Silence

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak. 

Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben 

és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.."

Na és akkor most hosszú hónapok után megtöröm a csendet. A csendet ami csak úgy hirtelen beállt. Talán több oka is van. Okok, amik miatt már nincs akkora lelkesedésem. Bár az igaz, hogy ez a lelkesedés már jó ideje lelankadt. De most ki is hunyt. Hogy miért? Talán mert rájöttem, hogy nem leszek világ megváltó, sem híres se hírhedt. Olyan vagyok mint más, ami nem minden esetben probléma. Hozzáállás kérdése. Nem törtem meg még szomorú sem vagyok. Csak egyszerűen inkább élem az életem, emlékeket gyűjtök. Magamnak. Mert igazság szerint amiket én itt megosztottam csak számomra fontosak. Más csak elolvassa és tovább megy. Én ezt totálisan megértem. Nem lesz belőlem sem író, bár sosem voltak ilyen álmaim sem egyéb híresség. Sosem volt az álmaim között a hírnév. Persze mindenki szeretne egy kicsit kitűnni, de ha nem hát nem. Van akinek sikerül és van akinek nem. Ennyi. Apropó élmények. Volt egy nyár, egy nem az a féktelen, durva nyár, de azért a jók közé tartozott. Esemény dús, élvezetes. Imádtam. Aztán elkezdődött a Szeptember. Iskola újra. Csak úgy elkezdődött, beindult, beletörődtünk. Bár még hetekig szenvedtünk és én még bevallom mostanában is hangoztatom, hogy vissza a nyarat. A Szeptember csak úgy eltelt, iskola, tanulás, némi élet. Nem sok, mert nincs rá idő, de azért időt szakítottam arra hogy éljek. Aztán elkezdődött az Október egyre több tanulás, de azért jutott idő még bulizni menni hónap elején. Végre. El sem hittem még meg nem láttam a helyet. Igen itt vagyok. Reméltem, hogy megfelel a várakozásaimnak. Megfelelt, igaz pezsgőben fürödtem, de nem volt értelme hisztériázni. Azért a másnapi buszozást kihagytam volna, de hát valahogy haza kellett jutni. De túléltem. Mint mindig. Az Október még inkább a tanulásról szólt, néha még a hétvégéimet is végig tanultam. Szóval még annyi időm se volt mint Szeptemberben. Végül 18.-án volt szerencsém eljutni Hainburgba, és Dévénybe. Csodálatos időnk volt szerencsére így megcsodálhattuk a környéket. Csak egy napos kirándulás volt, de a hangulat és a társaság is jó volt így panaszkodni nem nagyon tudok és nem is akarok. A következő az adventi időszakban lesz úgyhogy már kíváncsian várom milyen lesz. Múlthéten betöltöttem a 17.-et, semmi érdekes olyan mint a többi nap csak az osztályból innen-onnan jöttek a boldog szülinapot felkiáltások. Aznap voltunk színházban is sulival, meg rövid napunk is volt az ünnepség miatt így azért elég jól telt a nap. Múlt Pénteken szülinapoztunk a családdal, nem volt az a hű de nagy szülinapozás. Volt süti, torta, pörkölt, nagyjából este 8-ig beszélgettünk aztán mindenki hazament. A héten Hétfőn bementünk tesómmal Árkádolni. Egy egész délután bent töltöttünk, vettem télre néhány dolgot. Kabátot nem találtam elfogadható áron ezért marad a tavalyi. Cipőt is néztem, de felvéve magamon nem tetszett így azt sem vettem. Azért felkészültem már a télre, tekintve hogy ott kint van vagy 7°C átlagba napközben.. Ez már kérem szépen nem az az ősz amit én szeretek... Bár még mindig szép, de nem szeretem, mert hideg. Múlnak a napok, Hétfőn újra iskola. Aztán Decemberig nincs megállás.. Nem szeretnék jövőhetet. Nem az iskola miatt az már kit érdekel ugyanolyan lesz mint eddig, hanem mert megint megváltozik valami az életemben. Nem pozitív változás lesz sajnos, és én ezt utálom, de nincs beleszólásom így kénytelen vagyok elfogadni. 
Szóval ennyi azt hiszem. Ez ilyen gyors összefoglaló vagy valami olyasmi, bár szerintem nem sok értelmes dolgot lehet kiszedni belőle. Kissé össze-vissza, mint én mostanában.

DPC - 25th day: Family

A képet meg kell előznöm egy rövid bevezetéssel tekintve, hogy mikor ránézek folyton nevethetnékem van. Nos mi egy olyan család vagyunk akikről nem gyakran készülnek közös képek. Egyszerűen mi nem meg örökítjük a dolgokat, hanem átéljük és tökmindegy, hogy most akkor készült-e kép vagy sem. Persze jó visszanézni őket, de valahogy nem vagyunk azok a típusok. Viszont ha fényképezésre kerül a sor akkor sem tudunk normális fejet vágni és kibírni röhögés nélkül. Így történt ez tegnap este is amikor sikerült rávennem anyát és apát, hogy egy-két képre álljanak oda a gép elé. Szóval lett közös kép, kettő is. Az egyiken én úgy nézek ki mint egy szellem, tekintve, hogy elfelejtettem a vakut bekapcsolni, a másodikon pedig apu hozta a formáját és mielőtt elkattant volna a gép beszólt, hogy 'Csíííz', és alig tudtuk visszafojtani a röhögést. Szóval határozottan tejbetök fejünk van, de nem baj, vállaljuk! Úgy hogy következzen végre az én csodálatos és szeretett családom közös képe, ami valamikor éjfél előtt pár perccel készült. Mi ezek vagyunk, minden retus és egyéb effekt nélkül.

És ezúton még egyszer kívánnék 

Minden Kedves Olvasónak Boldog Karácsonyt!

Meeting in Thursday

Azt figyelembe véve, hogy reggel fél 6-kor aludtam el, mivel 4-ig képtelen voltam elaludni, utána meg túl világos volt (így csak takaróval a fejemen tudtam végre elaludni), fél délkor szépen felkeltem anyáék kiabálására, hogy van ebéd. Ezt egy álmos jóval nyugtáztam, aztán visszadőltem aludni, végül délben lemásztam az emeletről. Ettem, aztán elkezdtem volna olvasni, mire anyu kiküldött babot fejteni. Hurrá. Néha nem szeretem, hogy kertünk van.. ._. Fél 2-re csak elfogyott az összes hálisten, így egy fél órára bezárkóztam a fürdőbe. Anya egész nap sütött Kevin szülinapjára. Hagytam kibontakozni, inkább készülődtem. Negyed 4-kor elindultam, 4-re bent voltam Győrbe, szökőnél találkoztam a csajokkal, aztán irány a belváros. Mivel fagyizhatnékom volt elindultunk a kedvenc helyemre. Fannival mi fagyiztunk a többiek jégkását ittak. Széchényi téren leültünk, aztán Lilebe kerestünk Bognárnak sarut. Én legyökereztem a platformok előtt szóval nem sok segítséget nyújthattam, így visszagondolva. Némelyik cipő kiverte a biztosítékot, a csicsásságával, de volt néhány viselhető, és jól kinéző. Muszáj volt próbálgatnom cipőket, nem bírtam ki, hogy ne, olyan brutálisan néztek ki. Pofátlan voltam, na. Csak 15-17 centivel voltam magasabb, vicces volt. Bognár talált sarut, én kiéltem magam, mehettünk tovább. Megcéloztuk a szokásos helyet -Meki- miután összetűzésbe kerültem a WC-s nénivel, leültünk az egyik boxba beszélgetni. Fél 6-ig, hatig voltam bent a csajokkal, utána találkoztam keresztanyuval, elkísértük a barátnőjét a vonatra, aztán beiktattunk egy boltot -egy Mars csokival töltöttem fel a boldogsághormon készleteim, mellé egy egreses-fekete ribizlis Emotion lett az áldozatunk-, aztán irány a kocsi. Beértük a buszt -amivel haza jöttem volna- Bőnyön. Még 1 órán át beszélgettünk szúnyogot etettünk, aztán elköszöntünk. A napomat megkoronáztam egy sajtkrémes-parizeres-majonézes szendviccsel. Éljen az egészséges életmód! 

xoxo.

Éjjeli értelem by én.

Napi felfedezések, kijelentések,vélemények stbstb..

• bölcs leszek (FÁJ.)
• Sometimes i win. Ohh yeah.
• a mulatós még mindig nem az én műfajom. -szívesen lelőttem volna Dezsőkét a színpadról..- (ja hogy ki a rák ő? I don't know.)
•  az apró érintések is jól tudnak esni az ember testének-lelkének. -nem félre érteni-
• királynős integetés. csak mert. 
• nem menő úgy tenni, mintha offon lennél, még ha ittál is valamennyit.. AKKOR SE. Don't do this.
• i hate smoke. (mi a füst angolul?)
• rázzad piccsaaa. nem leszel már majmabb...
• raszta csaj kezd szimpatikus lenni.
• SZTOJ. - by my granddad' (Rest In Peace)
• 20 év az húsz év kérem szépen. (My parents wedding was in 1993.)
•  I must watch The One Ranger. (I love Depp. He's my God.)
• 'a bárányok hallgatnak mert a farkasok a menőbbek.' true. wolves ♥
• 200° C kell a hajamnak, hogy egyenes maradjon egész nap. fantastisch.
• Egy pasi legyen szőrös, akkor pasi a pasi.. (In my opinion) 

So, átmentem azt hiszem Hungrishba (Hungarian-English). De maradnék a magyarnál egyenlőre. Nem vagyok annyira biztos magamban.. Bár mondjuk, mikor vagyok én biztos magamban? Na mindegy. Lényeg a lényeg tombol a nyár. Jó ez tény. Szóval mit csinálok én, hogy nem kell hajnalok hajnalán felkelnem, bebuszoznom, végig ülnöm -általában- 6-7 néha 8 órát, aztán újra buszra szállni és haza mászni? A válasz egyszerű, SEMMIT. Alszok, eszek, elmegyek az ebédért, eszek, How I Met Your Mother-t nézek, eszek, zenét hallgatok, eszek, olvasok hajnali 2-3-ig, alszok... És így körbe-körbe.. Igazán izgalmas. Néha találok egy-két jó filmet, például a 50/50-t vagy A felhők felett 3 méterrel-t és azokkal dobom fel a napjaim, de többségében a semmitcsinálást művelem, egész jó technikával. Van néhány izgalmasabb napom, amikor például elázom Kucimmal Bábolnába, vagy amikor világjáró buszozással kimegyünk Szentivánra. Azokat a ritka napokat szeretem, akkor tényleg jó, hogy nyár van -még ha oda is ragad a seggem pardon, a fenekem/hátsó felem a bőrüléshez-.

Általános éjfélutáni megállapítás: MA van. Ez olyan mint a FA. Őrületbe kergettem a fizika tanárom tavaly. Egyik az olyan emlékeim közül, amire ha rágondolok mosolyognom kell. Hiányzik az iskola. Lőjetek le. Na jó pontosítok, az emberek hiányoznak, a társaság, a hangulat, meg az, hogy nem unatkoztam legalább addig sem.. A napi 12-13 óra unalom helyett, csak 7-8 órát ha unatkoztam, vagy kevesebbet. Mert akkor van mit csinálni (már nem mintha élvezném a könyvek felett görnyedést és a matekpéldákkal való szenvedést). Egyébként inkább ülök itthon mint tanuljak. Azért én is tinédzser vagyok, vagy mi..

Azt hiszem inkább hagylak titeket aludni, vagy is magamat.

Éjjeli Csók meg Pusziözön csak mert.

Visszafordíthatatlanul nyár.

vivim.♥

Egy hete nyár van, de gondolom ez már mindenkinek leesett. Igazából, nem volt bennem az az érzés, hogy hurrá nyár van.. Csak egyszerűen lett és kész. Nem volt olyan nagy csoda, és nem voltak öröm kiáltások sem, hogy végre.. Csak egyszerűen nyár van, kész. Nem semmi, hogy vége az első évnek, visszatekintve sok-sok nagyszerű dolgot éltem meg, de sajnos rosszat is. De hát mindennek két oldala van, el kell fogadni. Kicsit mozgalmasabb nyarat szeretnék végre, így már a héten volt, hogy elvoltam valamerre. Például Szerdán  Vivinél voltam, jól elvoltunk megbeszéltünk néhány fontosabb dolgot, és kicsit nosztalgiáztunk. Vicces dolgokat is találtunk, meg olyanokat is amikre nem szívesen emlékszünk vissza. Pénteken Bonival voltam bent Győrben, ki sétáltunk Plázába, beszélgettünk, és Alexandrában nézelődtünk újabb áldozatok -könyvek- után. Igen ez most olyan unalmasnak tűnik, de nem volt az. Én élveztem, igaz, végül nem találtam olyat, ami igazán megfogott volna, de itthon várt az Éhezők Viadala 3. része. Meg KELL néznem a filmet! *-* 

A héten teljes erejéből megmutatta az időjárás, hogy nyár van. Átlagban 30-32° C, de nem túlzok amikor azt mondom, hogy egy-két nap a 40°C-ot is elérte a hőmérséklet. Szél alig van, tiszta kék az ég felhő alig van és tűz a nap. Szinte csak a medencében viseli el az ember ezt az időt. Csütörtökön meg is látogattuk a paracsinami Yárda szigetet, azaz  keresztanyuék kertjét és medencéjét. Mi idén is Maradokon nyaralunk. Szerintem tökéletes, ingyen strand a családnak, jó hangulat, nincs hatezer ember, és van sör. Fantastic!
(Ja, és hogy miért Paracsinami? Mert, anyu nem tudta kimondani azt, hogy paradicsomi. xd)

Reménykedem, hogy ez a nyár jobb lesz az előzőnél, bár már az is a jó nyarak közé sorolható. Van néhány tervem a nyárra, és még a családi kirándulás helyszínét sem döntöttük el, de bízom benne, hogy tartalmas lesz és kevesebbet fogok unatkozni, mint tavaly vagy tavaly előtt. Szeretnék még többet a barátaimmal találkozni, többet strandolni, a családdal lenni és jól érezni magam.

Remélem mindenkinek tartalmas és jó nyara lesz. Majd jövök amint lesz témám, vagy csak egyszerűen késztetést érzek arra, hogy írjak.

xoxo.

Happy New Year Everyone!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK !

Legyetek angyalian aranyosak és ördögien jók,

élvezzétek az új évet, ami új lehetőségeket, kihívásokat, élményeket tartogat,

szeressetek a barátnőiteket/barátaitokat/szerelmeteket/családtagjaitokat ahogy csak lehetséges,

és ne féljetek, a remény nem hal(t meg), de a szarok rája is divatban marad. 

Imádok mindenkit !

♥ ♥ ♥

..:)

Ne aszerint ítélj meg, hogy mit hallottál rólam, hanem aszerint, hogy mit éltél át velem!!

Nem normális.. de most na..

Nem vagyok egoista, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy olyan rohadtul szép lennék.. Mégis néha elhiszem, vannak pillanatok mikor érzem, tudom, hogy igen is szép vagyok.. Hülyeség, lehet.. Olyankor mindig eszembe jut ki mit mondott rólam, és nem a negatív megnyilvánulások ezek, hanem a pozitívak. Visszamenőleg elhiszem, hogy akkor, amikor mondták, hogy milyen szép vagyok, az igaz volt..
Vicces érzés, mikor fülig érő vigyorral integet neked egy ismeretlen. És ('és'-sel nem kezdünk mondatot) tisztában vagy vele, hogy egyedül csak neked integet és téged néz végig, mert rajtad kívül nincs arra épp senki.. Nem az első efféle élményem mostanában.. Nem tudok mást csinálni, csak vissza mosolygok. :p


Van az, amikor boldog vagy, aztán meg elkeseredett, aztán a kettő együtt..









De vajon ki lehet az a srác? Idegesít, hogy nem tudom a nevét.. o.o

1év...

Hihetetlen...1éves vagyok.! Vagy is nem én hanem a blog. :) Most vettem észre amikor a statisztikáimat néztem.:) Igaz, a bejegyzéseket illetve, hogy az első bejegyzésem 2010. 06. 17.- i dátum alatt van, de már májusban hoztam létre a blogot. Kicsit hihetetlen... Szeretek blogot írni. Lehet hogy felesleges. Mert alig olvassák. Mert igazából a blognak semmilyen témája sincs esetleg az hogy leírom az élményeimet. :) Köszönöm mindenkinek az 1évet. Mindazoknak akik olvassák a blogot. :) Nem fogom befejezni a blogírást. Azt hiszem...sokáig még nem. Köszönöm, és köszönni fogom mindig is. :)
Remélem még több évet is kibír ez a blog. :)
Puszivan^^