Azt hiszem vagy hatvanszor kezdtem újra a blog írást. Régen ment, mára már feleslegesnek érzem. Életem az egyetlen talán akinek még néha eszébe jut és megnézi írtam-e, de általában nem talál semmi újat. De ezért szeretem, hogy ilyen dolgok is eszébe jutnak. Na majd most, ha legközelebb megnézi (Muhahaha. Szeretlek Nyúl! ♥)
Egy gyötrelmes 5 évnek vége, kezdődött egy reményekkel teli 2 év, amiről azt kell hogy mondjam, így durván két hónap után, hogy pozitív. Azt kellett tapasztalnom, amit eddig is tudtam magamról, hogy nem vagyok szörnyű személyiség, még mindig kedvelnek az emberek, annak ellenére, hogy 5 év alatt passzív-agresszív voltam, ha beléptem az iskola kapuin. Bevált módszer volt, meg az is hogy a végére már lesz*rtam mindent és mindenkit.
Elkezdődött a Szeptember és habár régi ismerős is várt, de új emberekben bővelkedő közösségbe kerültem. A nyár folyamán elhagytam azt a stílust/viselkedést, amit kénytelen voltam felvenni az elmúlt években az iskolán belül. Nyitott voltam/vagyok mindenki felé, újra könnyen barátkozom. Egy meglehetősen jó társaság vesz körül, sokan harsányak, néhányan kicsit dilisek, de szerethetők, és annak ellenére, hogy még keveset tudunk egymásról, kiállunk a másikért, ha kell. Jó példa rá, hogy amikor egy olyan ember köt belém, akivel még egy szót sem váltottam, belém köt, beszól nekem, amin én persze kiakadok, rögtön 5-en akarták megverni. Nem megoldás az agresszió, de azért jól esett, ugyanis eddig ha belém kötöttek a Hildben, védjem meg magamat, mindenki hallgatott. Azonban a védelmi vonalamat, a nyáron elhagytam, gondoltam olyan rossz dolgok már úgysem érhetnek, így még rosszabbul estek a kéretlen szavak. Naiv voltam, felkészületlen.
Azóta elcsendesültek a dolgok, nem is érdekel már.
Szóval igen, egy jó társaságba kerültem, mindenki kedves, egészen nyitott és jól megtaláljuk a hangot egymással. Senki sem tökéletes, de nagyon pozitív dolgokat tapasztalok.
A Pálffy is egy kellemes csalódás. Szóbeszédben terjedő rossz híre ellenére egy egészen jó iskola. Az elmúlt hónapokban pozitív csalódások értek szinte folyamatosan. Így nem gondolom, hogy bármi probléma lenne a jövőben, de majd meglátjuk. Egyenlőre nagyon jól elvagyok, amihez az új osztályom is jelentősen hozzájárul.
Van gyakorlat is, ami azért egy kicsit más tészta. Egész nap pakolok, pontosabban komissiózok, lejárom a lábam, és habár nem ezt kellene csinálnom, amit egész nap csinálok, de elviselhető, és még megrendelő lapot is látok. Igaz, azt nem tudom, hogy a külső helyszínes vizsgarészt hogyan fogom megcsinálni, de egyenlőre még nem aggódom rajta. Azt hiszem ráérek ezen gondolkozni jövőre. Addigra meg lehet másik helyen leszek, majd meglátjuk.
Szóval egy fantasztikus nyár után, (részletezném, ha létezne annyi idő egy napban, de azt hiszem 24 óra kevésnek bizonyulna leírni végig azt a sok jó élményt amik történtek velem a nyáron) egy kellemes ősz következett, ami még mindig tart, habár vannak problémák olykor-olykor, de összességében úgy gondolom egy nagyon kellemes időszak az életemben, és ez csak fokozódik, ugyanis őszi szünetben hozzám költözik életem szerelme, és végre megízleljük az együttélést és annak velejáróit.
Most végre (helyesbítek már 2 éve, csak nehezen indult útnak az egész, előbb a magánéletem került sínre akkor) úgy érzem jó irányba halad az életem.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyakorlat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyakorlat. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. október 24.
2016. július 24.
June
Most, hogy lassan már a Júliusnak is vége most már írok Júniusról.
A hónap első 2 hete még iskolás hét volt. De már csak lazán, mondjuk ez már májusban elkezdődött. A tanév 15.én ért véget, ezen a napon mi osztálykiránduláson voltunk Budapesten. Voltunk a BME Építőmérnöki Karán, majd az Erzsébet híd egyik feszítőkamrájában is. Elég parás volt, mert olyan volt mintha felettünk bombák csapódnának be ahogy az autók mentek a hídon, ráadásul olyan volt mintha egy bunkerben lennénk. Tiszta világháború feeling. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám. Utána átmentünk a pesti oldalra és hajóval feljebb mentünk a Dunán a Halászbástyához, majd elmetróztunk a Terrorházához. Jó kis nap volt igazából, ahhoz képest hogy last minute osztálykirándulás volt, mivel nem tudták eldönteni hova menjünk és egyáltalán hogy legyen. Júniusban lett volna még az angol emelt érettségim szóbeli része de arra nem mentem el, így jövőre újra próbálkozhatok, ha szeretnék. Majd addigra eldöntöm. Volt még szakmai nap is, az Austrothermnél voltunk gyárlátogatáson. Az évzárót szombaton délelőtt tartották, igazából egész gyorsan lement az egész, és végre vége lett az évnek. Következő hétfőtől mehettem nyári gyakorlatra. Az elkövetkező hetek a gyakszival teltek el, hétvégén Lacival. A kedvesem 19 lett a hónap végén úgyhogy szülinapoztunk is. Most pár hónapig idősebb nálam, de who cares. Igazából a gyaksziról nem tudok mit írni, dolgoznom kellett és kész. Adminisztráltam, segítettem, munkaterületen voltam.
Igazából nem sok minden történt Júniusban, ami nem feltétlenül probléma számomra. Végre kifújhatom magam.
A hónap első 2 hete még iskolás hét volt. De már csak lazán, mondjuk ez már májusban elkezdődött. A tanév 15.én ért véget, ezen a napon mi osztálykiránduláson voltunk Budapesten. Voltunk a BME Építőmérnöki Karán, majd az Erzsébet híd egyik feszítőkamrájában is. Elég parás volt, mert olyan volt mintha felettünk bombák csapódnának be ahogy az autók mentek a hídon, ráadásul olyan volt mintha egy bunkerben lennénk. Tiszta világháború feeling. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám. Utána átmentünk a pesti oldalra és hajóval feljebb mentünk a Dunán a Halászbástyához, majd elmetróztunk a Terrorházához. Jó kis nap volt igazából, ahhoz képest hogy last minute osztálykirándulás volt, mivel nem tudták eldönteni hova menjünk és egyáltalán hogy legyen. Júniusban lett volna még az angol emelt érettségim szóbeli része de arra nem mentem el, így jövőre újra próbálkozhatok, ha szeretnék. Majd addigra eldöntöm. Volt még szakmai nap is, az Austrothermnél voltunk gyárlátogatáson. Az évzárót szombaton délelőtt tartották, igazából egész gyorsan lement az egész, és végre vége lett az évnek. Következő hétfőtől mehettem nyári gyakorlatra. Az elkövetkező hetek a gyakszival teltek el, hétvégén Lacival. A kedvesem 19 lett a hónap végén úgyhogy szülinapoztunk is. Most pár hónapig idősebb nálam, de who cares. Igazából a gyaksziról nem tudok mit írni, dolgoznom kellett és kész. Adminisztráltam, segítettem, munkaterületen voltam.
Igazából nem sok minden történt Júniusban, ami nem feltétlenül probléma számomra. Végre kifújhatom magam.
2015. április 13.
Sors?!
Szünet előtt úgy éreztem ennél nagyobb káosz a fejemben és körülöttem nem igazán lehet. Az utolsó napokban már a korán kelés is megviselt. Az utolsó előtti nap vitt mindent mint a piros ász. Már korán reggel bőghetnékem volt, nem is mentem be 0. órára, csak 1.-re mert képtelen lettem volna még előbb felkelni és életet imitálni. Végül is nem is késtem csak pont kezdésre nem értem oda hanem utána egy 15 perccel talán. Na mindegy. Napközben ingadozott a hangulatom és a gyomrom is felváltva. Mondhatni zseniálisan éreztem magam.. Aztán utolsó órákban végem volt. Ott volt az utolsó csepp a pohárban, nem bírtam tovább. És érted csak egy apró jelentéktelen hülyeségen, amit amúgy észre sem vennék és lesz*rnám magasról vagy csak szidnám normális lelkiállapotban. De ott és akkor idegbeteg lettem. Remegtem, aztán pedig nem bírtam tovább és bőgtem egy sort. Egy sort... Délutántól este 10ig.. Igen tényleg. Jó megszakításokkal, mert össze kellett szedni magamat természetesen mert még haza kellett buszozni, de haza értem és onnantól kezdve felváltva bőgtem és aludtam. Aztán belázasodtam. Másnapra megbetegedtem. Jó így visszagondolva az egész azért volt, mert elkaptam valamit, de akkor még nem tudtam, csak másnapra lett világos. Másnap doki, gyógyszer, fetrengés. Úgyhogy kicsit meghosszabbítottam a szünetet nem szándékosan. Fantasztikus volt amikor 2. nap arra ébredtem fél 5-kor, hogy a jobb fülemre nem hallok és fáj. Elviselhetetlenül. Öröm és boldogság. Múlthét szerdáig nem is hallottam fél fülemre.
De a szünetről még. A Húsvét eltelt egyszerűen, felhajtás nélkül. Olyan kis mindennapi volt. Még tojást sem festettünk bevallom. Locsolók sem voltak hálisten. Mondjuk nem is vártam őket. Közben tételt dolgoztam ki, meg egy rajzot is be kellett fejeznem úgyhogy annyiból volt más, hogy nem iskolában voltam hanem otthon. Mondjuk eltudnám viselni.. Elkezdtem intézni a nyári gyakorlatomat is (Mára már a szerződés is a kezemben van, már csak az iskolába kell bevinnem).
Aztán történt valami a szünet végén. Megjelent Valaki, akivel már nyár közepe óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Pedig akkor úgy váltunk el, hogy rendbe hozunk mindent, és többet találkozunk. Akkor kissé szkeptikusan fogadtam ezt a felvetést, nem is éltem bele magamat okulva a régi dolgokból. Végül is úgy voltam jó legyen, néhányszor még kerestem, de nem éreztem azt hogy kölcsönös lenne a fontosság. Én pedig olyan ember vagyok, aki hagyja elmenni az embereket. Nem kapaszkodik beléjük foggal-körömmel. Aki akar az menjen. Nem könyörgök senkinek és nem tartom vissza, ha nem akar maradni. Rengeteg emberrel jártam így. Egyikükkel sem vagyok rosszban, nem vesztünk össze. Egyszerűen kiléptek az életemből. Néhányan már olyan szinten, hogy köszönni sem tudnak, de nem foglalkozom vele. Nem kötelező. Ez az ő döntésük volt. Én csak elfogadtam. Szóval azt hittem Vele is ez lesz. Úgy gondoltam, ha teljesen komolyan gondolja majd érezteti. Akkor nem éreztette, így hagytam annyiban a dolgot. Éltem az életem tovább, persze nem mondom azt, hogy olykor nem jutott eszembe, hogy vajon mi lehet vele, de valahogy sosem éreztem azt, hogy nekem kell keresnem. Kicsit már abban a fázisban voltam, hogy akinek egy kicsit is számítok majd megkeres. Ne nekem kelljen már futnom mindenki után. Sajnos mással is megjártam mostanában, hogy csak én kerestem, csak én akartam beszélni és találkozni, aztán úgy érzem mostanra, hogy csak távolodik. Mert egy pontig minden klappolt, nem volt baj, hogy én keresem, mert szívesen beszélt velem, de mostanában úgy érzem, hogy ez már nincs teljesen így. És még talán abban is biztos vagyok -nem szeretném 100%-ra kijelenteni-, de szerintem ez rajtam kívül álló okok miatt van. És akkor az előbbi dolgot megint leírhatnám. Hagyni kell menni az embereket. Nem mondom, hogy nem keresem őt, de nem naponta meg folyamatosan. Szóval visszatérve a dologra a szünet utolsó napjaiban megkeresett ez a rég nem látott barát. Elsőnek szikrát sem kaptam bevallom. Ő nekem írt? Keres? Mit akar? Miért? Aztán lezajlott köztünk egy olyan beszélgetés, amire sosem gondoltam volna. Most érzem a törődést, az elszántságot és az őszinteséget benne. Rendbe szeretné hozni és én ezt érzem. Rettenetesen boldognak érzem magam. Nem voltak mostanában hatalmas problémáim, csak az iskola és az elvárások. Mondjuk ez is épp elég volt hogy végig bőgjek egy egész délutánt. De nem panaszkodom az életem úgy ahogy van elviselhető és élhető, nem mondom, hogy hatalmas boldogságot éreztem nap mint nap, de el voltam. Őszintén szólva mindig is hiányzott belőle. Ezt biztosra tudom. Szerintem, ha kölcsönösen foglalkozunk a másikkal, úgy igazán, akkor képesek vagyunk helyre hozni. Én ebben bízok, mert ennek így kell lennie. Nem lehet máshogy..
De a szünetről még. A Húsvét eltelt egyszerűen, felhajtás nélkül. Olyan kis mindennapi volt. Még tojást sem festettünk bevallom. Locsolók sem voltak hálisten. Mondjuk nem is vártam őket. Közben tételt dolgoztam ki, meg egy rajzot is be kellett fejeznem úgyhogy annyiból volt más, hogy nem iskolában voltam hanem otthon. Mondjuk eltudnám viselni.. Elkezdtem intézni a nyári gyakorlatomat is (Mára már a szerződés is a kezemben van, már csak az iskolába kell bevinnem).
Aztán történt valami a szünet végén. Megjelent Valaki, akivel már nyár közepe óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Pedig akkor úgy váltunk el, hogy rendbe hozunk mindent, és többet találkozunk. Akkor kissé szkeptikusan fogadtam ezt a felvetést, nem is éltem bele magamat okulva a régi dolgokból. Végül is úgy voltam jó legyen, néhányszor még kerestem, de nem éreztem azt hogy kölcsönös lenne a fontosság. Én pedig olyan ember vagyok, aki hagyja elmenni az embereket. Nem kapaszkodik beléjük foggal-körömmel. Aki akar az menjen. Nem könyörgök senkinek és nem tartom vissza, ha nem akar maradni. Rengeteg emberrel jártam így. Egyikükkel sem vagyok rosszban, nem vesztünk össze. Egyszerűen kiléptek az életemből. Néhányan már olyan szinten, hogy köszönni sem tudnak, de nem foglalkozom vele. Nem kötelező. Ez az ő döntésük volt. Én csak elfogadtam. Szóval azt hittem Vele is ez lesz. Úgy gondoltam, ha teljesen komolyan gondolja majd érezteti. Akkor nem éreztette, így hagytam annyiban a dolgot. Éltem az életem tovább, persze nem mondom azt, hogy olykor nem jutott eszembe, hogy vajon mi lehet vele, de valahogy sosem éreztem azt, hogy nekem kell keresnem. Kicsit már abban a fázisban voltam, hogy akinek egy kicsit is számítok majd megkeres. Ne nekem kelljen már futnom mindenki után. Sajnos mással is megjártam mostanában, hogy csak én kerestem, csak én akartam beszélni és találkozni, aztán úgy érzem mostanra, hogy csak távolodik. Mert egy pontig minden klappolt, nem volt baj, hogy én keresem, mert szívesen beszélt velem, de mostanában úgy érzem, hogy ez már nincs teljesen így. És még talán abban is biztos vagyok -nem szeretném 100%-ra kijelenteni-, de szerintem ez rajtam kívül álló okok miatt van. És akkor az előbbi dolgot megint leírhatnám. Hagyni kell menni az embereket. Nem mondom, hogy nem keresem őt, de nem naponta meg folyamatosan. Szóval visszatérve a dologra a szünet utolsó napjaiban megkeresett ez a rég nem látott barát. Elsőnek szikrát sem kaptam bevallom. Ő nekem írt? Keres? Mit akar? Miért? Aztán lezajlott köztünk egy olyan beszélgetés, amire sosem gondoltam volna. Most érzem a törődést, az elszántságot és az őszinteséget benne. Rendbe szeretné hozni és én ezt érzem. Rettenetesen boldognak érzem magam. Nem voltak mostanában hatalmas problémáim, csak az iskola és az elvárások. Mondjuk ez is épp elég volt hogy végig bőgjek egy egész délutánt. De nem panaszkodom az életem úgy ahogy van elviselhető és élhető, nem mondom, hogy hatalmas boldogságot éreztem nap mint nap, de el voltam. Őszintén szólva mindig is hiányzott belőle. Ezt biztosra tudom. Szerintem, ha kölcsönösen foglalkozunk a másikkal, úgy igazán, akkor képesek vagyunk helyre hozni. Én ebben bízok, mert ennek így kell lennie. Nem lehet máshogy..
CsókPuszi.*
2015. március 23.
Beköszönős összevissza
Jahahaha. Tavasz. Definitely. Work hard van ezerrel, mert kedves drága személyemnek majdnem 1 hónappal az osztályozó előtt jutott eszébe, hogy jahogy még csak 7 tétel van kidolgozva a 20-ból. Genius. Múlthéten eljutottam a 12. tételig, a héten be kell fejeznem a maradékot mindenképp, mert nem lesz velem paci kaki se Április 20.-án. Aztán még előtte ott van az írásbeli is. Mit ne mondjak öröm és boldogság. Áldozatokat kell hozni ha már ilyen értelmes vagyok úgyhogy mivel elég értelmes jegyeim voltak eddig úgy gondoltam kicsit félreteszem a mindennapokat. Persze nem teljesen, de inkább a tételekkel foglalkozok. Na mindegy. 2 hete még teljes pánikba voltam, múlthéten káosszá enyhült, mára pedig elült egyenlőre minden "gond". Csak úgy vannak. Tudom, foglalkozok velük, de nem stresszelek. Mert minek? Egyébként szinte tökélyre fejlesztettem azt, hogy minden hidegen hagyjon. Mármint amin mindenki más stresszel. Még a fizika felelések is hidegen hagynak. Lesz amilyen lesz. Minek pánikoljak?Őszintén szólva nem történt mostanában semmi. Inni se voltunk Február közepe óta. Igazából utána hetekig nem is volt kedvem, se energiám kimozdulni. Most már mennék, de most persze egy ideig megint nem lesz semmi. Talán majd tavaszi szünet után. Tyűha. Egy hét még, aztán pár nap relax. Aztán ott a Diákkonferancia. Juhúú. Ja nem. Mehetek segíteni, HA beosztanak. Eltudnám viselni, ha nem. Na mindegy majd kiderül, ha beborul. Aztán Hétfő szünet (13.) aztán másnap osztályozó. Hurrááá. Mondjuk az még egyszerűbb. Mert az órán lesz az nem bonyolult, de a Szerda az jajj fúj. De "megcsinálom, mert meg tudom, meg tudom, mert meg akarom." Csak azért ki nem izgul vizsga előtt? Úgyhogy köszi. Aztán durván egy hónapig relax, Irie Maffia koncert, aztán 7.-e angol érettségi, 15.-e informatika. Ó anyukám. Na de nem foglalkozunk vele, mert még hol van az.
Telnek a napok, közeleg a nyár. Hálisten. Csakhogy ott a drága nyári gyakorlat. Ó, hogy menjenek a valahova. 3 HÉT. Fck yeah. Meg a közösségi szolgálat, hogy nehogy már jól érezzem magam, de sima lesz, mert miért ne? (Milyen szépen mondtam, hogy közmunkás.)
Valamit akartam. Elfelejtettem. Nothing else.
2014. július 1.
Csapongás
Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor
elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az
utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..
Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..
Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..
Csókpuszi. *
2014. május 22.
Cím nélküli
Most hogy így erőt vettem magamon és megjelentem. Írni kellene valamit, mert rettenet milyen rég írtam. Szóval akkor most írok. Csak nem tudom mit. Mondjuk, azt hogy vettem egy eszméletlen cuki ruhát Kedden H&M-ben. Eredetileg nadrágot akartam venni, csak hát a skinny jeanseket nem rám találták ki.. Úgyhogy ugrott a tervem. Na mindegy, megbirkózom a problémákkal valahogy.. Ezzel a ruhával szerencsém volt, mert már kinéztem magamnak a honlapon és kivételesen volt a boltban. Csoda. Az a jó benne hogy sok féle outfithez jó. Lehet az Era hasonmással is hordani meg balerinával is csak úgy "magába", és ősszel, vagy akár télen is feltudom venni egy leggingsszel, vagy alá egy -mondjuk fehér- póló és tökély. Az idei nyarat hatalmas tervezések előzik meg a részünkről, ráadásul ez a nyár merőben más lesz mint a többi. A gyakorlati helyem és az iskola közötti szerződés már valószínűleg valahol félúton van a KLIK és az Ipar Kamara között, vagy fekszik valamelyik asztalon. 2 hét, napi 7 óra munka. Lövésem sincs még mit fogok ott művelni, de egyenlőre izgatott vagyok. Új élmény, Az Élet egy kis szelete. Érdekes lesz, de várom, bár szerintem a véleményem már a 2.-3. nap után meg fog változni, de addig még 2 hét iskola.. Sajnos.. A közmunkás szerződésem holnap jut el az iskolához általam. Lassan az is elintéződik. Nagyjából 2 hét, napi 3-4 óra. Pozitívum: nem kell messze menni, helyben eltudom intézni. Még ha összejön akkor diákmunkára is menni fogok, az körülbelül 4 hét. Mozgalmas nyaram lesz azt hiszem, a hétvégéket délutánokat szeretném a csajokkal, vagy a családdal tölteni. Wahahaha, reszkess Győr. Sok tervem van, bár tudom nagyjából csak a fele fog megvalósulni. De nem baj, akkor is tervezgetek.
Némileg szorít ez a nagyjából 14 nap, amiből 12-n "tanulunk" már csak. Inkább csak imitáljuk. Nem mintha ez zavarna. Az egyetlen problémám az, hogy még van hátra egy vizsgánk ECDL-ből. PowerPoint, ami határozottan könnyű, de azért nem akarom elkiabálni. Számtalanszor maradt el informatika órám, és így itthon kell gyakorolnom, de most ha valamit rosszul csinálok azt honnan tudjam, hogy rossz? Nem mondja meg más hogy hogyan kell.. Na mindegy, holnap lesz informatikám megint úgyhogy talán kiírjuk a vizsga időpontot és már azért se kell aggódnom, hogy nem lesz rá idő. Ja, mert ugye jövőre nem lesz már informatika, de idén meg csak heti egy volt.. Fantasztikus mit ne mondjak. Még egy-két dolgozatot írunk, és kikapunk párat, de már nagyon nem erőltetjük meg magunkat. Jövőhét Szerdán kompetencia, Pénteken osztálykirándulásra megy az osztály úgyhogy szabadságra megyek. Június 9.-én Pünkösd Hétfő: szünet. Június 13. pedig Szakmai-nap, amin valahova megyünk, vagy előadást hallgatunk. Izgi. De addig még lesz 5 földrajzórám, amin izgulhatok azért, hogy felelek-e vagy sem. Ajh.
_2_p.jpg)
Egy kép amin tetszem magamnak.. Haha.
xoxo.
2013. november 30.
Végérvényesen is beköszöntött a tél, legalább is ami a nulla fok alatti hőmérsékletet illeti. Egyre hidegebbek a reggelek, még több réteget kell magunkra venni, hogy ne fagyjunk össze.. A héten Hétfőtől Csütörtökig mínuszok voltak reggelente, délután meg maximum 4-5 fok, jó néha lehet több is. Pénteken már reggel volt 4-5 fok, amit én jóval melegebbnek éreztem, csak ne fújt volna a szél.. Délután nem igazán fáztam, de melegem sem volt téli kabátban. Tegnap kapcsolták fel a fényeket a belvárosban, de idén kihagytam. Igazából, nem sok kedvem volt bent maradni, de így visszagondolva azért kicsit bánom is. Na mindegy, majd bemegyek a héten körül nézni. Valakit berángatok magammal, vagy nem tudom.
A múlt hetem sem volt igazán esemény teli, de volt pár dolog. Kedden elmaradt az első órám így 7.20-szal mehettem be, fantasztikus volt 5.30 helyett 6.15-kor kelni. Ha Kedd akkor tábla. Valamilyen szerencse folytán volt helyem, és még ismerőssel is találkoztam. Máté volt buszon, vele beszélgettem kicsit. Említette hogy nem írok róla szóval most remélem boldog. ;) A nap végére kiderült, hogy feleslegesen cipeltem a táblát, mivel a Széchényi Egyetem építész hallgatóinak kiállítását néztük meg. Szerdán gyakorlattal indítottuk a napot, vizsga. Pillért kellett építenünk. Pénteken mindenki örömére elmaradt a 7. óránk, így már 3-ra itthon voltam. A jövőhét egy részről jól kezdődik másikról nem. Elsőnek is elmarad az első órám, de így tesivel kezdhetek 2. órában, 3.-ban nyelvtan TZ, aztán fizikából kikapom a javító dolgozatom, ami nem lett valami fényes úgy érzem.. Na mindegy, majd kiderül. Kedden felelek angolból és megint vihetem a táblát.. Szerdán már a másik gyakorlati oktatóm lesz, mert csere lesz, sajnos. Már csak elméletben fogunk dolgozni, és dísznek hordjuk a munkás ruhát..
A múlt hetem sem volt igazán esemény teli, de volt pár dolog. Kedden elmaradt az első órám így 7.20-szal mehettem be, fantasztikus volt 5.30 helyett 6.15-kor kelni. Ha Kedd akkor tábla. Valamilyen szerencse folytán volt helyem, és még ismerőssel is találkoztam. Máté volt buszon, vele beszélgettem kicsit. Említette hogy nem írok róla szóval most remélem boldog. ;) A nap végére kiderült, hogy feleslegesen cipeltem a táblát, mivel a Széchényi Egyetem építész hallgatóinak kiállítását néztük meg. Szerdán gyakorlattal indítottuk a napot, vizsga. Pillért kellett építenünk. Pénteken mindenki örömére elmaradt a 7. óránk, így már 3-ra itthon voltam. A jövőhét egy részről jól kezdődik másikról nem. Elsőnek is elmarad az első órám, de így tesivel kezdhetek 2. órában, 3.-ban nyelvtan TZ, aztán fizikából kikapom a javító dolgozatom, ami nem lett valami fényes úgy érzem.. Na mindegy, majd kiderül. Kedden felelek angolból és megint vihetem a táblát.. Szerdán már a másik gyakorlati oktatóm lesz, mert csere lesz, sajnos. Már csak elméletben fogunk dolgozni, és dísznek hordjuk a munkás ruhát..
2011. április 15.
sHe's BrOKen.
Szégyenlem a fejem mert már egy hete nem írtam. Csak annyi minden történt és nem volt élet energiám írni. Főleg Hétvégén itt voltak Zék.;) Plusz szombaton shoppingoltunk. Cipőket vettem, két csőfarmert, pólókat...:)) Aztán jött a Hétfő és nekivetettem magamat az iskolának. Elcsesztem Csütörtökön egy fizika TZ-t...hát köszönöm...magamnak. Kedden...azt hiszem Kedden...meghúztam a combomat tesin. Ma kiújult. Ezt is köszönöm. Nagyszerű tervben volt a Sonka fesztivál Bábolnán...erre nem megyünk. Csak kis mértékben nagyon kaptam hülyét. De nem érdekes. Tavaszi szünet lesz. 2hétmúlva. De nekem két nappal előbb kezdődik.^^ Azt majd elmondom miért is. De csak majd...jó sokára.:D Azt hiszem az évszázad legjobb Húsvétját élem majd meg. Vihogásokkal telítve. Pasi nélkül. Gond nélkül. Legalábbis remélem.
Ma tesi órán miközben futottunk (még nem fájt a combom). Akkor elkezdett szólni a falu szirénája amit légvédelmi ill. katasztrófa riadóra használnak. De sem katasztrófa nem fenyegette a falut, sem légvédelmi bombázás. Csak gyakorlatoztak a faluban. Tűzoltók rakták a homokzsákokat, vizet hoztak, lezártak egy egész utat...stb. Eredetileg úgy volt hogy a 7.et (minket) és a 8.at elviszik a gyakorlatra a tanárok, csak aztán szóltak a sulinak hogy inkább nem mert baleset veszélyes is lehet. Egyszóval jobb ha nem vagyunk ott. Pedig én megnéztem volna a gyakorlatot. De hát nem. Mert nem lehet. Akkor nem. Most ennyi. :)
Jó éjt.^^ Puszivan.^^
Ma tesi órán miközben futottunk (még nem fájt a combom). Akkor elkezdett szólni a falu szirénája amit légvédelmi ill. katasztrófa riadóra használnak. De sem katasztrófa nem fenyegette a falut, sem légvédelmi bombázás. Csak gyakorlatoztak a faluban. Tűzoltók rakták a homokzsákokat, vizet hoztak, lezártak egy egész utat...stb. Eredetileg úgy volt hogy a 7.et (minket) és a 8.at elviszik a gyakorlatra a tanárok, csak aztán szóltak a sulinak hogy inkább nem mert baleset veszélyes is lehet. Egyszóval jobb ha nem vagyunk ott. Pedig én megnéztem volna a gyakorlatot. De hát nem. Mert nem lehet. Akkor nem. Most ennyi. :)
Jó éjt.^^ Puszivan.^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)