Minden hét ugyan olyan, mint a többi: monoton, egyhangú, unalmas. Felkelek hajnalba, összekaparom magam, ha van kedvem és élet erőm valami sminket is dobok magamra, reggelizek, aztán indulok a buszra. Mindig van helyem, csak akkor nem ha a Banai beadja a kulcsot és a Bábolnain kell hering járat partyzni, mint a múlthéten Kedden. Beálltam a csuklóba, aztán Győrben tudtam végre leülni úgy 10 percre.. A Szerda volt a hét mély pontja, már utáltam mindent. Semmi kedvem nem volt felkelni így meg is csúsztam kicsit a szokásos 5.45 helyett 6.10-kor kelni, majd 5 perc alatt összekapni magadat és még el is érni a buszt kész csoda. Igaz, ehhez hozzájárul anyu szüntelen kérdezősködése, hogy
mikor vagyok már hajlandó leérni az emeletről és hogy
ugyan menjek már mert lekéssük a buszt.. Határozottan elvagyok lustulva, de valahogy nincs erőm időben felkelni. Mindig elhatározom anyu felkelt aztán leborulok
'véletlenül' az ágyról, hogy az esés fel ébresszen, de valahogy megmozdulni se tudok..
xd Szóval a Szerda kész katasztrófa, beszereztem egy hármat angolból tz-re, ami igazából nem zavar volna, csak alapból rossz volt a hangulatom, aztán még szódolgozatot írtunk amit úgy éreztem sikeresen elbasztam, az volt bennem örülök, ha kettes lesz. A hármasnál meg ünneplek
(végül hármas lett). Csütörtökön már volt annyi életerőm hogy megerőltessem magam és visszatérjen az igazi énem. Sokat nevettem, és szünetekben felmentem Istenesékhez, ha már úgyis rész láttam őket. A nap megjegyzése (igazából ezt csak azok érthetik akik ott voltak és akiknek elmeséltem) :
'Jó a csaj csizmája..' Na igen, ezen már tudtam nevetni. Ezen a napon elhagytam volna persze az utolsó órát, a tesit. Órák után ismét Honvéd, Szaszi, Vivi, Tamás meg a többiek, egészen 4.25-ig. Pénteken ismét szörnyű nap, bár csak a délelőtt. Matek tz, angol tz egymás után. Valahogy nem repdestem az örömtől, de az tartott
'életben', hogy a délutánom jó lesz. Néhány kellemetlen, és idegesítő pillanat után végre tényleg jól éreztem magamat. A hétköznap lezárásának tökéletes volt a Péntek délután, még ha semmi lényeges nem történt. A hétvégém tökéletesen kezdődött, délután Mozi Hugival és CujOval.
Breaking Dawn II, megnevettető, sokkoló, akció dús, és romantikus. Megfelelő lezárása a Twilight sagának, bár azt kívánom folytatódjon még jó pár részen át. Mozi után Hugival hazajöttünk, CujOt meg otthagytuk Kevinnek. Az estém is normális volt, de se nem jó, se nem rossz. Ma végre hagytak aludni fél 1-ig, utána ebédeltünk, aztán megtámadtam a szobámat, hogy végre tanuljak is valamit.. Az, hogy a Hétfőm megint mennyire szörnyű lesz, majd kiderül. De, hogy megint várhatok másfél órát
arra a
kibaszott buszra, az már idegesít előre. Szerintem, irány Meki, veszek valami viszonylag olcsó
(mi olcsó ott egyáltalán?!) valamit, le ülök az egyik boxba, aztán olvasgatok háromnegyed 4ig, aztán mire kiérek Vidékibe még 10 perc, és várhatok a buszra. Igen, rohadtul unalmas várni másfél órát... Aztán érjek haza, egyek, meg tanuljak.
Szép az élet..
Ne haragudjatok, hogy alig írok, de energiám nincsen összefüggő szövegeken gondolkozni még azok után, hogy lefáradok Győrben.
Egy jó hír számomra : November 30.-án megkezdődik a karácsonyi vásár a belvárosban. Azt hiszem, ideje lesz géppel mászkálni. Egyetlen előnye a 8 órának, hogy tudok majd sétálgatni és nézelődni. Bár egyedül határozottan unalmas lesz.
Ülök a gép előtt, és iszogatom a kedvenc teámat a kedvenc bögrémből.
Próbálnék kapcsolatot létesíteni néhány emberrel, ha az fb chatem nem adta volna be az unalmast, és elküldené amit írok..
Holnap Hétfő és újból kezdődik a fáradás.
Valahogy nagyon nem szeretem..
xoxo.
