Elmaradt bejegyzés

2017. május

"Nem tudom eldönteni most újra kezdem vagy folytatom?
Igazából nem is hiszem hogy ez számítana, ugyanis nem ez a lényeg.
Az a lényeg hogy megígértem nagyjából egy hónapja az életemnek, hogy írok amint végzek az érettségivel. Túlzás, hogy már végeztem, de már majdnem.

Azt kell hogy mondjam az ember előtt mindig vannak kihívások, van amit már előre tud, hogy vár rá, van ami meg csak hirtelen kialakul. Ezek a hirtelen dolgok a problémák általában amikre vagy rögtön vagy záros határidőn belül megoldást kell találni.

Nos az érettségi az nem ide tartozik, hiszen amikor jelentkezel már nyolcadik osztályban egy középiskolába, és fel is vesznek onnantól kezdve 4-5 éven át arra készülsz, tehát tudod már jóval előre, hogy be fog következni ha akarod ha nem. Én egy részről nem akartam, másikról meg igen.
Azért nem akartam, hogy elérkezzen ez az időszak ugyanis, mint anno általánosba a felvételi írásra mindenki ráparáztat hogy jujj érettségi az húde nehéz meg ettől függ a jövőd. Francokat. Manapság semmit nem ér az érettségi, Dunát lehet vele rekeszteni, ahogy lassan már a diplomásokkal is. Semmibe vesznek, mert nincs semmi kézzel fogható tudásod. Oké, hogy tudod, hogy Petőfi milyen költeményeket írt, meg hogy a törökök hány évig tartották Magyarország középső részét hódoltság alatt. De ezzel mit érünk el? Ettől lesz bárkiből dolgozó, kereső ember? Nem hinném.
Most, hogy túl vagyok az írásbeliken még azt sem tudom mondani, hogy olyan húde nehéz volt, mint amivel paráztatnak mindenkit. Mert nem az, ugyanaz mintha témazárót írnál. Komolyan.

Másik részről meg vártam. Igazából jobban vártam, mint nem akartam ugyanis végre lezárult az életem egy olyan szakasza, amitől örömmel búcsúztam és eszem ágában sem állt megsiratni.
Jó emlékek szinte nem is maradtak meg, rossz viszont annál több, így boldogan álltam ott a ballagásomon örömmel, hogy végre búcsút intek az elmúlt 5 év kellemetlenségeinek. Borzalmasnak nem mondanám, de azért kellően utáltam ezt az 5 évet.

Magánéleti szempontból nem, ugyanis mikor felkerültem kilencedikbe annak az évnek az elején ismertem meg a legcsodálatosabb embert a világon. Ha arra gondolok, hogy azóta eltelt 5 év, és mi még mindig ismerjük egymást, ráadásul nem elég hogy a legjobb barátom, de még a szerelmem is két éve, akkor egyenesen úgy érzem ragyogok. Kívül, belül.

Szóval igen, vége a Hildes éveknek. Kibírtam, befejezem még a szóbeliket és többet már nem kell vele foglalkoznom.

Kicsit úgy tűnhet, hogy az iskolával volt bajom, de tévedés. Bár szervezésben nem a legjobbak, de a tanárikar hozzáállása, munkája úgy gondolom megfelelő. Nekem az egyetlen és legnagyobb problémám az volt, hogy egy olyan osztályba jártam, ami élhetetlenné tette a mindennapjaim. Olyan emberek közé kerültem, akiknek az sem volt elég, ha az egész karodat nyújtottad a kisujjad helyett. Segítettél, aztán már akkor is amikor már tudtad, hogy nem szólnak, de úgysem megy nekik, és te illetve én lettem a rossz. Mert egyszerűen csak segíteni akartam nekik a magam maximalista módján.

Fura egy társadalomban élünk... Engem csak az nyugtat, hogy tudom ha nem is vagyok tökéletes és mindig jó de, nem vagyok olyan borzalmas és elviselhetetlen mint aminek ők beállítottak."

Csapongás

Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..

Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..

Csókpuszi. *

Bűvös 25...

Na ezen is túl vagyok, 25.000 látogató. Igaz idén nehezebben jött össze, nekem köszönhetően, hisz nem voltam friss. Sokszor nem volt kedvem, vagy épp energiám írni. Utólag, sokadszorra is sorry. A statisztikámat minden bejelentkezéskor megnézem, mert érdekel, hogy mennyire érdekellek titeket. Sajnos néha csak napi maximum 10-15 ember nézett az elmúlt hónapokban, ami az utóbbi fél évet illeti. A tavalyi évhez képest, nagyon kevés. De én tudom, hogy ez az én hibám, nem írtam naponta és volt, hogy egy hónapban volt annyi bejegyzésem, mint tavaly 1 hét alatt.. Sokáig aggasztott, úgy éreztem a 2012-es év volt a csúcspont és be kellene fejeznem, de szeretek írni, és sok emlék van itt. Miután pedig az egyik legjobb barátommal beszéltem erről a problémámról, befejeztem az aggódást és elhessegettem a kételyeimet. Mert miután kiszenvedtem neki magamat, azt mondta: 'Ha egész életedben csak 1 embert is érdekel az életed már megérte élni, mert akkor már számítasz.' És rájöttem tényleg igaza van. Szóval miatta sem adom fel, lehetek még valaki. Köszönöm nektek, hogy olvastok, még ha nem is napi 50-60 ember néz meg, de van aki rendszeresen olvas és figyelemmel követ. Nektek köszönhető ez a 25 ezer, az elmúlt évek alatt. Apró öröm számomra, hogy van akit érdekel az életem, a mindennapjaim. Remélem az elkövetkező években is olvastok, mert nem hagyom abba. ;)

..

"Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne. De valahogy néha, néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk."

-Orovecz Nóra

Mi lesz velem?

Nem tudom mi van velem, annyira leeresztettem hogy az hihetetlen. Alig írok, és a látogatottságom is a békafeneke alatt.. Nem tudom most mi segítene, attól félek elfogok tűnni a süllyesztőben, vége a blog virágzásnak.. Olyan jó 3 év volt, most meg leeresztettem pedig júniusban lesz 4 éves a blog. Nem szeretnék eltűnni, mert sokat jelent nekem ez az oldal. Mindennap nézem, de kifogytam most valahogy. Remélem, csak alkotói válság és nem a vég. Visszajelzéseket sem kapok már, pedig az erőt adna.. Nem tudom mit csináljak.. Annyi mindent meg élt a blog, volt hogy megakartam szüntetni mert felhasználták ellenem, és mégsem voltam képes rá. Most, amikor beléptem egy semleges fázisba, amikor egy álarc mögül tekintek mindenkire, amikor képtelen vagyok kifejezni magamat, amikor nem érzem teljesnek magam, amikor a legnagyobb szükségem van az írásra, most haldoklik az elmúlt 3 év -talán túlzottan fogalmazva- munkája? Megmaradtam az aki vagyok, és még is változtam. Megismertem jó néhány új embert és még ha nem is akarok mást okolni, még is talán egy valaki hibája, hogy nem vagyok a régi. Egy ember, aki jelentett valamit, nem is akármit, de az már elmúlt. Igen, megint itt tartok szenvedőset játszok, mint valami óvodás.. Inkább tartanám magamba.
De mégis, nem csak rossz történt, hanem jó is. Az elmúlt egy évben többet éltem talán, mint eddig. Lassan ismét nyár, de már nem úgy tekintek rá, mint tavaly. Most várom is, de mégsem. Mostanában a vegyes érzelmek uralnak bármiről legyen is szó.
Egyetlen támaszaim a barátaim és a család -beleértve a kutyáinkat is-. Meghallgatnak, elviselnek még akkor is amikor kibírhatatlan vagyok és mellettem állnak. Az álmok kapuja pedig bármikor nyitva áll, ha elmenekülnék a valóságból -na meg ha, képes vagyok elaludni-..

Elmúlt hetek, napok..

Ne haragudjatok, hogy eltűntem néhány napja, csak eléggé összejöttek a dolgok rossz értelemben, sajnos. Nincs sok életkedvem ezek után, a magamról alkotott véleményem pedig határozottan a katasztrofális szinten tartózkodik és ezek után nehéz meggyőzni arról, amit eddig gondoltam magamról. Ő azt mondja, nem az én hibám, én ennek ellenére megvagyok győződve róla, hogy én nem voltam elég jó... Elvagyok keseredve, szét vagyok esve. Legszívesebben bezárkóznék a szobámba és egész nap csak gondolkoznék és gyötörném magam. Így is kínzom magam amikor bent vagyunk azzal, hogy felmegyek és elmegyek mellette. Másra nem jó, csak kínzásnak ez az egész. Az emlékek összetörnek én pedig csak tűrök és tűrök. A határaimat feszegetem. Az agyam igyekszik tompítani, és kitörölni a fájdalmat, de túlságosan intenzív ez az egész. Szét tép..


A másik, hogy be vagyunk szinte zárva a településre.. Gondolom mindenki hallotta, mi volt erre felé. Esetleg aki mégsem szerintem azzal mindent elmondok, hogy hó everywhere. Na jó, nekünk csak az utcánkon volt térdig érő, de a fő úton embermagasságban hófalak. Csütörtöktől durva világ volt erre felé és még mindig nem normalizálódott a helyzet. Én ünnepség után a legelső busszal jöttem haza, igaz 1 óra alatt értünk haza, lépésben. Nekem akkor még fel sem tűnt, hogy mégis milyen az út és a közlekedés. Tesómék busza aminek fél 3-kor kellett volna indulnia, fél órás késéssel indult és 5-re ért ide. A következő busz ami, indult volna 4.25-kor késéssel, 5.20-kor indult el egy másik busszal együtt. Hát ezek a buszok már nem ért haza, 120 emberrel ragadtak ott a hóban szinte mindentől távol.. Egyik barátnőm is rajta volt, több mint 12 órán keresztül várták, hogy végre valaki segítsen rajtuk. Telefonáltak, hívogattak mindenkit, hogy végre valaki menjen értük, és reggel vitték be őket egy telepre. Majd másnap délután értek el odáig az önkéntesek Bőnyről, és vitték be őket a melegedőbe. Hol voltak a hatóságok, azok a szervek akiknek segíteni kellett volna? Ez egy nagyszerű kérdés.. Az biztos, hogy az önkéntesek nélkül és a 'parasztok' nélkül még mindig ugyan az a fejetlenség lenne mint volt. Csütörtök óta egyetlen egy busz láttam, amit konvojba küldtek át Bábolnára az emberekkel Pénteken. Bábolna-Bana között néhol egy nyomon járható csak az út, és ugyan ez a helyzet Bőny-Örkénypuszta között is. Örkénypusztát ma szabadították ki, és egy nyomon járható hatalmas hófalak között. Elvileg buszok járnak Győr-Bábolna vonalon a mai naptól, de Banán még egyet sem láttam, vagy hallottam. Hogy mi lesz holnap? Lövésem sincs, ha jön busz megyünk ha nem akkor nem. :D Tőlünk csak elvitte a havat a szél, de hát az mind a Fő úton landolt. Most meg elkezdődik az olvadás, a hótól megszabadulunk, helyette víz lesz. Nálunk nem, de például Bőnyön, Rétalapon, Mezőörsön lehet majd rakni a homokzsákot.. Ezzel az egésszel az a nagy problémám, hogy TAVASZ VAN. Egész télen nem volt ilyen ítélet idő, mint most..

Ilyen is kell.. :)

'Fura hajnal, koszos nappal, ködös éjjel. Egyszer véget ér.
Hideg arccal, mint egy angyal fel az égbe talán elkísér.

Hogyha menni kell..' 

Anyu néha megállapítja, hogy grafomániások vagyunk. Hát nem tudok neki ellent mondani. A tesóm az a 'költői' én meg csak írok ahogy jön.. Inkább hosszabb szövegeket a saját dolgaimról, rímek nélkül. Az igazságot, kicsit burkoltabban. Az írás nekem sokat jelent, ezzel valahogy könnyebben kitudom magam fejezni néha. Általában, ha valami problémám adódik, vagy gondom azt mindig kiírom magamból. Sokkal egyszerűbben megtudom emészteni a dolgokat, és át tudom gondolni. Van jó néhány naplóm/füzetem/noteszom teli írva, és még mindig nem untam meg. Mint az olvasás, abba sem tudok beleunni, és jó néhány könyvet úgy mond 'elfogyasztottam' már.. :) Nem minden megnyilvánulásomat teszem itt közzé, csak ha valami nagyon kikívánkozik belőlem és akkor sem ragozom túl, mint észrevehető. De ez sem volt mindig így ! Nagyjából két éve még eléggé nyilvánvaló utalásokkal működtettem a blogot, amit valljuk be, jól megszívtam. De tanultam belőle, jobban kezelem már a dolgokat. Az írás arra is jó, hogy megőrzi az emlékeket. Néha-néha vissza olvasok pár bejegyzést, és meglepődöm, hogy akkor még ha az például egy éve is volt, teljesen máshogy álltam hozzá néhány dologhoz, mint most. Néhány ember hiányzik is, de lehetséges, hogy okkal nincsenek benn a jelenembe, bár a jövőmbe még bent lehetnek..
Az utóbbi időben volt minden. Voltam minden boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző és még sok más. De nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hisz minden úgy látszott rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem hogy képzeltem ilyet.. Nem hiszek semmiben sem, néha senkiben sem.. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, a hazugságokból, az emberek nem törődöm viselkedéséből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik és a többi. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni az emberek miatt. Néha azt érzem nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször. Én csak boldog szeretnék lenni ameddig tehetem..

[felül: Majka-Ha menni kell]

hahahaha, Maybe.

 

 

forrás:weheartit.com

 

quotes. *

Megvan az a balga szokásom, hogy általában szeretem az embereket, hacsak nem túlságosan kellemetlenek. Ami jó van a jellemükben - ha egyáltalában van valami jó -, azt hamarabb meglátom és ennek alapján alkotok képet róluk..

A várakozás szívás. Főleg amikor tudod,

 hogy akire vársz, az sosem fog visszajönni..

...

‎- Miért utálod az embereket? Úgy egyesével, vagy csak amúgy mindenkit?

- Ha jobban belegondolok, akkor nem, nem utálom az embereket. A nagy többség mentalitását utálom. Az a belénk égett őrületet, mi nem hagyja azt, hogy kimondjuk, valamiben tévedtünk, hibáztunk. Minden apró dolog miatt felelősöket keresünk. Legyen az személy, sors, isten, csillagok, akármi. Utálom, hogy nem beszélünk őszintén. Nem mondjuk ki a szavakat, mikor a szavaknak ott lenne a helyük. Nem mondjuk ki időben, hogy szeretlek, és nem mondjuk ki, hogy utállak.. 

Túl a 15 ezren. :)

Köszi Mindenkinek aki látogatott és látogat. Összehoztátok, és már túl is léptétek a 15 ezer látogatót. Örülök, hogy van akit érdekel, és követtek. Néhányan naponta is néztek, és ezt jó érzés tudni. Volt amikor úgy éreztem vége, fel adom, befejeztem, de folytattam. Miattatok. Meg persze magam miatt, szeretem elmesélni nektek, hogy mi történt velem. Esküszöm emberek, a depizést befejeztem egy életre.. Mondjuk, kinőttem. Holnap délelőtt érkezem a Day 6-tal, aztán más bejegyzés nem lesz. Egy kicsi kihagyás most (1nap), de aztán hosszúúú élménybeszámolóval érkezem. ;)
PusziPacsiÖlelés, kinek mi jár! ^^


Köszönöm, még egyszer !

♥♥♥

Néztem a blogokat és vágyódtam. Mi után? Valami kevésbé unalmas nap után, olyan után amiben történnek jó dolgok. És nem azzal foglalkozom, hogy már délután kettőkor szét untam az életem. Ebből a szempontból jó az az időszak amikor szeptembertől-júniusig a padot kaparod vagy amiatt, hogy újra felelnek, és te tudod, és tudod, de akkor sem mondhatod, ami ritka dolog, de azért tudod esetleg amiatt hogy miért van ilyen mocsok idő ott kint..
Ezek megőrülteket nézek, sokadszorra, vihognék, de túlságosan nem vicces. Értelem mindig meg van. Aztán unottan felvihogok, de minek? Mit kér a szőke nő a svéd asztalnál? - Tolmácsot.. Hahahaha. Nem érti, fárasztó. Kaparod a falat, véged van. Néztem a blogokat és vágyódtam, túl sok blog van ami kajával foglalkozik. Jól néznek ki, de most nincs kedvem hozzájuk. Valami megcsíp, odakapok. A karkötőimet igazgatom közben, alapzajként a fárasztás megy a tévében, ami túl unalmas hozzá, hogy érdekeljen. Ez van. Sétálnék. Nem egyedül, valakivel akit egy csöppnyire is érdeklek. Van pár olyan ember, szerencsémre. Csokoládé akadémia ! Felcsillan a szemed, érdeklődve fordítasz hátat a monitornak. Kintről a pára benyomja a dögszagot. Fincsi. Elmúlik a pillanatnyi életkedv. Visszazökkensz és újból kockává válsz. Édes élet. Aztán elhagyod a helyed, lássuk, negyedóra alatt hány ezer szúnyog köt beléd? Semennyi, nem mész ki csak másodpercekre, eszméletlen ez a finom 'illat'.  Mira könyörgött egy kis simogatásért.
Az életem. ♥

'Tudod én venni szeretnék egy nagy levegőt,

 szerelmet szeretnék nem szeretőt.' 

A felhők fölött három méterrel ♥

'Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett..'

Igen jó film, ajánlom. *-*

Bevallom a végét végig könnyeztem. :$

Most majdnem minden csajszi oda van érte.. meg értem én is... :D

Az a pasi. *-*

Forrás: A felhők fölött 3 méterrel c. filmből.

Hm.. ja köszi. :D

Gondolnátok, hogy ez a srác:

most, így néz ki? :

Alex Evans. *-*

♥ ♥ ♥

Folytatás. Vége.

Amikor felébredtem, már fél 12 volt, na, nekem ez az emberi idő hétvégén. Boldognak éreztem magam, könnyűnek. A családom zajait hallottam. Megnyugtató volt. Aztán eszembe jutott Ő. Hirtelen tepert le a fájdalom, újból üresnek és sötétnek éreztem magam. Az arcomról lehervadt a mosoly. Fájt. A párnámba temettem a fejem. Aztán elért az agyamig: semmi baj nincs. Újból megteltem élettel, de még mindig féltem. Valahogy nem tudok nem félni a gondolattól, hogy egyszer hátat fordít nekem. Gyötört a lelkiismeret-furdalás, ledöbbentem, hisz én tettem ezt vele, és nem ő velem. Megijedtem, hogy tehettem ezt? Szörnyű vagyok. Majd új gondolatok reppentek a csukott szemem elé. Bármennyire is bizonygatja, hogy nem hagy el, félni fogok. Attól, hogy sosem tudhatja, mikor kell majd választania. Én nem akarom arra késztetni, hogy válasszon, de az a lány még mondhatja neki, hogy vagy Engem felejt el, vagy Őt. Ha csak egy maradhat majd, én küzdeni fogok, bármennyire is furcsa. Nem adom könnyen a barátaimat. Túl sok dolgot hagytam már kicsúszni a kezeim közül. Nem fogok csak úgy lemondani még egy emberről, nem akarom elveszíteni. Persze, ha majd Ő mondja nekem, hogy hagyjam, akkor el kell engednem. Hisz, nem köthetem magamhoz, na, az már túlságosan önző lenne. Csak az a baj, hogy így is már önző vagyok. Egy szörnyeteg. Erős vagyok, és küzdeni fogok. Nem adom könnyen, ahhoz túlságosan szeretem. Ha elvesztem bele halok. Na jó, ez már túlzás, ennyire katasztrofális lennék? Túl dramatizálom a dolgokat, de az biztos, fájna nagyon. Most is fájt, pedig most nem Ő hagyott ott, hanem én Őt. Még is úgy éreztem, mintha csalódtam volna benne.
Később, amikor már emberi formát vettem fel, és le is másztam az emeletről, ráadásul enni is képes voltam felöltöztem és elindultam a buszra. Milyen szép meglepetés leszek, csak úgy betoppanok, bejelentkezés nélkül. Elmosolyodtam. Megérkezett a busz, mikor végig pillantottam az utasokon észrevettem a szöszi fejet a buszhátuljába. Ezt nem hiszem el, most magyarázkodhatok is. Hurrá! Leültem mellé, és elkezdtem beszélni hozzá. Nem szólt semmit, csak hallgatta a mondandómat. Elmondtam neki, hogy milyen barom is vagyok, hogy valakit, akit nagyon szeretek ott hagytam minden ok nélkül, amikor nem is hibázott. Ráadásul túl bonyolítottam, de nem tudtam kezelni a dolgot, ezért sírtam. Jó érzés volt elmondani valakinek. Bocsánatot kértem, hogy semmi hajlandóságot nem mutattam arra, hogy tegnap szóba álljak vele a buszon, és hogy mekkora egy marha vagyok. Nagy levegőt vettem és elhallgattam. Ő csak mosolygott. Aztán válaszolt: Semmi baj, velem is előfordult már ilyen, Tegnap én is eléggé szét voltam csúszva, mert összevesztem a barátnőmmel, olyan dolgokat tettem, amik miatt teljesen megérdemeltem, amit a fejemhez vágott. Viszont ahogy te kinéztél az rosszabb volt annál, amit éreztem. Bármi volt az, ami ennyire elkeserített sokat jelenthet számodra az a valaki. Elmosolyodott megint. A hátra lévő percekben nem szóltunk egymáshoz. A ’barátnőm’ szó hallatán a remény fénye kihunyt. Szép az élet. Szinte fel sem fogtam, hogy akár a válaszomra is várhat. De nem voltam képes megszólalni, ott lépegetett előttem a tökéletes barátnők két példánya, amik minden porcikájukban szépek voltak. Vékonyak, hosszú hajúak, és makulátlan bőrűek. Vagy is, egyáltalán nem úgy néznek ki, mint én, aki alacsony, vállig érő hajú, és tökéletlen. Kész szerencsétlenség vagyok. Végre megállt a busz, ott ahol le kellett szállnom. Elköszöntem a szöszifiútól és leléptem a buszról. Vártam még elmegy, aztán átmentem a túloldalra. Ott leültem egy padra, előkaptam a telefont és üzenetet írtam, Neki. Válaszolt és rögtön elindult, majd nem tökéletesen akkor ért oda amikorra megígérte, negyedórával utána. Mint mindig, gondoltam. Amikor megláttam nem mozdultam, odaért hozzám, nem mondott semmit. Felálltam a padról és hozzácsapódtam a mellkasához és öleltem negyedórán át. Nem érdekelt, hogy a Fő út mellett állunk, nem volt benne semmi kínos. Barátok voltunk csak. Miután elengedtem, újra meg akartam ölelni, de elkezdett beszélni. Bocsánatot kért, mikor nem is az ő hibája volt. Csak beszélt és beszélt. Aztán befogtam a száját, és a szemébe néztem. Elmeséltem neki, hogy mit éreztem, meddig voltam a városban és hogy az emberek megbámultak, de az a fiú, akiről később kiderült, hogy nem szingli megpróbált megvigasztalni. Meg azt is elmondtam milyen hülye voltam, és miket gondoltam, hogy elhagyott, és elfog felejteni. Aztán lehámozta a kezemet a szájáról, és a szavamba vágott: Soha nem foglak elhagyni, megígértem, nem?! Be is tartom, még ha meg akarsz tőlem szabadulni, akkor sem hagylak el. Megölelt és én sírtam. Megint, szörnyű vagyok. Viszont, most nem azért sírtam, mert szomorú voltam, hanem azért, mert örültem, hogy velem marad és szeret.

Reggeli szösszenet..

Legyek jó? De hogyan?!
Megint megkaptam a: 'eléggé jó kislánynak nézel ki..'-t, facebookon. Hát köszi, na ezért utálom az internetes ismerkedéseket.. Képről ítélnek, mert máshonnan nem tudnak, aztán amikor már 2hónapja egy iskolába járunk akkor majd megtapasztalják a perverz fantáziám és a lehetetlenségeimet amivel kiakasztom őket. :$ Milyen édes, milyen aranyos, milyen jó kislány..  A FRANCOKAT ! Nem vagyok az az itthon ülős típus, csak kibaszottul lusta vagyok megemelni a seggem és elmenni valahova. Az meg már más, hogy nem igazán engednek el állandóan minden felé.. Suliba.. oda mondjuk elengednek.. DE MINEK?! xd Na jó még bírjuk ki ezt e 3 (!) hetet.. *nagy levegőt vesz* *kifúj*
Olyan tök jól néz ki a körmöm, délután teszek fel képet. ^^ Tegnap felöltöztem ballagó cuccba, jól nézek ki. :$ :DD Értékelném, ha már tényleg felvehetném arra az alkalomra amire van.. Ja, meg ha már nyár lenne, azt is értékelném. De előbb szombatot ! *-* Rékáznéék, hat évig ! Remélem anyu átenged..

Háháá

Egész nap mocsok szar idő volt. Arra keltem hogy üzenetem jött, NinaFanni, hogy velem jön. Legalább eldöntötte. Jó mondom én már nem alszok, igaz hogy csak fél 8 volt. BadGirl 4.-et olvastam fél 10ig. Lemásztam az emeletről, reggeliztem és mesét néztem. *-* Aztán anyu oda adta a gépet. Délben ettünk, utána ismét gép, aztán készülődtem buszra. Természetesen ilyenkor jelenik meg egy hatalmas pattanás a homlokomon. -.- Na akkor kezdek vele valamit, még jó hogy a frufru takarja. Istenem, hogy volt egy okos aki feltalálta a korrektort, örök hála neki. :D (Y) Na mindegy, készülődök nagyba egyszer csak elkezd esni. -.- NinaFanni smst küld: így is megyünk? Írok vissza: aha.
Elindultam buszra, fel vettem a sneakeremet mondom jó lesz ez. Fél úton érzem vizes lett a zoknim. :o xd Mire buszmegállóba értem beázott a cipőm. >< Buszon már fenn ült Viví meg NinaFanni. Oda mentem hozzájuk, beszélgettünk. :D Aztán leszálltunk buszvégen, már ott volt Módi, Réka, Kiki, Szani, Szinti, Kitti, Laci, Zolo. :D Minket vártak. ^^ Viví bemutatott minket Kikiéknek. Kikiről majdnem letéptem a pólóját, mivel supermanes volt. *-* :DD Még hívott Máté is hogy hol vagyunk. Aztán amikor már kismillióan voltunk, mert Domi és Csoki is megérkezett akkor már elindultunk Caffé felé, ahonnan történetesen elüldöztek, mert nem fogyasztottunk.. xd Akkor irány lovas, ott még tető is volt felettünk, szóval annyira nem áztunk el. Utána  mindenki más fele akart menni, vagyis inkább Kuti akart másfelé menni.. -.-   Jó oké mentünk vele vissza Cafféba, de előtte még megálltunk a Pékségnél mindenki beözönlött csak mi maradtunk kint Módival ketten. :) Hajtotta a hülyeségét. :D Kiözönlöttek, Rékával ittunk Bombát, NinaFanni is azt vett. A nagy részét mindkét Bombának ÉN ittam meg. xd :$ Cafféba nem mentem be, én Módival, Olivérrel, NinaFannival, Rékával, Mátéval kint maradtam. Chipset zabáltunk és beszélgettünk. Közben megjelentek Gabikáék. Húúú de örültem, mivel úgy volt nem jön. :/ Aztán rávettük a mindenkit, hogy zúzzunk Moziba. Odaértünk levetődtünk a kanapéra és egymás helyén hátán beszélgettünk. xd A fiúk, ritkábban a lányok is csocsóztak, de nekem valahogy nem volt hozzá energiám ma. Ismét a WCben pózoltunk jellemzően. xd Néha annyira vihogtunk, hogy mindenki takarta a fejét, mert annyira vörösödött. xd Kikivel egymásnak dőlve szakadtunk ahogy Gabika oltotta a Kutit. XD Fél 7 felé elkezdtünk készülődni meg búcsúzkodni. Móditól 2x köszöntem el, mivel elsőnek azt hittem nem jön velünk, aztán mégis. :D Már kellettek ezek az ölelések mindenkitől. Olyan rég találkoztam a hülye fejükkel. :| xd Egyszer azt hittük, hogy lekéstük a buszt, mivel 6.52kor jött egy, és nem állt meg pedig 6.52re volt írva a buszunk... aztán nem is a mi buszunk volt. XD Végül jött a buszunk, még útközbe Vivível szívecskéket rajzoltunk meg bele betűt írtunk a párás ablakra. xd Szóval a drága busz úgy ment talán még Győrig.. XD Remélem letakarítják. :O 
Na kíísz vííge. Ismétlést ! *-* ♥

Kár hogy a fiúkkal nincs kép. :(


Puszivan^^

Rain

Imádok éjjel utazni. A város fényeit nézve, lassú számot hallgatva szinte meghitt.
Természetesen mire beértünk és megjött cujOék busza addigra elkezdett esni. Nem sokat kellett várnunk rá, az idő is kellemes volt, se nem hideg, se nem meleg. Eső utáni városi csend, csak az autók zaja hallatszott. Toncival is találkoztam. Vicces volt, mivel én tudtam, hogy ő az köszöntem is neki, vissza is köszönt, viszont ő neki ismerős voltam, csak nem merte megkérdezni, nehogy hülyének nézzem mert nem én vagyok. :D Amikor cujO oda jött hozzám, és mondta, hogy várjunk elbúcsúzik Toncitól, akkor jött rá Tonci, hogy én vagyok a Kis Luca, és akkor mondta, hogy nem merte megkérdezni. :DD
Hazafelé cujO végig mesélt, és mesélt, meg ma is. Húúha meg szűnt a csend és a nyugalom itthon. :$ :D 
Tegnap le kellett lépnem mivel jött a vihar ami gyönyörű volt. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs egy olyan fényképezőgépem, amivel lehet villámokat fotózni. Néhány lecsapónak akkora volt a fénye, hogy nappali világosság volt szinte. Amíg villámlott, meg dörgött bele feledkeztem a BadGirl 3.részébe. Aztán ránéztem az órára és már fél 10 volt, elkezdett hiányozni cujO. :/ :| :D Fel is hívtam hol vannak. Pestnél voltak, csak valami gond volt a busszal. Azt mondta Budaörsnél hív.. Hát mondom oké. 10perc múlva csörög a telefon, hogy elhagyták Pestet. Akkor irány venni egy kevésbé vékony nadrágot, meg még egy pulcsit, plusz mellényt.
Aztán irány Győr. Az oda fele út izgalmas volt. Békák mászkáltak az autó úton, néhol pedig gőzölgött (!) az aszfalt. Durván nézett ki. Eső illattal telt meg az orrom. Itthon csak ázott kutya szagot érezni mikor esik..
Néhol ahol erdős részen megyünk viszont olyan jó illat van. :) 

Na megyek fodrászhoz.
Kicsit vágatok a hajamból mert már megnőtt. Kép lesz. :D
Puszivan^^ 

Csokii pudiing mert az szereteem. *-*

p. : nem mondod el mi az. ><
L. : majd ha megyek aludni .. :)) na majd akkor ..
p. : ááááá. addig legyilkolom magam kiskanállal. XD
L.: nem mert megakadályozom az öngyilkossági kísérletedet mert túlságosan hiányoznál ^^
p. : jaképzelem. :'D 

L. :  hát ne hidd el..

--------------------------------------------------------

d. üzenete:

*szombaton is megyünk :@

p. üzenete:

*? :-O:|

d. üzenete:

*jaja :S

p. üzenete:

*hova mész? :-O 

d. üzenete:

*suliba x-D

*szerinted hova mennék ? x-D

*tönkre .... :D

p. üzenete:

*hát tőlem tönke fogsz menni. xdd :S

d. üzenete:

*az tuti x-D

----------------------------------------------------------------

v. üzenete:

*láttam egy fekete ruhás hapsit..

*Hirtelen eltűnt...

*Aztán az utca másik felébe került o.O

p. üzenete:

*O_O

*ezek a bőnyiek még teleportálni is tudnak. :'DDDDDD XDDDDDD

v. üzenete:

*XDDDDDDDDDDD

MUHAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAAAA XDDDDDDD sírok. :'DD

Húúúha.. :|

Ez a mai nap kész.. Összeszedtem két négyest, egyet történelemből egyet angolból.. Ez az angol négyes ez az amit úgy gondoltam, hogy talán összekaparok egy hármast.. Majdnem írtunk irodalomból, de aztán mégse. :D
Fura volt, ma eléggé korán keltem.. már 5kor kinyílt a szemem, teljesen éber voltam hallottam ahogy anyuék készülődnek dolgozni, suliba menni.. 7 körül lemásztam az emeletről, kissé élőholtként mivel miután felkeltem 5kor utána még vissza aludtam és akkor álmodtam.. amin kihűltem. :| Na mindegy.. legyen elég annyi hogy Mátéval álmodtam. :) De semmi olyan nem volt, tényleg az álmomban mint barátok voltunk jelen. :D De valahogy úgy éreztem mintha közelebb lenne hozzám.. Tényleg, szinte tesók.. ezt túl sokszor mondom..nem kéne. Mondjuk amin kihűltem az a csaj aki még ott volt. folyton engem bámult.. semmi érzelem.. aztán mielőtt felkeltem előtte egyedül voltam a csajjal és mosolygott.. aztán megmentett az ébresztő..
Összeszedtem magam smink,reggeli stb..
Aztán elindultam suliba.. gyalog. xd Kissé hideg van ott kint. >< Mire észbe kaptam addigra már elértem a suliig. Aztán pont találkoztam Liliékkel. :D Imádom a csajt. :"D ♥
Eléggé gyorsan eltelt a nap, főleg hogyha az ember elvan varázsolva. :')
Nem normálisan viselkedtem ma, és tényleg kimondtam amit gondoltam. Ami a szívemen az a számon. :)
Haza felé beléptem anyuhoz a kenyérért. xd
Beszélgettem kicsit Bernikével. :D Ő a volt dadám. ^^
Mire haza értem kockára fagytam, első utam a radiátorhoz vezetett. :P
Most nem úgy voltam mint reggel, hogy elvagyok merülve magamba és mire elérek A-ból B-be addigra veszem észre magam..
Gyors evészet, elrakodni holnapra, házit írni luxus.. :$ Amúgy nem volt. :D
Megint lefagy a kezem.. hiába, túl sokat kockulok. :D

Gábor megállapította hogy profi vagyok, mert megmertem nézni egyedül a Zombieland-et. ;) Semmi vészes nincs benne. :D Mondjuk nálam teljesítmény, főleg egyedül.. :D