DPC - 25th day: Family

A képet meg kell előznöm egy rövid bevezetéssel tekintve, hogy mikor ránézek folyton nevethetnékem van. Nos mi egy olyan család vagyunk akikről nem gyakran készülnek közös képek. Egyszerűen mi nem meg örökítjük a dolgokat, hanem átéljük és tökmindegy, hogy most akkor készült-e kép vagy sem. Persze jó visszanézni őket, de valahogy nem vagyunk azok a típusok. Viszont ha fényképezésre kerül a sor akkor sem tudunk normális fejet vágni és kibírni röhögés nélkül. Így történt ez tegnap este is amikor sikerült rávennem anyát és apát, hogy egy-két képre álljanak oda a gép elé. Szóval lett közös kép, kettő is. Az egyiken én úgy nézek ki mint egy szellem, tekintve, hogy elfelejtettem a vakut bekapcsolni, a másodikon pedig apu hozta a formáját és mielőtt elkattant volna a gép beszólt, hogy 'Csíííz', és alig tudtuk visszafojtani a röhögést. Szóval határozottan tejbetök fejünk van, de nem baj, vállaljuk! Úgy hogy következzen végre az én csodálatos és szeretett családom közös képe, ami valamikor éjfél előtt pár perccel készült. Mi ezek vagyunk, minden retus és egyéb effekt nélkül.

És ezúton még egyszer kívánnék 

Minden Kedves Olvasónak Boldog Karácsonyt!