Elmaradt bejegyzés

2017. május

"Nem tudom eldönteni most újra kezdem vagy folytatom?
Igazából nem is hiszem hogy ez számítana, ugyanis nem ez a lényeg.
Az a lényeg hogy megígértem nagyjából egy hónapja az életemnek, hogy írok amint végzek az érettségivel. Túlzás, hogy már végeztem, de már majdnem.

Azt kell hogy mondjam az ember előtt mindig vannak kihívások, van amit már előre tud, hogy vár rá, van ami meg csak hirtelen kialakul. Ezek a hirtelen dolgok a problémák általában amikre vagy rögtön vagy záros határidőn belül megoldást kell találni.

Nos az érettségi az nem ide tartozik, hiszen amikor jelentkezel már nyolcadik osztályban egy középiskolába, és fel is vesznek onnantól kezdve 4-5 éven át arra készülsz, tehát tudod már jóval előre, hogy be fog következni ha akarod ha nem. Én egy részről nem akartam, másikról meg igen.
Azért nem akartam, hogy elérkezzen ez az időszak ugyanis, mint anno általánosba a felvételi írásra mindenki ráparáztat hogy jujj érettségi az húde nehéz meg ettől függ a jövőd. Francokat. Manapság semmit nem ér az érettségi, Dunát lehet vele rekeszteni, ahogy lassan már a diplomásokkal is. Semmibe vesznek, mert nincs semmi kézzel fogható tudásod. Oké, hogy tudod, hogy Petőfi milyen költeményeket írt, meg hogy a törökök hány évig tartották Magyarország középső részét hódoltság alatt. De ezzel mit érünk el? Ettől lesz bárkiből dolgozó, kereső ember? Nem hinném.
Most, hogy túl vagyok az írásbeliken még azt sem tudom mondani, hogy olyan húde nehéz volt, mint amivel paráztatnak mindenkit. Mert nem az, ugyanaz mintha témazárót írnál. Komolyan.

Másik részről meg vártam. Igazából jobban vártam, mint nem akartam ugyanis végre lezárult az életem egy olyan szakasza, amitől örömmel búcsúztam és eszem ágában sem állt megsiratni.
Jó emlékek szinte nem is maradtak meg, rossz viszont annál több, így boldogan álltam ott a ballagásomon örömmel, hogy végre búcsút intek az elmúlt 5 év kellemetlenségeinek. Borzalmasnak nem mondanám, de azért kellően utáltam ezt az 5 évet.

Magánéleti szempontból nem, ugyanis mikor felkerültem kilencedikbe annak az évnek az elején ismertem meg a legcsodálatosabb embert a világon. Ha arra gondolok, hogy azóta eltelt 5 év, és mi még mindig ismerjük egymást, ráadásul nem elég hogy a legjobb barátom, de még a szerelmem is két éve, akkor egyenesen úgy érzem ragyogok. Kívül, belül.

Szóval igen, vége a Hildes éveknek. Kibírtam, befejezem még a szóbeliket és többet már nem kell vele foglalkoznom.

Kicsit úgy tűnhet, hogy az iskolával volt bajom, de tévedés. Bár szervezésben nem a legjobbak, de a tanárikar hozzáállása, munkája úgy gondolom megfelelő. Nekem az egyetlen és legnagyobb problémám az volt, hogy egy olyan osztályba jártam, ami élhetetlenné tette a mindennapjaim. Olyan emberek közé kerültem, akiknek az sem volt elég, ha az egész karodat nyújtottad a kisujjad helyett. Segítettél, aztán már akkor is amikor már tudtad, hogy nem szólnak, de úgysem megy nekik, és te illetve én lettem a rossz. Mert egyszerűen csak segíteni akartam nekik a magam maximalista módján.

Fura egy társadalomban élünk... Engem csak az nyugtat, hogy tudom ha nem is vagyok tökéletes és mindig jó de, nem vagyok olyan borzalmas és elviselhetetlen mint aminek ők beállítottak."

Elmaradásom

DPC - 26. day - Favorite present
Nincs úgy kimondottan kedvenc ajándékom, mindegyiknek örültem. :) Talán az a ruha amit már mutattam valamelyik régebbi bejegyzésben amit az Árkádban vettem kb 2 hete. Azt nagyon imádom.
DPC - 27. day - View outside
Azt terveztem, hogy ha lesz hó csinálok képet, de nincs így kép sincs. Bocsi. Jelenleg 6-7° C körül van a hőmérséklet, fúj a szél, ami apu elmondása szerint hideg. Én ma még nem voltam kint, de nincs is kedvem fagyoskodni.  Szürke felhők az égen, a nap már nem látszik, lassan megy is le.. Nem szeretem a telet nagyon nem. Hideg van, jó jelenleg hűvös. És szürke felhők vannak mindig.. Mondjuk, az idei tél még mindig legelviselhetőbb szerintem.
DPC - 28. day - Place you'd like to visit
Sok helyre szívesen elmennék igazából. Párizs, New York, London az álmaim között szerepel, de tekintve, hogy tisztában vagyok az anyagi helyzetemmel ezek csak álmok. Viszont egy elérhető álom talán Ipolytarnóc számomra. Már jó ideje tervezem hogy eljussunk oda a családdal, talán egyik nyáron végre sikerül.
DPC - 29. day - Collage of 2013

DPC - 30. day - Favorite memory 
Nincsenek úgy kimondottan kedvenc emlékeim sem, bár most bele gondolva 3 évvel ezelőtti nyáron nagybátyám esküvője egy nagyon jó emlék számomra. Talán ez a kedvencem. Imádtam azt a 4 napot.

Don't have enough time...

Nos, jól kezdem ezt a kihívás izét, a mai napra még nem sikerült semmit összehoznom, de holnap pótolom ígérem. Csak nem sok időm volt a mai nap, mert ha valamire szorítok időt akkor másra nem lesz. Ma úgy gondoltam kicsit kikapcsolódom és fotózom. A mai nap célja a a Radó-sziget és a Káptalan-domb volt. Csend, napsütés, és csak egy-két ember volt a közelben. Mikor kiértem a sziget végébe olyan volt mintha minden elcsendesült volna, csak a vizet és a szelet hallottam a közelben. Igaz, hogy a város közepén voltam, de olyan volt, mintha valami búra venne körül és letompítaná a város zaját.. Kicsit gondolkodtam is, de valahogy nem volt energiám a múlton rágódni. Úgy sem fog már többször megtörténni. Inkább próbáltam kikapcsolni. Túl sok minden volt a fejemben és totális káosz.. Visszafelé sétálva pedig már a jövőt tervezgettem, bár csak finoman. Többet nem szeretnék előre túlgondolni mindent.. Abból eddig semmi jó nem sült ki. Nem akarom újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni. Sok minden kavargott a fejemben a délután folyamán, próbáltam döntéseket hozni és egy-két dolgot a helyére tenni hátha nem lesz akkora káosz a fejemben.. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült egy-két dolgot helyre tenni és rávenni magam, hogy ne képzeljek be hátsó szándékokat és plusz jelentést a dolgok mögé..
A mai elmélkedős órám az angol tanulás rovására ment, jellemző az utolsó pillanatra hagyok mindent.. Hát persze hogy úgy érzem semmit nem tudok és hatalmas karóra számítok.. Hatalmas meglepetés lesz egy jó jegy. Kikaptam a fizika javítóm a mai nap, kettes. Csókolom. Még javítanom kell, nem lesz ebből hármas.. Ma írtunk nyelvtanból, a munkavédelem tanár pedig bejelentette, hogy jövőhéten dolgozat. Imádom. Sose hagynak élni.. Holnap pedig röpülni tanulok ismét a táblával.. Hogyan tudnék élni nélküled... Sálálálálááá..
Ja és még valami:
Ezennel át nevezem drága iskolánkat, vagy is inkább kibővíteném a nevét: Hild József Építőipari Szakközépiskola, Artistaképző és Szabadidőközpont. 

Eskü holnap érkezem a mai képpel meg a holnapival. Lesz időm kutakodni, meg minden.

Csóközön.

[wohahahaaa]

Visszafordíthatatlanul nyár.

vivim.♥

Egy hete nyár van, de gondolom ez már mindenkinek leesett. Igazából, nem volt bennem az az érzés, hogy hurrá nyár van.. Csak egyszerűen lett és kész. Nem volt olyan nagy csoda, és nem voltak öröm kiáltások sem, hogy végre.. Csak egyszerűen nyár van, kész. Nem semmi, hogy vége az első évnek, visszatekintve sok-sok nagyszerű dolgot éltem meg, de sajnos rosszat is. De hát mindennek két oldala van, el kell fogadni. Kicsit mozgalmasabb nyarat szeretnék végre, így már a héten volt, hogy elvoltam valamerre. Például Szerdán  Vivinél voltam, jól elvoltunk megbeszéltünk néhány fontosabb dolgot, és kicsit nosztalgiáztunk. Vicces dolgokat is találtunk, meg olyanokat is amikre nem szívesen emlékszünk vissza. Pénteken Bonival voltam bent Győrben, ki sétáltunk Plázába, beszélgettünk, és Alexandrában nézelődtünk újabb áldozatok -könyvek- után. Igen ez most olyan unalmasnak tűnik, de nem volt az. Én élveztem, igaz, végül nem találtam olyat, ami igazán megfogott volna, de itthon várt az Éhezők Viadala 3. része. Meg KELL néznem a filmet! *-* 

A héten teljes erejéből megmutatta az időjárás, hogy nyár van. Átlagban 30-32° C, de nem túlzok amikor azt mondom, hogy egy-két nap a 40°C-ot is elérte a hőmérséklet. Szél alig van, tiszta kék az ég felhő alig van és tűz a nap. Szinte csak a medencében viseli el az ember ezt az időt. Csütörtökön meg is látogattuk a paracsinami Yárda szigetet, azaz  keresztanyuék kertjét és medencéjét. Mi idén is Maradokon nyaralunk. Szerintem tökéletes, ingyen strand a családnak, jó hangulat, nincs hatezer ember, és van sör. Fantastic!
(Ja, és hogy miért Paracsinami? Mert, anyu nem tudta kimondani azt, hogy paradicsomi. xd)

Reménykedem, hogy ez a nyár jobb lesz az előzőnél, bár már az is a jó nyarak közé sorolható. Van néhány tervem a nyárra, és még a családi kirándulás helyszínét sem döntöttük el, de bízom benne, hogy tartalmas lesz és kevesebbet fogok unatkozni, mint tavaly vagy tavaly előtt. Szeretnék még többet a barátaimmal találkozni, többet strandolni, a családdal lenni és jól érezni magam.

Remélem mindenkinek tartalmas és jó nyara lesz. Majd jövök amint lesz témám, vagy csak egyszerűen késztetést érzek arra, hogy írjak.

xoxo.

♥

Mi lesz velem?

Nem tudom mi van velem, annyira leeresztettem hogy az hihetetlen. Alig írok, és a látogatottságom is a békafeneke alatt.. Nem tudom most mi segítene, attól félek elfogok tűnni a süllyesztőben, vége a blog virágzásnak.. Olyan jó 3 év volt, most meg leeresztettem pedig júniusban lesz 4 éves a blog. Nem szeretnék eltűnni, mert sokat jelent nekem ez az oldal. Mindennap nézem, de kifogytam most valahogy. Remélem, csak alkotói válság és nem a vég. Visszajelzéseket sem kapok már, pedig az erőt adna.. Nem tudom mit csináljak.. Annyi mindent meg élt a blog, volt hogy megakartam szüntetni mert felhasználták ellenem, és mégsem voltam képes rá. Most, amikor beléptem egy semleges fázisba, amikor egy álarc mögül tekintek mindenkire, amikor képtelen vagyok kifejezni magamat, amikor nem érzem teljesnek magam, amikor a legnagyobb szükségem van az írásra, most haldoklik az elmúlt 3 év -talán túlzottan fogalmazva- munkája? Megmaradtam az aki vagyok, és még is változtam. Megismertem jó néhány új embert és még ha nem is akarok mást okolni, még is talán egy valaki hibája, hogy nem vagyok a régi. Egy ember, aki jelentett valamit, nem is akármit, de az már elmúlt. Igen, megint itt tartok szenvedőset játszok, mint valami óvodás.. Inkább tartanám magamba.
De mégis, nem csak rossz történt, hanem jó is. Az elmúlt egy évben többet éltem talán, mint eddig. Lassan ismét nyár, de már nem úgy tekintek rá, mint tavaly. Most várom is, de mégsem. Mostanában a vegyes érzelmek uralnak bármiről legyen is szó.
Egyetlen támaszaim a barátaim és a család -beleértve a kutyáinkat is-. Meghallgatnak, elviselnek még akkor is amikor kibírhatatlan vagyok és mellettem állnak. Az álmok kapuja pedig bármikor nyitva áll, ha elmenekülnék a valóságból -na meg ha, képes vagyok elaludni-..

...

A legrosszabb az egészben, hogy mennyire emlékszek mindenre veled kapcsolatban. Emlékszek minden kis dologra, amik miatt magad voltál: a szemed színére, arra az ostoba félmosolyra, ami akkor jelent meg az arcodon, amikor valami vicceset mondtam de próbáltál úgy tenni, mintha nem lett volna az, és emlékszem a bizonytalanságaidra. Emlékszem mindenre, amit nekem mondtál: a családodról, az életedről, arról, hogy mit szeretsz csinálni. Még a helyekre is emlékszem: hogy hol voltam, amikor először bevallottad, hogy tetszem neked, amikor megfogtad a kezem és megcsókoltál, és hogy hol voltam, amikor eldöntötted, hogy már nem akarsz velem lenni többet. Mindenre emlékszem, és talán ez az, amiért valójában sosem tudok továbblépni, mert nem tudom elfelejteni, hogy abban a pár hónapban, amíg törődtél velem, milyen jók voltak a dolgok.

Elmúlt hetek, napok..

Ne haragudjatok, hogy eltűntem néhány napja, csak eléggé összejöttek a dolgok rossz értelemben, sajnos. Nincs sok életkedvem ezek után, a magamról alkotott véleményem pedig határozottan a katasztrofális szinten tartózkodik és ezek után nehéz meggyőzni arról, amit eddig gondoltam magamról. Ő azt mondja, nem az én hibám, én ennek ellenére megvagyok győződve róla, hogy én nem voltam elég jó... Elvagyok keseredve, szét vagyok esve. Legszívesebben bezárkóznék a szobámba és egész nap csak gondolkoznék és gyötörném magam. Így is kínzom magam amikor bent vagyunk azzal, hogy felmegyek és elmegyek mellette. Másra nem jó, csak kínzásnak ez az egész. Az emlékek összetörnek én pedig csak tűrök és tűrök. A határaimat feszegetem. Az agyam igyekszik tompítani, és kitörölni a fájdalmat, de túlságosan intenzív ez az egész. Szét tép..


A másik, hogy be vagyunk szinte zárva a településre.. Gondolom mindenki hallotta, mi volt erre felé. Esetleg aki mégsem szerintem azzal mindent elmondok, hogy hó everywhere. Na jó, nekünk csak az utcánkon volt térdig érő, de a fő úton embermagasságban hófalak. Csütörtöktől durva világ volt erre felé és még mindig nem normalizálódott a helyzet. Én ünnepség után a legelső busszal jöttem haza, igaz 1 óra alatt értünk haza, lépésben. Nekem akkor még fel sem tűnt, hogy mégis milyen az út és a közlekedés. Tesómék busza aminek fél 3-kor kellett volna indulnia, fél órás késéssel indult és 5-re ért ide. A következő busz ami, indult volna 4.25-kor késéssel, 5.20-kor indult el egy másik busszal együtt. Hát ezek a buszok már nem ért haza, 120 emberrel ragadtak ott a hóban szinte mindentől távol.. Egyik barátnőm is rajta volt, több mint 12 órán keresztül várták, hogy végre valaki segítsen rajtuk. Telefonáltak, hívogattak mindenkit, hogy végre valaki menjen értük, és reggel vitték be őket egy telepre. Majd másnap délután értek el odáig az önkéntesek Bőnyről, és vitték be őket a melegedőbe. Hol voltak a hatóságok, azok a szervek akiknek segíteni kellett volna? Ez egy nagyszerű kérdés.. Az biztos, hogy az önkéntesek nélkül és a 'parasztok' nélkül még mindig ugyan az a fejetlenség lenne mint volt. Csütörtök óta egyetlen egy busz láttam, amit konvojba küldtek át Bábolnára az emberekkel Pénteken. Bábolna-Bana között néhol egy nyomon járható csak az út, és ugyan ez a helyzet Bőny-Örkénypuszta között is. Örkénypusztát ma szabadították ki, és egy nyomon járható hatalmas hófalak között. Elvileg buszok járnak Győr-Bábolna vonalon a mai naptól, de Banán még egyet sem láttam, vagy hallottam. Hogy mi lesz holnap? Lövésem sincs, ha jön busz megyünk ha nem akkor nem. :D Tőlünk csak elvitte a havat a szél, de hát az mind a Fő úton landolt. Most meg elkezdődik az olvadás, a hótól megszabadulunk, helyette víz lesz. Nálunk nem, de például Bőnyön, Rétalapon, Mezőörsön lehet majd rakni a homokzsákot.. Ezzel az egésszel az a nagy problémám, hogy TAVASZ VAN. Egész télen nem volt ilyen ítélet idő, mint most..

Ördöggyümölcs

'Lépdeltem lefelé a lépcsőn, fejemben a gondolattal: Mi van ha ma már nem látom? A fokokat figyeltem, hátha nagy igyekezetemben lecsúszom rám jellemzően. Az öltözőkből kiszűrődött az öltöző diákok beszélgetése. Valaki kilépett a férfiöltözőből, oda néztem. Ő volt az. A térdem megremegett, a pár napja már ismerős euforikus érzés járt át, a szívem mint egy motor dübörgött.. Repültem a karjaiba. Enyém. Rámosolyogtam, a szavai nélkül is megértettem. Mégis megint elfecséreltem 1-2 percet az üres kérdéseimmel.. Nem akartam elengedni, csak a karjaiban maradni. Megcsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak. Vágyom rá, hogy ismét megcsókoljon. Újra és újra. Miután megszólalt a csengő még próbáltam megtartani a pillanatot a gondolataimban a lépcsőn felfelé lépdelve, a száját még éreztem a számon. Sokkos állapotba kerültem, elfelejtettem lélegezni. Nagy levegőt vettem, hogy kitisztuljon a fejem.. Esélytelenül. Remegett minden porcikám, vagy az oxigén hiánytól vagy az érzelmeimtől. Esetleg mindkettőtől. A külső ajtót húztam magam után, de elgyengültem és képtelen voltam becsukni. Hagytam úgy ahogy van. Benyitottam a terembe és lerogytam az első székre, arcomon éreztem a kilóméteres mosolyt. Szállj le a fellegekből kislány. Noszogattam magam, hogy visszatérjek a zord hétköznapba. Lélegezz, hé ! Szólt rám a belsőhangom. *Beszív-kifúj, beszív-kifúj.* Felnevettem. Nem néztek hülyének, áhh dehogy.. Összeszedtem magam amennyire sikerült és visszaballagtam a helyemre, óraközben el-el kalandoztak a gondolataim. Még jó, hogy semmi megerőltetőt nem csináltunk az órán..'

by én

Én nem az a lány akarok lenni, akinek a képeire élvezkedsz, nem az, akit csak úgy ölelgetsz, én az a lány akarok lenni, akit szeretsz, és azért ölelsz meg, nem azért, mert csöppnyi szeretethiányod van!

Ez van. ;)

Tegnap miután tesóm haza ért megmutattam neki a vörös hajamat. Megbeszéltük, hogy ősszel mindketten  -ahogy Módi mondta- veresek leszünk. :D Nem festék, csak színező, egyszerűbb és még az eredeti hajszínem is megmarad alatta, és 6-7 (?) hajmosás után kimegy a szín. Szóval úgy 1-2 hónapig vörös lehetek ^^ Aztán majd később, pár év múlva befestetem. Eddigi elképzeléseim szerint, meg a piercing is meg lesz a számba/szám alá.. De addig még 4-5 év.. :) Megint jön egy vihar, mondjuk inkább most mint este.. Vagy pár nap múlva, akkor viszont lesz egy kis kárörömöm, ha tesóm elázik a sátorba. :3 Kedden találkozok a Lényeggel, egy részével. Egy ember nem ér rá passz, hogy miért, de sérült is, egy másik meg 'csak' sérült, de ráérne.. Esetleg meg látogatjuk Rékával. :D
Egy blogról csórtam el egy tagot. Úgy is olyan régen volt.. :) :$

1..ovis jelem : szívecske. :$
2..mi akartam lenni kiskoromban : állatorvos. ^^
3..szingli vagyok : jaaaa.....
4..kivel járok: magammal. amúgy.. 3.ra a válasz.. 
5..boldog vagyok : néha. boldogabb is tudnék lenni..
6..szerelmes vagyok : ezőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő.. nem publikus. :3 leszűrhető hogy mi van remélem.. ;)
7..szerelmem neve : 6.ra a válasz.. ;) 
8..hajszínem : tarka. :D xd világos barnától a sötétbarnáig. de én VÖRÖS AKAROK LENNI.. ^^
9..szemem színe : zöldesbarnáskék.
10..hiszek benne , hogy létezik szerelem első látásra : néha.
11..bántottak már meg érzelmileg : hányszor.. :')
12..pörgős buli este vagy romantikus este : attól függ. ;D
13..mit ittam utoljára : tejet. xd müzlit ettem na. ^^
14..hiszek fiú lány barátságba : elvileg.. 
15..milyen színű felső van rajtam : lilásszürke. 


Éheséheséheséheséhes.

Kedvenc körömlakk: Vintage Blue. by Avon

Muszáj közölnöm, késztetést éreztem, hogy leírjam. :D

Ma hajnalban negyed vagy fél négykor kapcsoltam le a lámpát aztán még félórát gondolkoztam a semmin. Nem izgat ki mit gondol rólam, csinálnak amit akarnak. Meg amúgy is, minden csoda három napig tart..  Majd megnyugszanak. ;) 

Fish!-t, The Grenmát, és Adam Lambertet hallgatok folyamatosan. ♥ Ők tudnak segíteni a legjobban, még jó hogy ezek motiválnak és nem lerántanak a padlóra.. 

Annyira nem érzem azt, hogy kellenék ide.. valahogy senki sem mutatja ki, hogy szüksége van rám.. De ez van, ettől még megyek tovább, nem állhatok meg nézni azt ami elmúlt. Úgy se jön vissza, minek gondolkodni rajta, hogy mi lett volna ha, mondjuk több időt lehetek akkor és ott velük.. Vagy nem azokat tettem és mondtam volna, mint akkor. Annak semmi értelme, hogy egy helyben álljak és nézzem az emlékeket. Persze, egyszer kétszer okés, de előre kell nézni és tovább lépni. Különben a padlóra kerülsz, és ott kényelmetlen. Ezt mondja Csongi is. :) 

UTÁLOM A SZELET! -.-

PusziPacsiÖlelés kinek mi jár. ;*

Emlékként.

Elment, régen, de annyira hirtelen és fájdalmasan, hogy akkor azt gondoltam soha többé nem leszek egy egész ember.. Kiszakadt belőlem az iránta érzett szeret, kirobbant.. Napokig azt se tudtam hol vagyok, mit csinálok, csak azt éreztem hogy fáj, de nagyon. Sírva aludtam el minden egyes nap, emléke fel idézése még mindig fáj. Alig lehettem vele, és még búcsúra sem volt időm. A gyertya fényben csak az ő arcát láttam, hirtelen sokkal jobban szerettem. A lelkem próbálta a kiszakadt részemet nagyon gyorsan pótolni, de nem sikerült.. Ő nevelt fel kis híján ! Vele voltam kiskoromban a legtöbbet talán, és mégis.. Három éve elment, itt hagyott minket, egyedül.. Hogy megbirkózzunk az utána maradó űr fehérségével, hogy nélküle éljünk tovább..
Tegnap nem volt hangulatom írni.. Ma bepótoltam.. 


Szeretlek Papa ! 
                           az Unokád.. 

Day 10.

Egy dal ami egy családtagodra emlékeztet.. Ez a szám cujOra emlékeztet. Mondjuk mindennap látom, de ha ezt a zenét meghallom, akkor teljesen biztos hogy eszembe jut. :D

Virág [idézetek.]

Szépséges virág a szerelem, ám legyen elegendő bátorságunk, hogy szörnyű szakadék szélén szedjük.

Egy virág önmagában is szép lehet, de egy ember csak akkor igazán gyönyörű, ha mások szemében láthatja, hogy az.

A lehullott virág hátrahagyja illatát.

A hervadó virág mellett mindig ott egy felpattanó rügy. Ha egy virág elhal, rengeteg mag marad utána. Mennyire hasonlít életünk egy virághoz!

Szerelem nélkül az ember olyan valami, mint a mező virág nélkül.

Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy a dolgok felszíne alá nézzek, mert egy virág nem csupán virág - eső és szivárvány, felhők, föld és az űr mérhetetlensége.