June

Most, hogy lassan már a Júliusnak is vége most már írok Júniusról.
A hónap első 2 hete még iskolás hét volt. De már csak lazán, mondjuk ez már májusban elkezdődött. A tanév 15.én ért véget, ezen a napon mi osztálykiránduláson voltunk Budapesten. Voltunk a BME Építőmérnöki Karán, majd az Erzsébet híd egyik feszítőkamrájában is. Elég parás volt, mert olyan volt mintha felettünk bombák csapódnának be ahogy az autók mentek a hídon, ráadásul olyan volt mintha egy bunkerben lennénk. Tiszta világháború feeling. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám. Utána átmentünk a pesti oldalra és hajóval feljebb mentünk a Dunán a Halászbástyához, majd elmetróztunk a Terrorházához. Jó kis nap volt igazából, ahhoz képest hogy last minute osztálykirándulás volt, mivel nem tudták eldönteni hova menjünk és egyáltalán hogy legyen. Júniusban lett volna még az angol emelt érettségim szóbeli része de arra nem mentem el, így jövőre újra próbálkozhatok, ha szeretnék. Majd addigra eldöntöm. Volt még szakmai nap is, az Austrothermnél voltunk gyárlátogatáson. Az évzárót szombaton délelőtt tartották, igazából egész gyorsan lement az egész, és végre vége lett az évnek. Következő hétfőtől mehettem nyári gyakorlatra. Az elkövetkező hetek a gyakszival teltek el, hétvégén Lacival. A kedvesem 19 lett a hónap végén úgyhogy szülinapoztunk is. Most pár hónapig idősebb nálam, de who cares. Igazából a gyaksziról nem tudok mit írni, dolgoznom kellett és kész. Adminisztráltam, segítettem, munkaterületen voltam.
Igazából nem sok minden történt Júniusban, ami nem feltétlenül probléma számomra. Végre kifújhatom magam.

Sehr interessant

Nem tudom hogy hogyan jön elő magyar órákon 8. osztályban a modern világ mágikus-mesés allegóriája, de úgy tűnik a mai napig nem vagyok vele egyedül, hogy nem tudtam anno, hogy mi az és mit kezdjek vele. Az elmúlt hónapokban feltűnt hogy sok a keresés erre a kifejezésre és ezzel sokan érkeznek a blogomra mert az internet generáció a neten keresi és ezáltal rám talál. Ez annak köszönhető a leginkább, hogy valahogyan a kedves kereső barátunk Gugli, -örök rejtély hogy hogyan-, berakja a blogot első találatnak. És mint minden ember aki keres valamit is az interneten rögtön az első találatra megy rá, aztán elolvassa talán azt a 2012-es bejegyzésemet, amit még 14 éves fejjel írtam. A végén pedig rájön, hogy rohadtul nem ért el vele semmit aztán fogja és bezárja a lapot és keresi tovább a kérdésére a választ. Fiúk, lányok, ha tudnám már megmondtam volna az a helyzet. Akkor régen valahogy végül is megoldottam a dolgot. Talán valami fogalmazást kellett írni róla? Vagy csak egy feladat volt? Nem tudom, de oldalakat írnék nektek, ha tudnám. Szóval Gugli barátunknak köszönhetően naponta minimum 5 ember így talál rá a blogra, attól függően hol tartanak a magyar tanárok a 8. osztályos diákjaikkal a tananyagban. Úgyhogy akaratlanul is, de az oktatás hozzájárul a blogom látogatottságához.

Február

Teke meccshegyekkel kezdődött a hónap, mert elindult a tavaszi forduló. Igen télen, de május elsején vége. Fura, mármint nem a forduló kezdete és vége, hanem hogy mennyire az életem részévé vált a teke is. Számon tartom a meccseket, néha idegenbe is megyek a csapattal, ha beférek és persze ha Laci is dob itthon akkor kint ülök és szurkolok. Már amennyire azt szurkolásnak lehet nevezni, de azért szorítok értük mindig. És persze igyekszem segíteni Lacit mindenben. Voltunk emlékversenyen Oroszlányon, és egyben a Megyei Egyéni Bajnokságon is, ahol a drágám 3. helyezéssel tovább jutott a Területire. Úgyhogy irány Sopron! (A márciusi bejegyzésben majd megtudhatjátok hogy sikerült.)
Valentin-nap alkalmából nem csináltunk semmit. Feleslegesnek tartom az egész "ünnepet". Úgy gondolom ez csak a boltok számára előnyös. Szóval semmi ünneplés nem volt, semmi ajándékozgatás. Itthon voltunk együtt és pihentünk, meg bújtunk egész nap.
Február végén jött az idei trainee, most Amerikából. Imádtam, rettenetesen cuki volt és kristálytisztán érthető. Igaz Februárban nem sokat tanított még minket, de hamar megszerettük.
Jártam a hónapban kontrollon is, legközelebb majd Júniusba megyünk csak. Vért vettek, meg beszélgettünk a dokival. Sajnos emeltek a gyógyszeremen de csak a biztonság kedvéért, de ez továbbra sem gátol, mert mellékhatásokat nem tapasztalok a mai napig.
Így vissza gondolva gyorsan eltelt a Február, ami baj is meg nem is. Tavaly ilyenkor már javában stresszeltem az érettségin, most meg néha, ha eszembe jut kicsit aggódok, aztán hamar elfelejtem, de azért majd neki állok kicsit. Az iskoláról nem szeretnék semmit írni, mert úgysem történik semmi jelentős az átlagos napokon. Ha van valami úgyis megírom, de szeretném némileg kiszorítani a blogról az iskola témát. Túl soknak gondolom és feleslegesnek.
Nem egy bő és hosszú bejegyzés meg meg is csúsztam vele, de most ilyen sikeredett. Hamarosan jövök a Márciussal, az már valamivel hosszabb lesz.

Január

Elkezdődött a 2016-os év. Volt még pár nap a téli szünetből aztán újra iskola. Rögtön visszatérünk a félév előtti hajrába, úgyhogy dolgozat hegyek még 3 héten át. Hétvégéken Lacival voltam, a hideg miatt főleg otthon voltunk így végül kiérdemeltük a "nyugdíjasok" címet, de hát a francnak se volt kedve kimozdulni a meleg lakásból. Azért ha volt meccs akkor arra mentünk, of course. Januárban lettünk félévesek is az Életemmel, de semmi jeles nem történt ezen alkalomból. Együtt voltunk egész nap és ennyi, nem vittük túlzásba, mert minek. Őszintén szólva rettenetesen gyorsan eltelt a Január, főleg a naptáramat nézve. Január végén elkezdődött az érettségire jelentkezés. Én intéztem az osztálynak, hamar meglettem vele, bőven időbe. Meg is dicsértek a titkárságon, ami jól esett. Szóval idén Májusban emelt angol érettségi..

Lelkileg kicsit bezárkóztam valamilyen szinten ebben a hónapban. Bár talán nem is ekkor kezdődött, hanem még a tél elején. Csak Januárra teljesedett ki. Zárkózottabb lettem, komorabb, amit inkább az időjárásnak, a télnek tudok be, de más okai is voltak. Kizártam a számomra jelentéktelen dolgokat, visszafogtam magam pár dologban. Kevesebbet beszéltem bent a szünetekben, Nem lehet ezt észrevenni iskolán kívül, valahogy lekorlátozódik ez a komorság az iskola épületére. Ami nem probléma, mert a családi életemre, a kapcsolatunkra Lacival nem hat ki. Mert ott ugyanolyan vagyok, mint eddig. Eltudom különíteni a kettőt. Lehet, hogy ez egy hibás döntés, mármint, hogy komor vagyok bent, mert igaz, már látom ezzel magamnak is ártok, de ugyanakkor mégsem. Ártok, mert rosszul érzem magam, depresszív lesz a hangulatom napközben, haza akarok jönni, nem akarok foglalkozni semmivel, ami fűződik valahogy az iskolához,csak itthon szeretnék lenni folyton, mert elegem van. Ugyanakkor nem terhel le semmi. Mert könnyűnek érzem magam, nem nyomják óriási súlyok a vállaim. Nem akarok folyton megfelelni magamnak, csak megcsinálom ahogy tudom, meg ahogy én akarom aztán majd lesz valami. Ha nem jön össze se akadok ki, hogy elszúrtam. Nem. Majd legközelebb sikerül. Nem foglalkozok azzal hogy másnak azzal rossz lesz-e, vagy sem, még nekem jó. Igen ez önző, de meguntam, hogy kihasználnak. Legyek én nyugodtan a szemét. Ki lehet beszélni a hátam mögött, de aki megteszi az pont jó helyen van valami máshoz is. Úgyhogy nem érdekel más véleménye. Kivétel Lacié, és még Laci elfogad, és úgy szeret ahogy vagyok addig nem számít más. Azzal, hogy ő elfogad még jobban el tudom önmagamat is fogadni. Ami úgy gondolom a mai világban ritka. Itthon ugyanúgy viselkedem mint szoktam, ha nem így lenne azt már hallottam volna a családtól.
Azok a napok, amikor találkozom Lacival különösen felvillanyoznak, alig várom hogy haza érjek, aztán hogy ideérjen és végre láthassam, és csókolhassam, és bújhassak hozzá. Szóval hogy végre megint együtt lehessünk, de sosem bírok betelni vele, soha nem elég az együtt töltött idő.

Past months

Continouing...

2015

Augusztus

Augusztusban dolgozgattam, szabadidőmet pedig Lacival töltöttem. Minden egyes percet kihasználva a találkozásra. Ehhez a jó idő is hozzájátszott. Újra elkezdtem Bábolnára járkálni. De csak a drágámhoz of course. Meg a szabadidőközpontba alias Mozi, mivel ott van a tekepálya de csak is vele. Edzéseire is mentem, és persze ki nem hagynék egyetlen itthoni meccset sem. (Na jó talán egyet kénytelen voltam kihagyni if I remember well.) De azóta se sose többet ! :3
Volt még Luca szülinap szűk családi körben aztán meg Liza szülinap is a hónapban. A "kis" unokahúgunk 13 lett. Jézuska, még most sem hiszem el. Öregszem...
Terveztük még tavasszal hogy megyünk Strand Fesztiválra drága nővéremmel. Mondani sem kell nem lett belőle semmi. De helyette mentünk családilag Sopronba. Annyira jó volt kicsit megint ott lenni. Mindig örömmel tölt el, amint feltűnik az ismerős táj. Visszatérnek az emlékek és alig várom az újabbakat. A lányok nagyot nőttek mióta utoljára láttam őket. Ha még nem meséltem volna róluk, ők a nagybátyám ikerlányai. Luca és Hanna. Angyaliak. Igaz, sajnos csak egy napra mentünk, vagyis reggel mentünk, este jöttünk, de nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén volt Banán Fesztivál, amin ismét közre kellett működnünk. Nem sokáig voltam kint már ami az estét illeti. Különben reggel 9től délután 6ig segítettem amit kellett. Végül 6 után már el tudtam szabadulni, elsőnek táncoltunk, de aztán meguntam. Találkoztam egy ismerősömmel, vele meg a haverjaival beszélgettem aztán már nem bírtam tovább az egész hajcihőt úgyhogy haza jöttem inkább 10 körül. Elmúlt a varázsa számomra ennek az egésznek, ráadásul Laci sem tudott itt lenni.

Szeptember
Első héten mehettem a könyveimért aztán kezdődtek a monoton hétköznapok.. Iskola. Hétvégén Laci jött és nálunk töltöttük a hétvégét. Iskola. Hétvégén Lacinál, szombaton teke meccs. Iskola. Laci itt. Iskola... Ennyi rémlik a Szeptemberből. A hétvégéket vártam folyton, függetlenül attól, hogy én aludtam Bábolnán, vagy Laci nálam. Csak végre együtt legyünk. Hétköznap is jött, szeptemberben néha én is átmentem iskola után, de az nem igazán jött be úgyhogy abba maradtunk, hogy hétköznap ő jön csak. A hétvégék pedig váltva voltak és vannak még mindig. Ha meccs van, akkor meccs van és megyünk. Egyértelmű.
Egyik Pénteken volt Tűzijáték Bábolnán azt is megnéztük, anyát rávettem jöjjenek ők is tesómmal.
Volt egy meglepetés buli az egyik nagynénémnek a szülinapjára. Összegyűlt a család egy jó nagy része. Nagyjából 40-en voltunk a barátokkal együtt. Lacit bedobtam a mély vízbe, de jól elvoltunk Bükiékkel meg tesómékkal.

Október

Szeptemberhez hasonlóan nem sok minden volt. Kivétel az őszi szünet, meg a szülinapom. 18 éves lettem. Tényleg öregszem. Volt bigmándi búcsú a hónap elején. Ebéd után kinéztünk Laci tesójáékkal, vettünk gumicukrot aztán inkább visszamentünk a többiekhez.
Szűk családi körben megünnepeltük a szülinapomat pár nappal előtte. Nem hiányzott a felhajtás. Tökéletes volt úgy ahogy volt aki számított az eljött. Szünetben Lacival voltam nagyjából végig. Végig jártuk a temetőket a családdal. Aztán újra iskola.

November

Novemberben igyekeztek kinyírni minket a tanárok. Dolgozat dolgozat hátán nagy örömünkre. Péntek délutántól Vasárnap délutánig Laciztam, onnantól pedig estig tanultam, de nem vittem túlzásba. Soha többet nem fogom, megtanultam a leckét. Nagyjából ennyi volt a megosztandó információ a novemberről.

December

Hónap első hétvégéjén Tatabányára mentünk ifjúsági egyéni tekebajnokságra. Ügyes volt a lelkem, de voltak sajnos jobbak nála. De én így is nagyon büszke vagyok rá. Rettenetesen tudok örülni az örömének. Akkor is büszke vagyok rá, ha gyengébb napja van és nem dob olyan jól mint azt ő elvárná magától. De tudom, hogy képes rá, csak mindenkinek vannak gyengébb napjai. Előfordul, de általában nagyon jól dob. Úgyhogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Az iskolát tekintve a tanárok ismét folytatták a hadjáratot, újabb dolgozatokkal, de tisztában voltam vele hogy miért. Hiszen jött a téli szünet. Szünetben ismét Laciztam. A Karácsony is békésen telt. Lacinak tekés párnát gyártottunk anyával, meg kötényeket. Mivel a drágám szakács. Karácsony után a tekecsapat évzáróján is voltunk, a Szilvesztert pedig nálunk töltöttük. Tesóm és a barátja is itt voltak, ezért elvoltunk négyen. Társasoztunk, előkerült a Legó is, meg a Jenga. Éjfél után fellőtt Laci pár tűzijátékot, aztán koccintottunk. Nyugis volt igaz, de nekem tetszett. A fiúknak sem volt ellenére az, hogy buli nélkül szilvesztereztek kivételesen.

Lassan beérem a dátumot. De még mindig:

To be continued...

Beköszönős összevissza

Jahahaha. Tavasz. Definitely. Work hard van ezerrel, mert kedves drága személyemnek majdnem 1 hónappal az osztályozó előtt jutott eszébe, hogy jahogy még csak 7 tétel van kidolgozva a 20-ból. Genius. Múlthéten eljutottam a 12. tételig, a héten be kell fejeznem a maradékot mindenképp, mert nem lesz velem paci kaki se Április 20.-án. Aztán még előtte ott van az írásbeli is. Mit ne mondjak öröm és boldogság. Áldozatokat kell hozni ha már ilyen értelmes vagyok úgyhogy mivel elég értelmes jegyeim voltak eddig úgy gondoltam kicsit félreteszem a mindennapokat. Persze nem teljesen, de inkább a tételekkel foglalkozok. Na mindegy. 2 hete még teljes pánikba voltam, múlthéten káosszá enyhült, mára pedig elült egyenlőre minden "gond". Csak úgy vannak. Tudom, foglalkozok velük, de nem stresszelek. Mert minek? Egyébként szinte tökélyre fejlesztettem azt, hogy minden hidegen hagyjon. Mármint amin mindenki más stresszel. Még a fizika felelések is hidegen hagynak. Lesz amilyen lesz. Minek pánikoljak?
Őszintén szólva nem történt mostanában semmi. Inni se voltunk Február közepe óta. Igazából utána hetekig nem is volt kedvem, se energiám kimozdulni. Most már mennék, de most persze egy ideig megint nem lesz semmi. Talán majd tavaszi szünet után. Tyűha. Egy hét még, aztán pár nap relax. Aztán ott a Diákkonferancia. Juhúú. Ja nem. Mehetek segíteni, HA beosztanak. Eltudnám viselni, ha nem. Na mindegy majd kiderül, ha beborul. Aztán Hétfő szünet (13.) aztán másnap osztályozó. Hurrááá. Mondjuk az még egyszerűbb. Mert az órán lesz az nem bonyolult, de a Szerda az jajj fúj. De "megcsinálom, mert meg tudom, meg tudom, mert meg akarom." Csak azért ki nem izgul vizsga előtt? Úgyhogy köszi. Aztán durván egy hónapig relax, Irie Maffia koncert, aztán 7.-e angol érettségi, 15.-e informatika. Ó anyukám. Na de nem foglalkozunk vele, mert még hol van az.
Telnek a napok, közeleg a nyár. Hálisten. Csakhogy ott a drága nyári gyakorlat. Ó, hogy menjenek a valahova. 3 HÉT. Fck yeah. Meg a közösségi szolgálat, hogy nehogy már jól érezzem magam, de sima lesz, mert miért ne? (Milyen szépen mondtam, hogy közmunkás.)

Valamit akartam. Elfelejtettem. Nothing else.

Csókpuszi.

 (image: weheartit.com)

Design

Kicsit hangolódok már sulira. Igaz egyáltalán nem várom, maximum az ismerősök miatt, mert sok emberrel már nagyon régen találkoztam. Szóval lélekben még nem igazán készültem fel a Szeptemberre, viszont már nagyjából 2 hete voltunk sulira bevásárolni. Ennyivel talán le is zárnám a back to school részt, nem szeretnék foglalkozni vele még 10 napig.. Utána már úgy is kénytelen leszek. Szóval miközben rendezgettem a sulis cuccaim megtaláltam a tavaly év végi diáknapi "kiállítás" anyagát. Nagyjából 9 kép, és mivel úgy voltam vele, hogy kéne valami változatosság már a szobámba ezért körbe fordultam egyszer. Igen, szó szerint, és rájöttem, hogy már unom a posztert az ajtón. Szóval helycsere történt. A posztert elsuvasztottam jó mélyre, meg még néhány véletlenül fenn maradt posztert is leszedtem innen-onnan. Minimalizálok. A sok kacatot is leszedtem a polcokról, untam már hogy annyi felesleges dolgot kell takarítani.. A falammal kellene valamit kezdeni az ágyam mellett, de mivel elborítják a pasik (kac-kac), ezért egyenlőre marad, inkább még rakok fel pár képet. Még hiányzik Depp, meg Rick Genest, ja és Andy Biersack aztán teljes lesz a gyűjtemény.
Szóval az ajtóm most így néz ki. Olyan.. én. Ezek azok közé a képek közé tartoznak, amikre tényleg azt mondom, hogy hú de jók lettek és büszke vagyok rájuk.

Csapongás

Akkor most megerőltetem magam és írok. 3 hete vége a tanévnek, "tombol" a nyár vagy mi.. Nos nálam, meg úgy a volt 9.A háza táján még csak körülbelül 4 napja.. Mivel ugyebár hatalmas örömünkre nyári gyakorlat volt 2 hétig, aminek totálisan semmi értelme nincs, de ez senkit nem érdekel, ha nem megyünk akkor bukás van.. Juhú.. Szóval gyakorlat volt, Szerdától meg diákmunkára megyek tesómmal aztán közmunkára is. Elég soknak tűnik de, én intéztem az idei nyárra, mert jövőre 3 hét gyakorlatom lesz úgy meg neccesebb lenne még az az 50 óra.. Szóval csodásan mozgalmas nyaram van, de jó lenne ha a barátokat is be tudnám sűríteni a napirendbe, de hát szokás szerint mikor nekem jó akkor másnak nem, de nem baj! Megoldjuk. Nem volt megerőltető a gyakorlat, de nekem notórius későn kelőnek (dél/fél 1) megerőltető volt a korán kelés, főleg így nyáron.. A gyakszi viszonylag gyorsan telt, igaz voltak pillanatok mikor elgondolkoztam mit keresek én itt, de végül megbirkóztam mindennel és az utolsó pár napban már biztosabban mozogtam és nyilvánultam meg. Ma reggel már le is adtam a munkanaplót és az igazolásomat, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Innen már csak reménykedek, hogy nem lesznek annyira szigorúak a gyakszi tanárok..

Szombaton családilag bementünk Győrbe körül nézni Szent László-napokon. Érdekes lett volna, ha nincs annyi hülye ember és látom is a lényeget. Komolyan az emberek egyszerűen életképtelenek. Össze-vissza ténferegnek előttem -5 km/h-val, épp hogy nem lépek rá a sarkukra, ha meg kiakarom kerülni elém jön a másik szemből, vagy az előttem életképtelenkedő próbál kikerülni egy harmadikat. Ha néznéd a vívást vagy a jeleneteket akkor of course beáll eléd egy kétajtós szekrény aztán b*szhatod. Én meg füstölgök magamba, néha el-el ejtve félhangosan egy "ezt most te se gondolod komolyan"-t vagy egy "Are you f*cking kidding me?-t. A gépet meg sem kíséreltem előszedni, mert semmi jelentőset nem láttam, vagy épp kitakarták. Megnéztük a kirakodó vásárt, de az se volt valami hű de sok. Nem volt rossz, és még élveztem is volna, ha a tömeg nem ilyen életképtelen. Mivel sikeresen felhúztam az agyam már pár perccel a helyszínre érkezés után így nem sok élvezetet találtam ebben az egészben.
Elnézve a hagyományőrzőket én is szívesen lennék egy ilyen társulat tagja. Annyira jó lehet így beöltözni és a korhű ruhákban mászkálni még ha csak 2-3 napra is..

Csókpuszi. *

Cím nélküli

Most hogy így erőt vettem magamon és megjelentem. Írni kellene valamit, mert rettenet milyen rég írtam. Szóval akkor most írok. Csak nem tudom mit. Mondjuk, azt hogy vettem egy eszméletlen cuki ruhát Kedden H&M-ben. Eredetileg nadrágot akartam venni, csak hát a skinny jeanseket nem rám találták ki.. Úgyhogy ugrott a tervem. Na mindegy, megbirkózom a problémákkal valahogy.. Ezzel a ruhával szerencsém volt, mert már kinéztem magamnak a honlapon és kivételesen volt a boltban. Csoda. Az a jó benne hogy sok féle outfithez jó. Lehet az Era hasonmással is hordani meg balerinával is csak úgy "magába", és ősszel, vagy akár télen is feltudom venni egy leggingsszel, vagy alá egy -mondjuk fehér- póló és tökély.

Az idei nyarat hatalmas tervezések előzik meg a részünkről, ráadásul ez a nyár merőben más lesz mint a többi. A gyakorlati helyem és az iskola közötti szerződés már valószínűleg valahol félúton van a KLIK és az Ipar Kamara között, vagy fekszik valamelyik asztalon. 2 hét, napi 7 óra munka. Lövésem sincs még mit fogok ott művelni, de egyenlőre izgatott vagyok. Új élmény, Az Élet egy kis szelete. Érdekes lesz, de várom, bár szerintem a véleményem már a 2.-3. nap után meg fog változni, de addig még 2 hét iskola.. Sajnos.. A közmunkás szerződésem holnap jut el az iskolához általam. Lassan az is elintéződik. Nagyjából 2 hét, napi 3-4 óra. Pozitívum: nem kell messze menni, helyben eltudom intézni. Még ha összejön akkor diákmunkára is menni fogok, az körülbelül 4 hét. Mozgalmas nyaram lesz azt hiszem, a hétvégéket délutánokat szeretném a csajokkal, vagy a családdal tölteni. Wahahaha, reszkess Győr. Sok tervem van, bár tudom nagyjából csak a fele fog megvalósulni. De nem baj, akkor is tervezgetek.

Némileg szorít ez a nagyjából 14 nap, amiből 12-n "tanulunk" már csak. Inkább csak imitáljuk. Nem mintha ez zavarna. Az egyetlen problémám az, hogy még van hátra egy vizsgánk ECDL-ből. PowerPoint, ami határozottan könnyű, de azért nem akarom elkiabálni. Számtalanszor maradt el informatika órám, és így itthon kell gyakorolnom, de most ha valamit rosszul csinálok azt honnan tudjam, hogy rossz? Nem mondja meg más hogy hogyan kell.. Na mindegy, holnap lesz informatikám megint úgyhogy talán kiírjuk a vizsga időpontot és már azért se kell aggódnom, hogy nem lesz rá idő. Ja, mert ugye jövőre nem lesz már informatika, de idén meg csak heti egy volt..  Fantasztikus mit ne mondjak. Még egy-két dolgozatot írunk, és kikapunk párat, de már nagyon nem erőltetjük meg magunkat.  Jövőhét Szerdán kompetencia, Pénteken osztálykirándulásra megy az osztály úgyhogy szabadságra megyek. Június 9.-én Pünkösd Hétfő: szünet. Június 13. pedig Szakmai-nap, amin valahova megyünk, vagy előadást hallgatunk. Izgi. De addig még lesz 5 földrajzórám, amin izgulhatok azért, hogy felelek-e vagy sem. Ajh.

Hihetetlen mire képes az unalom. De a hajamat tuti nem tudnám megcsinálni még egyszer ugyanígy. Pedig olyan jó lett. Jellemző, amikor unatkozom és nem megyek sehova akkor tök jól megtudom csinálni a hajamat és a sminkemet, de amikor kéne akkor nem..
Egy kép amin tetszem magamnak.. Haha.

xoxo.

Nem kerülget idegbaj, áhh dehogy...

Az utolsó bejegyzésben (még Januárban..) szenvedtem és siránkoztam az iskola miatt, nos jelenleg sem tudok talán mást, mivel a sítáboros hét után újabb borzasztó hét következett, ami még rosszabbnak ígérkezett mint a félév előtti. Aztán 'kaptunk' egy hét pihenőt, bár még azt sem mondhatom pihenőnek, csak volt egy hétvégém amikor annyit nem kellett tanulni. Bár ami azt illeti lassan már azt se tudom mi az a hétvége. Istenem, de jó lenne, ha 3 napos lenne a hétvége. Azt hiszem senki nem venné zokon.. A mostani hetem olyan életképesnek tűnt, tekintve, hogy Kedden és Csütörtökön nem volt első órám, gyakorlaton nem csináltunk semmit, a tesitanár jó fej volt velem így végre búcsút inthetek a szekrénynek egy időre és még a matek dolgozatom is jó lett, mikor én totálisan kétségbe voltam esve, hogy atyaég nagyon elrontottam, aztán nem is. Talán direkt csinálják vagy sem, de megint dolgozatok tömkelege vár ránk a jövőhéten, és egy esszét kell beadnom Hétfőn, amit ma 2 óra alatt sikerült összehoznom hál isten. Jövőhétre kell leadnom egy rajzot és angolból Keddtől kezdve vizsga-hét. Hipp-hipp hurrá! Ja nem. A legjobban a szóbelitől félek, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Bár így nem tudom hogyan fogok nyelv vizsgázni majd jövőre, de csak sikerül valamit összehoznom.. De egyenlőre a katasztrofális szinten tartózkodom, pedig nem vagyok hülye angolból, csak beszélni ne kelljen.. Csak túl élem valahogy, legalábbis remélem. Ha túl vagyok rajta akkor már sokkal jobb lesz, akármilyen lesz.. A Péntek lesz talán a legjobb számomra a jövőhéten, mert tesóm szalagavatója lesz délután. Már nagyon kíváncsi vagyok az előadásukra. Jó lesz egy kicsit majd kikapcsolni és csak a műsorral foglalkozni, de addig még ott van egy hét katasztrófa..

I survived

Az elmúlt hetet csak a katasztrofális szóval tudnám jellemezni. Miért? Mert nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna tanulnom. Folyamatosan dolgozatokat írtunk, de legalább már néhány tárgyból le vagyok zárva. A Péntekem meg egyenesen pokol volt. Dupla tesi van ugye, és első 20 percben kint voltunk futni. Sosem futottam még 2 és fél percet. Rekordot döntöttem, tekintve hogy nagyon hideg volt -főleg a szél- egy pólóba és "melegítőnadrágba". Mindegyik köröm 3 percen belül volt, még most se tudom hogyan csináltam.. Fáztam az biztos. Aztán az óra elkövetkező részeiben elkezdtem köhögni, "örültem". Azt hittem sikerült megfáznom vagy tüdőgyulladást kapnom. De semmi bajom nincs. A jövőhét is majdnem ilyen borzalmasnak ígérkezik, bár még jobb mint az előző. Riportot és tudósítást kell írnom, egy rajzot le kell adnom Kedden, angolból egy egész fájlból szódolgozat, irodalom témazáró.. Az a tudat vigasztal, hogy jövőhéten nem halok meg annyiszor tesin, mert sítábor lesz. Wahaha.

A mai napom kicsit izgalmasabbnak mondható, mert nem csak ültem itthon. Ma találkoztam Rékámmal, volt mit bepótolnunk. Már hónapok óta nem láttam sajnos.. Este felé pedig kis-nagynénémék jöttek hozzánk. Ahh, jó lenne, ha Vasárnap után lenne még egy Vasárnap.. Kezdek megint besokallni pedig még csak egy hete vagyunk suliba. Katasztrófa, és Áprilisig nem lesz szünet. Ez borzalom..
Az időjárás viszont számomra fantasztikus, nekem egyáltalán nincs szükségem hóra és fagyra. Tökéletesen meg vagyok ezzel az időjárással, még a kedvem is jobb ha süt a nap.

Azt hiszem ennyi voltam mára, majd érkezem, ha lesz valami közölni valóm, vagy csak írhatnékom támad.

xoxo.   

Helyzet jelentés

Az utóbbi időben nem igazán írtam a napjaimról, heteimről. Mondjuk, nem is tudtam volna miről. A napjaim nagy része még nem volt szünet tanulással telt és az alvás hiánnyal. Mióta szünet van utoljára a moziban voltam Hétfőn, előtte meg 24.-én mamámnál, sehol máshol. Itthon pedig a szobám-konyha-nappali-fürdő négyszögön mozgok. A napjaim 10-12 órája alvással, a többi része sorozat és film nézéssel, ha valaki volt nálunk akkor beszélgetéssel, olvasással, és kockulással telt. A szünet képes arra, hogy újra házakat építgessek és vámpírokat alkossak a SIMS 2-ben.  Mert amúgy nem szoktam játszani vele, egyszerűen nincs kedvem hozzá, de az utóbbi pár napban már volt. Unokatestvéremék itt voltak Csütörtökön és Péntek estétől Szombat délutánig, szóval azok a napok jól teltek, Hétfőn pedig nővéremmel és a barátjával voltam moziba, megnéztük a Hobbit 2-t. A Szilveszterem nyugisan telt, filmet néztünk, anya csinált bólét, vettünk egy rakat rágni valót még Hétfőn, meg még mindig van süti. Lassan sütemény túl adagolásban fogok elhunyni.. Bár már enni sincs kedvem néha napján annyira teli vagyok Karácsony óta. A tegnapi napom még lustulással telt, de ma már le kellett ülnöm tanulni valamit, bár amit én alkottam ma az nagyon nem nevezhető tanulásnak. Még az új könyöklő és az általam alkotott naptár elhelyezése is érdekesebb volt, mint a földrajz és a történelem, és ezek még csak a könnyebbik része a tanulni valóknak. De holnap már nagyon neki kell ülnöm, mert hatalmas katasztrófa várható a jövőhéten egy-két tantárgyból, ha nem kezdek magammal valamit. A félévim elég megnyugtatónak tűnik jelenleg, de nem akarok elkiabálni semmit inkább, majd 17.-én kiderül.
Az új évet tekintve nem fogadtam meg semmit, még azt se várom el, hogy jó legyen ez az év. (De azért lehetne már egy kicsit szerencsém..) Lesz amilyen lesz, rosszabb csak nem lesz 2013-nál. Ha túléltem az előző évet, ami így visszatekintve lehetett volna sokkal jobb is, akkor 2014-et is túl fogom..

xoxo.