April

Összességében nem sok minden történt. Hétvégéken együtt a Nyúllal, hétköznap iskola. A hónapban voltak osztályozó vizsgák, amik idén nem érintettek már hálisten. Sokkal könnyebb volt így a lelkem, meg még most is az. Voltak teke meccsek is, de már nem olyan sok mint az elmúlt hónapokban. Volt Hild-nap is, két másfél órás előadással. Szétültem a fenekem. Az előadások után egyik osztálytársam, Feri kivitt a vidékibe hogy elérjem a buszom meg még beszélgettünk kicsit. Meghallgathattam a "csodálatos" énekhangját, ahogy előadta Sia-Chandelier-jét magyarul...
Nem sok emlékem tárolódott az elmúlt hónapról igazából azok is össze-vissza. A hétvégéken többnyire itthon vagy Laciéknál punnyadtunk, mert a drágámnak új munkahelye van és nem kellemes dolog a 12 órás műszak úgyhogy amint ágyat ér elalszik. Teljesen megtudom érteni. De azért néha sikerül egy kis romantikát és teljes együttlétet becsempészni az alvós hétvégék közé. Remélem a továbbiakban is így marad. Például úgy két hete pénteken Laciéknál a a kertben dolgoztunk, füvet nyírtunk este felé pedig Laci kitalálta hogy süssünk szalonnát, ami végül is sonka lett és virsli. Tüzet raktunk a hátsó udvaron, őrizgettem még a Nyulam pakolt ki székeket meg a sonka szeleteket kihozta. Aztán üldögéltünk és sonkát sütöttünk. Such a romantic date. Olyan mi-féle randi volt. Viccelődtünk is rajta, hogy elhozott a hátsó kertbe vacsorázni. De így volt jó. Már besötétedett mire kész lett a kaja úgyhogy bent ettük meg. Ekkor szembesültünk vele hogy milyen sós volt a sonka. Én két szeletet sütöttem, de csak másféllel bírtam el mert kegyetlenül sós lett a végére. Ki ittam utána a csapot.. utána elfeküdtünk pihengetni még.
Április első két hetében Laci előbb tudott eljönni a munkahelyéről úgyhogy beugrott értem a városba. Olyan jó volt időben haza érni, ráadásul Lacival együtt. Eltudnám viselni így a mindennapokat.. Csak úgy módosulhatna, hogy utána nem megy haza...
Másik kocsis élményem az volt a hónapban, hogy valamelyik hétköznap Ferivel és Bonival mentem haza. Illetve a terv az volt, hogy Feri kidob minket a Vidékinél és ennyi. Aztán az lett hogy Gönyűn kötöttünk ki Boniéknál. Lesétáltunk a Duna-partra, aztán olyan jó fej volt Feri hogy ha már a közelbe voltunk engem is haza hozott.
Igazából a hónap utolsó 2 napja volt a legizgalmasabb. Unokatestvérem elballagott középiskolából, úgyhogy hivatalosak voltunk a ballagási ünnepélyre és az utána lévő kertipartis vacsorára. Szinte az egész rokonság ott volt, de sajnos nem mindenki tudott eljönni, így is egy része a családnak szombaton jött csak. Vagyis a soproniak, a három csajszival. Pénteken délután 5-től ünnepség, utána pedig este 10-ig unokatestvéreméknél voltunk. Kegyetlen hosszú ünnepség volt sajnos, de valahogy csak vége lett. Remélni merem csak hogy az enyém jövőre nem lesz ilyen hosszú különben letörik a lábam.. Laci is tiszteletét tette a ballagási bulin este felé, mivel a drágámnak dolgoznia kellett pénteken és szombaton is. Szombaton délután mentünk át, kimentünk a csajokkal a játszótérre, nagyon jól elvoltunk velük. Annyira aranyosak hogy az hihetetlen. Hálisten a vasárnap úgy ahogy de a miénk volt. Vasárnap délután anyák napozni mentem Laciékkal a nagyszüleihez. Véglegesen is sütemény mérgezést kaptam. Három napon keresztül édeset ettem. Nem mintha probléma lenne..

Kicsit össze vissza lett ez a bejegyzés.
Remélem azért valami kiszedhető belőle.

Past months

Continouing...

2015

Augusztus

Augusztusban dolgozgattam, szabadidőmet pedig Lacival töltöttem. Minden egyes percet kihasználva a találkozásra. Ehhez a jó idő is hozzájátszott. Újra elkezdtem Bábolnára járkálni. De csak a drágámhoz of course. Meg a szabadidőközpontba alias Mozi, mivel ott van a tekepálya de csak is vele. Edzéseire is mentem, és persze ki nem hagynék egyetlen itthoni meccset sem. (Na jó talán egyet kénytelen voltam kihagyni if I remember well.) De azóta se sose többet ! :3
Volt még Luca szülinap szűk családi körben aztán meg Liza szülinap is a hónapban. A "kis" unokahúgunk 13 lett. Jézuska, még most sem hiszem el. Öregszem...
Terveztük még tavasszal hogy megyünk Strand Fesztiválra drága nővéremmel. Mondani sem kell nem lett belőle semmi. De helyette mentünk családilag Sopronba. Annyira jó volt kicsit megint ott lenni. Mindig örömmel tölt el, amint feltűnik az ismerős táj. Visszatérnek az emlékek és alig várom az újabbakat. A lányok nagyot nőttek mióta utoljára láttam őket. Ha még nem meséltem volna róluk, ők a nagybátyám ikerlányai. Luca és Hanna. Angyaliak. Igaz, sajnos csak egy napra mentünk, vagyis reggel mentünk, este jöttünk, de nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén volt Banán Fesztivál, amin ismét közre kellett működnünk. Nem sokáig voltam kint már ami az estét illeti. Különben reggel 9től délután 6ig segítettem amit kellett. Végül 6 után már el tudtam szabadulni, elsőnek táncoltunk, de aztán meguntam. Találkoztam egy ismerősömmel, vele meg a haverjaival beszélgettem aztán már nem bírtam tovább az egész hajcihőt úgyhogy haza jöttem inkább 10 körül. Elmúlt a varázsa számomra ennek az egésznek, ráadásul Laci sem tudott itt lenni.

Szeptember
Első héten mehettem a könyveimért aztán kezdődtek a monoton hétköznapok.. Iskola. Hétvégén Laci jött és nálunk töltöttük a hétvégét. Iskola. Hétvégén Lacinál, szombaton teke meccs. Iskola. Laci itt. Iskola... Ennyi rémlik a Szeptemberből. A hétvégéket vártam folyton, függetlenül attól, hogy én aludtam Bábolnán, vagy Laci nálam. Csak végre együtt legyünk. Hétköznap is jött, szeptemberben néha én is átmentem iskola után, de az nem igazán jött be úgyhogy abba maradtunk, hogy hétköznap ő jön csak. A hétvégék pedig váltva voltak és vannak még mindig. Ha meccs van, akkor meccs van és megyünk. Egyértelmű.
Egyik Pénteken volt Tűzijáték Bábolnán azt is megnéztük, anyát rávettem jöjjenek ők is tesómmal.
Volt egy meglepetés buli az egyik nagynénémnek a szülinapjára. Összegyűlt a család egy jó nagy része. Nagyjából 40-en voltunk a barátokkal együtt. Lacit bedobtam a mély vízbe, de jól elvoltunk Bükiékkel meg tesómékkal.

Október

Szeptemberhez hasonlóan nem sok minden volt. Kivétel az őszi szünet, meg a szülinapom. 18 éves lettem. Tényleg öregszem. Volt bigmándi búcsú a hónap elején. Ebéd után kinéztünk Laci tesójáékkal, vettünk gumicukrot aztán inkább visszamentünk a többiekhez.
Szűk családi körben megünnepeltük a szülinapomat pár nappal előtte. Nem hiányzott a felhajtás. Tökéletes volt úgy ahogy volt aki számított az eljött. Szünetben Lacival voltam nagyjából végig. Végig jártuk a temetőket a családdal. Aztán újra iskola.

November

Novemberben igyekeztek kinyírni minket a tanárok. Dolgozat dolgozat hátán nagy örömünkre. Péntek délutántól Vasárnap délutánig Laciztam, onnantól pedig estig tanultam, de nem vittem túlzásba. Soha többet nem fogom, megtanultam a leckét. Nagyjából ennyi volt a megosztandó információ a novemberről.

December

Hónap első hétvégéjén Tatabányára mentünk ifjúsági egyéni tekebajnokságra. Ügyes volt a lelkem, de voltak sajnos jobbak nála. De én így is nagyon büszke vagyok rá. Rettenetesen tudok örülni az örömének. Akkor is büszke vagyok rá, ha gyengébb napja van és nem dob olyan jól mint azt ő elvárná magától. De tudom, hogy képes rá, csak mindenkinek vannak gyengébb napjai. Előfordul, de általában nagyon jól dob. Úgyhogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Az iskolát tekintve a tanárok ismét folytatták a hadjáratot, újabb dolgozatokkal, de tisztában voltam vele hogy miért. Hiszen jött a téli szünet. Szünetben ismét Laciztam. A Karácsony is békésen telt. Lacinak tekés párnát gyártottunk anyával, meg kötényeket. Mivel a drágám szakács. Karácsony után a tekecsapat évzáróján is voltunk, a Szilvesztert pedig nálunk töltöttük. Tesóm és a barátja is itt voltak, ezért elvoltunk négyen. Társasoztunk, előkerült a Legó is, meg a Jenga. Éjfél után fellőtt Laci pár tűzijátékot, aztán koccintottunk. Nyugis volt igaz, de nekem tetszett. A fiúknak sem volt ellenére az, hogy buli nélkül szilvesztereztek kivételesen.

Lassan beérem a dátumot. De még mindig:

To be continued...

Something interesting

Húha. Jó sok mindent kihagytam. Karácsony, Szilveszter, egyebek. Sorry.
Ha valakinek számít akkor utólagosan is Boldog Karácsonyt és Boldog Újévet. Remélem mindenkinek békésen telt a Karácsony és önfeledten a Szilveszter.
A Karácsonyom a szokásos menetrend szerint telt, Szenteste mamámnál vacsora, Karácsonykor pedig rokonok jöttek. Igaz, csak a másik mamám, apa húga (nagynéném) és unokatesóm (Büki) jöttek, de ők itt is aludtak.  Szóval nyugodt, boldog Karácsonyom volt. Ajándékba nagynénémtől már egy pár héttel előbb kaptunk egy egyen pólót CujOval és Bükivel. I love Pálinka-feliratos, csak sajnos nem volt nőibe fekete ezért férfi póló, de szerintem levágom az ujjait és topnak jó lesz. Majd kitalálok valamit. Anyától utalványt kaptunk, amit könyvekre és smink cuccokra költöttük nővéremmel. Szóval javában olvashatom Stephen King Búra alattjának első részét, de a második is meg van, mert egyben árulják a két részt nagy örömömre. Ezen kívül a Végzet ereklyéinek 6. részét is megvettük és a Pokoli-szerkezeteket is. Egy időre el vagyok látva olvasni valóval. Bár már érzem nem sok időm lesz az elkövetkező hónapokban, de erről majd picit később. Anyáéktól kaptam még egy hangszórót is amit telefonhoz lehet kötni és ZÖLD. Haha. Karácsony után bepunnyadtam egészen 29.-éig. Ez volt az az este, amit jó ideig nem fogok elfelejteni és már megismételném. Életemben először voltam a kedvenc együttesem koncertjén. Csak a FISH! ♥ Az 1-1,5 órás koncertet végig ugráltam, énekeltem, sikítoztam és táncoltam. Hatalmas koncert volt. Imádtam. Akkora bulit csináltak, hogy az hihetetlen. Késéssel indult az egész, az elő zenekar annyira nem jött be, de onnan hogy Zsoltiék a húrok közé csaptak nem volt megállj. Elég sokat kellett várni Krisztiánra (mondjuk megértem lenyomni egy 1 órás koncertet azért halál), de aztán Valaki szólt neki hogy jöjjön (innen is köszi és puszi Neki :*). Névre szóló aláírást kaptunk mindketten. (Áá nem ért a fülemig a szám, dehogy.) Fantasztikus este volt, hajnali 2-re értünk haza. Bedőltem az ágyba és nem tudtam elaludni annyira fel voltam pörögve. Végül valahogy sikerült, aztán délig aludtam. Felkelve konstatáltam, hogy izomláz van a vádlijaimban, de rettenetesen. Nem tudtam menni 2 napig csak támaszkodva. A lépcső meg maga a halál volt ("Nem szokta a familiárisan hiperpigmentált a szántást" mondva volt vala). Úgyhogy ebből eredően szerény személyem itthon töltötte a Szilvesztert nem a szomszéd utcában a pince buliban, mert még odáig se lettem volna képes elmenni. Anyáékkal pezsgőztünk, tévét néztünk, egyebek. Nyugis volt, de nem zavart. Újév napján lesétáltunk mamához koccintani. Már viszonylag tudtam menni támaszkodás nélkül úgyhogy minden oké volt.
Most pedig visszatérek arra hogy miért nem lesz időm mostanában. Szóval előrehozott érettségizem Májusban informatikából és angolból középszinten. Tehát most ezek kerülnek előtérbe. Az informatika miatt nem stresszelek, de az angol miatt egy kicsit. Főleg a szóbeli zavar, de megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Hinnem kell magamban. Úgyhogy igen most ezért el leszek havazva megint. Mellette meg ugye minden tárggyal foglalkoznom kell és a félév zárástól sem üdülök fel. 
Tehát zajlik az élet. De ezek csak újabb kihívások, amiket le kell győzni.

CsókPuszi.

Last weekend

Megy a meló, folyik a nyár. Július 2.-ától dolgozom az Önkormányzati Hivatalban itt a faluban. Rakodunk, takarítunk és a többi. Jól meg vagyunk igazából, és azért is jó, mert 5 perc alatt haza érek. Nem kell még órákat várakozni a buszra aztán 40 percet utazni, aztán még haza sétálni. Bahh. Örülök, hogy nincs iskola az biztos.. És ha minden jól megy Augusztusban is dolgozom. Egyáltalán nem érdekel, hogy napi 6 órát dolgozom minden héten. Tök jól meg vagyok, mert legalább nem unatkozom. Jó, nem tudok aludni délig, és nem tudok fent lenni hajnalokig, de így is jó.

Múlt hétvégén Gönyűn jártam Bonimnál. Nos, miközben készülődtem leszakadt az ég, de valaki azért még is szerethet ott fent, mert mire elindultam elállt. Aztán mire felszálltam megint elkezdett esni. Viszont Győrben semmi eső nem volt. Vidékiben megtaláltam a táblát ahonnan indult a busz, addig nem is volt problémám még le nem kellett szállni. Totál pánik. De az úr aki mellettem ült jó fej volt és megkérdezte, hogy a következő megállónál szállok-e, és mikor közöltem vele, hogy nem tudom, meg megkérdeztem, hogy ez-e az ABC-s megálló akkor közölte, hogy igen ez az. Úgyhogy épségben leszálltam ahol kellett. Yeah. Következő probléma. Szépen leszálltam a buszról, aztán szembe jött a döbbenet: Boni sehol. Kétségbeesés. Telefon elő. Közli: már fél úton van. Helyes. Induljak el szembe. Jó, találkoztunk. Innentől kezdve semmi probléma nem jött közbe, jól éreztem magam. Este átmentünk Krisztihez. Isteni Málna. Fél 2 körül haza sétálgattunk, aztán még 3ig még dumáltunk. Másnap délig ki sem keltünk az ágyból, utána is csak enni keltünk fel, aztán vissza az ágyba, később pedig Underworld-öt néztünk. Valamikor 4-5 óra körül bementünk Győrbe, elkísértük Rékát elsőnek Árkádig, aztán meg valahova vissza városba. Nem volt már kilométer hiányom estére. 7 óra körül haza is értem. Eléggé meghalva.

Vasárnap Noémiéknél kerti partyztunk. Megtudtam egy számomra eléggé meglepő dolgot. Igazából semmi problémám nincs vele, és egyáltalán nem haragszom, mert az hatalmas hülyeség lenne. Sok boldogságot nekik. A család az első nem a pasik. :) A reakciómon én magam is meglepődtem elsőre, hogy mennyire nyugodtan fogadtam, de ezzel csak magamat erősítettem meg abban, hogy már túl vagyok Ő rajta. Jó buli volt, Bendivel játszottunk. Aranyom annyira cuki. Esőben röplabdáztunk aztán mikor elkezdett szakadni a tető kilógó része alatt álltunk sorban és vártuk, hogy elálljon. Végül elállt, de sajnos korán eljöttünk haza. 8 felé már itthon voltunk, de a meccset megnéztük. Én Argentínának szurkoltam, de egyértelmű volt, hogy Németország nyer.

Imádtam a múlt hétvégét. A mostani nyugis lesz, maximum meglátogatom keresztanyáék Járda-szigetét, mert ugyebár mi idén is Maradokon nyaralunk. Kackac.

CsókPuszi.

Csapongás

Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..

Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..

Csókpuszi. *

DPC - 25th day: Family

A képet meg kell előznöm egy rövid bevezetéssel tekintve, hogy mikor ránézek folyton nevethetnékem van. Nos mi egy olyan család vagyunk akikről nem gyakran készülnek közös képek. Egyszerűen mi nem meg örökítjük a dolgokat, hanem átéljük és tökmindegy, hogy most akkor készült-e kép vagy sem. Persze jó visszanézni őket, de valahogy nem vagyunk azok a típusok. Viszont ha fényképezésre kerül a sor akkor sem tudunk normális fejet vágni és kibírni röhögés nélkül. Így történt ez tegnap este is amikor sikerült rávennem anyát és apát, hogy egy-két képre álljanak oda a gép elé. Szóval lett közös kép, kettő is. Az egyiken én úgy nézek ki mint egy szellem, tekintve, hogy elfelejtettem a vakut bekapcsolni, a másodikon pedig apu hozta a formáját és mielőtt elkattant volna a gép beszólt, hogy 'Csíííz', és alig tudtuk visszafojtani a röhögést. Szóval határozottan tejbetök fejünk van, de nem baj, vállaljuk! Úgy hogy következzen végre az én csodálatos és szeretett családom közös képe, ami valamikor éjfél előtt pár perccel készült. Mi ezek vagyunk, minden retus és egyéb effekt nélkül.

És ezúton még egyszer kívánnék 

Minden Kedves Olvasónak Boldog Karácsonyt!