Silence

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak. 

Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben 

és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.."

Na és akkor most hosszú hónapok után megtöröm a csendet. A csendet ami csak úgy hirtelen beállt. Talán több oka is van. Okok, amik miatt már nincs akkora lelkesedésem. Bár az igaz, hogy ez a lelkesedés már jó ideje lelankadt. De most ki is hunyt. Hogy miért? Talán mert rájöttem, hogy nem leszek világ megváltó, sem híres se hírhedt. Olyan vagyok mint más, ami nem minden esetben probléma. Hozzáállás kérdése. Nem törtem meg még szomorú sem vagyok. Csak egyszerűen inkább élem az életem, emlékeket gyűjtök. Magamnak. Mert igazság szerint amiket én itt megosztottam csak számomra fontosak. Más csak elolvassa és tovább megy. Én ezt totálisan megértem. Nem lesz belőlem sem író, bár sosem voltak ilyen álmaim sem egyéb híresség. Sosem volt az álmaim között a hírnév. Persze mindenki szeretne egy kicsit kitűnni, de ha nem hát nem. Van akinek sikerül és van akinek nem. Ennyi. Apropó élmények. Volt egy nyár, egy nem az a féktelen, durva nyár, de azért a jók közé tartozott. Esemény dús, élvezetes. Imádtam. Aztán elkezdődött a Szeptember. Iskola újra. Csak úgy elkezdődött, beindult, beletörődtünk. Bár még hetekig szenvedtünk és én még bevallom mostanában is hangoztatom, hogy vissza a nyarat. A Szeptember csak úgy eltelt, iskola, tanulás, némi élet. Nem sok, mert nincs rá idő, de azért időt szakítottam arra hogy éljek. Aztán elkezdődött az Október egyre több tanulás, de azért jutott idő még bulizni menni hónap elején. Végre. El sem hittem még meg nem láttam a helyet. Igen itt vagyok. Reméltem, hogy megfelel a várakozásaimnak. Megfelelt, igaz pezsgőben fürödtem, de nem volt értelme hisztériázni. Azért a másnapi buszozást kihagytam volna, de hát valahogy haza kellett jutni. De túléltem. Mint mindig. Az Október még inkább a tanulásról szólt, néha még a hétvégéimet is végig tanultam. Szóval még annyi időm se volt mint Szeptemberben. Végül 18.-án volt szerencsém eljutni Hainburgba, és Dévénybe. Csodálatos időnk volt szerencsére így megcsodálhattuk a környéket. Csak egy napos kirándulás volt, de a hangulat és a társaság is jó volt így panaszkodni nem nagyon tudok és nem is akarok. A következő az adventi időszakban lesz úgyhogy már kíváncsian várom milyen lesz. Múlthéten betöltöttem a 17.-et, semmi érdekes olyan mint a többi nap csak az osztályból innen-onnan jöttek a boldog szülinapot felkiáltások. Aznap voltunk színházban is sulival, meg rövid napunk is volt az ünnepség miatt így azért elég jól telt a nap. Múlt Pénteken szülinapoztunk a családdal, nem volt az a hű de nagy szülinapozás. Volt süti, torta, pörkölt, nagyjából este 8-ig beszélgettünk aztán mindenki hazament. A héten Hétfőn bementünk tesómmal Árkádolni. Egy egész délután bent töltöttünk, vettem télre néhány dolgot. Kabátot nem találtam elfogadható áron ezért marad a tavalyi. Cipőt is néztem, de felvéve magamon nem tetszett így azt sem vettem. Azért felkészültem már a télre, tekintve hogy ott kint van vagy 7°C átlagba napközben.. Ez már kérem szépen nem az az ősz amit én szeretek... Bár még mindig szép, de nem szeretem, mert hideg. Múlnak a napok, Hétfőn újra iskola. Aztán Decemberig nincs megállás.. Nem szeretnék jövőhetet. Nem az iskola miatt az már kit érdekel ugyanolyan lesz mint eddig, hanem mert megint megváltozik valami az életemben. Nem pozitív változás lesz sajnos, és én ezt utálom, de nincs beleszólásom így kénytelen vagyok elfogadni. 
Szóval ennyi azt hiszem. Ez ilyen gyors összefoglaló vagy valami olyasmi, bár szerintem nem sok értelmes dolgot lehet kiszedni belőle. Kissé össze-vissza, mint én mostanában.