Last weekend

Megy a meló, folyik a nyár. Július 2.-ától dolgozom az Önkormányzati Hivatalban itt a faluban. Rakodunk, takarítunk és a többi. Jól meg vagyunk igazából, és azért is jó, mert 5 perc alatt haza érek. Nem kell még órákat várakozni a buszra aztán 40 percet utazni, aztán még haza sétálni. Bahh. Örülök, hogy nincs iskola az biztos.. És ha minden jól megy Augusztusban is dolgozom. Egyáltalán nem érdekel, hogy napi 6 órát dolgozom minden héten. Tök jól meg vagyok, mert legalább nem unatkozom. Jó, nem tudok aludni délig, és nem tudok fent lenni hajnalokig, de így is jó.

Múlt hétvégén Gönyűn jártam Bonimnál. Nos, miközben készülődtem leszakadt az ég, de valaki azért még is szerethet ott fent, mert mire elindultam elállt. Aztán mire felszálltam megint elkezdett esni. Viszont Győrben semmi eső nem volt. Vidékiben megtaláltam a táblát ahonnan indult a busz, addig nem is volt problémám még le nem kellett szállni. Totál pánik. De az úr aki mellettem ült jó fej volt és megkérdezte, hogy a következő megállónál szállok-e, és mikor közöltem vele, hogy nem tudom, meg megkérdeztem, hogy ez-e az ABC-s megálló akkor közölte, hogy igen ez az. Úgyhogy épségben leszálltam ahol kellett. Yeah. Következő probléma. Szépen leszálltam a buszról, aztán szembe jött a döbbenet: Boni sehol. Kétségbeesés. Telefon elő. Közli: már fél úton van. Helyes. Induljak el szembe. Jó, találkoztunk. Innentől kezdve semmi probléma nem jött közbe, jól éreztem magam. Este átmentünk Krisztihez. Isteni Málna. Fél 2 körül haza sétálgattunk, aztán még 3ig még dumáltunk. Másnap délig ki sem keltünk az ágyból, utána is csak enni keltünk fel, aztán vissza az ágyba, később pedig Underworld-öt néztünk. Valamikor 4-5 óra körül bementünk Győrbe, elkísértük Rékát elsőnek Árkádig, aztán meg valahova vissza városba. Nem volt már kilométer hiányom estére. 7 óra körül haza is értem. Eléggé meghalva.

Vasárnap Noémiéknél kerti partyztunk. Megtudtam egy számomra eléggé meglepő dolgot. Igazából semmi problémám nincs vele, és egyáltalán nem haragszom, mert az hatalmas hülyeség lenne. Sok boldogságot nekik. A család az első nem a pasik. :) A reakciómon én magam is meglepődtem elsőre, hogy mennyire nyugodtan fogadtam, de ezzel csak magamat erősítettem meg abban, hogy már túl vagyok Ő rajta. Jó buli volt, Bendivel játszottunk. Aranyom annyira cuki. Esőben röplabdáztunk aztán mikor elkezdett szakadni a tető kilógó része alatt álltunk sorban és vártuk, hogy elálljon. Végül elállt, de sajnos korán eljöttünk haza. 8 felé már itthon voltunk, de a meccset megnéztük. Én Argentínának szurkoltam, de egyértelmű volt, hogy Németország nyer.

Imádtam a múlt hétvégét. A mostani nyugis lesz, maximum meglátogatom keresztanyáék Járda-szigetét, mert ugyebár mi idén is Maradokon nyaralunk. Kackac.

CsókPuszi.