Elmaradt bejegyzés

2017. május

"Nem tudom eldönteni most újra kezdem vagy folytatom?
Igazából nem is hiszem hogy ez számítana, ugyanis nem ez a lényeg.
Az a lényeg hogy megígértem nagyjából egy hónapja az életemnek, hogy írok amint végzek az érettségivel. Túlzás, hogy már végeztem, de már majdnem.

Azt kell hogy mondjam az ember előtt mindig vannak kihívások, van amit már előre tud, hogy vár rá, van ami meg csak hirtelen kialakul. Ezek a hirtelen dolgok a problémák általában amikre vagy rögtön vagy záros határidőn belül megoldást kell találni.

Nos az érettségi az nem ide tartozik, hiszen amikor jelentkezel már nyolcadik osztályban egy középiskolába, és fel is vesznek onnantól kezdve 4-5 éven át arra készülsz, tehát tudod már jóval előre, hogy be fog következni ha akarod ha nem. Én egy részről nem akartam, másikról meg igen.
Azért nem akartam, hogy elérkezzen ez az időszak ugyanis, mint anno általánosba a felvételi írásra mindenki ráparáztat hogy jujj érettségi az húde nehéz meg ettől függ a jövőd. Francokat. Manapság semmit nem ér az érettségi, Dunát lehet vele rekeszteni, ahogy lassan már a diplomásokkal is. Semmibe vesznek, mert nincs semmi kézzel fogható tudásod. Oké, hogy tudod, hogy Petőfi milyen költeményeket írt, meg hogy a törökök hány évig tartották Magyarország középső részét hódoltság alatt. De ezzel mit érünk el? Ettől lesz bárkiből dolgozó, kereső ember? Nem hinném.
Most, hogy túl vagyok az írásbeliken még azt sem tudom mondani, hogy olyan húde nehéz volt, mint amivel paráztatnak mindenkit. Mert nem az, ugyanaz mintha témazárót írnál. Komolyan.

Másik részről meg vártam. Igazából jobban vártam, mint nem akartam ugyanis végre lezárult az életem egy olyan szakasza, amitől örömmel búcsúztam és eszem ágában sem állt megsiratni.
Jó emlékek szinte nem is maradtak meg, rossz viszont annál több, így boldogan álltam ott a ballagásomon örömmel, hogy végre búcsút intek az elmúlt 5 év kellemetlenségeinek. Borzalmasnak nem mondanám, de azért kellően utáltam ezt az 5 évet.

Magánéleti szempontból nem, ugyanis mikor felkerültem kilencedikbe annak az évnek az elején ismertem meg a legcsodálatosabb embert a világon. Ha arra gondolok, hogy azóta eltelt 5 év, és mi még mindig ismerjük egymást, ráadásul nem elég hogy a legjobb barátom, de még a szerelmem is két éve, akkor egyenesen úgy érzem ragyogok. Kívül, belül.

Szóval igen, vége a Hildes éveknek. Kibírtam, befejezem még a szóbeliket és többet már nem kell vele foglalkoznom.

Kicsit úgy tűnhet, hogy az iskolával volt bajom, de tévedés. Bár szervezésben nem a legjobbak, de a tanárikar hozzáállása, munkája úgy gondolom megfelelő. Nekem az egyetlen és legnagyobb problémám az volt, hogy egy olyan osztályba jártam, ami élhetetlenné tette a mindennapjaim. Olyan emberek közé kerültem, akiknek az sem volt elég, ha az egész karodat nyújtottad a kisujjad helyett. Segítettél, aztán már akkor is amikor már tudtad, hogy nem szólnak, de úgysem megy nekik, és te illetve én lettem a rossz. Mert egyszerűen csak segíteni akartam nekik a magam maximalista módján.

Fura egy társadalomban élünk... Engem csak az nyugtat, hogy tudom ha nem is vagyok tökéletes és mindig jó de, nem vagyok olyan borzalmas és elviselhetetlen mint aminek ők beállítottak."

April

Összességében nem sok minden történt. Hétvégéken együtt a Nyúllal, hétköznap iskola. A hónapban voltak osztályozó vizsgák, amik idén nem érintettek már hálisten. Sokkal könnyebb volt így a lelkem, meg még most is az. Voltak teke meccsek is, de már nem olyan sok mint az elmúlt hónapokban. Volt Hild-nap is, két másfél órás előadással. Szétültem a fenekem. Az előadások után egyik osztálytársam, Feri kivitt a vidékibe hogy elérjem a buszom meg még beszélgettünk kicsit. Meghallgathattam a "csodálatos" énekhangját, ahogy előadta Sia-Chandelier-jét magyarul...
Nem sok emlékem tárolódott az elmúlt hónapról igazából azok is össze-vissza. A hétvégéken többnyire itthon vagy Laciéknál punnyadtunk, mert a drágámnak új munkahelye van és nem kellemes dolog a 12 órás műszak úgyhogy amint ágyat ér elalszik. Teljesen megtudom érteni. De azért néha sikerül egy kis romantikát és teljes együttlétet becsempészni az alvós hétvégék közé. Remélem a továbbiakban is így marad. Például úgy két hete pénteken Laciéknál a a kertben dolgoztunk, füvet nyírtunk este felé pedig Laci kitalálta hogy süssünk szalonnát, ami végül is sonka lett és virsli. Tüzet raktunk a hátsó udvaron, őrizgettem még a Nyulam pakolt ki székeket meg a sonka szeleteket kihozta. Aztán üldögéltünk és sonkát sütöttünk. Such a romantic date. Olyan mi-féle randi volt. Viccelődtünk is rajta, hogy elhozott a hátsó kertbe vacsorázni. De így volt jó. Már besötétedett mire kész lett a kaja úgyhogy bent ettük meg. Ekkor szembesültünk vele hogy milyen sós volt a sonka. Én két szeletet sütöttem, de csak másféllel bírtam el mert kegyetlenül sós lett a végére. Ki ittam utána a csapot.. utána elfeküdtünk pihengetni még.
Április első két hetében Laci előbb tudott eljönni a munkahelyéről úgyhogy beugrott értem a városba. Olyan jó volt időben haza érni, ráadásul Lacival együtt. Eltudnám viselni így a mindennapokat.. Csak úgy módosulhatna, hogy utána nem megy haza...
Másik kocsis élményem az volt a hónapban, hogy valamelyik hétköznap Ferivel és Bonival mentem haza. Illetve a terv az volt, hogy Feri kidob minket a Vidékinél és ennyi. Aztán az lett hogy Gönyűn kötöttünk ki Boniéknál. Lesétáltunk a Duna-partra, aztán olyan jó fej volt Feri hogy ha már a közelbe voltunk engem is haza hozott.
Igazából a hónap utolsó 2 napja volt a legizgalmasabb. Unokatestvérem elballagott középiskolából, úgyhogy hivatalosak voltunk a ballagási ünnepélyre és az utána lévő kertipartis vacsorára. Szinte az egész rokonság ott volt, de sajnos nem mindenki tudott eljönni, így is egy része a családnak szombaton jött csak. Vagyis a soproniak, a három csajszival. Pénteken délután 5-től ünnepség, utána pedig este 10-ig unokatestvéreméknél voltunk. Kegyetlen hosszú ünnepség volt sajnos, de valahogy csak vége lett. Remélni merem csak hogy az enyém jövőre nem lesz ilyen hosszú különben letörik a lábam.. Laci is tiszteletét tette a ballagási bulin este felé, mivel a drágámnak dolgoznia kellett pénteken és szombaton is. Szombaton délután mentünk át, kimentünk a csajokkal a játszótérre, nagyon jól elvoltunk velük. Annyira aranyosak hogy az hihetetlen. Hálisten a vasárnap úgy ahogy de a miénk volt. Vasárnap délután anyák napozni mentem Laciékkal a nagyszüleihez. Véglegesen is sütemény mérgezést kaptam. Három napon keresztül édeset ettem. Nem mintha probléma lenne..

Kicsit össze vissza lett ez a bejegyzés.
Remélem azért valami kiszedhető belőle.

Beköszönős összevissza

Jahahaha. Tavasz. Definitely. Work hard van ezerrel, mert kedves drága személyemnek majdnem 1 hónappal az osztályozó előtt jutott eszébe, hogy jahogy még csak 7 tétel van kidolgozva a 20-ból. Genius. Múlthéten eljutottam a 12. tételig, a héten be kell fejeznem a maradékot mindenképp, mert nem lesz velem paci kaki se Április 20.-án. Aztán még előtte ott van az írásbeli is. Mit ne mondjak öröm és boldogság. Áldozatokat kell hozni ha már ilyen értelmes vagyok úgyhogy mivel elég értelmes jegyeim voltak eddig úgy gondoltam kicsit félreteszem a mindennapokat. Persze nem teljesen, de inkább a tételekkel foglalkozok. Na mindegy. 2 hete még teljes pánikba voltam, múlthéten káosszá enyhült, mára pedig elült egyenlőre minden "gond". Csak úgy vannak. Tudom, foglalkozok velük, de nem stresszelek. Mert minek? Egyébként szinte tökélyre fejlesztettem azt, hogy minden hidegen hagyjon. Mármint amin mindenki más stresszel. Még a fizika felelések is hidegen hagynak. Lesz amilyen lesz. Minek pánikoljak?
Őszintén szólva nem történt mostanában semmi. Inni se voltunk Február közepe óta. Igazából utána hetekig nem is volt kedvem, se energiám kimozdulni. Most már mennék, de most persze egy ideig megint nem lesz semmi. Talán majd tavaszi szünet után. Tyűha. Egy hét még, aztán pár nap relax. Aztán ott a Diákkonferancia. Juhúú. Ja nem. Mehetek segíteni, HA beosztanak. Eltudnám viselni, ha nem. Na mindegy majd kiderül, ha beborul. Aztán Hétfő szünet (13.) aztán másnap osztályozó. Hurrááá. Mondjuk az még egyszerűbb. Mert az órán lesz az nem bonyolult, de a Szerda az jajj fúj. De "megcsinálom, mert meg tudom, meg tudom, mert meg akarom." Csak azért ki nem izgul vizsga előtt? Úgyhogy köszi. Aztán durván egy hónapig relax, Irie Maffia koncert, aztán 7.-e angol érettségi, 15.-e informatika. Ó anyukám. Na de nem foglalkozunk vele, mert még hol van az.
Telnek a napok, közeleg a nyár. Hálisten. Csakhogy ott a drága nyári gyakorlat. Ó, hogy menjenek a valahova. 3 HÉT. Fck yeah. Meg a közösségi szolgálat, hogy nehogy már jól érezzem magam, de sima lesz, mert miért ne? (Milyen szépen mondtam, hogy közmunkás.)

Valamit akartam. Elfelejtettem. Nothing else.

Csókpuszi.

 (image: weheartit.com)

Csapongás

Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..

Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..

Csókpuszi. *

Nem kerülget idegbaj, áhh dehogy...

Az utolsó bejegyzésben (még Januárban..) szenvedtem és siránkoztam az iskola miatt, nos jelenleg sem tudok talán mást, mivel a sítáboros hét után újabb borzasztó hét következett, ami még rosszabbnak ígérkezett mint a félév előtti. Aztán 'kaptunk' egy hét pihenőt, bár még azt sem mondhatom pihenőnek, csak volt egy hétvégém amikor annyit nem kellett tanulni. Bár ami azt illeti lassan már azt se tudom mi az a hétvége. Istenem, de jó lenne, ha 3 napos lenne a hétvége. Azt hiszem senki nem venné zokon.. A mostani hetem olyan életképesnek tűnt, tekintve, hogy Kedden és Csütörtökön nem volt első órám, gyakorlaton nem csináltunk semmit, a tesitanár jó fej volt velem így végre búcsút inthetek a szekrénynek egy időre és még a matek dolgozatom is jó lett, mikor én totálisan kétségbe voltam esve, hogy atyaég nagyon elrontottam, aztán nem is. Talán direkt csinálják vagy sem, de megint dolgozatok tömkelege vár ránk a jövőhéten, és egy esszét kell beadnom Hétfőn, amit ma 2 óra alatt sikerült összehoznom hál isten. Jövőhétre kell leadnom egy rajzot és angolból Keddtől kezdve vizsga-hét. Hipp-hipp hurrá! Ja nem. A legjobban a szóbelitől félek, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Bár így nem tudom hogyan fogok nyelv vizsgázni majd jövőre, de csak sikerül valamit összehoznom.. De egyenlőre a katasztrofális szinten tartózkodom, pedig nem vagyok hülye angolból, csak beszélni ne kelljen.. Csak túl élem valahogy, legalábbis remélem. Ha túl vagyok rajta akkor már sokkal jobb lesz, akármilyen lesz.. A Péntek lesz talán a legjobb számomra a jövőhéten, mert tesóm szalagavatója lesz délután. Már nagyon kíváncsi vagyok az előadásukra. Jó lesz egy kicsit majd kikapcsolni és csak a műsorral foglalkozni, de addig még ott van egy hét katasztrófa..

DPC ma kicsit máshogy

DPC- 5. day - Weather
Tudom, hogy ez egy képes kihívás, de kicsit áthágom a szabályokat, tekintve, hogy nem sok időm volt tegnap az időjárást fényképezni. Szóval most úgy vázolnám az időjárást. Tegnap nagyjából 3-4 fok volt, szél alig. Határozottan tél, napsütéssel. Hó nem esett nagyjából 2 hete, akkor is csak úgy mutatóba. Előre láthatólag December közepéig nem is lehet hóra számítani, de őszintén szólva én tökéletesen meg vagyok nélküle. A mai nap elért hozzánk Xavér a vihar, orkán erejű széllel, amit nagyon utáltam. Ha szembe fordultam a széllel akkor tele ment a szám porral, ha háttal álltam neki akkor össze-vissza fújta a hajam és elakart lökni... Szóval sehogy sem volt jó..

DPC- 6. day - School
Drága Szabadidőközpontunk. Itt sem lesz kép, nem találtam normális képet neten, reggel meg elfelejtettem lefényképezni. Nem is tudom mit írhatnék ide, talán azt, hogy még 3 és fél évig a második otthonom lesz. Bár elgondolkodtam rajta, hogy inkább az első, mert lassan többet vagyok ott, mint itthon.. Se gáz, túl éljük. :D

Végérvényesen is beköszöntött a tél, legalább is ami a nulla fok alatti hőmérsékletet illeti. Egyre hidegebbek a reggelek, még több réteget kell magunkra venni, hogy ne fagyjunk össze.. A héten Hétfőtől Csütörtökig mínuszok voltak reggelente, délután meg maximum 4-5 fok, jó néha lehet több is. Pénteken már reggel volt 4-5 fok, amit én jóval melegebbnek éreztem, csak ne fújt volna a szél.. Délután nem igazán fáztam, de melegem sem volt téli kabátban. Tegnap kapcsolták fel a fényeket a belvárosban, de idén kihagytam. Igazából, nem sok kedvem volt bent maradni, de így visszagondolva azért kicsit bánom is. Na mindegy, majd bemegyek a héten körül nézni. Valakit berángatok magammal, vagy nem tudom.
A múlt hetem sem volt igazán esemény teli, de volt pár dolog. Kedden elmaradt az első órám így 7.20-szal mehettem be, fantasztikus volt 5.30 helyett 6.15-kor kelni. Ha Kedd akkor tábla. Valamilyen szerencse folytán volt helyem, és még ismerőssel is találkoztam. Máté volt buszon, vele beszélgettem kicsit. Említette hogy nem írok róla szóval most remélem boldog. ;) A nap végére kiderült, hogy feleslegesen cipeltem a táblát, mivel a Széchényi Egyetem építész hallgatóinak kiállítását néztük meg. Szerdán gyakorlattal indítottuk a napot, vizsga. Pillért kellett építenünk. Pénteken mindenki örömére elmaradt a 7. óránk, így már 3-ra itthon voltam. A jövőhét egy részről jól kezdődik másikról nem. Elsőnek is elmarad az első órám, de így tesivel kezdhetek 2. órában, 3.-ban nyelvtan TZ, aztán fizikából kikapom a javító dolgozatom, ami nem lett valami fényes úgy érzem.. Na mindegy, majd kiderül. Kedden felelek angolból és megint vihetem a táblát.. Szerdán már a másik gyakorlati oktatóm lesz, mert csere lesz, sajnos. Már csak elméletben fogunk dolgozni, és dísznek hordjuk a munkás ruhát..

I'm here again.

Nos, úgy érzem, ha kinézetet váltok ismételten, már illene is valamit írnom, mert nagyon elvagyok tűnve.. (A macska meg fel van mászva a fára..) Szóval lényeg a lényeg, írok. Most tényleg.. Eddig a napig az elmúlt hetekben gyártottam egy-két piszkozatot, de egyiket sem éreztem megosztandónak. Nem volt ott az a na igen ezt most közzé is teszem-érzés.. Nézegettem őket egy ideig, aztán törlés. De most.. Most már tényleg írok. Most már meg osztom, igaz nem sok mindent tudok írni.. Elszoktam attól, hogy a napjaimat leírjam, naplót se nagyon írok már. Semmi energiám. Alszom, felkelek, végig szenvedem a napot, rohanok buszra, hazaérek, tanulok, alszom.. Nagyjából ennyi.. 2 könyvet olvasok már hetek óta, máskor maximum 1 hét. Gondolkodni sincs erőm, őszintén szólva.. Nem is igazán emlékszem mi történt mostanában. Van amire emlékszem, de inkább nem szeretném le írni,  mert megoldódott, és úgy gondolom, hogy ne rágjuk magunkat a múlton. Az már rég elmúlt.. Van amit pedig MÉG nem szeretnék publikálni, mert még kérdéses.. Hú de titokzatos vagyok.. 

Van már bakancsom, egy jó ideje mondjuk, de hát nagyjából azóta nem írtam.. De a bakancs vásárlás sem úgy sikerült, ahogy én elképzeltem.. Én a naiv kinéztem magamnak neten, hétvégén már be is jutottam Árkádba barátnőmmel, még a kirakatban is volt, bemegyünk a boltba, háromszor minimum végig néztük a polcokat, harmadikra megtaláltam feketébe, de úgy nem volt bejövős.. Barátnőm kerített egy eladót, kimentünk a kirakathoz megmutatni, hogy melyik kéne, erre közli nincs raktáron se, hiány van belőle, menjünk vissza máskor. Hát persze, ilyen az én formám. De nem nyugodtam meg, hogy jó akkor majd vissza megyek, mert tudtam hónapok múlva megyek körülbelül megint Árkádba. Szóval úgy döntöttem megnézem máshol, hátha van hasonló, vagy ugyanolyan jó. Így következő héten bementem belvárosba a Baross Centerbe vagy hogy hívják-ba, és találtam egy nagyon jót, ráadásul olcsóbban. Imádom, úgy ahogy van. Nem szegecses, csak szolid barna, de nekem tökéletes. Olyan bakancsot kerestem, amit bármihez felvehetek. Ha csinosabban szeretnék öltözni vagy ha vagányabban akkor is passzoljon. Ráadásul egy csajon láttam eddig, így még azt se mondhatom, hogy tömeg hál isten.

Ami drága Szabadidő központunkat illeti, a helyzetek év eleje óta normalizálódtak. Bár ideje volt, így, hogy Október közepe van már. Igaz, mindennap agy halottan, lestrapálva érek haza. Köszönhetően a hetedik órai tesiknek, a munkavédelemnek és az egyik tantárgyaknak, amik leépítenek fizikailag és szellemileg. Néha úgy érzem, még egy óra és bumm szétrobban a fejem. Sok az információ, nehéz feldolgozni. Kac-kac. És persze, hogy ne legyen olyan szép az élet, így szünet előtt bejelentettek vagy 3 TZ-t minimum, 10-12 oldalakból. Jó, a következő hét pozitívuma, hogy Szerdán szét aludhatom a fejem, de addig még Hétfő 6. órában munkavédelem, Kedden 4.-be történelem doga. Ráadásul ünnepség előtt.. Csütörtökön semmi, bár 7 órám lesz, tesivel zárok és dupla angol. Péntek pedig irodalom témazáró. Ha ebben az évben nem jutok sírba, akkor soha..

sweet 16. imádtam torta. 

A mai napom földrengéssel indult. Nem hazudok, komolyan. Igaz, a család hülyének nézett, de aztán kiderült hogy nem képzelődtem és nem álmodtam. 9-kor megébredtem, halk moraj, és remegett velem az ágy, halottam ahogy a radiátor berezonál, ahogy a lépcsőház korlátja mozog. A család már a földszinten mászkált, így ők nem érezhették. Én is csak azért éreztem, mert az emeleten voltam ahol ugye nagyobb a kilengés, és egy helyben voltam, ráadásul az ágyam teljesen a falhoz van tolva, így tökéletesen éreztem. Direkt még az órámat is megnéztem, hogy pontosan megtudjam mondani mikor volt, mert előre tudtam nem hisznek nekem. Úgy voltam vele, hogy ha hisznek nekem, ha nem rákeresek neten, ott úgy is fent van ha tényleg volt. Végül is anyát hívta keresztanyu, hogy földrengés volt Bábolna mellett. Richter-skála szerinti 3,3 magnitúdójú. Úgy, hogy nem képzelődtem. Haha. Ma tartottuk a szülinapom. :3 Noémivel lelkiztünk, meg minden. És végre lett közös képünk is. Ideje volt már, úgy érzem. A tortám a szokásos, Fekete-erdő, és az elképzelésem is megvalósult a díszítéssel kapcsolatban. Keresztanyu megint alkotott. Imádtam, de mindenki más is. Már alig van belőle, nagyjából 4-5 szelet. Anya pörköltet főzött, bográcsban, zserbót, amerikai krémest sütött, a mamák pedig pogácsát és maszatost alias hat lapost. Igaz, csak Kedden töltöm be a 16-ot , de nem baj. Jövőhétvége is jó lesz, de arról majd akkor. ;)

xoxo.

akármi.

Már a 3. héten is túl vagyunk, és fogjuk rá, hogy normalizálódtak a helyzetek. Amiről nem tudunk az nem fáj.. Szóval már tanulunk gőz erővel, vagy is tanítanak, aztán hozzáállás kérdése, hogy ki mennyire tanul. Én személy szerint próbálok élni és tanulni is egyszerre, néha kevés sikerrel. Az egyik a másik rovására megy, már most. De igyekszem koncentrálni.

Nos a 2. hétre egyáltalán nem emlékszem, talán azért, mert semmi jelentős nem történt. Ami említésre méltó talán az, hogy Szerdán már reggel a műhelybe kellett mennünk, ott voltunk fél 10-ig és utána mentünk vissza suliba. Múlthétvégén bőnyi búcsú is volt. Nálunk a búcsúk arról szólnak, hogy összegyűlik a rokonság valakinél, jókat eszünk, iszogatunk, beszélgetünk, elvagyunk. Régebben 3 körül kimentünk búcsúba még kisebbek voltunk addig 1-2 szülővel, aztán ahogy felnőttünk egyre kevesebben mentünk ki, vagy ki se mentünk. Ebben az évben banai búcsút nem is tartottunk, otthon se voltunk akkor. A bőnyi búcsúval is úgy volt, hogy nem megyünk ki, mert azért kinőttünk már belőle, de végül mégis kimentünk nagynénénkkel. Kimentünk Bendegúzzal, mert ő már pont annyi idős, hogy felülhet egy-két dologra. Fel kellett ülnöm vele a kisvasútra, ami eléggé érdekes volt, a beszállástól a kiszállásig, tekintve, hogy ruhába voltam, és magassarkú volt rajtam. De hát, egyszer élünk vagy mi, csináljunk magunkból hülyét, miért is ne. Csak egy fél falu lát, tök logikus.. Na mindegy. Hazafelé vettünk vattacukrot, aminek zöldnek kellett volna lennie, de semmilyen színe nem volt..

A 3. hét, már valamennyire dereng, bár szerintem, csak azért mert most lett vége.. A Hétfő csak úgy eltelt, a Kedd meg már rosszul kezdődött. Táblás nap. Hogy ez mit takar? Azt, hogy rajztáblával felszerelkezve megyek minden Kedden suliba. Szép az élet, dupla ábrázoló utolsó két órában, 1-től 3-ig. Mire kiértem Vidékibe, már hatezren voltak a buszmegállóba, és hab a tortán kis buszt küldtek. Amikor a 3.05-ös busz MINDIG heringjárat, csuklóson is. Normálisak?! Persze hogy nem.. Fel se fértünk elől, a sofőr a hátsó ajtót nyitotta ki, hogy ott felszálljunk, de hát ott se volt több hely. Mindegy felszálltunk valahogy, bár én elsőnek kikattantam, hogy én mégis, hogy a fenébe fogok felszállni a tömegbe A2-es rajztáblával? Művészet volt emberek, elhihetitek.. Valahogy haza értünk, bár a busz érdekes hangokat adott ki.. Szerdán ismét gyakorlat, csak beszélgettünk, de azért át kellett öltözni, hogy ne persze.. Órák után találkoztam egyik ismerősömmel, meg Viviéket zaklattam kicsit Honvédba. 4. 25-tel haza, halál.. Bár még mindig kevesebben vannak rajta, mint a 3.05-ön. A Csütörtök eltelt, főleg, hogy tudtuk a héten az utolsó nap. Pénteken nem volt sulim, tantestületi kirándulás volt. Fél 11-ig aludtam, aztán 13.45-tel bementem Győrbe találkozni Bognárral meg Árkádozni. Még mindig nincs bakancsom, mert amit kinéztem természetesen nem volt. Fantasztikus. Cityvel mentünk ki, vissza meg 14-essel, mert ingyenes volt a busz. Elviselném, ha mindig ingyenes lenne.. Kackac. Miután visszaértük belvárosba,  bementem Széchényi térre megnézni a céhes felvonulást, aztán sétálunk Barosson CujOékkal, még el nem kezdett esni az eső. Tegnap Vivivel találkoztam, meg Rékámmal. Ami nagyon meglepett, mert nem számítottam rá, de jó volt látni. Vivit fényképeztem, meg beszélgettünk egy csomó dologról.

Most pedig megyek és befejezem az ábrázoló házim..

Csóóók.   

A csodás káosz, avagy isten hozott 2013/2014-es tanév..

Imádott Szabadidőközpontunk bejárata felé ki kellene írni: Isten hozott a káoszbirodalmában, ahol Csütörtökön is Kedd van.. Hogy miről is beszélek? A Hildről és a tanévkezdésről. De inkább kezdeném a legelején a magyarázatot.. Mondjuk, Hétfő reggel. Tökéletesen 3 perccel az ébresztő előtt keltem, de azért megvártam még elkezd szólni Deniz. Hamar kész lettem, elindultunk busz megállóba, de már 25-kor a buszon ültünk és még nyomorogni se kellett felszálláskor. Just a bit favoritism. Kis buszt küldtek, így már a második buszmegállónál teli volt a busz, de azért még Győrig mindenhol megálltunk. Siettem be suliba tekintve, hogy késett a busz és normális helyet akartam, elsőnek alkudoznom kellett, hogy legyen helyem, de végül nem jött össze így nem azzal ülök akivel akartam. Csak 4 óránk volt, de sikeresen idegbeteg lettem már első nap, mint ahogy számítottam rá.. Végül 12.25-tel már jöttem haza. Érzékeny búcsút vettem az imádott busztól, -a 12.25-ös busz ugyanaz, mint a fél 8-as reggeli busz befelé-. Ugye tavaly minden héten kétszer-háromszor jártam azzal, a sofőr is jó fej és a busz is kényelmes.. Hát mint megtudtam napközben, csekély az esély arra, hogy nem lesz első órám. Helyette mindennap 7 órám lesz, ha rendesen megtudják csinálni végre az órarendünket, mivel így Csütörtökön még mindig nem tudom a végleges órarendem.. A fél osztálynak nincs könyve, és az egész iskolában fejetlenség van.. Ideiglenes órarendet kaptunk Keddre és Szerdára, ezek ismétlődnek most.. Egy álom ez az első hét, ennyire szar -már elnézést- évkezdésem sosem volt. Új csengetési rendünk is lesz, minden egész órában csengetnek be, és 45-kor ki, órák között 15 perc szünet lesz mindig, és később is fogunk végezni. A gyakorlati óráink reggel fél 8-kor fognak kezdődni, vagy még tovább leszünk bent délután gyakorlaton, mivel 60 PERCES szakmai órák lesznek. Fantasztikus nem? Nem tudom ki illetve kik voltak az a hihetetlenül okosak, de remélem egész nap csuklik a jó édes anyukájuk, mert mi bőszen emlegetjük őket.. Az egész új rendszer annyira lehetetlen, már most elegünk van. Káosz, keveredés, bonyodalmak.. Nem értem miért kellett ez az egész, még a végén túl egyszerű lenne az életünk.. Elvileg heti 2 fizikám lenne, holnap lesz a 4. a héten, földrajz tanárom még nincs, és a szakmai tanáraimról sem tudok szinte semmit, de azért heti 6 szakmai órám lesz állítólag. Komolyan, lassan lázadunk, vagy nem tudom.. Kedden azt reméltem, valami rend kialakul, de korán reggel mikor vártam a buszt, már akkor elszállt a halvány remény.. Ismét kis busz, egyik szempontból jó, mert kényelmesebb, mint a csuklós, de kisebb ezáltal akik az utolsónál szállnak fel azok már állnak.. Eddig még nem kellett állnom, de nem szeretném elkiabálni.. Én inkább már semmiben nem merek reménykedni a tanévet illetőleg. Készülök a legrosszabbakra, mert nincs igazság és úgy is rábaszunk -pardon, nem tudom finomabban kifejezni magam jelenleg-. Nap végén kaptuk meg a Szerdai ideiglenes órarendet, de csak úgy nagyjából. Tantárgyat nem tudtunk, csak azt, hogy kijön be hozzánk órákra. Napközben is változtak természetesen a dolgok, talán nem mondok hülyeséget, ha azt mondom óránként változtak.. Így lett új matektanárom egy nap alatt és ha jól tudom új informatika tanárom is.. Szerdán beérve Vidékibe beszélgettem Kocsissal, meg Gabikámmal, aztán irány suli. Első órában az osztályfőnök jött be, reméltük valamit tud mondani.. Valamit ami már biztos.. De nem, még mindig semmi sem biztos, de mondta, ha nem lesz nap végére órarend akkor ismétlődik a Kedd és a Szerda, mint írtam fent. Az utolsó óránk elmaradt, így bementem Bonival és Petrával az Alexandrába, aztán fél 2-vel haza. Hát természetesen nem lett nap végére végleges órarend, így ma Kedd volt, holnap pedig Szerda lesz nálunk, de már a mai órarend is módosult. Elsőbe elvileg angol lett volna, helyette a kémia tanár jött be, és 4. órában angolunk volt informatika helyett. Az utolsó óránk elmaradt ma, Bonival megkerestünk egy képkeretezőt egy kis utcában, ami hihetetlenül el van rejtve, aztán fél 2-vel haza jöttem, félholtként.. Hogy miért..? Mert, hogy még 'jobb' legyen nekünk, új a tesi tanárunk is. Halál emberek, komolyan mondom. Elkezdem ásni a sírom, év végére bele fekszem. Talán a katasztrófa a megfelelő szó az idei első hétre. Na pont ezért vártam vegyes érzelmekkel a tanévet, meg valami féle félelem is volt bennem.. Ez az egész bizonytalanság és káosz csak hergeli a népet, mindenki ki van akadva.. Csak azt hallottam Hétfőn nap végén, hogy 'úristen milyen lesz az órarend..' és hogy 'úristen milyen lesz ez az év..' Senki nem tud semmit biztosra, és ez a legnagyobb probléma..


Nagy kalappal mindenkinek, és hogy idézzek az Éhezők viadalából: Sose hagyjon el titeket a remény...!

Reggelt.

7.40
Ahhoz képest, hogy szinte hajnali számomra az időpont teljesen magamnál vagyok. Na jó, nem teljesen de jobban mint általában. Plusz, -nem mintha annyira plusz lenne-, de előbb is ébredtem fel -2 komoly perccel-, az előtt, hogy anyu jött volna ébreszteni. Igen anya kelt egyedül képtelen vagyok felkelni. Szóval ágyból ki, szekrény kitár, ruha vadászat. Ha már múlt este nem jött össze. Igazából, leegyszerűsítettem az egész szerelésem, mivel nem sok kiöltözni valót látok egy könyosztásban. Már nem mintha ki kellene öltözni, csak elsőnek valami csinosabbat gondoltam, hogy felveszek, aztán lett belőle kék póló, mellény, farmer kombó. Itt ülök az ebédlő asztalnál és szokásomtól eltérően reggelizek. Mai menü: reptetett pirítós*, hagymás vajkrémes-paprikás szalámis feltéttel, plusz a szokásos bögre kávém. Kávé nélkül nincs reggel. Azt hiszem az időjárás végre kibékült velem és képes hallgatni rám, ezer ágra süt a nap, pedig ezen a héten nagyon úgy látszott végig esni fog. 3 óra múlva indul a buszom, már felöltöztem, bár elsőnek úgy gondoltam pizsamában lemászok az emeletről, aztán majd úgy 1 óra múlva, ha felöltözök. De inkább nem. Már csak az a kérdés, hogy magassarkúba vagy tornacipőbe menjek. Hatalmas dilemma 1. A bal lábamon a tornacipő a jobbon a magassarkú. Hozom a formám. Hatalmas dilemma 2. Vigyem a gépet vagy ne? A nyáron, ez az utolsó lehetőségem, hogy bent fotózzak úgy, hogy nem vagyok dögfáradt és nem szakadok meg a táska alatt.. Bár 3 kemény fedeles könyvet is hozok haza, amik szakmaiak, de talán egyet, ha használunk az idei évben. Fantasztikus. Még van időm indulásig, addigra csak eldöntöm. A horoszkópom szerint megnyugodtam, nem mintha annyira nyugtalan lettem volna. Sőt, befejeztem azt hiszem a szenvedést is, köszönöm elég volt belőle egy időre. Jó reggelt én.. 

Delfin úszásoktatás a Sátorosban. Delfinekkel lehet úszni tanulni vagy a cég neve Delfin..? Hmm.. O.o

8.05
Hildes az újságban, szia Evelin. Mostanában az iskolákkal kapcsolatos cikkeket bújom, hátha valamit megtudok véletlenül.. Még mindig felemás cipőben mászkálok, illetve ülök az étkezőben. 10.10-kor indulás. Kivételesen azt hiszem ez a nap szerencsés lesz számomra, bár nem szeretném elkiabálni, mivel még szinte el sem kezdődött. Bár a homlokom közepéről azt a dudort szívesen kihagytam volna.. De hát semmi nem tökéletes. Hangulatilag elég jól állok jelenleg, csak negyed zombi vagyok. Teljes zombi majd csak 2.-ától leszek, a hajnali fél 6-kor kelést illetve. Ohh előre ujjongok. Na jó, döntöttem tornacipő, mivel 1 órát még várnom kell buszra, addig meg sétálgatni szándékozok, és nagy valószínűséggel letörne a lábam a magassarkúban. Plusz eldöntöttem a gépet is viszem és lapos talpon még mindig biztosabban állok.

8.15
Fél óra és megyek hajat vasalni. Azt hiszem már minden dilemmát megoldottam. Ja nem, még egy hátra van. Pulcsi, bőrdzseki, vagy farmerkabát vagy egyik se? Ezt még ráérek kitalálni 10-ig. Meg még sminkelnem is kell. Ez nem dilemma ez kijelentés. Amúgy nem viszem túlzásba a dolgokat..


* Reptetett pirítós: Kiugrott szó szerint a pirítóból, szerintem a pirító örült nekem. Kackac.

Csóóók.

Édes semmittevés.

Mostm hogy így a nyár és az unalom kellős közepén járok és még a blog is hajlandó működni, újra itt vagyok. Esdeklek bocsánatotokért, nem volt kellő mennyiségű érdekesség és nem akartalak titeket traktálni az unalmas napjaimmal.. De most írhatnékom van. Szia ihlet. :3

Múlthét Csütörtökön két osztálytársammal, Vivivel és Danival találkoztam. "Világjáró" buszozással kimentünk Viviékhez, ott randalíroztunk voltunk. Belekezdtünk 3 filmbe amik Vivi szerint viccesek, hát nem.. De aztán erre ő is rájött, úgyhogy fogtuk magunkat és kimentünk ugrálni a trambulinra. (Elvan a gyerek ha játszik..) Beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd késődélután irány vissza Győr, még volt egy félórám buszig szóval beültünk a törzshelyünkre. Felemlegettük az elmúlt tanévet, hogy mennyit jártunk oda.. Végül is a Hild, a Mekihez -törzshely- egyáltalán nincs messze. Ha nem volt kedvünk még haza menni, ha lekéstük a buszt, ha csak valakinek ehetnéke volt mindig ott ültünk. Pénteki útjaink mindig ide vezettek, vagy innen indultak az Árkád felé. Őszintén szólva hiányzik az osztály, még a gyakori gyerekes viselkedésük is. Nem mennek az agyamra, és még nevetni sem tudok ahogy ugratjuk egymást.  Hiányzik, hogy belépjek a terembe és beszippantson a zaj, hogy órákon vágjuk a pofákat egymásra Bugival, hogy Vivivel felváltva dumálunk, néha egymással néha más-más emberrel. Jó persze, inkább vagyok itthon és unatkozom, de már egy év alatt is olyan rutinná lett, a hajnalban kelés, az hogy buszozom, hogy szinte hiányzik az is. Azt hiszem főleg az emberek hiányoznak a mindennapokból, hogy gyakran összefutottam az ismerős arcokkal. Ezt a hiányérzetet leszámítva, ami nem olyan vészes, élvezem, hogy aludhatok ameddig akarok és sehova sem kell mennem. Kivétel, amikor menni kell az ebédért. ._. 

Szombaton átélhettem egy csodálatos elázást, Rékámmal karöltve Bábolnán. Élvezet, főleg hogy Rékáékhoz menet az összes pocsolyát megtaláltuk és borzasztóan néztünk ki utána. Azt hittük, odaérünk még hozzájuk a vihar előtt. Nos nem, a büfénél (árkádos izé) 10-15 percet vártunk, hogy csillapodjon és amikor csillapodott -nagyjából 2 percre- akkor indultunk el tovább, néhányan hülyének néztek minket, de valahogy még ez is hidegen hagyott.. Csak végre érjünk oda. xdd Megszárítkoztunk, aztán Így jártam anyátokkal-t néztünk, meg Rékáék nyaralásáról képeket. Jó nap volt, még az eső sem rontotta el.

Most ennyi voltam, legyetek jó rosszak.

xoxo.

Bye-bye 9.ny, hello summer !

Napok óta úgy vagyok mikor idekerülök, hogy na most írok egy bejegyzést.. Aztán semmi nem lesz belőle, mert elkezdem és szépen kirepülnek a gondolatok a fejemből. De most akkor is megírom, bár remélem ezután nem akad el a szavam. A belső írókám néha rosszalkodik, van amikor nincs ihlete, van amikor meg túlságosan írni akar, ráadásul egyszerre mindent. Azt sem tudom hol kezdjem..  Kezdjük talán ott, hogy milyen a gátbontás az én szememmel. Igen, jól olvastátok gátat bontottam, Csütörtökön. Igen, hét elején még Diák-napról volt szó, aztán arról hogy 4 óra lesz megtartva, Szerdán pedig kiderült megyünk Győrújfalura zsákokat kiönteni.. Mondanom sem kell, nem ez lett belőle, hisz akkor nem a gátbontást emlegetném. De nem elég, hogy az nem stimmelt, hogy mit csináltunk, de még a helyszín sem. Így kötöttünk ki Gönyűn a 12. A.-sokkal, két angol tanárnővel, akiknek még helyismeretük sincs, mivel nem környékbeliek. Szerencsénkre, volt 3 gönyűi is köztünk, így legalább valami biztonság érzetünk lehetett, bár Gönyű számomra nem ismeretlen, de a bagázs nagy részének az volt. A busz letett minket az első buszmegállónál, aztán elindultunk a nagy gát felé, csak hát nem is oda kellett mennünk. Vártunk, nagyjából 1 órát, a tanárnők telefonálgattak, hogy akkor végül is hova kellene mennünk, aztán megérkezett a katasztrófavédelmes pasi. Közölte, a falu másik felében kellene lennünk, fantasztikus. Sétára fel. Az is kiderült, akkor reggel tudták meg, hogy mi megyünk. Szervezés netovábbja.. Kaptunk reggelit, meg jó pár zsugor ásványvizet, ja meg egy szép gátat.. Látva, hogy mit kell csinálnunk áldottam az eszemet, hogy munkásruhába jöttem. Egyedül az osztályból, néhányan nem tudom hova készültek rózsaszín toppocskákba, meg picsanadrágokba. Már elnézést.. A csapatmunkáról már nem is beszélnék, felesleges mert az nem volt. Felügyelő tanárnőnk próbált valami összedolgozást kialakítani, ami néhol sikerült is. Így néhány fiúval összedolgozva emelgettem a zsákokat. Volt, hogy majd letörött a karom, de összességében élveztem. Teljesen komolyan. Azt hiszem mindenki kivette a részét, bár volt aki csak néhány zsák megemeléséig. Néhány emberen meglepődtem, hogy mégis mennyire kiveszi a részét, de volt akin azért lepődtem meg, mert alig csinált valamit. Lett egy szálkás szőrű tacskónk is, akit Szitakötőnek neveztek el a fiúk. A történet röviden: elkezdtek nyavalyogni, hogy fertőzőek a zsákok és ezen néhányan kikattantunk. Utána egymást ugrattuk azzal, hogy vigyázz fertőző a kesztyűd meg ilyenek. Aztán, mikor odajött hozzánk a kutya kesztyűs kézzel simogatták és azt mondták megfertőzték és csak 1 napig fog már élni. Elsőnek Péntek lett volna a neve, merthogy másnapra elpusztul, de a vízzel kapcsolatban akartak végül nevet adni neki, csakhogy nem jutott eszükbe a Tiszavirág, így Szitakötő lett.. Szépen lebontottuk a gátat, aztán mentünk a következőhöz. Addigra már mindenki elfáradt, de nem adtuk fel, folytattuk váltva egymást. Természetesen keverések nélkül már nem is lettünk volna meg.. Mikor elindultunk a busszal úgy volt fél 1-ig leszünk ott, aztán ebből valahogy átalakult délután 3 órára, de volt egész nap is.. Végül is, fél 2-kor indultunk vissza de mindjárt oda érek.. Már a másik gátnál talán a 3. fordulót vitték el, mikor szóltak lehet menni ebédelni, akkor már körülbelül fél 1 volt némiképp meglepődtem, mert úgy volt, hogy lemondták a tanárnők, azért hogy előbb tudjunk haza menni. Aki akart az ment és evett. Én úgy voltam, ha most lelépünk mind enni, akkor nem befejezzük be a pakolást, már pedig én inkább hazajönni akartam és nem enni. Ott maradtam 5-6 fiúval a gátnál, akik egyetértettek velem. Épp vártuk az Aviát, beszélgettünk. Némi dicséretet gyűjtöttem be a fiúk részéről, azt nézve, hogy én ott voltam közöttük és emelgettem folyamatosan a zsákokat. (Nem félek a munkától, és csinálom is. Én csak a tornaórákkal nem vagyok kibékülve..) Így lettem Rocky lánya, ami vicces, mert régebben is hívtak már így. Akkor Kisrocky lettem, bár csak egy embernek. Beszélgettünk, egyszer csak megállt a bejárónál a buszunk. Leszállt a felügyelő tanárnőnk. Lehet felszállni. Örültünk, bár még szívesen összepakoltuk volna az utolsó fordulót is. Megvártuk a többieket még ettek, aztán irány vissza Győrbe. Ismételten áldottam az eszemet, hogy hoztam munkásruhát, mivel veszettül néztem ki. Víz, iszap, sár... Minden volt a ruhámon. A buszon szépen átöltöztem, egyáltalán nem zavartatva magamat. Kellemes fáradtság vett körül, némiképp boldoggá is tett. Mikor áradt a Duna nem voltam semerre segíteni, igaz volt bennem valami félelem is.. De most már nincs lelkiismeret furdalásom, mert ha nem is akkor segítettem, de most igen. Csütörtök óta kellemes fájdalom járja át az izmaim. 'Gazdagabb' lettem egy nagyjából 4-5 cm-s lila folttal az alsó lábszáramon, ami a platóval történő találkozásom eredménye. A zsák hibája. Olyan 10-12 kg-ra saccolom a szívlapáttal megrakott, teljesen elázott, homokzsákokat. Bár, talán némelyik meghaladta a 15 kg-t is.. Negyed 3-ra beértünk Győrbe, Jedliknél letett minket a busz és onnantól mindenki ment ahova akart. Én személy szerint azonnal a Vidékibe sétáltam, szép nyugodtan elérve a fél hármas buszt. Itthon be nem állt a szám, bárcsak fél óráig dumáltam nagyjából.. Muszáj volt, néhány dolog nagyon felhúzott és inkább kibeszélem magamból, minthogy le nyeljem és fortyogjak belül. Este Cometet néztem, hát nem voltam boldog a nyerteseket tekintve. Aminek örültem az, Radics Gigi mint legjobb női előadó, Mary PopKids ft. Punnany Massif - Mosoly mint legjobb videoklip és a Majka, Curtis, BLR trió, mint Superfan díj nyertes. Azt, hogy egy rock együttes miért kap könnyűzenei díjat végképp nem értem.. Ha nekik a Tankcsapda zenéje, könnyű zene, akkor mi a rock náluk? Ne is taglaljuk inkább, bár felettébb érdekes. Néhol elvesztettem a fonalat, mivel olykor bealudtam úgyhogy a Comet után már mentem is aludni. Gyorsan elaludtam, de előtte még szörnyülködtem a szobámban tomboló helyzetről. A fotelom ismételten felrobbant, mindenfelé ruhák. Konstatáltam, hogy hatalmas rendetlenség van a szobámban nagyjából egy hete. Igazából a mosott ruhákat kellene elpakolni a szekrénybe és rend lenne, na meg az asztalomon kellene valami rendszert kialakítani, mert jelenleg az összes könyv és az egyéb sulis cuccok foglalják el úgy nagyjából az egész asztalt.. Aztán álomtalan sötétségbe merültem. Reggel úgy éreztem, kicsattanok. Igaz, a karjaimban éreztem, hogy van izmom, és felfedeztem azt a 4-5 szúnyog harapást csípést amit Csütörtökön szereztem, de nem voltam kifáradt vagy nyűgös. A nap jól indult, igaz csak 10-re mentem, mivel Szakmai-nap volt. De ki volt az a nagyon okos, aki kivette a negyed 10-es buszt a menetrendből? Nem értem, hogy találták ki, hogy arra a buszra nincs szükség.. Így kelhettem 7-kor, és a 8-as busszal mentem be. Valahogy örömmel töltött el, hogy nem csak nekem ilyen hülye a menetrendem. Bonival találkoztam Vidékibe, sétáltunk egyet Belvárosba, aztán fél 10 körül beértünk Hildbe. Ha valaki azt akarná, hogy az előadásról véleményt mondjak 1 szóval lerendezném. Unalmas.. Bonival felváltva ásítoztunk a szemem meg folyamatosan lecsukódott.. Komolyan, 15 éveseknek beszélni az Endoszkópiáról. Ráadásul úgy, hogy közli az előadó: 'Amúgy az önszakmájukban nem használják annyira, inkább a gépészetben..' Akkor kérdem én, minek? Na mindegy, meghallgattuk, átaludtuk, egyebek. 'Csak' egy órás volt, így még volt időnk délig, az évzáróig. Elmehettünk volna addig, de nekem semmi életerőm nem volt, lerágott az előadás. Természetesen, késéssel indult az évzáró, de gyorsan lerendezték. Himnusz, vers, igazgató úr beszéde, könyvátadások, szózat, lezárás, tapsvihar, ováció.. Utána még bizonyítvány osztás, az osztályfőnökünk nem vitte túlzásba, rövid beszéd a jövőévről, aztán gyorsan kiszórta a bizonyítványokat, utána már mehettünk. Ekkor már negyed 2 körül lehetett, még  belvárosban sétáltam egyik ismerősömmel. Kettessel haza jöttem, a buszon megtudott dolgokról nem mesélnék. Röviden annyi, hogy a görény szó új értelmet nyert a szótáramban.. Bár lehetséges, ez nagy sértés a vadászgörényeket tekintve, elnézést kérek ezúton is a vadászgörény populációtól, de nem tudom más -még nem obszcén- szóval illetni ezt a valakit..

Emberek, kitört a vakáció!
Élvezni, élvezni, élvezni!
Könyveket eldugni, nem kellenek azok nekünk..
Gyönyörű 11 hét veszi kezdetét. Nem szűnök meg, itt leszek a nyáron is. Igyekszem jobban kihasználni a szabadságot és le is írni nektek az élményeket.

xoxo.

infinity..

Mire ide érek elfelejtem mit szerettem volna leírni, ráadásul teljesen szét is vagyok esve. Az utolsó két-három hetet meg húzzák kicsit, bár a héten angolon már csak filmeket nézünk. Nagyjából le vagyok zárva, de még Hétfőn és Kedden egy-egy dolgozatot írok. Csak mert kedves magyar tanárnőm kijelentette, nem hajlandó meg adni a rosszabb jegyet, de nem elég a jobbhoz az átlagom. Meg lennék elégedve én azzal a rosszabbal is, de ha már így (szinte) rám parancsolt a tanárnő akkor legyen. Németből meg 8-10 mondatos szóbeli felelet meg fordítás. Majd meglátjuk milyen lesz.. Nem lett az erősségem ez a német nyelv. Nekem még mindig túlságosan nyers és logikátlan.. Hogy lehet a szék nőnemű? O.o Elég volt Októbertől idáig, de mivel senki nem tud semmit, hogy mi lesz jövőre, ezért lehet lesz a következő tanévben is, de lehet nem.. Lehet, hogy kell vizsgáznom belőle, de lehet mégsem. Imádom mikor mindent átszerveznek és ennyire lehetetlenül fejetlenség van.. Viszont, ha már másodszorra is csak 1 évig 'tanultam' németet akkor, újabb német könyv landol a szekrényben.. Hurrá.
Nem vagyok mostanában valami pozitív, mondjuk sosem voltam annyira nagyon optimista meg minden.. De az elmúlt hetekben/hónapokban katasztrófa vagyok és a kedvem még mindig süllyedő tendenciát mutat. Fantasztikus. Végül is az egész tavasz elején kezdődött, azon az ominózus napon ,amikor ott és akkor elhagytam azokat a könnyes cserépdarabokat, amik maradtak a boldogságomból. Valaki engem ott fent nagyon nem csíphet... Olyan volt mintha megkóstoltál volna egy finom bonbont és közölné veled valaki hogy többet nem ehetsz.. Hú fura hasonlat, de ehhez tudom hasonlítani ezt az egészet... NA MINDEGY. Elmúlt, visszahozni nem lehet, és nem is lenne okos döntés.. Bár honnan tudnám, hogy mi okos és mi nem? Mindig utólag jövök rá, hogy nem azt kellett volna választanom amit választottam.. Pedig hatezerszer átgondolok mindent. Borzasztó vagyok. Döntés képtelen és még ráadásul szarul is döntök. A katasztrófa megtestesítője.. Na jó, ennyire azért nem katasztrofális a helyzet, de mindent túl dramatizálok.. Igen, ez vagyok én.
Igazából, talán az a probléma, hogy még mindig túlságosan naiv vagyok és álom világban élek. Talán kissé idealista vagyok. Hullám völgyek tömkelege, nem bírom már. Legjobban az vigasztalna, ha lenne valaki aki a leggyengébb pillanataimban is ott van és azt mondja: 'Itt vagyok és nem hagylak egyedül.' Nem is kell feltétlenül a pasimnak lennie, csak legyen a barátom..



Ja és : 4. modul is pipa, jövőre folytatás és már csak 3 van hátra. 
Köszönöm. ♥ 

Rövidke..

Hajtás van eléggé. ECDL 4. modul megírva, reméljük sikerült. Bár amennyire féltem tőle annyira könnyű volt. Sokan még szenvednek. A fejem néha szét megy néha aludni tudnék és megfulladni szinte.. Imádok beteg lenni, főleg május végén. Nagyon élvezem, az idő a legrosszabb ami ilyenkor lehet. Nem, nem havazik de zuhog és hideg van. Hétfő óta fejfájás, bár néha elmúlik, halál. Így az utolsó hetekre tényleg elege lett a szervezetemnek.. Ki vagyok idegileg és fizikailag is. Jövőhéten már nem lesz ennyire hajtás, de azért még lesz néhány dolgozat. Bár kihagynám, most azonnal zárnának le és adnák oda a bizonyítványt.. Sweet Dream. Mindjárt vége a hetediknek, megyek haza. Beteget jelentettem, anyu igazolja. De remélem most lesz 14.35 különben hülyét kapok, vagy a 15.05 legyen nagy busz, nem mint tegnap..
Legyetek jók, én meg próbálok gyógyulni. :*

.

Tényleg elkezdődött az év végi hajrá, legalábbis nálam. Keddre le kell adnom egy rajzot, a legelső rajzom. Remélem tanár úr, félig behunyja a szemét miközben osztályoz.. :D Ki kell még húznom és az apróbb dolgokat is beírogatni. Nekem kicsit zsúfoltnak tűnik, de hát ha így kell, akkor így lesz.. Félek kihúzni hátha elrontom.

'Hiába is küzdenék, minden szavam reménytelen,
Ami kettőnk között híd volt, én mára inkább felégetem.
Búcsúznék, de fáj még, ezt is neked köszönhetem.
Semmi más nem nyugtat, csak hogy veled is van közös sebem,
Játék mackó voltam, amit kidobtál a szemétbe.
Mert felejteni jó voltam, neked így is megérte.
Szeretni már kevésbé, a szíved mindig másnál járt.
Amint komolyabb lett volna, te azonnal meghátráltál.
Visszamentél hozzá, pedig ő már kidobott.
Még én is elhittem, hogy érted mégis harcolni fogok.
De rájöttem, hogy nincs miért, itt az idő, feladom.
Nekem fontos voltál még ezt az örömöt is megadom.'

Children Of Distance - Barátként Búcsúzom

Igazából.. 

Nem tudom mit akartam. 

Semmi jelentősebb nem történt mostanában.
Ja, Csütörtökön 4. modul szurkoljatok nagyon mert ezt egy hete kezdtük el és már rögtön írjuk. :( Nem akarok pont ezen megbukni. :|

xoxo.

Interesting? No.

Múlthéten nem volt egyik angol tanárom sem. Skóciában voltak a csoport majdnem felével, meg a suliból pár emberrel. Összevont órák tömkelege a németesekkel, egy kisebb halom angol feladattal amit 2 nap alatt kivégeztem, 3. nap szavakat tanultam, 4.-5. unatkoztam.. Kevés volt, nem kellett magunkat megerőltetni, de még így is néhányan lefelezték ezeket is, és még csodálkoztak hogy kiakadtak ránk. Nem is értem miért... Szóval jövőhéttől keményebbre veszik a formát, ami engem igazából nem zavar. Az év végi jegyem határozott négyes ami számomra tökéletes, tisztában vagyok a képességeimmel, tudom mire vagyok képes így megfelel, az ötösnél már koccintani mennék.. :D Kezdenek kialakulni az év végi jegyeim bár egy-két dolgozatot még beígértek néhány tárgyból.
Múlthéten bántam ,hogy sehol nem futottam össze Sütivel és Bálinttal, ma megnyugtattak, jövőre is boldogítanak, ha indul az a szak amire jelentkeztek. Majd kiderül. Bálint kitalálta, minden héten küld egy témát egész nyáron és abban kell fotóznom, hogy változatos legyek.. Kíváncsi leszek mit hozok össze, majd felteszem őket ide. Gondolkodtam, hogy össze kellene vonnom  a két blogot. Ezt és a fotósat, bár mostanában nem sok újdonság van a fotóson.. Régebben aktívabb voltam, bár visszanézve rájuk nem voltak olyan tökéletesek. Már nem vagyok velük megelégedve így visszatekintve. Ráadásul a Canonka kezd haldokolni, objektív hibát jelez, amivel nagyon rám hozza a frászt. Tényleg ideje lesz annak az új gépnek.. Most már egy komolyabbat kell találnom, egy-két fokkal profibbat. A Canon képességeit -még ha nagyképűen is hangzik-, kinőttem.
A héten érettségi volt, sok helyen érettségi szünet is. Hát drága Hildünkben nem. Igazából, annyira nem volt zavaró, a buszon alig voltak és a heringjáratok 3 napra megszűntek. Ma már nem így volt, újra hatezren vannak a buszokon. Hogy miért nem volt szünetünk? Mivel, mint akkor, amikor aktuális volt már írtam, a téli szünetünk 5 nappal hosszabb volt. (Ha jól emlékszem 5 de minimum 3 az biztos.) Szóval én inkább ilyenkor bemegyek, mint télen fagyjak.. Nagyjából 4 hét van, jövőhéten 3. modul, Access. SZURKOLNI, ettől félek. Nem sok értelmét látom, de ha meg kell csinálni akkor csinálom, csak átmenjek.. :|

Kitartás emberkék, ez a hónap már nem lesz annyira erős mint a többi, de azért figyelni a jegyekre. ;D

xoxo. 

Ui: Gossip Girl 2.évad 25.rész, végre. Ideje volt, miért kell ennyit szenvedni Chuck? Álom pasi. *-* 

Szia suli..

Az eső határozottan hangulat romboló tud lenni még korán reggel is.. A kedvem amúgy sincs az egekben, bár azt nem tudom mondani hogy nem vagyok vidám. Szóval meg lenni meg vagyok, ráadásul egyre jobban. A boldogság szünetel csak.. Épp sétáltam a buszra zuhogó esőben, azon gondolkozva hogy két nap alatt kétszer ázok el.. Hallom ahogy a madarak már énekelnek, igazi tavasz lenne, ha nem téli időjárás lenne...
Jó, mondjuk ez ilyen tél végi idő szóval reméljük már így Április elején megérkezik a tavasz..  Apró örömök a mindennapokban jól kezdődik a 'hét' szünet után. Szerda, nincs első óra, bár a tesit hanyagolnám.. Összevont órák egymás után, aztán helyettesítés. Most pedig informatika. Ma még hamar haza érek viszonylag, negyed 4-re már otthon leszek. Épp egy Supra sapkával játszadozok, Ricsié. Most azt mondjátok nem figyelek órán. Nekem már meg van ez a modul, mivel a bukottakkal gyakorol a tanárnő a vizsgára. Ez a feladat már meg is van nekem. ;3

Legyetek jók. :*

Rövid hét.

Le vagyok merülve. Alkotói válságban szenvedek. Jó ideje nem írtam rendszeresen. Sújtó. 
Igazából, nem történik semmi amiről betudnék számolni. Élem az életem, és várom, hogy végre ne csak a naptár szerint legyen tavasz, hanem az időjárás szerint is.. Hetek óta készülök végre átmenni Bábolnára, de valami mindig közbe jön és az időjárás se akarja.. Idén fehér Húsvétunk lesz, valaki ott fent nagyon meg van keveredve.. Én már legszívesebben balerinába járkálnék meg egy pulcsiba/farmer kabátba. Helyette még mindig a téli bakancsot veszem fel reggelente, meg a vastag kabátot.. Utálom, mikor rétegesen kell felöltözni, nem vagyok én hagyma.. -.- Ha meg nem öltözöm fel rendesen akkor megfázom. Mostanában kivagyok akadva, hogy mennyire mentőautó vagyok, én már csoki barna akarok lenni. Meg napszemüvegben mászkálni..
Kedden volt Hild-nap, az egyik előadás eléggé hosszúra és kissé szárazra sikeredett. A Makovecz-rész érdekelt úgy különösebben, a többi nem igazán. Zárásként a Richter-sulis ütősök előadása. Utána 'hosszabb úton' visszamentünk suliba, még két előadás és mehettünk haza. Azok már jobban tetszettek, főleg az első előadás. Előadások után Gerivel bent maradtam, de a franc se gondolta volna, hogy csuromvizesen megyek haza. A zoknijaimból és a hajamból csavarni lehetett a vizet, és az emberek határozottan érdekesen néztek rám a buszon. xd Hogy miért? Mivel Hétfő óta havazott a héten.. Pedig azt hittem ezt az évet is megúszom fürdetés nélkül, hát nem. xd
Szerdán tanítási nap volt.. Elég furán lett összerakva ez a hét, na mindegy. Még angol témazárót írtunk, meg informatika dolgozatot.. Nem vagyok jóba a 3. modullal.. Nekem ez az adatbázis-kezelés valahogy bonyolult..

Ja igen, SZÜNET VAN ! Ideje volt. Annak örülök, hogy nem kell korán kelni és aludhatok ameddig akarok. Minden király lenne, ha nem lenne hó..

Sziacsá hajtás..

Ezen a modulon is túl vagyok végre. I hate Excel..
Szurkolni, hogy át is menjek! :3




Amúgy szépen meg úsztam egy angol felelést a mai nap, nagyon rá voltam parázva.. Hétfőn felelek Bognárral belőle. Szorítani ! Szóval egész hétvégén uchit'sa. Mondjuk, ez tényleg nem állapot, hogy az utóbbi időben elkanászodtam.. (mi ez a szóhasználat?!) Magyarból röpdolgozatot írtam Hétfőn, hát persze, hogy pont nem tanultam rá.. Holnap meg történelem felelés, talán most megúszok egy felelést. Halál ez a hét ._.

Van Írünk. :d  Már mint trainee vagy is Justin. Szimpatikus és jól érthető amit mond. Már amikor megértem, hogy még is mit akar.. :s 6 hétig lesz itt és tanít. Érdekes volt az első óra vele, de a kudarcok ellenére nem adom fel. ;)
Jó lesz, ha összeszedem magam..
Változás kell, de nagyon. Mindenben. 


Még egy tesi, amin orvosi vizsgálat..  Ohh no !










Distance sucks i need you here with me..