Tegnap este tízkor még nem volt kedvem aludni menni, ráadásul meleg is volt még itt bent. Ezért kiültem a kutyák mellé a lépcsőre. Már elég jó idő volt ahhoz, hogy ott kint meglehessen lenni. Csak ne lennének szúnyogok. Néztem a csillagokat, rájuk vagyok kattanva. Ez is egy hülyeségem, amit sokan nem értenek. Tudom, bogaras vagyok néha, de én szeretem nézni ezeket a fénylő pöttyöket.. Közben gondolkozok, szinte mindenről.


Hiányzik.


Ez a nyár valahogy unalmasabbnak, de élettel telibbnek tűnik, mint az előzőek. Ha még többször tudnék találkozni azokkal akiket szeretek még jobb lenne. Főleg, ha a napjaim nagy része nem az unatkozással telne el.. Még 61-2 nap a nyár végéig, muszáj volt megszámolnom.
Igen, várom az szeptembert.
Ez van..