Veszélyesen közeledek... És a könyvem...

...meg közlekedek, de itt most az a lényeg, hogy veszélyesen közeledek az 1000 látogató felé...és ez tökre cookie;) Őőő még nyáron kezdtem el könyvet írni: Kapsz olvasnivalót...Mert ma nem történt semmi érdekfeszítő:

Leila Wardena

- Arya vigyázzatok!- kiáltottam.
De késő volt, és messze is voltam tőlük. Meghaltak, biztosan nem élnek már, és a tojást megkaparintotta Durza.
- Durza az a féreg. - köptem egyet magam elé, bár nem illendő a szent fák között. De ez most nem érdekelt. Elkezdtem futni hátha még tehetek valamit. Oda értem, Arya teste sehol, csak két segítője fekszik holtan a lábamnál. Összerogytam, sirattam őket. Egész éjjel sírtam, sirattam magamat, sirattam Aryat, és sirattam segítőit. Mintha velem sírt volna a Du Werdenvalden. Erőt vettem magamon és felkeltem a földről. Énekeltem két fának hogy had temessem a kérgük alá a két testvéremet. Miután kellő tisztelettel eltemettem őket elindultam.

Mentem céltalanul napokig megállás nélkül, mikor egyszer megpillantottam Teirmet egy domb tetejéről, el sem hittem, hogy ennyit menekültem magam elől. De mért? A kutya se tudja. Támadt egy jó ötletem. Elindultam a Déli kapu felé. Két őr megállított.
- Mi járatban errefele szépségem?- kérdezte az egyik.
- Munkát keresni jöttem. - feleltem.
- Milyen munkát vállalnál ilyen finom kezekkel?- kérdezte a másik.
- Kereskedői inasnak állnék, ha beengedtek. - feleltem pimaszul.
- Jól van, mehetsz, éppen időben érkeztél most érkeztek a városba a kalmárok, de jobb, ha sietsz, mert holnap már indulnak tovább.
- Rendben, köszönöm az információt.
- Nincs mit.
Kinyitották a kaput. Csodálkoztam, hogy mekkora élet van a kikötővárosban. Meg kell ezt még szoknom, ha el akarok vegyülni. Volt ott minden: halárus, bőrdíszműves, üveges, jósnők, textilárusok, becsüsök, kalmárok, és még kitudja milyen árusok. Úgy gondoltam, ha egy kalmárhoz beállok segítőnek lesz egy jó szakmám és még el is vegyülhetek.
- Jó napot!- szóltam be a bódéba.
- Jó napot kisasszony mit szeretne?- kérdezte csillogó szemekkel.
- Nem vásárolni jöttem, hanem munkát vállalni.
- Értem, hát jókor jött most mondott fel az inasom. Ugye nem várja, hogy 3 koronánál többet adjak? Sajnos nem futja többre, elég silány összeg, de legalább kifizetem minden hónapban.
- Tökéletes, és ha megszorulna, vagy nem tudna fizetni valamit, nem kell kifizetnie a béremet. - ajánlottam nagylelkűen.
- Mondja, bármerre eljönne velem? A régi inasomnak ez volt a baja, hogy Surdába nem volt hajlandó eljönni.
- Természetesen, egy inasnak az a dolga hogy a kalmárral utazzon esőben, szélben, és viharban.
- Úgy látom tapasztalt vagy ebben. - mondta érdeklődve.
- Hát az én városomban ezt is meg kellett tanulnom.
- Hol születtél?- kíváncsiskodott.
Ó, jaj, ezt nem kellett volna mondanom.
- Hát… tudja…- magyarázkodtam.
- Jó értem nem szeretnél róla beszélni. Semmi gond.
Megkönnyebbültem. Megértő emberre bukkantam. Szerencsére.
- Holnap hajnalban indulunk Carvahallba.
- Carvahallba? De hát… Az innen nincs messze?
- De eléggé. De ott már várnak minket. A támadások miatt kicsit megcsúsztunk. A rövidebb úton fogunk menni. Van lovad?
- Nem sajnos nincs.
- Rendben. Itt van 50 korona. Keress egy ló kupecet és egy erős szívós lovat vegyél.
- Rendben mester.
Elindultam a ló kupechoz már messziről kiszúrtam egy gyönyörű lovat magamnak.
- Jó napot egy lovat szeretnék.
- Jó embernél jár hölgyem. Nálam vannak a legszebb és legszívósabb állatok. Kancát vagy csődört szeretne?
- Mindegy. Csak lehessen rajta lovagolni és erős szívós legyen. Például az ott. - mutattam egy aranybarna lóra fekete sörénnyel.
- Az… szóval…- hebegett.
- Igen? Mi baj vele?
- Ömm. Semmi. Tudja eddig minden vásárlóm vissza hozta nekem egy óra múlva. Vagy vissza szökött. Megfékezhetetlen állat. Csata ló volt és megsebesült a nyakán. De meggyógyítottam. Nagyon meg akarok tőle szabadulni, de nem tudok. - beszélt riadtan.
- Értem, szóval nincs betörve rendesen. Ez elő fordul. Megveszem.
- Biztos benne?
- Igen.
- Rendben. Meg kapja 10 koronáért, ha nem jön vissza ma este.
- Előre kifizetem, és ha visszajön magához, megtarthatja a 10 koronát.
- Rendben áll az alku.
- Fiam hozd ide Equadort.
- Rendben apám.
Meg kaptam a lovat és még lószerszámokat is kaptam.
Felültem rá, oda hajoltam a füléhez és ősnyelven szóltam hozzá, hogy tünde vagyok és nem áll szándékomban bántani. A ló horkantott. Nyugodt volt, éreztem. Kapcsolatba léptem az elméjével és beszéltem hozzá: Equador. Eljössz, velem amerre visz az utam? Vagy vissza szöksz a gyógyítódhoz?
A ló horkantott. Mint ha azt mondaná, ahová akarod, oda viszlek.
Meg sarkantyúztam és elvágtatott velem a Merlockhoz.
- Szép állat azt meg kell hagyni, de van-e álló képessége?
- Csata ló volt. Mire Carvahallba érünk olyan lesz mintha kicserélték volna.
- Ez alatt mit értesz?
- Meg futtatom.
- Ja, értem. A bódé hátuljában van matrac, feküdj le aludni. Holnap hosszú napunk lesz.
- Nem kell. Magára jobban rá fér az alvás. Menjen inkább maga aludni, én nem vagyok álmos.
-Ó kérlek, tegezz. Milyen illetlen is vagyok! Még a nevedet sem tudom.
- Leila vagyok.
- Milyen szép név! Az én nevem pedig Merlock.
- Köszönöm Merlock.
- Nincs mit!
- Azt hiszem, megyek aludni. Jó éjszakát!- ásított egy nagyot majd elment a bódé hátuljába.
Bevezettem a lovat a bódéba, kipányváztam, lecsuktam a bódé elejét, összekötöttem a sátor vásznát és leültem Equador mellé. Éjfél körül Equador megmozdult, azt hitte alszom, felálltam.
- Hová mennél?- suttogtam a fülébe.
Rám nézett nagy szemével, majd elfordult.
- Van valakid, akihez ennyire ragaszkodsz? Attól még hogy meggyógyított nem érdekled. Már nagyon régóta meg akar tőled szabadulni. Nem hiszel nekem? Kérlek, maradj itt. Én meghálálom, ha viszel a hátadon. Újra olyan lehetsz amilyen régen voltál. Gyönyörű és fenséges. Gyors és erős. Még a heget is eltüntetem a nyakadról.
Equador újra felém fordult. Nézett mintha kérné, hogy gyógyítsam meg a heget.
- Rendben. - felemeltem a kezem rá fektettem a hegre és elmondtam egy varázsigét.
A heg rögtön eltűnt.
- Így ni. - mosolyogtam a lóra.
Nyihogott egyet halkan.
Beszéltem hozzá ő pedig figyelt rám. Hajnalig beszélgettünk már amennyire lehet egy lóval beszélgetni. Napfelkelte előtt összepakoltam elkezdtem a bódét szétbontani félig kézzel félig varázslattal. Észrevettem, hogy a bódé hátuljába be van építve egy szekér. Bele pakoltam a Merlock dolgait és a sátrát. Elé fogtam Kaurt a Merlock lovát. Equadort felszerszámoztam. Merlock felébredt, csodálkozott, hogy nincs felette a sátor azt hitte, hogy vihar volt az éjjel, de aztán meg látta a szekeret és mindent meg értett. Összepakolta holmijait feldobálta a szekér hátuljába. Felült a bakra. Megvárta az előtte elmenő embereket intett a vele érkezőknek, akik sorban beálltak elé vagy mögé. Majd elindultunk kifelé a kapun Carvahall felé.