July

Azta tyűha. Olyan rég jártam erre hogy még az augusztus is eltelik mire leírom mi volt júliusban. Nem megy már ez nekem úgy mint rég. Azt hiszem kinőttem én már ebből a "mutassuk meg magunkat a világhálónak"-dologból. Na mindegy, ha nem felejtem el azért folytatom.
Mondjuk már azt sem tudom mi volt júliusban. De azért próba cseresznye nézegetem kicsit a naptárat hátha rájövök..
Nos rögtön a hónap eleji hétvégén Balatonudvariba voltunk pár barátunkkal. Pénteken este mentünk le ami külön élmény volt, nem a forgalom miatt, mert az nem volt vészes, hanem mert előttünk mentek motorral úgymond útmutatóként Laci nővére és a párja. Élveztem már a lefelé vezető utat is, bár volt némi probléma, de gyorsan megoldódott, és el sem tévedtünk, úgyhogy leértünk egyben. Hálistennek egész jó időnk volt, tudtunk fürdeni is másnap délután. Délelőttre kisebb városnézést terveztünk Fürden, de elvette a kedvünket egy gourmet fesztivál, ami nem volt nyitva délben. Számomra azóta is felfoghatatlan, de mindegy, túltettük magunkat rajta és leugrottunk a partra enni, majd vissza mentünk a cuccainkért aztán újra le a partra most már fürdeni. Kellemes volt a víz, bár engem zavart hogy gyorsan mélyült. Tudni kell rólam hogy nem tudok úszni, és kellemetlenül érzem magam ha a nyakamig ér a víz. Mintha nyomná a mellkasom, a tüdőm. Némi vízfóbiám van igen, legalábbis én úgy gondolom. Sosem magyaráztam be magamnak, egyszerűen rosszul érzem magam ha a nyakamig ér a víz. Ennek ellenére bementem a többiekkel addig amég jól éreztem magam, ők pedig nagyon rendik voltak és valaki mindig ott maradt velem. Este sütögettünk, végül mivel disco votl a parton minket kivéve mindenki lement a partra. Mi pedig kissé kimerülten ágyba dőltünk, és újra megállapítottuk, hogy sosem leszünk már azok a reggel hatig fent maradósak. Másnap egész rossz időre ébredtünk ezért hosszas megfontolás után, arra jutottunk, hogy pakolunk és megyünk haza, csak előbb még eszünk ebédet a parton. Össze takarítottunk, kipakoltuk a cuccainkat a kocsiba, végül lesétáltunk enni. Vissza érve pici pihenő után elindultunk haza. Kellemes kis hétvége volt, főleg hogy jó pár éve nem voltam a Balatonnál.
Sok pihenővel telt a hónap, úgy éreztem meg is érdemlem. A pihenés mellett az egészség is a központban volt, az éves kontrolljaimra mentem, bár ezek még augusztusban is tartanak, mert nem kaptam időpontot júliusban, de nem számít.
Pesten is járunk, mert Laci nővére idén diplomázott, és diplomaosztóra mentünk. A hosszabb, de költségmentes utat választva kanyargós úton jutottunk fel a fővárosba. Az az út is külön élmény volt, de nagyon szép is, mivel a dombok, hegyek között vezetett a szerpentin, le és fel. Most már legalább ezt is tudom, hogy így is el lehet jutni Budapestre, és azt is hogy milyen egy diplomaosztó. És ha nem te diplomázol akkor kérlek ne öltözz ki. Jó legyél csinos, de a szoknya felesleges, ja és ne vegyél magassarkút. Csak egy tipp.
A nyár legfelejthetetlenebb 4 napja is Júliusban volt. A baráti társaság 4-5 napra Siófokra ment. És persze mi is mentünk. Azt kell hogy mondjam álmaim helye. Komolyan. Minek mennek az emberek a tengerhez? Van nekünk is sajátunk! Egy nyaralóházas övezetben volt ahol a házhoz volt saját stég. A kutyát nem érdekelte hogy te mikor kelsz, mikor fekszel, mikor fürdesz, meddig ülsz a stégen. Imádtam. Sátraztunk úgyhogy voltak azért kellemetlen dolgok, például utolsó éjjel amikor is jött egy szép kis vihar... De bemenekültünk a házba úgyhogy, megúsztuk, meg a sátor is. De a sátorban szarrá áztunk volna az tuti. Imádtam, hogy estig kint ültünk a stégen és néztük ahogy megy le a nap, közben beszélgettünk, majd a csillagokat néztük. Még a vizet is nekem találták ki, tiszta volt, meleg (!) és a derekamig ért. Ja és még jobb időnk volt, mint Balatonudvariban. Nagyon imádtam. Legszívesebben az egész évet ott tölteném, legalábbis egy ilyen helyen.

A hónap többi napján punnyadtunk, vagy mászkáltunk erre-arra. Ezek voltak a legemlékezetesebb pillanatok amiket említettem. Amennyit csak lehetett együtt voltunk/vagyunk a nyáron, ami felhőtlenül boldoggá tesz. Ha vannak is nehézségeink néha, rögtön megoldjuk, mert amúgy sem bírnám megbeszéletlenül, és úgy érzem ez így jó.

June

Most, hogy lassan már a Júliusnak is vége most már írok Júniusról.
A hónap első 2 hete még iskolás hét volt. De már csak lazán, mondjuk ez már májusban elkezdődött. A tanév 15.én ért véget, ezen a napon mi osztálykiránduláson voltunk Budapesten. Voltunk a BME Építőmérnöki Karán, majd az Erzsébet híd egyik feszítőkamrájában is. Elég parás volt, mert olyan volt mintha felettünk bombák csapódnának be ahogy az autók mentek a hídon, ráadásul olyan volt mintha egy bunkerben lennénk. Tiszta világháború feeling. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám. Utána átmentünk a pesti oldalra és hajóval feljebb mentünk a Dunán a Halászbástyához, majd elmetróztunk a Terrorházához. Jó kis nap volt igazából, ahhoz képest hogy last minute osztálykirándulás volt, mivel nem tudták eldönteni hova menjünk és egyáltalán hogy legyen. Júniusban lett volna még az angol emelt érettségim szóbeli része de arra nem mentem el, így jövőre újra próbálkozhatok, ha szeretnék. Majd addigra eldöntöm. Volt még szakmai nap is, az Austrothermnél voltunk gyárlátogatáson. Az évzárót szombaton délelőtt tartották, igazából egész gyorsan lement az egész, és végre vége lett az évnek. Következő hétfőtől mehettem nyári gyakorlatra. Az elkövetkező hetek a gyakszival teltek el, hétvégén Lacival. A kedvesem 19 lett a hónap végén úgyhogy szülinapoztunk is. Most pár hónapig idősebb nálam, de who cares. Igazából a gyaksziról nem tudok mit írni, dolgoznom kellett és kész. Adminisztráltam, segítettem, munkaterületen voltam.
Igazából nem sok minden történt Júniusban, ami nem feltétlenül probléma számomra. Végre kifújhatom magam.

Past months

Continouing...

2015

Augusztus

Augusztusban dolgozgattam, szabadidőmet pedig Lacival töltöttem. Minden egyes percet kihasználva a találkozásra. Ehhez a jó idő is hozzájátszott. Újra elkezdtem Bábolnára járkálni. De csak a drágámhoz of course. Meg a szabadidőközpontba alias Mozi, mivel ott van a tekepálya de csak is vele. Edzéseire is mentem, és persze ki nem hagynék egyetlen itthoni meccset sem. (Na jó talán egyet kénytelen voltam kihagyni if I remember well.) De azóta se sose többet ! :3
Volt még Luca szülinap szűk családi körben aztán meg Liza szülinap is a hónapban. A "kis" unokahúgunk 13 lett. Jézuska, még most sem hiszem el. Öregszem...
Terveztük még tavasszal hogy megyünk Strand Fesztiválra drága nővéremmel. Mondani sem kell nem lett belőle semmi. De helyette mentünk családilag Sopronba. Annyira jó volt kicsit megint ott lenni. Mindig örömmel tölt el, amint feltűnik az ismerős táj. Visszatérnek az emlékek és alig várom az újabbakat. A lányok nagyot nőttek mióta utoljára láttam őket. Ha még nem meséltem volna róluk, ők a nagybátyám ikerlányai. Luca és Hanna. Angyaliak. Igaz, sajnos csak egy napra mentünk, vagyis reggel mentünk, este jöttünk, de nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén volt Banán Fesztivál, amin ismét közre kellett működnünk. Nem sokáig voltam kint már ami az estét illeti. Különben reggel 9től délután 6ig segítettem amit kellett. Végül 6 után már el tudtam szabadulni, elsőnek táncoltunk, de aztán meguntam. Találkoztam egy ismerősömmel, vele meg a haverjaival beszélgettem aztán már nem bírtam tovább az egész hajcihőt úgyhogy haza jöttem inkább 10 körül. Elmúlt a varázsa számomra ennek az egésznek, ráadásul Laci sem tudott itt lenni.

Szeptember
Első héten mehettem a könyveimért aztán kezdődtek a monoton hétköznapok.. Iskola. Hétvégén Laci jött és nálunk töltöttük a hétvégét. Iskola. Hétvégén Lacinál, szombaton teke meccs. Iskola. Laci itt. Iskola... Ennyi rémlik a Szeptemberből. A hétvégéket vártam folyton, függetlenül attól, hogy én aludtam Bábolnán, vagy Laci nálam. Csak végre együtt legyünk. Hétköznap is jött, szeptemberben néha én is átmentem iskola után, de az nem igazán jött be úgyhogy abba maradtunk, hogy hétköznap ő jön csak. A hétvégék pedig váltva voltak és vannak még mindig. Ha meccs van, akkor meccs van és megyünk. Egyértelmű.
Egyik Pénteken volt Tűzijáték Bábolnán azt is megnéztük, anyát rávettem jöjjenek ők is tesómmal.
Volt egy meglepetés buli az egyik nagynénémnek a szülinapjára. Összegyűlt a család egy jó nagy része. Nagyjából 40-en voltunk a barátokkal együtt. Lacit bedobtam a mély vízbe, de jól elvoltunk Bükiékkel meg tesómékkal.

Október

Szeptemberhez hasonlóan nem sok minden volt. Kivétel az őszi szünet, meg a szülinapom. 18 éves lettem. Tényleg öregszem. Volt bigmándi búcsú a hónap elején. Ebéd után kinéztünk Laci tesójáékkal, vettünk gumicukrot aztán inkább visszamentünk a többiekhez.
Szűk családi körben megünnepeltük a szülinapomat pár nappal előtte. Nem hiányzott a felhajtás. Tökéletes volt úgy ahogy volt aki számított az eljött. Szünetben Lacival voltam nagyjából végig. Végig jártuk a temetőket a családdal. Aztán újra iskola.

November

Novemberben igyekeztek kinyírni minket a tanárok. Dolgozat dolgozat hátán nagy örömünkre. Péntek délutántól Vasárnap délutánig Laciztam, onnantól pedig estig tanultam, de nem vittem túlzásba. Soha többet nem fogom, megtanultam a leckét. Nagyjából ennyi volt a megosztandó információ a novemberről.

December

Hónap első hétvégéjén Tatabányára mentünk ifjúsági egyéni tekebajnokságra. Ügyes volt a lelkem, de voltak sajnos jobbak nála. De én így is nagyon büszke vagyok rá. Rettenetesen tudok örülni az örömének. Akkor is büszke vagyok rá, ha gyengébb napja van és nem dob olyan jól mint azt ő elvárná magától. De tudom, hogy képes rá, csak mindenkinek vannak gyengébb napjai. Előfordul, de általában nagyon jól dob. Úgyhogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Az iskolát tekintve a tanárok ismét folytatták a hadjáratot, újabb dolgozatokkal, de tisztában voltam vele hogy miért. Hiszen jött a téli szünet. Szünetben ismét Laciztam. A Karácsony is békésen telt. Lacinak tekés párnát gyártottunk anyával, meg kötényeket. Mivel a drágám szakács. Karácsony után a tekecsapat évzáróján is voltunk, a Szilvesztert pedig nálunk töltöttük. Tesóm és a barátja is itt voltak, ezért elvoltunk négyen. Társasoztunk, előkerült a Legó is, meg a Jenga. Éjfél után fellőtt Laci pár tűzijátékot, aztán koccintottunk. Nyugis volt igaz, de nekem tetszett. A fiúknak sem volt ellenére az, hogy buli nélkül szilvesztereztek kivételesen.

Lassan beérem a dátumot. De még mindig:

To be continued...

April to June in 2015

Vegyük azt hogy nem tűntem el csak jótékony csendbe süllyedtem. Végül is mindkettő ugyanazt jelenti csak szebben van kifejezve. Ez a szép magyar nyelv... De ez kit érdekel? Itt vagyok megint. Kinek jó ez kinek nem. Eszembe jutott a múlt héten, hogy de rég láttam a blogot. Nézegettem, olvasgattam. Aztán késztetésem támadt az írásra. Ha régen is olyan jól esett, akkor most miért ne lenne jó? Természetesen szigorúan az elveimhez ragaszkodva, mértékletesen. Sajnálom ez rögzült, csúnya lecke volt, de belém égett. Rég volt, elmúlt, vége.

Úgy gondoltam mivel már 2016-ot írunk, ezért vissza megyek az időbe, ezzel nosztalgiázva magamban, hogy mi is történt tavaly április óta. Jó is meg rossz is, de hozzám tartozik minden.

Well, let see...

2015. 

Őszintén szólva lehetséges, hogy előbb át kellett volna gondolnom, hogy mit is fogok írni, de hát sosem voltam az egyszerű dolgok híve. Mindig bonyolítani kell. Ez vagyok én. De azért lássuk, meddig tart a memóriám.

Április

Tavaszi szünet után írtam, de az aktuális iskolai dolgokat nem taglaltam.
Szóval áprilisban angol osztályozó vizsgát tettem az idei és a jövő tanévből előre, mivel hogy májusban előrehozott középszintű érettségit tettem angolból. Informatikából is, de abból nem volt osztályozóm. Ezzel mondhatjuk is, hogy lezártam az áprilist, mert más nem történt ami jelentősebb lenne.

Május

Május elején megkezdődtek az érettségik, 7.-én beültem angol érettségit írni. Azt hittem vészesebb lesz, de elég gyorsan túl lettem rajta. Bezzeg olyankor telik az idő mikor többre lenne szükség. De azért sikerült, ráadásul egész jól. Angol után 15.-én következett az informatika. Az is gyorsan lezajlott, mondjuk annál tényleg több idő kellett volna. De amit tudtam azt megtettem.
Ezzel az írásbeliknek vége volt, már csak szimpla iskolás napok következtek, meg egy kis Pünkösd.

Június

Június első hete némileg túlterheltnek is mondható, de laza is volt egyben. Miért? Mert még dolgozatokat írattak mielőtt eltűnünk egy hosszú hétvégére ki tudja hova osztálykirándulás címszóval, plusz volt diáknap is. Kezdjük ezzel, ha már kronologikusan haladok.
Diáknapon a Püspökerdőben kirándulva/sétálva kellett az osztályoknak különböző feladatokat végre hajtaniuk ezzel pontokat gyűjtve. És akinek a legtöbb pontja volt az nyert, és megnyerte a következő diáknap szervezését. Nos mi 3 évvel a hátunk mögött ezt nem akartuk. Úgyhogy arra mentünk, hogy ne nyerjünk, ami sikerült is bár a végén elég gáz volt mikor eredményhirdetésen talán az utolsók vagy az utolsó előttiek voltunk. Pedig egy csomó helyen azt mondták, hogy mi értük el ott a legtöbb pontot. E miatt megijedve néhol vagy nem voltunk hajlandóak megcsinálni amit kell, vagy direkt elrontottuk. Ebben összefogott az osztály ha már másban csak széthúz...
Lépjünk tovább hisz most jön csak a hab a tortán. Bár a miértek még a mai napig ismeretlenek, csak feltételezések vannak.
Az egész egy csütörtöki napon kezdődött. Még írtunk egy kémia dolgozatot aztán talán az 5. vagy 6. óra után elindultunk osztálykirándulásra, Pécsre.
Mindenki élvezte az utat, főleg, hogy előbb mentünk mint a többiek, hivatkozva a félévi legjobb osztály átlagra. De korán kezdődtek a bonyodalmak. Elfoglalva a szállást nem azt kaptuk, amit vártunk. Szép beetetésnek lettünk áldozatai. Olcsó húsnak híg a leve szokták mondani. De azért kénytelen-kelletlen elfoglaltuk a szobákat. Mindenki lepakolt aztán vissza mentünk a belvárosba nézelődni. Gyönyörű hely Pécs. Mindig is el akartam oda jutni és még most is vissza mennék mert elképesztő. Csak azt tudom mondani, hogy hallgasd meg a Pécs Aktuált és tényleg átadja azt, amit a város képvisel. Bár úgy gondolom még ez a zene sem tudja elmondani a látottakat azt meg pláne nem, amit Pécs utcáin sétálva érez az ember. De közel jár hozzá, és itt hadd dicsérjem a Punnanyit. Amit tudtak azt át adtak/ és átadnak a zenéjükkel. Összeforrva Péccsel. Teljesen át jár a mediterrán feeling. Gyönyörű hely. Teljesen elvarázsolt. Imádom.
Vacsora időben úgy gondoltunk ha már Pécsen vagyunk akkor igazán megtehetjük, hogy keresünk egy menő pizzázót és eszünk egy jót. Nos a választott pizzázó ott nyerte el elsőre a tetszésünket, hogy totál mediterrán hangulatú volt. Mondjuk abba a városban szinte minden az, de ezen pont megakadt a szemünk, közelebb érve pedig hamisítatlan Punnany dallamok hallatszottak ki. Úgyhogy megvettek kilóra. A pizza is finom volt, rendelés után frissen sütve érkezett hozzánk, kívánságainkat teljesítve. Mivel, ha 4 diák olcsón megakarja úszni és jót is akar enni, akkor leleményes. Becserkésztük a teraszt és megnéztük mekkorák a pizzák mások tányérján. Némileg vicces volt, de 2 pizzából jól laktunk 4-en. Visszaérve a szállásra újra kezdődtek a bajok. Zenét akartunk hallgatni és hát ez a szállásadónak nem tetszett mert, hogy elijesztjük a külföldieket. Nos megkérdeztük a kedves többi turistát, akiknek a lakóautója a ház közelében volt, hogy ugyan zavarja-e őket a zene és hogy hallják-e egyáltalán. Ők pedig közölték hogy nem, és nem is hallották. Csak úgy megjegyzem: kulturáltan, csukott ajtóknál hallgattuk a zenét, úgy, hogy ott kint nem lehetett hallani, mert kimentünk hogy kipróbáljuk, hogy hallani-e de csak a folyosón lehetett a házon kívül nem. Itt egyetlen probléma a szállásadókkal volt, főleg amikor több dologra is fény derült, de ne is beszéljünk róla. Azonnal menni akartunk máshova, de sajnos esélyünk nem volt rá már este 9 után. Maradtunk. Mondjuk azt hogy én ennek ellenére, meg csak azért is jól akartam érezni magam. Kicsit túlzásokba is estem, ami az alkoholt illeti. Képek bevillannak, de sokszor inkább csak a sötétség.. Reggel korán keltünk, mert költöztünk ugyebár. Másik szállásunk még nem volt, de úgy gondoltuk, hogy még az sem számít, ha a buszon alszunk csak el innen. Kóvályogtam össze-vissza rosszul is lettem, de aztán utána hamar összeszedtem magam úgyhogy elindultunk reggelit venni aztán felszállni a buszra. Szépen elhelyezkedtem az ülésen, elkezdtünk beszélgetni barátnőmmel. Aztán, aztán.... Sötét.... Műsorszünet. Nem vicc. Egyik percről a másikra. Végül a busz padlóján tértem magamhoz, körülöttem a többiekkel és néztem kifelé az ajtón. Mindenki pánikba. Hallottam ahogy beszélnek, de nem értettem csak pár szót. Persze a lényeg meg lett. Mentő. Mindjárt. Nyugi. Én pedig erőtlenül próbáltam vagy talán mondtam is, hogy nem kell. Aztán újra jótékony sötétség. Pár másodpercre vagy talán percre. Következőnek láttam ahogy a két mentő elhalad a busz nyitott ajtaja előtt. Aztán megjelent az orvos és beszélt hozzám. Én pedig már kótyagosan de mondtam hogy jól vagyok, nem kellenek, jól vagyok. Menni akarok a többiekkel. De erőtlen próbálkozásom nem hatotta meg az orvost. Még magamat se győztem meg vele, csak a küzdeni akarás szólt belőlem. Végül a buszról egyedül szálltam le, de a mentőig kísértek. Megvizsgáltak, aztán közölték, hogy bevisznek a kórházba. Nem tiltakoztam, nem gátoltam őket a munkájukban. Kezdett a fejem is kitisztulni. Már csak a cuccaimért aggódtam. Sokktalanítottak, elkezdték felvenni az adataim, aztán elindultunk közben a kórházba. Kijózanodva nézelődtem a mentőben. Mit ne mondjak a helyzet iróniája, hogy az akkor még szingli énem szeme megakadt a mentőápolón. Tanulmányoztam a férfit, meg a tetoválásait. Utána napokkal később még feltudtam idézni az idézetet a karján, de most már nem. Csak a pólója alól kilógó nonfiguratív minták rémlenek. Akkor gondoltam elsőnek hogy minden rosszban van valami jó. Ezzel voltam elfoglalva a nagyjából 10 perces úton, de még talán annyi se volt. A kórház udvarán magam szálltam ki a kocsiból, azonban a váróban leülve már elkezdtem szédülni. Aztán mikor a mentőápoló visszajött és szólt hogy sétálni kéne az udvar másik felébe, közöltem vele, hogy akkor egy ágyat kerítsen legyen szíves, mert ülni nem vagyok képes nem hogy sétálni. Szóval áttoltak egy másik épületbe. Ott felvették az adataim, megvizsgáltak, aztán kaptam egy ágyat. Lefeküdtem úgy ahogy voltam, és elaludtam. Egy idő után felébredtem, és kimentem a mosdóba. Nos, az ágyban tértem magamhoz újra. De hülyének néztem az ápolókat meg a kórterembe fekvő gyerekek szüleit, mert kérdezgettek, hogy emlékszem-e hogyan kerültem vissza az ágyba. Azt hittem magamtól jöttem vissza. Később kiderült, hogy nem. Csak nem voltam magamnál.
Hogy mi volt ez az egész? Mitől lett műsorszünet? Mi is történt valójában? 
Ez az egész az én szempontomból lett leírva. Tudom, kesze-kusza, de csak ennyire emlékszem. Oké többre is, de a lényegtelen apró információkat nem fogom leírni, hogy milyen volt a kórház meg mit csináltak velem a vizsgálaton és egyebek.
Nos hogy mi volt ez az egész? 
Elég ennyi szerintem: Egy nap alatt két epilepsziás roham.
Mitől lett műsorszünet?
Lövésem sincs, se az orvosoknak. Tippelnek, ráfogják valamire, mert ezt nem lehet tudni. E miatt nem haragszom rájuk, az agyat különösen nehéz megérteni, ezzel tisztában vagyok. Jelen esetben a rohamok ideje alatt elvesztettem az eszméletemet.
Mi is történt valójában? 
Igen epilepsziás roham. Jól olvastad elsőre. Sosem történt még ilyen velem egészen addig a napig.
Csak röviden: az epilepszia NEM BETEGSÉG. Ezt muszáj hangsúlyozni, mert sokan betegnek titulálják azokat akikkel előfordult már. Az epilepszia egy állapot. Egy állapot amikor az izmaid görcsbe rándulnak és rángatóznak, ezáltal összeesel és mivel az agyadban lévő receptorok túl sok információt kapnak, ezért kikapcsol (vész leáll) és nem tudsz magadról. Igazából nem ez a konkrét történet, nem ilyen egyszerű. Több féle rohamtípus van. Nálam ez történt. Legalábbis másodszorra. Az elsőnél se voltam magamnál a buszon, de ülve maradtam azonban többet nem tudok, mert csak barátnőm volt ott ő meg teljesen pánikba esett, ráadásul szemüveg is volt rajtam úgyhogy egyebeket nem tudott mondani.
Rémisztő, igen. Külsőleg biztosan. De belsőleg nem. Ezért sem félek tőle. És hogy miért? Azért mert, nem tudom mitől kéne félni, hisz nem emlékszem rá, nem jár fájdalommal. Igaz beverhetem a fejem, vagy bármim, de ezekről csak később tudok, mert nem élem meg a fizikai sérüléseket akkor.
Igen, az orvostudomány foglalkozik ezzel is hisz a szervezetünkben kialakult állapotról van szó, és írnak fel rá gyógyszert, de nem gyógyulsz meg a felírt gyógyszerektől. A gyógyszerek azért vannak hogy tünetmentessé tegyék az embert. Én azóta is tünetmentes vagyok. Azon a napon megtörtént és azóta sem. Gyógyszert szedek, de még azt sem jelentem ki, hogy epilepsziás vagyok. Nem azért, mert tagadom, csak orvosilag még nem kimondott. Még egy körülbelül 2 éves procedúra mire érünk el valamit. Két lehetőség van: az, hogy kimondják, hogy igen, epilepszia. Vagy az, hogy oké akkor most leállunk a gyógyszerről, mert nem kell. Ugyanis az epilepszia kinőhető, és mint írtam még nem valószínű hogy epilepsziás vagyok annak ellenére, hogy volt 2 rohamom. Mivel azóta nem történt semmi, ezért én hajlok afelé, hogy túlzásba vittem a megfelelést önmagamnak, aztán jól felidegesítettem magam és az alkohol sem tett túl jót ezek után. Ugyanis az epilepsziás rohamot szinte bármi előidézheti. (vibráló fények, láz, nagy mennyiségű alkohol, drogok stb.)
Nem azért írtam le, hogy sajnáltassam magam. Nincs rá szükségem. De nem szégyenlem. Ebből csak az látható, hogy milyen is az élet. Az egyik nap még semmi bajod, éled az életed, a következő pillanatban pedig már kórházban fekszel és vársz a kivizsgálásokra. Szerintem mindenki más akar lenni mint a többség, mindenki akar valamit amitől más. De erre nem gondolnak, hogy az a másság lehet negatív is. Én nem veszem negatívnak, nem érzem magamat kirekesztettnek, normális életet élek, a napjaim is annyiban változtak, csak hogy reggel és este be kell vennem a gyógyszert. Kifejezetten örülök amikor az osztálytársaim elfelejtik a tavaly történteket, mert így nincs megkülönböztetés.
Igaz, van amiben korlátozódtam, például az jogosítványszerzés, vagy az alkohol. 2 évig minimum nem lehet jogosítványom, utána csak szigorúbb orvosi engedéllyel. Nem ihatok alkoholt. Ami ebben a formában nem teljesen igaz. Ihatok, csak nem sokat, és nem gyógyszer előtt, vagy után 1-2 órával. De elmúltak azok a ritka hétvégék, amikor ittunk egy jót valamilyen alkalomból. Ezekkel is együtt kell élni, és azért bízom benne, hogy az egész csak átmeneti és csak pár évre szól.
Szóval 5 napot töltöttem a PTE Gyermekklinikáján. Volt pár vizsgálatom, de az csak utolsó előtti nap. Ezekben a napokban is az volt a mantrám, hogy: Minden rosszban van valami jó. Ez előtt sosem feküdtem kórházban. De egyáltalán nem volt borzalmas. Sőt, inkább kicsit szanatórium feelingje volt a gyerekosztálynak, mert igen, még oda kerültem. De valahogy úgy érzem ez némileg szerencsés is volt számomra. Nagyon kis családias volt, ha már lehet ilyet mondani egy kórházi osztályra. A nővérek kedvesek voltak és segítőkészek. Nem volt semmi negatív tapasztalatom abban a pár napban. Megismertem pár "bajtársat" is, úgyhogy volt társaságom, nem unatkoztam, nem fekvéssel és önsanyargatással teltek el a napjaim, kínkeservesen, hanem nevetve, egymás történetét megismerve, együtt érezve, elfogadva egymás helyzetét. Sokat köszönhetek egy párnak, akik kislánya súlyos beteg, mert ők a kislányon már kitapasztalták sajnos a rohamokat és ezáltal sokat tudtak nekem segíteni, mert igen mikor tudatosult bennem a feltételezett diagnózis, ami akkor is az epilepszia volt, na az megviselt.
De azóta minden a legnagyobb rendben.
Ez 5 nap volt, és Június első hete. Haza tértem után (ez olyan mintha Gandalf mondaná hogy; "Jöttömre 2 nap múlva számítsatok, napnyugtakor, kelet felől.." Csak én délről jöttem 5 nap után, de who cares?) Az első aki jött és végig velem volt lélekben a messzeségben is, az Laci volt. Istenem hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni?! Neki hatalmas része volt abban, hogy átlépjek a történteken és tovább éljem az életem. Ha ő nincs akkor nem lennék ilyen jól. De a kedvesre térjünk majd vissza legközelebb, mert a következőkben hatalmas főszereplővé válik.
A hónapban volt még szóbeli érettségi angolból és informatikából, ugye. Informatikából még dicséretet is kaptam, végül ötös-ötös előrehozott érettségikkel távoztam és zártam a tanévet. Elkezdődött a szakmai gyakorlat. A hetek gyorsan elteltek belőle már ami a júniust illeti.

To be continued....

Sors?!

Szünet előtt úgy éreztem ennél nagyobb káosz a fejemben és körülöttem nem igazán lehet. Az utolsó napokban már a korán kelés is megviselt. Az utolsó előtti nap vitt mindent mint a piros ász. Már korán reggel bőghetnékem volt, nem is mentem be 0. órára, csak 1.-re mert képtelen lettem volna még előbb felkelni és életet imitálni. Végül is nem is késtem csak pont kezdésre nem értem oda hanem utána egy 15 perccel talán. Na mindegy. Napközben ingadozott a hangulatom és a gyomrom is felváltva. Mondhatni zseniálisan éreztem magam.. Aztán utolsó órákban végem volt. Ott volt az utolsó csepp a pohárban, nem bírtam tovább.  És érted csak egy apró jelentéktelen hülyeségen, amit amúgy észre sem vennék és lesz*rnám magasról vagy csak szidnám normális lelkiállapotban. De ott és akkor idegbeteg lettem. Remegtem, aztán pedig nem bírtam tovább és bőgtem egy sort. Egy sort... Délutántól este 10ig.. Igen tényleg. Jó megszakításokkal, mert össze kellett szedni magamat természetesen mert még haza kellett buszozni, de haza értem és onnantól kezdve felváltva bőgtem és aludtam. Aztán belázasodtam. Másnapra megbetegedtem. Jó így visszagondolva az egész azért volt, mert elkaptam valamit, de akkor még nem tudtam, csak másnapra lett világos. Másnap doki, gyógyszer, fetrengés. Úgyhogy kicsit meghosszabbítottam a szünetet nem szándékosan. Fantasztikus volt amikor 2. nap arra ébredtem fél 5-kor, hogy a jobb fülemre nem hallok és fáj. Elviselhetetlenül.  Öröm és boldogság. Múlthét szerdáig nem is hallottam fél fülemre.
De a szünetről még. A Húsvét eltelt egyszerűen, felhajtás nélkül. Olyan kis mindennapi volt. Még tojást sem festettünk bevallom. Locsolók sem voltak hálisten. Mondjuk nem is vártam őket. Közben tételt dolgoztam ki, meg egy rajzot is be kellett fejeznem úgyhogy annyiból volt más, hogy nem iskolában voltam hanem otthon. Mondjuk eltudnám viselni.. Elkezdtem intézni a nyári gyakorlatomat is (Mára már a szerződés is a kezemben van, már csak az iskolába kell bevinnem).
Aztán történt valami a szünet végén. Megjelent Valaki, akivel már nyár közepe óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Pedig akkor úgy váltunk el, hogy rendbe hozunk mindent, és többet találkozunk. Akkor kissé szkeptikusan fogadtam ezt a felvetést, nem is éltem bele magamat okulva a régi dolgokból. Végül is úgy voltam jó legyen, néhányszor még kerestem, de nem éreztem azt hogy kölcsönös lenne a fontosság. Én pedig olyan ember vagyok, aki hagyja elmenni az embereket. Nem kapaszkodik beléjük foggal-körömmel. Aki akar az menjen. Nem könyörgök senkinek és nem tartom vissza, ha nem akar maradni. Rengeteg emberrel jártam így. Egyikükkel sem vagyok rosszban, nem vesztünk össze. Egyszerűen kiléptek az életemből. Néhányan már olyan szinten, hogy köszönni sem tudnak, de nem foglalkozom vele. Nem kötelező. Ez az ő döntésük volt. Én csak elfogadtam. Szóval azt hittem Vele is ez lesz. Úgy gondoltam, ha teljesen komolyan gondolja majd érezteti. Akkor nem éreztette, így hagytam annyiban a dolgot. Éltem az életem tovább, persze nem mondom azt, hogy olykor nem jutott eszembe, hogy vajon mi lehet vele, de valahogy sosem éreztem azt, hogy nekem kell keresnem. Kicsit már abban a fázisban voltam, hogy akinek egy kicsit is számítok majd megkeres. Ne nekem kelljen már futnom mindenki után. Sajnos mással is megjártam mostanában, hogy csak én kerestem, csak én akartam beszélni és találkozni, aztán úgy érzem mostanra, hogy csak távolodik. Mert egy pontig minden klappolt, nem volt baj, hogy én keresem, mert szívesen beszélt velem, de mostanában úgy érzem, hogy ez már nincs teljesen így. És még talán abban is biztos vagyok  -nem szeretném 100%-ra kijelenteni-, de szerintem ez rajtam kívül álló okok miatt van. És akkor az előbbi dolgot megint leírhatnám. Hagyni kell menni az embereket. Nem mondom, hogy nem keresem őt, de nem naponta meg folyamatosan. Szóval visszatérve a dologra a szünet utolsó napjaiban megkeresett ez a rég nem látott barát. Elsőnek szikrát sem kaptam bevallom. Ő nekem írt? Keres? Mit akar? Miért? Aztán lezajlott köztünk egy olyan beszélgetés, amire sosem gondoltam volna. Most érzem a törődést, az elszántságot és az őszinteséget benne. Rendbe szeretné hozni és én ezt érzem. Rettenetesen boldognak érzem magam. Nem voltak mostanában hatalmas problémáim, csak az iskola és az elvárások. Mondjuk ez is épp elég volt hogy végig bőgjek egy egész délutánt. De nem panaszkodom az életem úgy ahogy van elviselhető és élhető, nem mondom, hogy hatalmas boldogságot éreztem nap mint nap, de el voltam. Őszintén szólva mindig is hiányzott belőle. Ezt biztosra tudom. Szerintem, ha kölcsönösen foglalkozunk a másikkal, úgy igazán, akkor képesek vagyunk helyre hozni. Én ebben bízok, mert ennek így kell lennie. Nem lehet máshogy..

CsókPuszi.*

Beköszönős összevissza

Jahahaha. Tavasz. Definitely. Work hard van ezerrel, mert kedves drága személyemnek majdnem 1 hónappal az osztályozó előtt jutott eszébe, hogy jahogy még csak 7 tétel van kidolgozva a 20-ból. Genius. Múlthéten eljutottam a 12. tételig, a héten be kell fejeznem a maradékot mindenképp, mert nem lesz velem paci kaki se Április 20.-án. Aztán még előtte ott van az írásbeli is. Mit ne mondjak öröm és boldogság. Áldozatokat kell hozni ha már ilyen értelmes vagyok úgyhogy mivel elég értelmes jegyeim voltak eddig úgy gondoltam kicsit félreteszem a mindennapokat. Persze nem teljesen, de inkább a tételekkel foglalkozok. Na mindegy. 2 hete még teljes pánikba voltam, múlthéten káosszá enyhült, mára pedig elült egyenlőre minden "gond". Csak úgy vannak. Tudom, foglalkozok velük, de nem stresszelek. Mert minek? Egyébként szinte tökélyre fejlesztettem azt, hogy minden hidegen hagyjon. Mármint amin mindenki más stresszel. Még a fizika felelések is hidegen hagynak. Lesz amilyen lesz. Minek pánikoljak?
Őszintén szólva nem történt mostanában semmi. Inni se voltunk Február közepe óta. Igazából utána hetekig nem is volt kedvem, se energiám kimozdulni. Most már mennék, de most persze egy ideig megint nem lesz semmi. Talán majd tavaszi szünet után. Tyűha. Egy hét még, aztán pár nap relax. Aztán ott a Diákkonferancia. Juhúú. Ja nem. Mehetek segíteni, HA beosztanak. Eltudnám viselni, ha nem. Na mindegy majd kiderül, ha beborul. Aztán Hétfő szünet (13.) aztán másnap osztályozó. Hurrááá. Mondjuk az még egyszerűbb. Mert az órán lesz az nem bonyolult, de a Szerda az jajj fúj. De "megcsinálom, mert meg tudom, meg tudom, mert meg akarom." Csak azért ki nem izgul vizsga előtt? Úgyhogy köszi. Aztán durván egy hónapig relax, Irie Maffia koncert, aztán 7.-e angol érettségi, 15.-e informatika. Ó anyukám. Na de nem foglalkozunk vele, mert még hol van az.
Telnek a napok, közeleg a nyár. Hálisten. Csakhogy ott a drága nyári gyakorlat. Ó, hogy menjenek a valahova. 3 HÉT. Fck yeah. Meg a közösségi szolgálat, hogy nehogy már jól érezzem magam, de sima lesz, mert miért ne? (Milyen szépen mondtam, hogy közmunkás.)

Valamit akartam. Elfelejtettem. Nothing else.

Csókpuszi.

 (image: weheartit.com)

Silence

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak. 

Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben 

és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.."

Na és akkor most hosszú hónapok után megtöröm a csendet. A csendet ami csak úgy hirtelen beállt. Talán több oka is van. Okok, amik miatt már nincs akkora lelkesedésem. Bár az igaz, hogy ez a lelkesedés már jó ideje lelankadt. De most ki is hunyt. Hogy miért? Talán mert rájöttem, hogy nem leszek világ megváltó, sem híres se hírhedt. Olyan vagyok mint más, ami nem minden esetben probléma. Hozzáállás kérdése. Nem törtem meg még szomorú sem vagyok. Csak egyszerűen inkább élem az életem, emlékeket gyűjtök. Magamnak. Mert igazság szerint amiket én itt megosztottam csak számomra fontosak. Más csak elolvassa és tovább megy. Én ezt totálisan megértem. Nem lesz belőlem sem író, bár sosem voltak ilyen álmaim sem egyéb híresség. Sosem volt az álmaim között a hírnév. Persze mindenki szeretne egy kicsit kitűnni, de ha nem hát nem. Van akinek sikerül és van akinek nem. Ennyi. Apropó élmények. Volt egy nyár, egy nem az a féktelen, durva nyár, de azért a jók közé tartozott. Esemény dús, élvezetes. Imádtam. Aztán elkezdődött a Szeptember. Iskola újra. Csak úgy elkezdődött, beindult, beletörődtünk. Bár még hetekig szenvedtünk és én még bevallom mostanában is hangoztatom, hogy vissza a nyarat. A Szeptember csak úgy eltelt, iskola, tanulás, némi élet. Nem sok, mert nincs rá idő, de azért időt szakítottam arra hogy éljek. Aztán elkezdődött az Október egyre több tanulás, de azért jutott idő még bulizni menni hónap elején. Végre. El sem hittem még meg nem láttam a helyet. Igen itt vagyok. Reméltem, hogy megfelel a várakozásaimnak. Megfelelt, igaz pezsgőben fürödtem, de nem volt értelme hisztériázni. Azért a másnapi buszozást kihagytam volna, de hát valahogy haza kellett jutni. De túléltem. Mint mindig. Az Október még inkább a tanulásról szólt, néha még a hétvégéimet is végig tanultam. Szóval még annyi időm se volt mint Szeptemberben. Végül 18.-án volt szerencsém eljutni Hainburgba, és Dévénybe. Csodálatos időnk volt szerencsére így megcsodálhattuk a környéket. Csak egy napos kirándulás volt, de a hangulat és a társaság is jó volt így panaszkodni nem nagyon tudok és nem is akarok. A következő az adventi időszakban lesz úgyhogy már kíváncsian várom milyen lesz. Múlthéten betöltöttem a 17.-et, semmi érdekes olyan mint a többi nap csak az osztályból innen-onnan jöttek a boldog szülinapot felkiáltások. Aznap voltunk színházban is sulival, meg rövid napunk is volt az ünnepség miatt így azért elég jól telt a nap. Múlt Pénteken szülinapoztunk a családdal, nem volt az a hű de nagy szülinapozás. Volt süti, torta, pörkölt, nagyjából este 8-ig beszélgettünk aztán mindenki hazament. A héten Hétfőn bementünk tesómmal Árkádolni. Egy egész délután bent töltöttünk, vettem télre néhány dolgot. Kabátot nem találtam elfogadható áron ezért marad a tavalyi. Cipőt is néztem, de felvéve magamon nem tetszett így azt sem vettem. Azért felkészültem már a télre, tekintve hogy ott kint van vagy 7°C átlagba napközben.. Ez már kérem szépen nem az az ősz amit én szeretek... Bár még mindig szép, de nem szeretem, mert hideg. Múlnak a napok, Hétfőn újra iskola. Aztán Decemberig nincs megállás.. Nem szeretnék jövőhetet. Nem az iskola miatt az már kit érdekel ugyanolyan lesz mint eddig, hanem mert megint megváltozik valami az életemben. Nem pozitív változás lesz sajnos, és én ezt utálom, de nincs beleszólásom így kénytelen vagyok elfogadni. 
Szóval ennyi azt hiszem. Ez ilyen gyors összefoglaló vagy valami olyasmi, bár szerintem nem sok értelmes dolgot lehet kiszedni belőle. Kissé össze-vissza, mint én mostanában.

Csapongás

Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..

Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..

Csókpuszi. *

Sátrazás lvl 1

A csajokkal kitaláltuk hogy előbb kezdjük a szezont mint ahogy a tanévnek vége lenne szóval Szombaton sátrazni mentünk Vaniékhoz. Kezdetben öten lettünk volna, de Zsani allergiás lett, jobbulj édim! Szóval maradtunk négyen, Boni, Petra, Vani és én. Szombat délután Győrben találkoztunk aztán irány Csanak. Természetesen régi buszt küldtek így hatszor odasültünk az ülésre. Bonival kitaláltuk, lecsúszunk az ülésen úgy ahogy szoktunk helyközin. Egy idő után ahogy nézelődtem rájöttem, mindenki egyenesen, normálisan ül a széken, mi meg ketten lecsúszva. Vicces volt, eszembe jutott, hogy 'na szépek vagyunk a két falusi tróger bejött a városba..' Ezt a felismerést közöltem Bonimmal, jót röhögtünk. Odaérve Petra lerohanta a hűtőt, mert nem bírt várni a grillre. Jellemző. Ingyen kaja = Petra eszik. :D Innen is imádlak Petruci. :* Utána valamelyikünk meglátta hogy a tévében Spongebob megy, úgyhogy elfoglaltuk a nappalit. 6 után eszünkbe jutott, el kellene menni boltba. Nos a boltok 6-kor zárnak Csanakon is Szombaton, mint mindenhol. Akkor most mi legyen..? Menjünk Tescoba! Buszra fel! Még Vani és én bementünk Győrbe, addig Petra és Boni felállították a sátrat. Hazaértünk 8 körül, addigra már égett a tűz, még vártuk a vacsorát ismét letámadtuk a nappalit és érett 16-17 évesekként Nickelodeont, és Disney Channelt néztünk. Ki voltunk hűlve némelyik mesén, mert 'a mi időnkbe' még nem ilyen agybutító hülyeségek voltak hanem mesék. Elkészült a vacsi, szóval kiültünk enni. Addigra már a nap lement, a szúnyogok pedig egyre többen lettek. Hurrá..! Az este további része is jól alakult, zenét hallgattunk, beszélgettünk, lelkiztünk. Igazi csajos este volt. Nagyjából 2-3 körül már befeküdtünk a sátorba, de még hoztuk a formánkat és visítva, néha könnyezve röhögtünk. Fél 4-4 körül elaludtunk.  Köszönhetően a dimbi-dombiknak, rettenetesen sokszor felkeltem, de a többiek is, egyedül talán Boni aludt viszonylag kényelmesen. Mázlis. Reggeli közben még fel sem tűnt, de miután átöltöztünk észrevettem, hogy tele van a lábam szúnyogcsípésekkel. Hát nagyjából 30-40 csípés van rajtam jelenleg, néhol egymás mellett 5-6 csípés is.. Rettenet, megőrülök. Néha 10 viszket egyszerre, és nem mellesleg borzalmasan néz ki. Délután visszamentünk Győrbe, Vani elküldött minket az előbbi busszal, mert hogy a későbbivel nem fogjuk elérni a buszainkat. Hát 20 perc alatt visszaértünk és még várhattunk 1 órát.
A csípésektől eltekintve én nagyon jól éreztem magam, még ha ez csak csöndes buli is lett a végére.
Imádtam csajok, legközelebb ismétlünk!

xoxo.

Cím nélküli

Most hogy így erőt vettem magamon és megjelentem. Írni kellene valamit, mert rettenet milyen rég írtam. Szóval akkor most írok. Csak nem tudom mit. Mondjuk, azt hogy vettem egy eszméletlen cuki ruhát Kedden H&M-ben. Eredetileg nadrágot akartam venni, csak hát a skinny jeanseket nem rám találták ki.. Úgyhogy ugrott a tervem. Na mindegy, megbirkózom a problémákkal valahogy.. Ezzel a ruhával szerencsém volt, mert már kinéztem magamnak a honlapon és kivételesen volt a boltban. Csoda. Az a jó benne hogy sok féle outfithez jó. Lehet az Era hasonmással is hordani meg balerinával is csak úgy "magába", és ősszel, vagy akár télen is feltudom venni egy leggingsszel, vagy alá egy -mondjuk fehér- póló és tökély.

Az idei nyarat hatalmas tervezések előzik meg a részünkről, ráadásul ez a nyár merőben más lesz mint a többi. A gyakorlati helyem és az iskola közötti szerződés már valószínűleg valahol félúton van a KLIK és az Ipar Kamara között, vagy fekszik valamelyik asztalon. 2 hét, napi 7 óra munka. Lövésem sincs még mit fogok ott művelni, de egyenlőre izgatott vagyok. Új élmény, Az Élet egy kis szelete. Érdekes lesz, de várom, bár szerintem a véleményem már a 2.-3. nap után meg fog változni, de addig még 2 hét iskola.. Sajnos.. A közmunkás szerződésem holnap jut el az iskolához általam. Lassan az is elintéződik. Nagyjából 2 hét, napi 3-4 óra. Pozitívum: nem kell messze menni, helyben eltudom intézni. Még ha összejön akkor diákmunkára is menni fogok, az körülbelül 4 hét. Mozgalmas nyaram lesz azt hiszem, a hétvégéket délutánokat szeretném a csajokkal, vagy a családdal tölteni. Wahahaha, reszkess Győr. Sok tervem van, bár tudom nagyjából csak a fele fog megvalósulni. De nem baj, akkor is tervezgetek.

Némileg szorít ez a nagyjából 14 nap, amiből 12-n "tanulunk" már csak. Inkább csak imitáljuk. Nem mintha ez zavarna. Az egyetlen problémám az, hogy még van hátra egy vizsgánk ECDL-ből. PowerPoint, ami határozottan könnyű, de azért nem akarom elkiabálni. Számtalanszor maradt el informatika órám, és így itthon kell gyakorolnom, de most ha valamit rosszul csinálok azt honnan tudjam, hogy rossz? Nem mondja meg más hogy hogyan kell.. Na mindegy, holnap lesz informatikám megint úgyhogy talán kiírjuk a vizsga időpontot és már azért se kell aggódnom, hogy nem lesz rá idő. Ja, mert ugye jövőre nem lesz már informatika, de idén meg csak heti egy volt..  Fantasztikus mit ne mondjak. Még egy-két dolgozatot írunk, és kikapunk párat, de már nagyon nem erőltetjük meg magunkat.  Jövőhét Szerdán kompetencia, Pénteken osztálykirándulásra megy az osztály úgyhogy szabadságra megyek. Június 9.-én Pünkösd Hétfő: szünet. Június 13. pedig Szakmai-nap, amin valahova megyünk, vagy előadást hallgatunk. Izgi. De addig még lesz 5 földrajzórám, amin izgulhatok azért, hogy felelek-e vagy sem. Ajh.

Hihetetlen mire képes az unalom. De a hajamat tuti nem tudnám megcsinálni még egyszer ugyanígy. Pedig olyan jó lett. Jellemző, amikor unatkozom és nem megyek sehova akkor tök jól megtudom csinálni a hajamat és a sminkemet, de amikor kéne akkor nem..
Egy kép amin tetszem magamnak.. Haha.

xoxo.

Életjel

Ha valaki megkérdezné tőlem mit csináltam az elmúlt hetekben, egy szóval elintézném : Semmit. Még a dolgozatok miatt sem vagyok kiakadva, igaz a héten nagyjából mindenből beígérték szünet utánra a témazárókat. Ma ECDL vizsgám volt, amitől előzőleg féltem, de ma már csak a szokásos vizsga előtti idegességet éreztem. Úgyhogy azt hiszem sikerült, de ez majd csak 2 hét múlva derül csak ki addig izgulhatok.. A vizsgától való félelmemre rátett egy lapáttal, hogy a vizsga tegnap este a gépem bedobta a törölközőt. Szívesen bele állítottam volna a baltát, vagy kidobtam volna az ablakon.. Még mindig nem jó. Bekapcsolom, betölti az Asztalt aztán ahogy töltené be a többi dolgot lefagy minden. Nem mozog az egér, nem reagál semmire a gép. Próbáltam a csökkentett módos indítást, de nagyjából 1 perc alatt kellene elindítanom, F8, felmenni a nyilakkal és kiválasztani a csökkentett módos indítást. Nos, legmesszebb odáig jutottam, hogy rátaláltam a csökkentett módos indításra, de már rá menni nem tudtam. Lefagyott, megbénult. Lövésem sincs mit kellene csinálni vele ráadásul rajta van egy csomó képem, amit még nem tudtam kiírni.. Úgyhogy még ez miatt is ideges vagyok. Biztos kifogok kattanni, ha eltűnnek. Egyenesen őrjöngeni fogok. Legszívesebben vennék egy laptopot, de nincs rá pénzem. Az új telefonomra félre tett pénzem most meg rámegy a gép javítására. Szóval minden király csak ingerült vagyok.
Most már biztos, keresnem kell munkát a nyárra, úgyhogy igazán szép nyaram lesz, mivel a közösségi szolgálat körülbelül 1,5-2 hét, a nyári gyakorlat is 2 hét és még a diákmunka körülbelül 4 hét, ha összejön.
Ma elbúcsúztunk a traineenktől. Az első hetekben még vegyes érzésekkel fogadtam, de így a végére megszerettem. Nagyon aranyos volt, kaptunk tőle édességet és képet is csináltunk vele. Igaz a csoport nagy része hiányzott, mert versenyen voltak, de így is jó volt az óra. A verseny miatt igazából semmit nem csináltunk ma, ráadásul osztályfőnökünk sem volt. Ez a hét viszonylag nyugis volt igaz, semmit nem csináltunk, de számomra ez most a jó értelemben vett nyugalom és semmi volt. Már csak egy kiadós alvásra vágyom, nagyjából 10-12 órára..

xoxo. 

Back to school

A héten már minden javában az iskolakezdésről és az érkező őszről szól. Sok blogon olvastam már a Back to school bejegyzéseket és most én is egy ilyesmi bejegyzést szándékozok megosztani veletek. Már a múlt héten elő kapartam a tavalyi angol füzeteim, majd átnézem őket címszóval.. Azóta is ott vannak ahova letettem őket, de anya már említette hogy nem ártana átnézni a matekkal együtt. Ohh matek, nélküled könnyebb lenne az életem.. A következő tanévet vegyes érzelmekkel fogadom, tekintve hogy bejönnek a szakmai tárgyak és mellettük a kémia, a földrajz, meg a fizika, na meg a hittan és az erkölcstan vagymi, aminek semmi értelmét nem látom.. Igazából egy-két dolog még nem tiszta, mert csak hallok innen-onnan szóbeszédeket, pletykákat és van amikor teljesen ellentétes dolgokat hallok. De úgy döntöttem ezeken ráérek dühöngeni első nap és első héten.. Már megszoktam hogy mindig az én korosztályommal csesznek ki. Már elnézést.. Nem igazán vásároltunk iskolakezdésre, néhány füzetet vettünk, meg egy új válltáskát, mert az előző hátizsákom cipzárja bemondta az unalmast. Plusz anyu varrt nekem még egy óriás válltáskát, szóval lesz miben vinnem a cuccaim. Igyekszem felkészülni lélekben és agyban is a következő évre, mert az előző évben nem sok dolgom/tanulni valóm volt az angolon kívül. Már csak a munkaruha, a rajztábla, a párhuzamvonalzó és a tankönyveim hiányoznak és mindenem meg van. Az egyetlen könyv típus amit utálok mint minden normális ember. Már amennyire én normálisnak számítok. Kackac. Az autumn wishlistem is készülget, bár előre tudom, csak egy-két dolgot tudok majd kihúzni belőle, de azokra mindenképpen szükségem van. Elsőnek is egy bakancs kell őszre. Télre már van egy, és nincs szándékaim között lecserélni, de a másik bakancsom szét szakadt, ahelyett kell másik. Másodszorra egy csizma, de ez már télre. A tavalyi csizmám is felmondta a szolgálatot, igaz 2 éve meg van. Még a listámon van egy fekete vagy sötétkék blézer, és egy nagy, vastag körsál is,  meg egy kötött baglyos pulcsi. A blézert kétlem, hogy beszerzem az ősszel, szóval az eltolódik tavaszra, de a körsálat szeretném megszerezni, bár az is lehet nem kell meg vennem, mert a dédim megcsinálja nekem, vagy keresztanyu. Majd értekezem velük. A baglyos pulcsit mindenhol keresem, de nem igazán leltem rá, szóval az is kétséges, hogy meg lesz.. Ruhákon kívül szeretnék egy határidőnaplót is, de eddig ahol keresgéltem nem az én pénztárcámnak valók voltak.. Így csak az elérhetetlen tökéletest találtam meg, az elérhetőt még nem.. Amellett hogy készülődöm a suli kezdésre, igyekszem kiélvezni a nyár utolsó napjait. Ma bent voltam a szüleimmel belvárosban körülnézni, fagyizni. Elvileg terményáldás volt, ebből néhány kókadt virág csokrot, virágkompozíciót véltem felfedezni és kézműves vásár fedőnéven kitelepült néhány sátrat a Barosson, meg hangzavart. Élőzene volt, megálltál a Baross út közepén és tökéletesen csak hangzavart észlelhettél, mert az balról egy zene, jobbról másik zene szólt.. Fantasztikus volt. A főtéren bornapok van/volt, nem igazán néztünk ott körül, tekintve, hogy előbb poharat kellet volna vennünk és utána nyomorogni egy-két korty borért. Arról már nem is beszélve, hogy még nem vagyok 18. Mindegy nem is nagyon borozgatunk. Így inkább a közökben, kis utcákban sétáltunk, fagyiztunk a Bécsibe, meg körül néztünk a kézműves vásáron oda-vissza. Háromnegyed 7-kor visszamentünk a kocsihoz, aztán még bementünk a Plázába. Az Árkádba meg se kíséreltünk menni, biztos vagyok benne, hatezren voltak ott is, mert a Plázánál is alig volt parkoló.. Pizzáztunk, utána még beugrottam anyával a Cosmosba és a CCC-be. A Cosmosba nem találtam semmi jót, igaz nem sokáig voltunk bent, mert már zárni készültek háromnegyed 8-kor, CCC-be viszont találtam bakancsokat elfogadható áron, és normálisan is néznek ki, így azt hiszem ott fogok venni majd. Holnap unokahúgom születésnapját tartjuk délután, bográcsozunk, tortázunk. Következő hét végén lesz könyvosztásom, és még a nyár utolsó napján Banán Fesztivál. A következő héten végre neki ülök azoknak a füzeteknek, hogy könnyebben rázódjak vissza, és megpróbálok  nem hajnali 3-kor elaludni, meg korábban kelni. Nem lesz egyszerű, de muszáj lesz. Aztán kezdődik a halál. Addig még érkezem biztosan.
Legyetek jók, és továbbra is olvassatok. ^^

Csóóók.

I wish..

Kis túlzással, de úgy érzem magam mintha a Riddickben lennénk. Csak napnyugta után lehet kimenni különben ropogósra sülsz. Jöhetne már valami vihar, én tuti kifogok állni az esőbe és ázok. Napok óta, ha a melegről volt szó azt mondogatom, hogy 'Mind meghalunk..!' Egy ideig még fogom is mondogatni úgy tűnik.  Fhuu de utálom ezt az időt.. .A teraszunkon 46° C volt (oda sütött a nap) délután 2-3 körül, ki nem teszem a lábam még süt a nap az is biztos. Plusz nem elég hogy nap közben meleg van, de még éjjel is mivel tetőtéri a szobám  és a cserepek nyomják vissza a meleget. Szóval ha szaunázni vágynál akkor gyere hozzám. Hajnali 5-kor aludtam el, 2 órára, mivel 7-kor már keltem, mert 8-ra fodrászhoz mentem. Fantasztikus érzés mikor minden melegít.. Végre felszabadult a nappaliban a kanapé így leköltözöm Csütörtökig. Addig nyugtom lesz, mert tesóm nincs itthon, utána meg csak nem lesz annyira meleg.. Remélem. 

Szép lassan végzek az Odüsszeiával, kicsit változott a véleményem. Lassan indult és kicsit kuszán -vagy én nem voltam ráhangolódva-, de most már világos az egész. Nem olyan rossz, de nem lett a kedvencem az is biztos.  Szerintem Szombaton befejezem, aztán neki kezdek a Szigeti veszedelemnek..  Az nagyon nem szimpatikus, még annyira se mint az Odüsszeia.. Valami könyv után kell néznem, kifogytam.. Mondjuk a Végzet ereklyéi 4. része megérkezhetne, mert az 5. rész már meg van és nem olvasom el előre az 5. részt.
Ha nem olvasok vagy alszok akkor filmet nézek. 1 hét alatt néztem meg 15 filmet, és még várat magára nagyjából ugyanennyi. Haha.  Jól vagyok, de hihetetlen dolgokra képes az unalom.

Utolsó hónap a nyárból, reménykedem abban, hogy lesznek még olyan napok amikor történnek izgalmas, érdekes, pozitív dolgok amik kirántanak kicsit az unalomból..


+ Újabb ötleteim vannak a falra: albumborítók, saját képek, inspiráló képek összevissza a falra. Szerintem hangulatos lenne.

Hétvégén jön a Perseidák-meteorraj, de mától már láthatóak elvétve hullócsillagok. 

Kívánni ééér! 

Csóóók.

Not so interesting day.

Így július végén már kiakaszt hogy semmi barna színem nincs. Na jó, nem vagyok hófehérke meg mentőautó, de elnézve másokat a színem elszomorítóan nem napbarnított. Inkább krém barna van egyáltalán ilyen?.. Jó ehhez hozzátartozik az is, hogy az idén nyáron strand közelében nem jártam.. Leszámítva keresztanyuék medencéjét.. Ma is itt voltam megtalálható, ugyanúgy mint tegnap. A medencében fetrengtünk cujOval a felfújhatós izéken és próbálkoztunk még valami színhez jutni. Kevés sikerrel, bár nem tudom mit vártunk 1 óra alatt.. Azért ahol az órám volt ott egy-két árnyalattal világosabb a bőröm, kisebb sikerélménynek könyveltem el.. Fantasztikus. Este felé bevonultunk unokahúgom szobájába és olvastunk. Érdekes tudom, de ami miatt meg említem azok a reakciók, mert igazán viccesek voltak, amikor benéztek a szobába, hogy mégis mit csinálunk ilyen csendben. Nem mintha állandóan ölnénk egymást, de vannak olyan pillanataink is néha. Haha. Kimásztunk néha a konyhába dinnyét, rántott cukkinit vagy fagyit enni. Vagy egyszerre mindet, ja, és még volt főtt kukorica is. Kackac. 

Szent Johanna Gimi (későbbiekben SzJG) lázban égek. Ja igen, ez egy könyv. De szerintem már csömörötök van a könyvekből, megértem így inkább nem is folytatom tovább. 

Inkább más. Találtam egy tag-et, amit elég bőven kifejtettem, de még nem döntöttem el, hogy feltegyem-e. Még meg kell álmodnom, hogy felakarom-e tenni.. Hmm..

Csóközön.

  

 

Meeting in Thursday

Azt figyelembe véve, hogy reggel fél 6-kor aludtam el, mivel 4-ig képtelen voltam elaludni, utána meg túl világos volt (így csak takaróval a fejemen tudtam végre elaludni), fél délkor szépen felkeltem anyáék kiabálására, hogy van ebéd. Ezt egy álmos jóval nyugtáztam, aztán visszadőltem aludni, végül délben lemásztam az emeletről. Ettem, aztán elkezdtem volna olvasni, mire anyu kiküldött babot fejteni. Hurrá. Néha nem szeretem, hogy kertünk van.. ._. Fél 2-re csak elfogyott az összes hálisten, így egy fél órára bezárkóztam a fürdőbe. Anya egész nap sütött Kevin szülinapjára. Hagytam kibontakozni, inkább készülődtem. Negyed 4-kor elindultam, 4-re bent voltam Győrbe, szökőnél találkoztam a csajokkal, aztán irány a belváros. Mivel fagyizhatnékom volt elindultunk a kedvenc helyemre. Fannival mi fagyiztunk a többiek jégkását ittak. Széchényi téren leültünk, aztán Lilebe kerestünk Bognárnak sarut. Én legyökereztem a platformok előtt szóval nem sok segítséget nyújthattam, így visszagondolva. Némelyik cipő kiverte a biztosítékot, a csicsásságával, de volt néhány viselhető, és jól kinéző. Muszáj volt próbálgatnom cipőket, nem bírtam ki, hogy ne, olyan brutálisan néztek ki. Pofátlan voltam, na. Csak 15-17 centivel voltam magasabb, vicces volt. Bognár talált sarut, én kiéltem magam, mehettünk tovább. Megcéloztuk a szokásos helyet -Meki- miután összetűzésbe kerültem a WC-s nénivel, leültünk az egyik boxba beszélgetni. Fél 6-ig, hatig voltam bent a csajokkal, utána találkoztam keresztanyuval, elkísértük a barátnőjét a vonatra, aztán beiktattunk egy boltot -egy Mars csokival töltöttem fel a boldogsághormon készleteim, mellé egy egreses-fekete ribizlis Emotion lett az áldozatunk-, aztán irány a kocsi. Beértük a buszt -amivel haza jöttem volna- Bőnyön. Még 1 órán át beszélgettünk szúnyogot etettünk, aztán elköszöntünk. A napomat megkoronáztam egy sajtkrémes-parizeres-majonézes szendviccsel. Éljen az egészséges életmód! 

xoxo.

Édes semmittevés.

Mostm hogy így a nyár és az unalom kellős közepén járok és még a blog is hajlandó működni, újra itt vagyok. Esdeklek bocsánatotokért, nem volt kellő mennyiségű érdekesség és nem akartalak titeket traktálni az unalmas napjaimmal.. De most írhatnékom van. Szia ihlet. :3

Múlthét Csütörtökön két osztálytársammal, Vivivel és Danival találkoztam. "Világjáró" buszozással kimentünk Viviékhez, ott randalíroztunk voltunk. Belekezdtünk 3 filmbe amik Vivi szerint viccesek, hát nem.. De aztán erre ő is rájött, úgyhogy fogtuk magunkat és kimentünk ugrálni a trambulinra. (Elvan a gyerek ha játszik..) Beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd késődélután irány vissza Győr, még volt egy félórám buszig szóval beültünk a törzshelyünkre. Felemlegettük az elmúlt tanévet, hogy mennyit jártunk oda.. Végül is a Hild, a Mekihez -törzshely- egyáltalán nincs messze. Ha nem volt kedvünk még haza menni, ha lekéstük a buszt, ha csak valakinek ehetnéke volt mindig ott ültünk. Pénteki útjaink mindig ide vezettek, vagy innen indultak az Árkád felé. Őszintén szólva hiányzik az osztály, még a gyakori gyerekes viselkedésük is. Nem mennek az agyamra, és még nevetni sem tudok ahogy ugratjuk egymást.  Hiányzik, hogy belépjek a terembe és beszippantson a zaj, hogy órákon vágjuk a pofákat egymásra Bugival, hogy Vivivel felváltva dumálunk, néha egymással néha más-más emberrel. Jó persze, inkább vagyok itthon és unatkozom, de már egy év alatt is olyan rutinná lett, a hajnalban kelés, az hogy buszozom, hogy szinte hiányzik az is. Azt hiszem főleg az emberek hiányoznak a mindennapokból, hogy gyakran összefutottam az ismerős arcokkal. Ezt a hiányérzetet leszámítva, ami nem olyan vészes, élvezem, hogy aludhatok ameddig akarok és sehova sem kell mennem. Kivétel, amikor menni kell az ebédért. ._. 

Szombaton átélhettem egy csodálatos elázást, Rékámmal karöltve Bábolnán. Élvezet, főleg hogy Rékáékhoz menet az összes pocsolyát megtaláltuk és borzasztóan néztünk ki utána. Azt hittük, odaérünk még hozzájuk a vihar előtt. Nos nem, a büfénél (árkádos izé) 10-15 percet vártunk, hogy csillapodjon és amikor csillapodott -nagyjából 2 percre- akkor indultunk el tovább, néhányan hülyének néztek minket, de valahogy még ez is hidegen hagyott.. Csak végre érjünk oda. xdd Megszárítkoztunk, aztán Így jártam anyátokkal-t néztünk, meg Rékáék nyaralásáról képeket. Jó nap volt, még az eső sem rontotta el.

Most ennyi voltam, legyetek jó rosszak.

xoxo.

Visszafordíthatatlanul nyár.

vivim.♥

Egy hete nyár van, de gondolom ez már mindenkinek leesett. Igazából, nem volt bennem az az érzés, hogy hurrá nyár van.. Csak egyszerűen lett és kész. Nem volt olyan nagy csoda, és nem voltak öröm kiáltások sem, hogy végre.. Csak egyszerűen nyár van, kész. Nem semmi, hogy vége az első évnek, visszatekintve sok-sok nagyszerű dolgot éltem meg, de sajnos rosszat is. De hát mindennek két oldala van, el kell fogadni. Kicsit mozgalmasabb nyarat szeretnék végre, így már a héten volt, hogy elvoltam valamerre. Például Szerdán  Vivinél voltam, jól elvoltunk megbeszéltünk néhány fontosabb dolgot, és kicsit nosztalgiáztunk. Vicces dolgokat is találtunk, meg olyanokat is amikre nem szívesen emlékszünk vissza. Pénteken Bonival voltam bent Győrben, ki sétáltunk Plázába, beszélgettünk, és Alexandrában nézelődtünk újabb áldozatok -könyvek- után. Igen ez most olyan unalmasnak tűnik, de nem volt az. Én élveztem, igaz, végül nem találtam olyat, ami igazán megfogott volna, de itthon várt az Éhezők Viadala 3. része. Meg KELL néznem a filmet! *-* 

A héten teljes erejéből megmutatta az időjárás, hogy nyár van. Átlagban 30-32° C, de nem túlzok amikor azt mondom, hogy egy-két nap a 40°C-ot is elérte a hőmérséklet. Szél alig van, tiszta kék az ég felhő alig van és tűz a nap. Szinte csak a medencében viseli el az ember ezt az időt. Csütörtökön meg is látogattuk a paracsinami Yárda szigetet, azaz  keresztanyuék kertjét és medencéjét. Mi idén is Maradokon nyaralunk. Szerintem tökéletes, ingyen strand a családnak, jó hangulat, nincs hatezer ember, és van sör. Fantastic!
(Ja, és hogy miért Paracsinami? Mert, anyu nem tudta kimondani azt, hogy paradicsomi. xd)

Reménykedem, hogy ez a nyár jobb lesz az előzőnél, bár már az is a jó nyarak közé sorolható. Van néhány tervem a nyárra, és még a családi kirándulás helyszínét sem döntöttük el, de bízom benne, hogy tartalmas lesz és kevesebbet fogok unatkozni, mint tavaly vagy tavaly előtt. Szeretnék még többet a barátaimmal találkozni, többet strandolni, a családdal lenni és jól érezni magam.

Remélem mindenkinek tartalmas és jó nyara lesz. Majd jövök amint lesz témám, vagy csak egyszerűen késztetést érzek arra, hogy írjak.

xoxo.

Bye-bye 9.ny, hello summer !

Napok óta úgy vagyok mikor idekerülök, hogy na most írok egy bejegyzést.. Aztán semmi nem lesz belőle, mert elkezdem és szépen kirepülnek a gondolatok a fejemből. De most akkor is megírom, bár remélem ezután nem akad el a szavam. A belső írókám néha rosszalkodik, van amikor nincs ihlete, van amikor meg túlságosan írni akar, ráadásul egyszerre mindent. Azt sem tudom hol kezdjem..  Kezdjük talán ott, hogy milyen a gátbontás az én szememmel. Igen, jól olvastátok gátat bontottam, Csütörtökön. Igen, hét elején még Diák-napról volt szó, aztán arról hogy 4 óra lesz megtartva, Szerdán pedig kiderült megyünk Győrújfalura zsákokat kiönteni.. Mondanom sem kell, nem ez lett belőle, hisz akkor nem a gátbontást emlegetném. De nem elég, hogy az nem stimmelt, hogy mit csináltunk, de még a helyszín sem. Így kötöttünk ki Gönyűn a 12. A.-sokkal, két angol tanárnővel, akiknek még helyismeretük sincs, mivel nem környékbeliek. Szerencsénkre, volt 3 gönyűi is köztünk, így legalább valami biztonság érzetünk lehetett, bár Gönyű számomra nem ismeretlen, de a bagázs nagy részének az volt. A busz letett minket az első buszmegállónál, aztán elindultunk a nagy gát felé, csak hát nem is oda kellett mennünk. Vártunk, nagyjából 1 órát, a tanárnők telefonálgattak, hogy akkor végül is hova kellene mennünk, aztán megérkezett a katasztrófavédelmes pasi. Közölte, a falu másik felében kellene lennünk, fantasztikus. Sétára fel. Az is kiderült, akkor reggel tudták meg, hogy mi megyünk. Szervezés netovábbja.. Kaptunk reggelit, meg jó pár zsugor ásványvizet, ja meg egy szép gátat.. Látva, hogy mit kell csinálnunk áldottam az eszemet, hogy munkásruhába jöttem. Egyedül az osztályból, néhányan nem tudom hova készültek rózsaszín toppocskákba, meg picsanadrágokba. Már elnézést.. A csapatmunkáról már nem is beszélnék, felesleges mert az nem volt. Felügyelő tanárnőnk próbált valami összedolgozást kialakítani, ami néhol sikerült is. Így néhány fiúval összedolgozva emelgettem a zsákokat. Volt, hogy majd letörött a karom, de összességében élveztem. Teljesen komolyan. Azt hiszem mindenki kivette a részét, bár volt aki csak néhány zsák megemeléséig. Néhány emberen meglepődtem, hogy mégis mennyire kiveszi a részét, de volt akin azért lepődtem meg, mert alig csinált valamit. Lett egy szálkás szőrű tacskónk is, akit Szitakötőnek neveztek el a fiúk. A történet röviden: elkezdtek nyavalyogni, hogy fertőzőek a zsákok és ezen néhányan kikattantunk. Utána egymást ugrattuk azzal, hogy vigyázz fertőző a kesztyűd meg ilyenek. Aztán, mikor odajött hozzánk a kutya kesztyűs kézzel simogatták és azt mondták megfertőzték és csak 1 napig fog már élni. Elsőnek Péntek lett volna a neve, merthogy másnapra elpusztul, de a vízzel kapcsolatban akartak végül nevet adni neki, csakhogy nem jutott eszükbe a Tiszavirág, így Szitakötő lett.. Szépen lebontottuk a gátat, aztán mentünk a következőhöz. Addigra már mindenki elfáradt, de nem adtuk fel, folytattuk váltva egymást. Természetesen keverések nélkül már nem is lettünk volna meg.. Mikor elindultunk a busszal úgy volt fél 1-ig leszünk ott, aztán ebből valahogy átalakult délután 3 órára, de volt egész nap is.. Végül is, fél 2-kor indultunk vissza de mindjárt oda érek.. Már a másik gátnál talán a 3. fordulót vitték el, mikor szóltak lehet menni ebédelni, akkor már körülbelül fél 1 volt némiképp meglepődtem, mert úgy volt, hogy lemondták a tanárnők, azért hogy előbb tudjunk haza menni. Aki akart az ment és evett. Én úgy voltam, ha most lelépünk mind enni, akkor nem befejezzük be a pakolást, már pedig én inkább hazajönni akartam és nem enni. Ott maradtam 5-6 fiúval a gátnál, akik egyetértettek velem. Épp vártuk az Aviát, beszélgettünk. Némi dicséretet gyűjtöttem be a fiúk részéről, azt nézve, hogy én ott voltam közöttük és emelgettem folyamatosan a zsákokat. (Nem félek a munkától, és csinálom is. Én csak a tornaórákkal nem vagyok kibékülve..) Így lettem Rocky lánya, ami vicces, mert régebben is hívtak már így. Akkor Kisrocky lettem, bár csak egy embernek. Beszélgettünk, egyszer csak megállt a bejárónál a buszunk. Leszállt a felügyelő tanárnőnk. Lehet felszállni. Örültünk, bár még szívesen összepakoltuk volna az utolsó fordulót is. Megvártuk a többieket még ettek, aztán irány vissza Győrbe. Ismételten áldottam az eszemet, hogy hoztam munkásruhát, mivel veszettül néztem ki. Víz, iszap, sár... Minden volt a ruhámon. A buszon szépen átöltöztem, egyáltalán nem zavartatva magamat. Kellemes fáradtság vett körül, némiképp boldoggá is tett. Mikor áradt a Duna nem voltam semerre segíteni, igaz volt bennem valami félelem is.. De most már nincs lelkiismeret furdalásom, mert ha nem is akkor segítettem, de most igen. Csütörtök óta kellemes fájdalom járja át az izmaim. 'Gazdagabb' lettem egy nagyjából 4-5 cm-s lila folttal az alsó lábszáramon, ami a platóval történő találkozásom eredménye. A zsák hibája. Olyan 10-12 kg-ra saccolom a szívlapáttal megrakott, teljesen elázott, homokzsákokat. Bár, talán némelyik meghaladta a 15 kg-t is.. Negyed 3-ra beértünk Győrbe, Jedliknél letett minket a busz és onnantól mindenki ment ahova akart. Én személy szerint azonnal a Vidékibe sétáltam, szép nyugodtan elérve a fél hármas buszt. Itthon be nem állt a szám, bárcsak fél óráig dumáltam nagyjából.. Muszáj volt, néhány dolog nagyon felhúzott és inkább kibeszélem magamból, minthogy le nyeljem és fortyogjak belül. Este Cometet néztem, hát nem voltam boldog a nyerteseket tekintve. Aminek örültem az, Radics Gigi mint legjobb női előadó, Mary PopKids ft. Punnany Massif - Mosoly mint legjobb videoklip és a Majka, Curtis, BLR trió, mint Superfan díj nyertes. Azt, hogy egy rock együttes miért kap könnyűzenei díjat végképp nem értem.. Ha nekik a Tankcsapda zenéje, könnyű zene, akkor mi a rock náluk? Ne is taglaljuk inkább, bár felettébb érdekes. Néhol elvesztettem a fonalat, mivel olykor bealudtam úgyhogy a Comet után már mentem is aludni. Gyorsan elaludtam, de előtte még szörnyülködtem a szobámban tomboló helyzetről. A fotelom ismételten felrobbant, mindenfelé ruhák. Konstatáltam, hogy hatalmas rendetlenség van a szobámban nagyjából egy hete. Igazából a mosott ruhákat kellene elpakolni a szekrénybe és rend lenne, na meg az asztalomon kellene valami rendszert kialakítani, mert jelenleg az összes könyv és az egyéb sulis cuccok foglalják el úgy nagyjából az egész asztalt.. Aztán álomtalan sötétségbe merültem. Reggel úgy éreztem, kicsattanok. Igaz, a karjaimban éreztem, hogy van izmom, és felfedeztem azt a 4-5 szúnyog harapást csípést amit Csütörtökön szereztem, de nem voltam kifáradt vagy nyűgös. A nap jól indult, igaz csak 10-re mentem, mivel Szakmai-nap volt. De ki volt az a nagyon okos, aki kivette a negyed 10-es buszt a menetrendből? Nem értem, hogy találták ki, hogy arra a buszra nincs szükség.. Így kelhettem 7-kor, és a 8-as busszal mentem be. Valahogy örömmel töltött el, hogy nem csak nekem ilyen hülye a menetrendem. Bonival találkoztam Vidékibe, sétáltunk egyet Belvárosba, aztán fél 10 körül beértünk Hildbe. Ha valaki azt akarná, hogy az előadásról véleményt mondjak 1 szóval lerendezném. Unalmas.. Bonival felváltva ásítoztunk a szemem meg folyamatosan lecsukódott.. Komolyan, 15 éveseknek beszélni az Endoszkópiáról. Ráadásul úgy, hogy közli az előadó: 'Amúgy az önszakmájukban nem használják annyira, inkább a gépészetben..' Akkor kérdem én, minek? Na mindegy, meghallgattuk, átaludtuk, egyebek. 'Csak' egy órás volt, így még volt időnk délig, az évzáróig. Elmehettünk volna addig, de nekem semmi életerőm nem volt, lerágott az előadás. Természetesen, késéssel indult az évzáró, de gyorsan lerendezték. Himnusz, vers, igazgató úr beszéde, könyvátadások, szózat, lezárás, tapsvihar, ováció.. Utána még bizonyítvány osztás, az osztályfőnökünk nem vitte túlzásba, rövid beszéd a jövőévről, aztán gyorsan kiszórta a bizonyítványokat, utána már mehettünk. Ekkor már negyed 2 körül lehetett, még  belvárosban sétáltam egyik ismerősömmel. Kettessel haza jöttem, a buszon megtudott dolgokról nem mesélnék. Röviden annyi, hogy a görény szó új értelmet nyert a szótáramban.. Bár lehetséges, ez nagy sértés a vadászgörényeket tekintve, elnézést kérek ezúton is a vadászgörény populációtól, de nem tudom más -még nem obszcén- szóval illetni ezt a valakit..

Emberek, kitört a vakáció!
Élvezni, élvezni, élvezni!
Könyveket eldugni, nem kellenek azok nekünk..
Gyönyörű 11 hét veszi kezdetét. Nem szűnök meg, itt leszek a nyáron is. Igyekszem jobban kihasználni a szabadságot és le is írni nektek az élményeket.

xoxo.

Értelmetlen értelem.

Az elmúlt hetekben összehalmoztam néhány kötelező és nem kötelező könyvet. Jó nagy halom van az éjjeli szekrényen. A helyzet az, hogy lövésem sincs hogy egyáltalán mit kellene olvasnom és mit nem a nyáron. Bár lehet hogy szeptemberig szépen eltolódnak azok a kiolvasások.. Szeretek én olvasni, de a kötelezők nem a szívem csücskei, őszintén bevallva. A klasszikusokkal nincs bajom -lásd Jane Eyre-, de például az Üvöltő szeleknek szörnyen kemény a sarka..  Az a könyv már év eleje óta, a klasszikus-mániám maradványaként hever az éjjeliszekrényen. És így vagyok a kötelezőkkel is, ami száraz, nehéz és izgalommentes az iránt nagyon hamar elvesztem az érdeklődésem.. Így most csak gyűlik és gyűlik a könyv kupac, és a tetején ott csücsül VIII. Henrik magánélete, és A halkirálynő és a kommandó. Azaz, az érdekesség és az izgalom. Hát persze, hogy nem az Odüsszeiával meg a hasonlókkal foglalkozom.. 'Amit ma megtehetsz halaszd holnapra..' mondta egy lusta ember -nem én voltam-..

Utolsó hétnél tartunk, részemről év vége van teljes mértékben. Engem személy szerint mindenből lezártak, néhol kellett javítanom, néhol nem. Challange completed, már csak bírjuk kivárni a Pénteket.. Holnap még magyar óra, vers elemzés, hülyét kapnék. Jó csak egy rövidke, 3 soros vers az Októberi táj, de nekem még ez is sok utolsó héten. Csütörtökön úgy volt Diák-nap lesz, hát elmarad. Árvízre való tekintettel, mivel a Püspökerdő elázott rendesen. Pénteken Szakmai-nap, amiről még halvány fogalmam sincs hogy mi lesz, meg évzáró. Tarthatnánk már az évzárónál, az már tökéletes lenne..

xoxo.

Háttértől az árvízig

Imádtam az előző témát, de mikor megláttam ezt a hátteret éreztem, változtatni kell. Kicsit világosabb, így valahogy nyugodtabbnak tűnik a hangulata. Olyan világos és virágos és nyárias na meg olyan én. Bár az Én meg fogalmazása nálam nem valami egyszerű, mivel van olyanom néha, hogy fekete-ezüst színeket veszek fel, szegecsekkel és egyéb ilyesmik, de van amikor pasztell színeket hordok, virágok, baglyok és egyebek. Hangulat kérdése, de valahol a kettő között vagyok. Ha egyáltalán nincs kedvem semmihez, akkor általában sneaker, belebújós pulcsi, egyszerű cuccok és minden le van sz*rva. Na igen, hangulat kérdése az egész. Valahol viszont meg kell találni a harmóniát, csak néha közbe avatkozik a szilárd halmazállapotú kedv* hiánya. Hát igen, vannak ilyen problémák. Valaki azt mondta nem szabad kimondani azt, hogy probléma, helyette inkább a kihívás szót kell használni. Hát akkor jó sok kihívás van mostanában..
Na de, mindjárt nyári szünet. Hál isten, egy nem is.. két hétig alszok csak. Na jó nem, 3 nap lesz csak, simán kialszom magam utána meg éjszakába nyúló olvasások miatt nem fogok aludni nem az iskola miatt.. Izgalmas nem? Hát nem... 2 hét múlva jön Kuci, szóval lesz pár jó napom ami nem lesz unalmas. Anyuval már nézegettünk úti célokat.. Keszthely, Őrség, Ipolytarnóc, Veszprém, Fehérvár.. Azt hiszem összeállítok mindegyik helyről egy rövid ízelítőt, ami alapján majd eldöntjük hova is megyünk. Szívesen vissza mennék Veszprémbe utoljára 3.-be voltam ott, és Fehérvárra is. Ott talán 2.-ba, vagy 4.-be voltam.. Reményeim szerint lesz egy utunk Rákosra is, nagyon szeretnék menni idén is, de majd meglátjuk hogy lesz.. Az idei évben leredukálódott a partik száma is, sajnos. Hétvégén lett volna egy, de az árvíz helyzet közbe szólt, mondjuk meg értem. Hihetetlen milyen helyzetek vannak.. Szerdán voltunk belvárosban, Rába parton. Hát ami akkor volt az már durva volt és még mindig nő a vízszint. Tetőzhetne már, mert Győrújfalu egyik részéből semmi nem lesz lassan.. Rémisztő. Holnap reggelre/délelőttre várják a tetőzést, 900 cm felett van már Nagybajcsnál a Duna.. a Vízügy honlapján lehet látni az óránkénti leolvasások adatait. A Duna 22:00-kor Dunaremeténél 716 cm, Nagybajcsnál 907 cm, 20:00-kor Gönyűnél 849 cm, 22:00-kor Komáromnál 828 cm, Esztergomnál 776 cm. A Rába Győrnél 22:00-kor 829 cm volt.
Egész nap képeket nézek az árvízről, olvasom a kiírásokat a friss híreket és megy folyamatosan a tv híradó is. Nagyon remélem nem lesz ennél nagyobb baj..



*szilárd halmazállapotú kedv = pénz..

xoxo.