Volt valami.. késztetés féle. Ordítottam volna, normális vagy? De, beletörődtem, nem most abban a pillanatban, hanem már régebben. Aki hülye haljon meg alapon, kihűltem aztán leszartam, nem érdekel. Ezt csak magamnak, bizonygatom, lehet. Tegyük fel, hogy nem így van.. Nos, nem fogok mocskolódni, mer' minek? Igazából, már meg sem lepődtem, azt hiszem.
'Az érzelmek valóban tanulhatók: ami először megrendít minket, az tizedszerre már nem.' Aztán, azon gondolkoztam milyen negatív tudok lenni, szörnyű. Mindig a legrosszabbra gondolok, és még ha van is esélyem azt látom meg először, hogy még sincs. Jól megaszontam. Egy jó szöveget összeraktam fejben, hát nem elfelejtettem? -.-
Nézegettem hd-n profilokat, nálam fiatalabb csajokét. A világfájdalom jellemzi őket. Nem mintha engem nem.. Hahaha.
Na már megint kib.... akarom mondani nagyon pozitív vagyok.. Valakinek már kifejeztem mi tudna rajta változtatni.. és még igazán boldog is lennék.. Vagy nem. Hahaaaaa.
Foreveralone.
'Rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.' Belegondoltam, egyszer egy hülye napomon.. szóval egy átlagos napon. Hogy, (!) hiányzok-e én valakinek. Nem úgy általában, csak ritkán.. És a válasz: Ó igen.. ;)


Lássuk be, az apró dolgok is jól tudnak esni néha..

Ilyen is kell..

Elterveztem, hogy nem fog többet érdekelni, és csodák csodájára sikerült. Nem érdekel. Magasról teszek rá. Legyen boldog, úgy ahogy tud. Úgy visszatekintve, hogy tudom az egésznek semmi értelme nem volt, hatalmas dolgokat tettem annak érdekében, hogy talpra álljak egyedül és boldog lehessek. Bevallom, egyedül nem sikerült volna boldoggá válnom, de hat hónapja nem szenvedek már annyira. Az utolsó két hónapban már felhőtlenül jól éreztem magam. Most mi van velem? Vagy kinőttem ezt a depressziós szenvedéseimet, vagy segített a jelenléte. Esetleg mindkettő..
NEM VAGYOK SZERELMES.. azt hiszem. O.o Nem érzem azt, hogy KELL. Viszont szeretem, meg jó vele lenni.. Akkor most még is?
Néhány gondolat, amivel most egyetértek..

Ha én kimondom, hogy szeretlek az nálam azt jelenti: Te vagy az egész életem, és más nem is kell. 
Elég, ha egy élet során egyszer mondod ki, de akkor szívből legyen..
Nem szeretek dobálózni azzal a szóval, hogy szeretlek. Én csak annak mondom akit tényleg szeretek. Az már más, hogy nem mindenki viszonozza..




Sosem tudjuk meg, hogy illünk-e egymáshoz, ha legalább egyszer nem próbáljuk meg.
Egy próbát minden megér.. vagy nem?


Nem kell, hogy tökéletes legyen, csak igazán szeressen.  
Nincs hozzáfűzni valóm.. Igaz.


Csak szeretnék Valakit, aki nem fél át ölelni. :/
-||-


Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha elveszíted nem marad semmid.
Ezért félek, hogy valakit túlságosan megszeretek. Így is túlságosan ragaszkodó vagyok..

Gondolkozz --> Cselekedj !

Imádom amikor 11-12-13 éves kis csajok szenvednek facebookon, hogy milyen igazságtalan az élet, hogy ők már soha nem lesznek boldogok, meg milyen rossz szerelmesnek lenni.. Könyörgöm ! Szinte gyerekek, semmit se tudnak a szerelemről, az életről.. Komoly kapcsolatuk még nem is volt. Jó igaz, még nekem se, de azért ennyit nem szenvedek, főleg nem mindenki szeme láttára. Van, hogy kiírok néhány idézetet, de nem azért mert szenvedek, hogy milyen szar az életem. Bármi amit érzünk, csak pillanatnyi érzés. Ha jó vagy rossz a kedvünk az elmúlik. Változhat akár minden percben. Egyik percről a másikra elmúlhat a jókedvünk, egy történés, egy esemény miatt. Vagy akár egy hír is elűzheti a rossz kedvünk. Lehetünk felhőtlenül boldogok egy napig, majd sírni másnap. Mindig ez van. Mindig is ez lesz. Ha szenvedünk attól még nem lesz jobb, és lehetséges ezzel más kedvét is elrontjuk. Emberek, attól hogy szenvedünk azért, mert valaki nem szeret minket, attól még ha látja ezt a kiírást nem fog megváltozni a véleménye. A nem, az NEM. Ezt fel kell fogni. Ha meg látja, és igent mond, azt azért teszi mert sajnál, nem azért mert szeret. Sajnálatból pedig ne legyen velem senki. Úgy gondolom, a sajnálat nem egyenlő a szeretettel. Gondolkozzatok már egy kicsit. Ne legyetek hülyék. :)