Elterveztem, hogy nem fog többet érdekelni, és csodák csodájára sikerült. Nem érdekel. Magasról teszek rá. Legyen boldog, úgy ahogy tud. Úgy visszatekintve, hogy tudom az egésznek semmi értelme nem volt, hatalmas dolgokat tettem annak érdekében, hogy talpra álljak egyedül és boldog lehessek. Bevallom, egyedül nem sikerült volna boldoggá válnom, de hat hónapja nem szenvedek már annyira. Az utolsó két hónapban már felhőtlenül jól éreztem magam. Most mi van velem? Vagy kinőttem ezt a depressziós szenvedéseimet, vagy segített a jelenléte. Esetleg mindkettő..
NEM VAGYOK SZERELMES.. azt hiszem. O.o Nem érzem azt, hogy KELL. Viszont szeretem, meg jó vele lenni.. Akkor most még is?
Néhány gondolat, amivel most egyetértek..
Ha én kimondom, hogy szeretlek az nálam azt jelenti: Te vagy az egész életem, és más nem is kell.
Elég, ha egy élet során egyszer mondod ki, de akkor szívből legyen..
Nem szeretek dobálózni azzal a szóval, hogy szeretlek. Én csak annak mondom akit tényleg szeretek. Az már más, hogy nem mindenki viszonozza..
Sosem tudjuk meg, hogy illünk-e egymáshoz, ha legalább egyszer nem próbáljuk meg.
Egy próbát minden megér.. vagy nem?
Nem kell, hogy tökéletes legyen, csak igazán szeressen.
Nincs hozzáfűzni valóm.. Igaz.
Csak szeretnék Valakit, aki nem fél át ölelni. :/
-||-
Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha elveszíted nem marad semmid.
Ezért félek, hogy valakit túlságosan megszeretek. Így is túlságosan ragaszkodó vagyok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése