Január

Elkezdődött a 2016-os év. Volt még pár nap a téli szünetből aztán újra iskola. Rögtön visszatérünk a félév előtti hajrába, úgyhogy dolgozat hegyek még 3 héten át. Hétvégéken Lacival voltam, a hideg miatt főleg otthon voltunk így végül kiérdemeltük a "nyugdíjasok" címet, de hát a francnak se volt kedve kimozdulni a meleg lakásból. Azért ha volt meccs akkor arra mentünk, of course. Januárban lettünk félévesek is az Életemmel, de semmi jeles nem történt ezen alkalomból. Együtt voltunk egész nap és ennyi, nem vittük túlzásba, mert minek. Őszintén szólva rettenetesen gyorsan eltelt a Január, főleg a naptáramat nézve. Január végén elkezdődött az érettségire jelentkezés. Én intéztem az osztálynak, hamar meglettem vele, bőven időbe. Meg is dicsértek a titkárságon, ami jól esett. Szóval idén Májusban emelt angol érettségi..

Lelkileg kicsit bezárkóztam valamilyen szinten ebben a hónapban. Bár talán nem is ekkor kezdődött, hanem még a tél elején. Csak Januárra teljesedett ki. Zárkózottabb lettem, komorabb, amit inkább az időjárásnak, a télnek tudok be, de más okai is voltak. Kizártam a számomra jelentéktelen dolgokat, visszafogtam magam pár dologban. Kevesebbet beszéltem bent a szünetekben, Nem lehet ezt észrevenni iskolán kívül, valahogy lekorlátozódik ez a komorság az iskola épületére. Ami nem probléma, mert a családi életemre, a kapcsolatunkra Lacival nem hat ki. Mert ott ugyanolyan vagyok, mint eddig. Eltudom különíteni a kettőt. Lehet, hogy ez egy hibás döntés, mármint, hogy komor vagyok bent, mert igaz, már látom ezzel magamnak is ártok, de ugyanakkor mégsem. Ártok, mert rosszul érzem magam, depresszív lesz a hangulatom napközben, haza akarok jönni, nem akarok foglalkozni semmivel, ami fűződik valahogy az iskolához,csak itthon szeretnék lenni folyton, mert elegem van. Ugyanakkor nem terhel le semmi. Mert könnyűnek érzem magam, nem nyomják óriási súlyok a vállaim. Nem akarok folyton megfelelni magamnak, csak megcsinálom ahogy tudom, meg ahogy én akarom aztán majd lesz valami. Ha nem jön össze se akadok ki, hogy elszúrtam. Nem. Majd legközelebb sikerül. Nem foglalkozok azzal hogy másnak azzal rossz lesz-e, vagy sem, még nekem jó. Igen ez önző, de meguntam, hogy kihasználnak. Legyek én nyugodtan a szemét. Ki lehet beszélni a hátam mögött, de aki megteszi az pont jó helyen van valami máshoz is. Úgyhogy nem érdekel más véleménye. Kivétel Lacié, és még Laci elfogad, és úgy szeret ahogy vagyok addig nem számít más. Azzal, hogy ő elfogad még jobban el tudom önmagamat is fogadni. Ami úgy gondolom a mai világban ritka. Itthon ugyanúgy viselkedem mint szoktam, ha nem így lenne azt már hallottam volna a családtól.
Azok a napok, amikor találkozom Lacival különösen felvillanyoznak, alig várom hogy haza érjek, aztán hogy ideérjen és végre láthassam, és csókolhassam, és bújhassak hozzá. Szóval hogy végre megint együtt lehessünk, de sosem bírok betelni vele, soha nem elég az együtt töltött idő.