Volt valami.. késztetés féle. Ordítottam volna, normális vagy? De, beletörődtem, nem most abban a pillanatban, hanem már régebben. Aki hülye haljon meg alapon, kihűltem aztán leszartam, nem érdekel. Ezt csak magamnak, bizonygatom, lehet. Tegyük fel, hogy nem így van.. Nos, nem fogok mocskolódni, mer' minek? Igazából, már meg sem lepődtem, azt hiszem.
'Az érzelmek valóban tanulhatók: ami először megrendít minket, az tizedszerre már nem.' Aztán, azon gondolkoztam milyen negatív tudok lenni, szörnyű. Mindig a legrosszabbra gondolok, és még ha van is esélyem azt látom meg először, hogy még sincs. Jól megaszontam. Egy jó szöveget összeraktam fejben, hát nem elfelejtettem? -.-
Nézegettem hd-n profilokat, nálam fiatalabb csajokét. A világfájdalom jellemzi őket. Nem mintha engem nem.. Hahaha.
Na már megint kib.... akarom mondani nagyon pozitív vagyok.. Valakinek már kifejeztem mi tudna rajta változtatni.. és még igazán boldog is lennék.. Vagy nem. Hahaaaaa.
Foreveralone.
'Rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.' Belegondoltam, egyszer egy hülye napomon.. szóval egy átlagos napon. Hogy, (!) hiányzok-e én valakinek. Nem úgy általában, csak ritkán.. És a válasz: Ó igen.. ;)


Lássuk be, az apró dolgok is jól tudnak esni néha..

June

Hát ezt is megéltük, 2012 júniusa. Gyengébbek kedvéért ez év fele, azaz a hatodik hónap. Semmi jelentősége, de most így visszagondolva sok minden történt velem, jó is rossz is. Nem bántam meg, hogy január elsején hajnali 1kor elkezdtem egy 'idegennel' beszélgetni. Kaptam egy nagyon jó barátot, szeretlek. A helyzet az, hogy nem egy jó barátom lett idén, kettő is. A jók közül a legjobbak. Kacuja, Vivíí. ♥ Az ilyen dolgokra szeretek vissza emlékezni, nem a rosszakra. Nem a padlón fekvésekre, nem a koppanásokra, és legfőképpen nem az átverésekre és a veszekedésekre. Mi lesz júniusban? A tanév utolsó két hete. Ballagással bezárva, bőgésekkel teli. Még néhány baromság amit elkövetünk. Egy-két napos veszekedések a növekvő feszültség miatt. Érezzük mindjárt vége, itt hagyjuk egymást. Be kell vallanom hiányozni fognak. Még két heti szenvedés. Még két heti unalom. Próbák, és filmek. Alvások és beszélgetések. Nevetésekkel tarkított magyar órák.. Sok baromság. Emlékezések. Gondolatok. Keverések. Majd elérkezik 16.-a és vége. Vége a nyolc évnek, amiben egymás bajtársai voltunk. Vége lesz, aztán öt év múlva újra együtt.. Talán, vagy 10 esetleg 15 év múlva. Mikor lesz az még? Előbb búcsúzzunk el. Úgy is találkozunk.
Mit várok a júniustól? Nevetéseket, nagy alvásokat, öleléseket, beszélgetéseket, találkozásokat, 'szeretlek'-eket, és MINDEN mást.
Amúgy bevallom mostanában nincs kedvem írni. Meg nincs is miről. Összefolynak a napok. Néha az irodalom könyvbe találok néhány érdekes dolgot, meg filmesített könyvekből kivágott képeket. Amikről tudom, hogy könyvbe nehéz lenne megszerezni, de tudom hogy neten fent van. Már csak megkeresni kellene őket.. Vagy segítséget kérni. Szépen össze vannak írva majd a nyáron megnézegetem őket..
Megint elkezdtem írni aztán meguntam.. jellemző. Sorry. Még mindig gondolkozom, hogy maradjon-e a blog..

Gondolkozz el azon, hogy kinek mondanád azt,

hogy "hiányzol" és kinek azt hogy, kérlek ne menj el !