Március

Jó ideje a délutánokra, a hétvégékre és a szünetekre korlátozódott az életem. Jó élek közben is, de ami bent történik az iskolában azt nem nevezném annak. Csak túlélek egy ideje, mindent leszarok már. Megtanulom, amit meg kell, megírom a dogákat aztán kész. Nem élek igazán, csak jelen vagyok, mert muszáj. Csak az iskolamentes napokon vagyok 100%-os. Lacival vagyok, meccsekre megyünk, pihenünk, fetrengünk, családdal vagyunk, vagy a barátokkal.
Március első hétvégéjén Hántára mentünk meccsre. Délután 5-re mentünk, és sajnos jól elhúzódott a meccs, mert csak 2 pálya van. Este 10 körül értünk haza, totál fáradtan. Nagyon megnyert a tekéző környezete, és a belső tér is. Nagyon szép helyen van, némileg eldugva, mert kavicsos és jó meredek út vezet hozzá fel egy dombra. A tekéző mellől már látni a Vértest. Teljesen olyan hangulatom lett mintha Fertőrákoson lennék és a Kőfejtő alatti utcákból nézném a Szárhalmi erdőt. Azonnal elnyerte a tetszésemet a hasonló látvány miatt. A hangulatot még tetőzi, hogy az épület mellett, és a dombon több helyen is szőlőtőkék sokasága áll. Az épület maga is nagyon hangulatos kívül a terasszal, belül a cserépkályhával, és a többi berendezéssel. A pályák egy hosszú, széles folyosón vannak, pont akkorán, ami a pálya szabványoknak megfelelő. Főleg azért értünk haza olyan későn, mivel Laci utolsóként dobott. Pontfogó lett a drága és szépen dobott. Szóval nem sikerült az ellenfélnek megzavarnia a felém irányuló elrablási kísérlettel, aminek az volt a célja, hogy ne tudjon koncentrálni. De végül megmentettek, és még nyertünk is. Mire haza értünk teljesen kész voltunk, mindkettőnknek hosszú volt a nap. Másnap ismét programunk volt, Laci nővérének, Vikinek a szülinapja. Késő délután mentünk Bigmándra, lepakoltuk a cuccokat, aztán 9-ig feltaláltuk magunkat. 9 körül jöttek Vikiék aztán séta a törzshelyükre. Kicsit lassan indult az este, végül azért egész jóra sikeredett. Ráadásul nagyon jó fejek a barátaik úgyhogy jól megvoltunk. Mi elég korán eljöttünk, mert el szoktunk attól hogy sokáig legyünk fent. Másnap családilag ünnepeltünk, tortáztunk Bigmándon. A következő héten a Leier közreműködésével gyárlátogatáson vettünk részt. Elvittek minket Devecserbe a Leier téglagyárába, majd Jánosházára egy betonelemeket gyártó üzembe, végül egy nagyon pofás kis étteremben kaptunk ebédet. Délután fél 2 körül értünk vissza Győrbe. Őszintén szólva nem fűztem ehhez a naphoz nagy reményeket, a Devecserbe induló buszt is épp hogy nem késtem le (7.30-kor indult, én 7.29-kor szálltam fel), és azt hittem unalmas lesz. De azt kell hogy mondjam élveztem. Tiszta "How it's made?" volt. Az egész gyártási folyamaton végig mentünk mind a két gyárban, a gyárigazgatók vezettek végig minket és magyarázták a gyár működését. Úgyhogy kellemesen csalódtam. Másnap Kocsisommal találkoztam hosszú idő után. Mármint minden reggel találkozunk, de régen nem beszéltünk konkrétan pár dologról úgyhogy egy 2 órás találkozó formájában megbeszéltünk mindent, ami eszünkbe jutott éppen.
Következett a hosszú hétvége, első nap irány Sopron, 4 pasival. Nos, sajnos nem úgy sikerült ahogy vártuk. Egyikőjüknek sem. Mi Lacival alig vártuk, hogy haza érjünk, de a többiek miatt meg kellett állni, de végül azért csak haza értünk. Nemzeti ünnep előtti nap ismét Bigmándra mentünk. Disznóvágás. Hajnali 5-re mentünk, és este 7 körül végeztünk. Vikivel el forralt borozgattunk, melegedtünk a napon, pakoltuk a húsokat meg egyebek. Sajnos némileg megfáztam már az előző héten, de pont ezen a napon volt a legrosszabb, ráadásul elég hideg is volt a napsütéses délután ellenére, és így csak jobban megfáztam. Estére már nagyon nem voltam jól. Laci annyira aranyos volt. Csinált nekem teát, bekente a nózimat krémmel, mert kidörzsölte a papír zsebkendő a sok fújás miatt, aztán melengetett. Másnapra jobban lettem, de kicsit belázasodtam az éjszaka folyamán. Úgyhogy azon héten már nem mentem az iskola környékére. Következő hétvégére semmi bajom nem volt, néha még köhögtem kicsit, de semmi érdekes. Szombaton szülinapra voltunk hivatalosak. Jó volt, csak sok volt az ismeretlen, így nem tudtunk sok mindent kezdeni magunkkal, korán leléptünk, bár mikor már kezdett beindulni a buli akkor, de nem baj. Másnap ismét meccs, Oroszlányon. Jött majdnem az egész tekecsapat.
Következő héten már tavaszi szünetem volt. Majdnem végig Bábolnán voltam Laciéknál. Voltunk Hántán Húsvét Kupán, aztán meg motor szétszedés, csiszolás és festés lett a program. Szívesen segítettem Lacinak, és tényleg szép lett a Romet. Narancssárgából sötét kékké vált, néhol króm hatású részekkel. Talán Szerdán vagy Csütörtökön átköltöztünk hozzánk, de Laci folyton haza ment, mert vagy kilométer hiánya volt vagy szerelni kellett valamit a Rometen és szét kellett kapni. Húsvét előtt, Szombaton jöttek Bükiék délután. Beszélgetős, sütizős délután volt, este pedig újra Bábolnára mentünk. húsvét Vasárnap Bigmándon ebéd. Úgy éreztem magam mintha megint Karácsony lenne, annyira teli voltam. Hétfőn délután még visszahozott Laci, aztán családilag lementünk a mamámhoz sütizni. Laci levitt minket kocsival, kicsit ott volt ő is aztán haza kellett mennie. A Keddem főleg tanulással telt, mert ki tanul egész szünetben ugyebár... Nem volt olyan borzalmas újra iskolába lenni, de azért elviseltem volna nélküle. Főleg a tesi órák nélkül. Ma fényképezés volt, meg a két dolgozat, amire még Kedden tanultam, mert arról volt szó hogy az egyik Szerdán lesz a másik meg ma, de természetesen át kellett rakni egy napra, mert az tök logikus..
De nem számít.
Tartalmas hónapot zártam úgy érzem. Lehetne mindegyik ilyen.

Past months

Continouing...

2015

Augusztus

Augusztusban dolgozgattam, szabadidőmet pedig Lacival töltöttem. Minden egyes percet kihasználva a találkozásra. Ehhez a jó idő is hozzájátszott. Újra elkezdtem Bábolnára járkálni. De csak a drágámhoz of course. Meg a szabadidőközpontba alias Mozi, mivel ott van a tekepálya de csak is vele. Edzéseire is mentem, és persze ki nem hagynék egyetlen itthoni meccset sem. (Na jó talán egyet kénytelen voltam kihagyni if I remember well.) De azóta se sose többet ! :3
Volt még Luca szülinap szűk családi körben aztán meg Liza szülinap is a hónapban. A "kis" unokahúgunk 13 lett. Jézuska, még most sem hiszem el. Öregszem...
Terveztük még tavasszal hogy megyünk Strand Fesztiválra drága nővéremmel. Mondani sem kell nem lett belőle semmi. De helyette mentünk családilag Sopronba. Annyira jó volt kicsit megint ott lenni. Mindig örömmel tölt el, amint feltűnik az ismerős táj. Visszatérnek az emlékek és alig várom az újabbakat. A lányok nagyot nőttek mióta utoljára láttam őket. Ha még nem meséltem volna róluk, ők a nagybátyám ikerlányai. Luca és Hanna. Angyaliak. Igaz, sajnos csak egy napra mentünk, vagyis reggel mentünk, este jöttünk, de nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén volt Banán Fesztivál, amin ismét közre kellett működnünk. Nem sokáig voltam kint már ami az estét illeti. Különben reggel 9től délután 6ig segítettem amit kellett. Végül 6 után már el tudtam szabadulni, elsőnek táncoltunk, de aztán meguntam. Találkoztam egy ismerősömmel, vele meg a haverjaival beszélgettem aztán már nem bírtam tovább az egész hajcihőt úgyhogy haza jöttem inkább 10 körül. Elmúlt a varázsa számomra ennek az egésznek, ráadásul Laci sem tudott itt lenni.

Szeptember
Első héten mehettem a könyveimért aztán kezdődtek a monoton hétköznapok.. Iskola. Hétvégén Laci jött és nálunk töltöttük a hétvégét. Iskola. Hétvégén Lacinál, szombaton teke meccs. Iskola. Laci itt. Iskola... Ennyi rémlik a Szeptemberből. A hétvégéket vártam folyton, függetlenül attól, hogy én aludtam Bábolnán, vagy Laci nálam. Csak végre együtt legyünk. Hétköznap is jött, szeptemberben néha én is átmentem iskola után, de az nem igazán jött be úgyhogy abba maradtunk, hogy hétköznap ő jön csak. A hétvégék pedig váltva voltak és vannak még mindig. Ha meccs van, akkor meccs van és megyünk. Egyértelmű.
Egyik Pénteken volt Tűzijáték Bábolnán azt is megnéztük, anyát rávettem jöjjenek ők is tesómmal.
Volt egy meglepetés buli az egyik nagynénémnek a szülinapjára. Összegyűlt a család egy jó nagy része. Nagyjából 40-en voltunk a barátokkal együtt. Lacit bedobtam a mély vízbe, de jól elvoltunk Bükiékkel meg tesómékkal.

Október

Szeptemberhez hasonlóan nem sok minden volt. Kivétel az őszi szünet, meg a szülinapom. 18 éves lettem. Tényleg öregszem. Volt bigmándi búcsú a hónap elején. Ebéd után kinéztünk Laci tesójáékkal, vettünk gumicukrot aztán inkább visszamentünk a többiekhez.
Szűk családi körben megünnepeltük a szülinapomat pár nappal előtte. Nem hiányzott a felhajtás. Tökéletes volt úgy ahogy volt aki számított az eljött. Szünetben Lacival voltam nagyjából végig. Végig jártuk a temetőket a családdal. Aztán újra iskola.

November

Novemberben igyekeztek kinyírni minket a tanárok. Dolgozat dolgozat hátán nagy örömünkre. Péntek délutántól Vasárnap délutánig Laciztam, onnantól pedig estig tanultam, de nem vittem túlzásba. Soha többet nem fogom, megtanultam a leckét. Nagyjából ennyi volt a megosztandó információ a novemberről.

December

Hónap első hétvégéjén Tatabányára mentünk ifjúsági egyéni tekebajnokságra. Ügyes volt a lelkem, de voltak sajnos jobbak nála. De én így is nagyon büszke vagyok rá. Rettenetesen tudok örülni az örömének. Akkor is büszke vagyok rá, ha gyengébb napja van és nem dob olyan jól mint azt ő elvárná magától. De tudom, hogy képes rá, csak mindenkinek vannak gyengébb napjai. Előfordul, de általában nagyon jól dob. Úgyhogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Az iskolát tekintve a tanárok ismét folytatták a hadjáratot, újabb dolgozatokkal, de tisztában voltam vele hogy miért. Hiszen jött a téli szünet. Szünetben ismét Laciztam. A Karácsony is békésen telt. Lacinak tekés párnát gyártottunk anyával, meg kötényeket. Mivel a drágám szakács. Karácsony után a tekecsapat évzáróján is voltunk, a Szilvesztert pedig nálunk töltöttük. Tesóm és a barátja is itt voltak, ezért elvoltunk négyen. Társasoztunk, előkerült a Legó is, meg a Jenga. Éjfél után fellőtt Laci pár tűzijátékot, aztán koccintottunk. Nyugis volt igaz, de nekem tetszett. A fiúknak sem volt ellenére az, hogy buli nélkül szilvesztereztek kivételesen.

Lassan beérem a dátumot. De még mindig:

To be continued...

Akármi

Már el sem kezdem a bocsánat kéréseket, úgy sem tudok változtatni azon, ami lett. Nem írok már olyan sűrűn, és ezt is leírtam vagy 6 milliószor úgyhogy úgy érzem felesleges lenne megint. (De azért leírtam. Értelmes vagyok mint mindig.) Amikor elkezdődött a szünet úgy volt lesz gépem. Hát.. Nem lett. De már van *csillogó szem* úgyhogy most élvezkedek.
Szünet kezdetekor mindent elterveztem, hogy oké Szombat irány Frákos és Kőhida. Vasárnap rokonoknál, aztán tanulhatok. Nos, ebből semmi nem lett, ma kezdtem el megtanulni 12 oldalt Péntekre irodalomból. Nem nyávogok, mert minek. Megtudom tanulni, ismerem magam. Csak én nem akartam egyszerre sokat, hanem szépen 2 oldalanként majd milyen szépen megtanulom. Aha.. gondoltam én. Sosem számolok az esetlegesen közbe jövő "problémákkal". Vasárnap nem tudtunk mindenkihez elmenni, ezért Hétfőn még keresztszüleimnél, mamámnál, dédiknél voltunk. Nem nagyon rázott meg amúgy hogy semmi nem úgy lett ahogy terveztem, ma sem álltam rögtön neki a tanulásnak nem vagyok én hülye. (Csak néha.) Lustultam délig, utána lemásztam az emeletről délután olvastam, aztán 3 körül mehettünk a gépemért, és miután hazaértünk én személy szerint azonnal a géphez rohantam volna bekötni bekapcsolni megismerni, de tudtam hogy muszáj okoznom valamit az irodalommal, mert semmi nem lesz velem aztán az utolsó pillanatban fogok nyávogni, hogy nem tudom. Úgyhogy kénytelen-kelletlen felvonultam megtanulni. A 12ből 5 oldalt úgy ahogy sikerült, de egyszerűen képtelen voltam egy helyre koncentrálni. Szóval neki álltam olvasni. Unokahúgomtól kölcsönkértem a két viszonylag új Leiner-könyvet.  Az Akkor szakítsunk-ot olvasom most a másik a Bábel volt, azzal végeztem 6 óra alatt nagyjából. (Haha.)


Jó, ennyi volt a roppant érdekes közlendőm. Remélem senki sem aludt be közben.

CsókPuszi.

Napszemüveg.:)

 Z csiszolja a hintaágyat. Utána meg lefestjük. Addig meg napozunk.:))  Még nem tudom utána mit fogunk csinálni. De az a valószínű hogy lesétálunk Kőhidára.;)) Délután meg lehet bebuszozunk Sopronba...de ez még nem biztos. Most ennyi;)
Puszivan^^

Matek...

Nincsen matek tanárunk mert vizsgázik...A 8.kal vagyunk össze vonva...Ők biológiát tanulnak mert biológiájuk van, mi meg gépezünk...Első óránk tesi volt. Kifáradtam mint állat.:/ Utána meg nyelvtan TZ...Mai nap tűrhető eddig csak el ne rontsa valami...Most biztos sokan mondjátok hogy jól megy nekünk...Hát igen:D Sok a helyettesítendő óránk...:) Mostanában főleg...na mindegy...Már nagyon várom a tavaszi szünetet:D Ha összejön akkor megyek a tesómmal Fertőrákosba Z-ékhez;) De jó lenne;))

Na most ennyi;)

Puszivan^^

2010. 06. 09. Sopron

Gyönyörű város Sopron. Sajnos a Tűztoronyba nem mehettünk fel mert le van zárva felújítás miatt. De megnéztük a Kecskés-templomot és az Orsolyita templomot. Bányász múzeumba is voltunk.A múzeum nagyon izgalmas volt.