Volt valami.. késztetés féle. Ordítottam volna, normális vagy? De, beletörődtem, nem most abban a pillanatban, hanem már régebben. Aki hülye haljon meg alapon, kihűltem aztán leszartam, nem érdekel. Ezt csak magamnak, bizonygatom, lehet. Tegyük fel, hogy nem így van.. Nos, nem fogok mocskolódni, mer' minek? Igazából, már meg sem lepődtem, azt hiszem.
'Az érzelmek valóban tanulhatók: ami először megrendít minket, az tizedszerre már nem.' Aztán, azon gondolkoztam milyen negatív tudok lenni, szörnyű. Mindig a legrosszabbra gondolok, és még ha van is esélyem azt látom meg először, hogy még sincs. Jól megaszontam. Egy jó szöveget összeraktam fejben, hát nem elfelejtettem? -.-
Nézegettem hd-n profilokat, nálam fiatalabb csajokét. A világfájdalom jellemzi őket. Nem mintha engem nem.. Hahaha.
Na már megint kib.... akarom mondani nagyon pozitív vagyok.. Valakinek már kifejeztem mi tudna rajta változtatni.. és még igazán boldog is lennék.. Vagy nem. Hahaaaaa.
Foreveralone.
'Rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.' Belegondoltam, egyszer egy hülye napomon.. szóval egy átlagos napon. Hogy, (!) hiányzok-e én valakinek. Nem úgy általában, csak ritkán.. És a válasz: Ó igen.. ;)


Lássuk be, az apró dolgok is jól tudnak esni néha..