Last weekend

Megy a meló, folyik a nyár. Július 2.-ától dolgozom az Önkormányzati Hivatalban itt a faluban. Rakodunk, takarítunk és a többi. Jól meg vagyunk igazából, és azért is jó, mert 5 perc alatt haza érek. Nem kell még órákat várakozni a buszra aztán 40 percet utazni, aztán még haza sétálni. Bahh. Örülök, hogy nincs iskola az biztos.. És ha minden jól megy Augusztusban is dolgozom. Egyáltalán nem érdekel, hogy napi 6 órát dolgozom minden héten. Tök jól meg vagyok, mert legalább nem unatkozom. Jó, nem tudok aludni délig, és nem tudok fent lenni hajnalokig, de így is jó.

Múlt hétvégén Gönyűn jártam Bonimnál. Nos, miközben készülődtem leszakadt az ég, de valaki azért még is szerethet ott fent, mert mire elindultam elállt. Aztán mire felszálltam megint elkezdett esni. Viszont Győrben semmi eső nem volt. Vidékiben megtaláltam a táblát ahonnan indult a busz, addig nem is volt problémám még le nem kellett szállni. Totál pánik. De az úr aki mellettem ült jó fej volt és megkérdezte, hogy a következő megállónál szállok-e, és mikor közöltem vele, hogy nem tudom, meg megkérdeztem, hogy ez-e az ABC-s megálló akkor közölte, hogy igen ez az. Úgyhogy épségben leszálltam ahol kellett. Yeah. Következő probléma. Szépen leszálltam a buszról, aztán szembe jött a döbbenet: Boni sehol. Kétségbeesés. Telefon elő. Közli: már fél úton van. Helyes. Induljak el szembe. Jó, találkoztunk. Innentől kezdve semmi probléma nem jött közbe, jól éreztem magam. Este átmentünk Krisztihez. Isteni Málna. Fél 2 körül haza sétálgattunk, aztán még 3ig még dumáltunk. Másnap délig ki sem keltünk az ágyból, utána is csak enni keltünk fel, aztán vissza az ágyba, később pedig Underworld-öt néztünk. Valamikor 4-5 óra körül bementünk Győrbe, elkísértük Rékát elsőnek Árkádig, aztán meg valahova vissza városba. Nem volt már kilométer hiányom estére. 7 óra körül haza is értem. Eléggé meghalva.

Vasárnap Noémiéknél kerti partyztunk. Megtudtam egy számomra eléggé meglepő dolgot. Igazából semmi problémám nincs vele, és egyáltalán nem haragszom, mert az hatalmas hülyeség lenne. Sok boldogságot nekik. A család az első nem a pasik. :) A reakciómon én magam is meglepődtem elsőre, hogy mennyire nyugodtan fogadtam, de ezzel csak magamat erősítettem meg abban, hogy már túl vagyok Ő rajta. Jó buli volt, Bendivel játszottunk. Aranyom annyira cuki. Esőben röplabdáztunk aztán mikor elkezdett szakadni a tető kilógó része alatt álltunk sorban és vártuk, hogy elálljon. Végül elállt, de sajnos korán eljöttünk haza. 8 felé már itthon voltunk, de a meccset megnéztük. Én Argentínának szurkoltam, de egyértelmű volt, hogy Németország nyer.

Imádtam a múlt hétvégét. A mostani nyugis lesz, maximum meglátogatom keresztanyáék Járda-szigetét, mert ugyebár mi idén is Maradokon nyaralunk. Kackac.

CsókPuszi.

Bye-bye 9.ny, hello summer !

Napok óta úgy vagyok mikor idekerülök, hogy na most írok egy bejegyzést.. Aztán semmi nem lesz belőle, mert elkezdem és szépen kirepülnek a gondolatok a fejemből. De most akkor is megírom, bár remélem ezután nem akad el a szavam. A belső írókám néha rosszalkodik, van amikor nincs ihlete, van amikor meg túlságosan írni akar, ráadásul egyszerre mindent. Azt sem tudom hol kezdjem..  Kezdjük talán ott, hogy milyen a gátbontás az én szememmel. Igen, jól olvastátok gátat bontottam, Csütörtökön. Igen, hét elején még Diák-napról volt szó, aztán arról hogy 4 óra lesz megtartva, Szerdán pedig kiderült megyünk Győrújfalura zsákokat kiönteni.. Mondanom sem kell, nem ez lett belőle, hisz akkor nem a gátbontást emlegetném. De nem elég, hogy az nem stimmelt, hogy mit csináltunk, de még a helyszín sem. Így kötöttünk ki Gönyűn a 12. A.-sokkal, két angol tanárnővel, akiknek még helyismeretük sincs, mivel nem környékbeliek. Szerencsénkre, volt 3 gönyűi is köztünk, így legalább valami biztonság érzetünk lehetett, bár Gönyű számomra nem ismeretlen, de a bagázs nagy részének az volt. A busz letett minket az első buszmegállónál, aztán elindultunk a nagy gát felé, csak hát nem is oda kellett mennünk. Vártunk, nagyjából 1 órát, a tanárnők telefonálgattak, hogy akkor végül is hova kellene mennünk, aztán megérkezett a katasztrófavédelmes pasi. Közölte, a falu másik felében kellene lennünk, fantasztikus. Sétára fel. Az is kiderült, akkor reggel tudták meg, hogy mi megyünk. Szervezés netovábbja.. Kaptunk reggelit, meg jó pár zsugor ásványvizet, ja meg egy szép gátat.. Látva, hogy mit kell csinálnunk áldottam az eszemet, hogy munkásruhába jöttem. Egyedül az osztályból, néhányan nem tudom hova készültek rózsaszín toppocskákba, meg picsanadrágokba. Már elnézést.. A csapatmunkáról már nem is beszélnék, felesleges mert az nem volt. Felügyelő tanárnőnk próbált valami összedolgozást kialakítani, ami néhol sikerült is. Így néhány fiúval összedolgozva emelgettem a zsákokat. Volt, hogy majd letörött a karom, de összességében élveztem. Teljesen komolyan. Azt hiszem mindenki kivette a részét, bár volt aki csak néhány zsák megemeléséig. Néhány emberen meglepődtem, hogy mégis mennyire kiveszi a részét, de volt akin azért lepődtem meg, mert alig csinált valamit. Lett egy szálkás szőrű tacskónk is, akit Szitakötőnek neveztek el a fiúk. A történet röviden: elkezdtek nyavalyogni, hogy fertőzőek a zsákok és ezen néhányan kikattantunk. Utána egymást ugrattuk azzal, hogy vigyázz fertőző a kesztyűd meg ilyenek. Aztán, mikor odajött hozzánk a kutya kesztyűs kézzel simogatták és azt mondták megfertőzték és csak 1 napig fog már élni. Elsőnek Péntek lett volna a neve, merthogy másnapra elpusztul, de a vízzel kapcsolatban akartak végül nevet adni neki, csakhogy nem jutott eszükbe a Tiszavirág, így Szitakötő lett.. Szépen lebontottuk a gátat, aztán mentünk a következőhöz. Addigra már mindenki elfáradt, de nem adtuk fel, folytattuk váltva egymást. Természetesen keverések nélkül már nem is lettünk volna meg.. Mikor elindultunk a busszal úgy volt fél 1-ig leszünk ott, aztán ebből valahogy átalakult délután 3 órára, de volt egész nap is.. Végül is, fél 2-kor indultunk vissza de mindjárt oda érek.. Már a másik gátnál talán a 3. fordulót vitték el, mikor szóltak lehet menni ebédelni, akkor már körülbelül fél 1 volt némiképp meglepődtem, mert úgy volt, hogy lemondták a tanárnők, azért hogy előbb tudjunk haza menni. Aki akart az ment és evett. Én úgy voltam, ha most lelépünk mind enni, akkor nem befejezzük be a pakolást, már pedig én inkább hazajönni akartam és nem enni. Ott maradtam 5-6 fiúval a gátnál, akik egyetértettek velem. Épp vártuk az Aviát, beszélgettünk. Némi dicséretet gyűjtöttem be a fiúk részéről, azt nézve, hogy én ott voltam közöttük és emelgettem folyamatosan a zsákokat. (Nem félek a munkától, és csinálom is. Én csak a tornaórákkal nem vagyok kibékülve..) Így lettem Rocky lánya, ami vicces, mert régebben is hívtak már így. Akkor Kisrocky lettem, bár csak egy embernek. Beszélgettünk, egyszer csak megállt a bejárónál a buszunk. Leszállt a felügyelő tanárnőnk. Lehet felszállni. Örültünk, bár még szívesen összepakoltuk volna az utolsó fordulót is. Megvártuk a többieket még ettek, aztán irány vissza Győrbe. Ismételten áldottam az eszemet, hogy hoztam munkásruhát, mivel veszettül néztem ki. Víz, iszap, sár... Minden volt a ruhámon. A buszon szépen átöltöztem, egyáltalán nem zavartatva magamat. Kellemes fáradtság vett körül, némiképp boldoggá is tett. Mikor áradt a Duna nem voltam semerre segíteni, igaz volt bennem valami félelem is.. De most már nincs lelkiismeret furdalásom, mert ha nem is akkor segítettem, de most igen. Csütörtök óta kellemes fájdalom járja át az izmaim. 'Gazdagabb' lettem egy nagyjából 4-5 cm-s lila folttal az alsó lábszáramon, ami a platóval történő találkozásom eredménye. A zsák hibája. Olyan 10-12 kg-ra saccolom a szívlapáttal megrakott, teljesen elázott, homokzsákokat. Bár, talán némelyik meghaladta a 15 kg-t is.. Negyed 3-ra beértünk Győrbe, Jedliknél letett minket a busz és onnantól mindenki ment ahova akart. Én személy szerint azonnal a Vidékibe sétáltam, szép nyugodtan elérve a fél hármas buszt. Itthon be nem állt a szám, bárcsak fél óráig dumáltam nagyjából.. Muszáj volt, néhány dolog nagyon felhúzott és inkább kibeszélem magamból, minthogy le nyeljem és fortyogjak belül. Este Cometet néztem, hát nem voltam boldog a nyerteseket tekintve. Aminek örültem az, Radics Gigi mint legjobb női előadó, Mary PopKids ft. Punnany Massif - Mosoly mint legjobb videoklip és a Majka, Curtis, BLR trió, mint Superfan díj nyertes. Azt, hogy egy rock együttes miért kap könnyűzenei díjat végképp nem értem.. Ha nekik a Tankcsapda zenéje, könnyű zene, akkor mi a rock náluk? Ne is taglaljuk inkább, bár felettébb érdekes. Néhol elvesztettem a fonalat, mivel olykor bealudtam úgyhogy a Comet után már mentem is aludni. Gyorsan elaludtam, de előtte még szörnyülködtem a szobámban tomboló helyzetről. A fotelom ismételten felrobbant, mindenfelé ruhák. Konstatáltam, hogy hatalmas rendetlenség van a szobámban nagyjából egy hete. Igazából a mosott ruhákat kellene elpakolni a szekrénybe és rend lenne, na meg az asztalomon kellene valami rendszert kialakítani, mert jelenleg az összes könyv és az egyéb sulis cuccok foglalják el úgy nagyjából az egész asztalt.. Aztán álomtalan sötétségbe merültem. Reggel úgy éreztem, kicsattanok. Igaz, a karjaimban éreztem, hogy van izmom, és felfedeztem azt a 4-5 szúnyog harapást csípést amit Csütörtökön szereztem, de nem voltam kifáradt vagy nyűgös. A nap jól indult, igaz csak 10-re mentem, mivel Szakmai-nap volt. De ki volt az a nagyon okos, aki kivette a negyed 10-es buszt a menetrendből? Nem értem, hogy találták ki, hogy arra a buszra nincs szükség.. Így kelhettem 7-kor, és a 8-as busszal mentem be. Valahogy örömmel töltött el, hogy nem csak nekem ilyen hülye a menetrendem. Bonival találkoztam Vidékibe, sétáltunk egyet Belvárosba, aztán fél 10 körül beértünk Hildbe. Ha valaki azt akarná, hogy az előadásról véleményt mondjak 1 szóval lerendezném. Unalmas.. Bonival felváltva ásítoztunk a szemem meg folyamatosan lecsukódott.. Komolyan, 15 éveseknek beszélni az Endoszkópiáról. Ráadásul úgy, hogy közli az előadó: 'Amúgy az önszakmájukban nem használják annyira, inkább a gépészetben..' Akkor kérdem én, minek? Na mindegy, meghallgattuk, átaludtuk, egyebek. 'Csak' egy órás volt, így még volt időnk délig, az évzáróig. Elmehettünk volna addig, de nekem semmi életerőm nem volt, lerágott az előadás. Természetesen, késéssel indult az évzáró, de gyorsan lerendezték. Himnusz, vers, igazgató úr beszéde, könyvátadások, szózat, lezárás, tapsvihar, ováció.. Utána még bizonyítvány osztás, az osztályfőnökünk nem vitte túlzásba, rövid beszéd a jövőévről, aztán gyorsan kiszórta a bizonyítványokat, utána már mehettünk. Ekkor már negyed 2 körül lehetett, még  belvárosban sétáltam egyik ismerősömmel. Kettessel haza jöttem, a buszon megtudott dolgokról nem mesélnék. Röviden annyi, hogy a görény szó új értelmet nyert a szótáramban.. Bár lehetséges, ez nagy sértés a vadászgörényeket tekintve, elnézést kérek ezúton is a vadászgörény populációtól, de nem tudom más -még nem obszcén- szóval illetni ezt a valakit..

Emberek, kitört a vakáció!
Élvezni, élvezni, élvezni!
Könyveket eldugni, nem kellenek azok nekünk..
Gyönyörű 11 hét veszi kezdetét. Nem szűnök meg, itt leszek a nyáron is. Igyekszem jobban kihasználni a szabadságot és le is írni nektek az élményeket.

xoxo.