Elmúlt hetek, napok..

Ne haragudjatok, hogy eltűntem néhány napja, csak eléggé összejöttek a dolgok rossz értelemben, sajnos. Nincs sok életkedvem ezek után, a magamról alkotott véleményem pedig határozottan a katasztrofális szinten tartózkodik és ezek után nehéz meggyőzni arról, amit eddig gondoltam magamról. Ő azt mondja, nem az én hibám, én ennek ellenére megvagyok győződve róla, hogy én nem voltam elég jó... Elvagyok keseredve, szét vagyok esve. Legszívesebben bezárkóznék a szobámba és egész nap csak gondolkoznék és gyötörném magam. Így is kínzom magam amikor bent vagyunk azzal, hogy felmegyek és elmegyek mellette. Másra nem jó, csak kínzásnak ez az egész. Az emlékek összetörnek én pedig csak tűrök és tűrök. A határaimat feszegetem. Az agyam igyekszik tompítani, és kitörölni a fájdalmat, de túlságosan intenzív ez az egész. Szét tép..


A másik, hogy be vagyunk szinte zárva a településre.. Gondolom mindenki hallotta, mi volt erre felé. Esetleg aki mégsem szerintem azzal mindent elmondok, hogy hó everywhere. Na jó, nekünk csak az utcánkon volt térdig érő, de a fő úton embermagasságban hófalak. Csütörtöktől durva világ volt erre felé és még mindig nem normalizálódott a helyzet. Én ünnepség után a legelső busszal jöttem haza, igaz 1 óra alatt értünk haza, lépésben. Nekem akkor még fel sem tűnt, hogy mégis milyen az út és a közlekedés. Tesómék busza aminek fél 3-kor kellett volna indulnia, fél órás késéssel indult és 5-re ért ide. A következő busz ami, indult volna 4.25-kor késéssel, 5.20-kor indult el egy másik busszal együtt. Hát ezek a buszok már nem ért haza, 120 emberrel ragadtak ott a hóban szinte mindentől távol.. Egyik barátnőm is rajta volt, több mint 12 órán keresztül várták, hogy végre valaki segítsen rajtuk. Telefonáltak, hívogattak mindenkit, hogy végre valaki menjen értük, és reggel vitték be őket egy telepre. Majd másnap délután értek el odáig az önkéntesek Bőnyről, és vitték be őket a melegedőbe. Hol voltak a hatóságok, azok a szervek akiknek segíteni kellett volna? Ez egy nagyszerű kérdés.. Az biztos, hogy az önkéntesek nélkül és a 'parasztok' nélkül még mindig ugyan az a fejetlenség lenne mint volt. Csütörtök óta egyetlen egy busz láttam, amit konvojba küldtek át Bábolnára az emberekkel Pénteken. Bábolna-Bana között néhol egy nyomon járható csak az út, és ugyan ez a helyzet Bőny-Örkénypuszta között is. Örkénypusztát ma szabadították ki, és egy nyomon járható hatalmas hófalak között. Elvileg buszok járnak Győr-Bábolna vonalon a mai naptól, de Banán még egyet sem láttam, vagy hallottam. Hogy mi lesz holnap? Lövésem sincs, ha jön busz megyünk ha nem akkor nem. :D Tőlünk csak elvitte a havat a szél, de hát az mind a Fő úton landolt. Most meg elkezdődik az olvadás, a hótól megszabadulunk, helyette víz lesz. Nálunk nem, de például Bőnyön, Rétalapon, Mezőörsön lehet majd rakni a homokzsákot.. Ezzel az egésszel az a nagy problémám, hogy TAVASZ VAN. Egész télen nem volt ilyen ítélet idő, mint most..

Winter Week

"Hogy hova jutok, még nem tudom

Talpra állok, majd elbukom

De mégis újra kezdem
Miért volna másé

Ki általad lettem..."

Anti Fitness Club - Kötéltánc

Nem tudom hogy mondtam-e már, de utálom a telet. Minden szürkés színekben játszik, bár a héten inkább a fehér dominál. Túlságosan is.. Hétfőn úgy indultunk neki a napnak, hogy nem jött a banai busz, így állhattam a bábolnain. Az utolsó 3-4 percre letudtam ülni Marci mellé.. So hardcore. Jól megkéstünk a szokásos 7.20 helyett 7.45-kor szálltunk le Vidékiben. Mondanom sem kell első órában úszásom volt.. 7.30-ra már Gyáévbe kellett volna lennem.. Szóval neki indultam szépen Újvárosnak, szörnyű ami volt egész Győrben.. Sehol nem volt takarítva a járda, a zebrákat is úgy próbáltam kikeresni a hó alatt, hogy egyáltalán a zebrán üssenek el miközben megyek át ha elütnek, ne az úton.. Néha sikeresen majdnem elcsúsztam, de az utolsó pillanatokban mégis vissza nyertem az egyensúlyomat. Egy kib.szott profi vagyok! :D Kedden reggel ismét késtünk kicsit, de nem vészesen. Marciékat elkísértem Honvédig aztán mentem suliba. Mindennap szurkoltunk, hogy hátha lesz hó szünet, hát egészen máig nem lett.. Szerdán elkezdett olvadni, kicsit jobb idő lett, aztán Csütörtök hajnalban megérkezett ismét a hó, és el sem állt délutánig. Aztán egy-két órára elállt, majd újra elkezdett esni.. A vicc az egészben az, hogy az ország másik felében egy centi hó nincs.. Ma nem volt első órám, de azért anyu felkeltett, hogy menjek be előbb hátha a későbbi busz nem érbe vagy egyáltalán nem jön. Mire kiértünk már be is állt a busz, 10 perc késéssel beértünk Győrbe. Az utak borzalmasak szinte mindenhol.. Egész nap szurkoltunk, hogy elengedjenek minket, valahogy nem volt kedvem a 8. órához.. Jó, végül is el maradt volna, de közben elkezdtek terjengeni a hírek, hogy lehet nem lesznek délután buszok, meg hogy az utolsó buszunk 12.25-kor indul és egyéb nagyszerűnek aligha nevezhető hírek és pletykák.. Az órák eleje azzal telt el, hogy kérdezgettük a tanárainkat, hogy tényleg elengednek-e vagy sem.. Keveredés az volt. Aztán végre valahára kiderült, hogy 4. óra után mehetünk haza, miközben a tanárok a lelkünkre kötötték, beszéljünk a szüleinkkel, hogy mikor érünk haza, ha késünk is hívjuk őket és egyebek. Hát én már holnap be sem megyek suliba, még mond jó pár centiket és katasztrófa, ami az utakon van.. Anyu leigazol, amúgy meg elindulni meg nem ajánlják sehol, csak ha nagyon muszáj.. Igazából nem volt rossz hét, de a havazást utáltam, meg hogy ilyen körülményeket teremtett az idő.. Jó, amikor már nem esett és itthon voltam délután, akkor már meg jött a kedvem és kimentem tesómmal 'havacskázni'. Építettünk japán pózolós nénit akinek cuki az arca. Én beleírtam-jártam a hóba hatalmas betűkkel a nevemet, meg dobáltuk egymást.. Mire bejöttünk annyira lefagyott a kezem, hogy már nem éreztem, hogy fázik.. xd Nem semmi milyen idő lett így pár nap alatt, de hát most senki nem mondhatja, hogy nincs tél! De vasárnap fejezze be az esést maradjon meg még mondjuk jövőhét közepéig és szép lassan olvadjon el, hogy ne legyen túl sok sár meg latyak aztán tavaszodjon ki.. Szép álom. Az még egy és fél hónap minimum.. Addig hatszor* meg fagyok és minimum ugyanannyiszor csinálok magamból hülyét a városban.. Szép kilátások. xd 

Igazából, vegyes érzelmeket táplálok a tél iránt. Szeretem, mert jó nézni a havas tájat, télen van Karácsony, és megannyi csodát kreál a természet. De, nem szeretem mert hideg van, fagy és a havat sem szeretem amikor valahova menni kell, csak nehezíti a közlekedést.. Túl hamar sötétedik, és túl későn világosodik. Ráadásul rétegesen kell öltözködni, ha nem akarsz meg fagyni.. Persze, mindennek vannak jó és rossz oldalai, így kell elfogadni a dolgokat. 

Én már nagyon nyarat szeretnék, egyáltalán nem akartam a telet.. 

[hatszor* : sokszor, rengetegszer. (családi beszédünk egy szava)] 

Veszélyesen közeledek... És a könyvem...

...meg közlekedek, de itt most az a lényeg, hogy veszélyesen közeledek az 1000 látogató felé...és ez tökre cookie;) Őőő még nyáron kezdtem el könyvet írni: Kapsz olvasnivalót...Mert ma nem történt semmi érdekfeszítő:

Leila Wardena

- Arya vigyázzatok!- kiáltottam.
De késő volt, és messze is voltam tőlük. Meghaltak, biztosan nem élnek már, és a tojást megkaparintotta Durza.
- Durza az a féreg. - köptem egyet magam elé, bár nem illendő a szent fák között. De ez most nem érdekelt. Elkezdtem futni hátha még tehetek valamit. Oda értem, Arya teste sehol, csak két segítője fekszik holtan a lábamnál. Összerogytam, sirattam őket. Egész éjjel sírtam, sirattam magamat, sirattam Aryat, és sirattam segítőit. Mintha velem sírt volna a Du Werdenvalden. Erőt vettem magamon és felkeltem a földről. Énekeltem két fának hogy had temessem a kérgük alá a két testvéremet. Miután kellő tisztelettel eltemettem őket elindultam.

Mentem céltalanul napokig megállás nélkül, mikor egyszer megpillantottam Teirmet egy domb tetejéről, el sem hittem, hogy ennyit menekültem magam elől. De mért? A kutya se tudja. Támadt egy jó ötletem. Elindultam a Déli kapu felé. Két őr megállított.
- Mi járatban errefele szépségem?- kérdezte az egyik.
- Munkát keresni jöttem. - feleltem.
- Milyen munkát vállalnál ilyen finom kezekkel?- kérdezte a másik.
- Kereskedői inasnak állnék, ha beengedtek. - feleltem pimaszul.
- Jól van, mehetsz, éppen időben érkeztél most érkeztek a városba a kalmárok, de jobb, ha sietsz, mert holnap már indulnak tovább.
- Rendben, köszönöm az információt.
- Nincs mit.
Kinyitották a kaput. Csodálkoztam, hogy mekkora élet van a kikötővárosban. Meg kell ezt még szoknom, ha el akarok vegyülni. Volt ott minden: halárus, bőrdíszműves, üveges, jósnők, textilárusok, becsüsök, kalmárok, és még kitudja milyen árusok. Úgy gondoltam, ha egy kalmárhoz beállok segítőnek lesz egy jó szakmám és még el is vegyülhetek.
- Jó napot!- szóltam be a bódéba.
- Jó napot kisasszony mit szeretne?- kérdezte csillogó szemekkel.
- Nem vásárolni jöttem, hanem munkát vállalni.
- Értem, hát jókor jött most mondott fel az inasom. Ugye nem várja, hogy 3 koronánál többet adjak? Sajnos nem futja többre, elég silány összeg, de legalább kifizetem minden hónapban.
- Tökéletes, és ha megszorulna, vagy nem tudna fizetni valamit, nem kell kifizetnie a béremet. - ajánlottam nagylelkűen.
- Mondja, bármerre eljönne velem? A régi inasomnak ez volt a baja, hogy Surdába nem volt hajlandó eljönni.
- Természetesen, egy inasnak az a dolga hogy a kalmárral utazzon esőben, szélben, és viharban.
- Úgy látom tapasztalt vagy ebben. - mondta érdeklődve.
- Hát az én városomban ezt is meg kellett tanulnom.
- Hol születtél?- kíváncsiskodott.
Ó, jaj, ezt nem kellett volna mondanom.
- Hát… tudja…- magyarázkodtam.
- Jó értem nem szeretnél róla beszélni. Semmi gond.
Megkönnyebbültem. Megértő emberre bukkantam. Szerencsére.
- Holnap hajnalban indulunk Carvahallba.
- Carvahallba? De hát… Az innen nincs messze?
- De eléggé. De ott már várnak minket. A támadások miatt kicsit megcsúsztunk. A rövidebb úton fogunk menni. Van lovad?
- Nem sajnos nincs.
- Rendben. Itt van 50 korona. Keress egy ló kupecet és egy erős szívós lovat vegyél.
- Rendben mester.
Elindultam a ló kupechoz már messziről kiszúrtam egy gyönyörű lovat magamnak.
- Jó napot egy lovat szeretnék.
- Jó embernél jár hölgyem. Nálam vannak a legszebb és legszívósabb állatok. Kancát vagy csődört szeretne?
- Mindegy. Csak lehessen rajta lovagolni és erős szívós legyen. Például az ott. - mutattam egy aranybarna lóra fekete sörénnyel.
- Az… szóval…- hebegett.
- Igen? Mi baj vele?
- Ömm. Semmi. Tudja eddig minden vásárlóm vissza hozta nekem egy óra múlva. Vagy vissza szökött. Megfékezhetetlen állat. Csata ló volt és megsebesült a nyakán. De meggyógyítottam. Nagyon meg akarok tőle szabadulni, de nem tudok. - beszélt riadtan.
- Értem, szóval nincs betörve rendesen. Ez elő fordul. Megveszem.
- Biztos benne?
- Igen.
- Rendben. Meg kapja 10 koronáért, ha nem jön vissza ma este.
- Előre kifizetem, és ha visszajön magához, megtarthatja a 10 koronát.
- Rendben áll az alku.
- Fiam hozd ide Equadort.
- Rendben apám.
Meg kaptam a lovat és még lószerszámokat is kaptam.
Felültem rá, oda hajoltam a füléhez és ősnyelven szóltam hozzá, hogy tünde vagyok és nem áll szándékomban bántani. A ló horkantott. Nyugodt volt, éreztem. Kapcsolatba léptem az elméjével és beszéltem hozzá: Equador. Eljössz, velem amerre visz az utam? Vagy vissza szöksz a gyógyítódhoz?
A ló horkantott. Mint ha azt mondaná, ahová akarod, oda viszlek.
Meg sarkantyúztam és elvágtatott velem a Merlockhoz.
- Szép állat azt meg kell hagyni, de van-e álló képessége?
- Csata ló volt. Mire Carvahallba érünk olyan lesz mintha kicserélték volna.
- Ez alatt mit értesz?
- Meg futtatom.
- Ja, értem. A bódé hátuljában van matrac, feküdj le aludni. Holnap hosszú napunk lesz.
- Nem kell. Magára jobban rá fér az alvás. Menjen inkább maga aludni, én nem vagyok álmos.
-Ó kérlek, tegezz. Milyen illetlen is vagyok! Még a nevedet sem tudom.
- Leila vagyok.
- Milyen szép név! Az én nevem pedig Merlock.
- Köszönöm Merlock.
- Nincs mit!
- Azt hiszem, megyek aludni. Jó éjszakát!- ásított egy nagyot majd elment a bódé hátuljába.
Bevezettem a lovat a bódéba, kipányváztam, lecsuktam a bódé elejét, összekötöttem a sátor vásznát és leültem Equador mellé. Éjfél körül Equador megmozdult, azt hitte alszom, felálltam.
- Hová mennél?- suttogtam a fülébe.
Rám nézett nagy szemével, majd elfordult.
- Van valakid, akihez ennyire ragaszkodsz? Attól még hogy meggyógyított nem érdekled. Már nagyon régóta meg akar tőled szabadulni. Nem hiszel nekem? Kérlek, maradj itt. Én meghálálom, ha viszel a hátadon. Újra olyan lehetsz amilyen régen voltál. Gyönyörű és fenséges. Gyors és erős. Még a heget is eltüntetem a nyakadról.
Equador újra felém fordult. Nézett mintha kérné, hogy gyógyítsam meg a heget.
- Rendben. - felemeltem a kezem rá fektettem a hegre és elmondtam egy varázsigét.
A heg rögtön eltűnt.
- Így ni. - mosolyogtam a lóra.
Nyihogott egyet halkan.
Beszéltem hozzá ő pedig figyelt rám. Hajnalig beszélgettünk már amennyire lehet egy lóval beszélgetni. Napfelkelte előtt összepakoltam elkezdtem a bódét szétbontani félig kézzel félig varázslattal. Észrevettem, hogy a bódé hátuljába be van építve egy szekér. Bele pakoltam a Merlock dolgait és a sátrát. Elé fogtam Kaurt a Merlock lovát. Equadort felszerszámoztam. Merlock felébredt, csodálkozott, hogy nincs felette a sátor azt hitte, hogy vihar volt az éjjel, de aztán meg látta a szekeret és mindent meg értett. Összepakolta holmijait feldobálta a szekér hátuljába. Felült a bakra. Megvárta az előtte elmenő embereket intett a vele érkezőknek, akik sorban beálltak elé vagy mögé. Majd elindultunk kifelé a kapun Carvahall felé.