől a nyitott ablakon át a tücskök ciripelése, néha a kutyák ugatása hallatszik, szuszogással vegyülve. Valami koppan, a tesóm fordult az ágyában és beverte a térdét. Nem is érzi.. Visszaosonok a szobámba. Elterülök az ágyon. Csend. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. A karkötőimet tekergetem a csuklómon. Belém hasít a fájdalom, amikor eszembe jut, hogy neki adtam az egyiket kabalának. Újra elkezdtem bőgni, hangtalanul. Újra éreztem a hideget körülöttem, az ürességet a mellkasomban. Tudtam, felfogtam nem vagyok többé teljes. Amikor azt mondta beszélni akar velem, majd húzta az időt az utolsó pillanatokig éreznem kellett volna, hogy baj van. Amikor elkezdte és csak mondta és mondta, hogy van az a lány, akit nagyon szeret, és mindennél többet jelent neki egyszerre éreztem elkeseredettséget, dühöt, és nyomorúságot. Aztán csak annyit mondtam: "Jó értem én. Szóval ennyi volt. Le lettem váltva az első helyről. Tudtam, hogy el fog jönni egyszer ez a pillanat. Neked is mondtam már néhányszor. Éreztem, de nyugalom, ami ezután történik nem a Te hibád, hanem az Enyém. Légy jó!" Aztán hátat fordítottam meglepődött arcának és elsétáltam. Az utolsó buszig a városban mászkáltam. Egy padnál megálltam, ami a parton volt, leültem. A telefonom folyton csörgött, Ő volt. Majd amikor máshogy szólalt meg felvettem, a legjobb barátnőm volt. Mégsem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy nagyon jó a kedvem és sokáig leszek a városban. Csak remélni mertem, hogy nem az utolsó buszig marad Ő is. az órám lassan elütötte a 9 órát. Kicsit lehűlt a levegő, a pulcsimat felvettem a hátamra. Eddig csendesen könnyeztem, most erőt vettem magamon és letöröltem a könnyeim. Sóhajtottam és elindultam a lámpafényes belváros utcáin. Néhol szerelmes párok lődörögtek, vagy csorda szellemű faszik álldogáltak. Nem szabadott volna ilyen sokáig maradnom, pláne nem egyedül. És ha baj lesz? Nem, nem fog semmi sem történni. Kiértem a nagyobb forgalmú úthoz, lenyugodtam. Eljutottam végre a buszállomásra, még volt negyedórám. Ásítottam. Nem bírom már tovább egy kávé vagy energiaital nélkül. Eléggé szűk a lehetőségek tárháza. Van egy víz ízű, semmi koffeintartalmú pocsék kávéautomata, meg egy üdítőitalos automata, amiben van néhány noname energiaital. A második lehetőséget választom, így bemegyek a váróba. Néhány csöves alszik a székeken, és pár utas ül bent. Egy ismerős arc tűnik fel, a szöszi szépfiú. Már rémlett. Teljes volt a kép. Tényleg ő adta később párperccel a zsebkendőt. Nem látott meg, legalább ő sem lát ilyen rettenetesen. Egy kalap szarnak éreztem magam. Megvettem az energiaitalt és kihúztam a váróból. Elsírtam magam. Elindultam a megállóhoz. Alig álltak ott néhányan, aztán jött még pár ember, de a szöszifiú sehol nem volt, pár perc után beállt a buszunk is. Felengedett minket a sofőr majd eltűnt intézkedni, kávézni. Ő nem volt ott, megkönnyebbültem. Vajon keresett? Neki is fájhatott, hisz mennyire szeret, ráadásul ott hagytam faképnél. Milyen mocsok vagyok. A szöszi jött fel utoljára a buszra a sofőrrel. Észrevett, de nem ült le mellém. Megúszta a szörnyűséget, gondoltam. A busz motorja felbömbölt, az ablakok megremegtek. Forró arcom a hideg üvegnek szorítottam. Sötét volt a buszon, örültem, észrevehetetlenebbek a könnyeim, amik záporoztak. Aztán szipogtam, majd Rá gondoltam és a vállam rázkódni kezdett. Néhányan rám néztek, volt, aki lenézően. A szöszifiú felkelt a helyéről és odajött. Leült mellém. Hurrá!, gondoltam. Elkezdett kérdezgetni, hogy mi a baj. Szemét voltam, nem válaszoltam, rá se néztem. Csak egyenesen ki az ablakon. Feladta. Elővett egy zsepit a zsebéből és a combomra tette. Felállt és visszament a helyére. A zsepit megfogtam, és egész úton szorítottam. Miért volt kedves? Pedig alig ismer, szinte nem is beszéltünk még, csak pár szót. Néha köszönünk egymásnak. Csak pazarolja rám az idejét.
Kinyitottam a szemem, már hajnalodott. Így, hogy nem voltak elhúzva a függönyeim a szememet bántotta a fény. Átfordultam a fal felé, az mégis sötétebb. Egy pillanatra az illatát véltem érezni. Felrémlett az ölelése. Aztán megszólalt sokadszorra is a telefonom. Előkotortam a táskámból, SMS. Tőle. : Hiányzol... :/
Mosoly ült ki az arcomra, a könnyeim hullottak. A telefont ölelgettem.
Meg kerestem a szöszifiútól kapott zsepit, meglepetten vettem észre írtak rá valamit: Bármi bánt nem elég nagy ok arra, hogy elszomorítson. Ne légy szomorú! Ha gondolod, meghallgatlak! :) *Telefonszám.* Pasik.. tudják hogyan csavarjanak valakit az ujjuk köré.. A számát elmentettem a zsepit eltettem, még egy emlékkel több. Boldog voltam és szomorú.
Milyen hülye is vagyok.

Több mint barátság, de kevesebb mint kapcsolat.. 

Nem teljesen emlékszem az idézetre, de valami ilyesmi.. amúgy nagyon igaz.

forrás: facebook.. 

-Jó lesz a nyár?

-Merem remélni. :D

Végre egy igen jó, de sajnos rövid délután Rékámmal. 

Annyira szeretlek ! ♥

Nyáron megint. *-*

Ui.: Amúgy azért vagyok mezítláb, mert a cipő szét dörzsölte a sarkam. -.- xdd

hagyjatok. -.-

Hagyjatok békén hangulatom van. El kellene egy FUCK feliratos póló.. Hm.. lehet meg kellett volna vennem tegnap.. Ja igen, tegnap beszereztem két topot, három pulcsit és egy csőfarmert meg egy fürdőrucit. :DD Igen jól néz ki mind. *-*
Mindegy, majd mutatom vagy elmesélem este vagy holnap. Most megyek mert tesómnak kell a gép.
Negyed 3kor találkozok Rékával fagyizunk meg csövezünk. :DD
Lehetne nyár, nincs türelmem. Még egy hét. :| -.-  
Puszpáá. :* 




Szeretlek Titeket. ^^ ♥

://

Rájöttem, nagyon hiányoznak a Lényegeim. :/ 

♥

Barátokra mindenkinek szüksége van,

 kortól és nemtől függetlenül. ♥

Rég látott Rákosiak. :D

Ne haragudjatok, hogy nem volt semmi írás a hétvégén, csak sokkal jobb elfoglaltságom volt mint internetezni. :)

Felkelsz és azon agyalsz végig, hogy kevés volt az a két nap. Mintha soha nem lenne elég. Tudod, elmúlik a félóra és hosszú időre újra elköszöntök, majd nem sokára remélhetőleg megint találkoztok. Aztán írsz egy rövidke üzenetet amibe belepróbálod sűríteni, hogy mi is amit elszeretnél még mondani. Tele lehetne írni egy egész A4-es lapot, de elintézed néhány rövid mondattal. Úgy érzed nem elég, de a kevesebb több. Indulni készülsz, vánszorogsz, a szokott két pillantás a tükörbe, majd még három. Húzod az időt, hátha még egy utolsó ölelésre van idő, és lett ! Áldottam azt, hogy 7.30 helyett 7.45kor indultam el. Még egy kicsit lehettem Velük. Szeretem őket, nagyon. Aztán el kell válni, még egy utolsó "Szia", egy utolsó tanács. Aztán elindulsz. Irány a szenvedések tárháza, imádlak iskola. Első órákon émelygés, azt tervezed haza kéredzkedsz. Aztán bele gondolsz, akkor kirándulás sincs.. Nem. Acélozd meg az érzéseid, nem örökre mentek el ! Csak haza.
Szeretlek titeket NAGYON. Remélem mi előbb újra megölelhetlek titeket. Millió puszi. ♥


Ui.: Nem is írok annyira szépen. :O :$ :D