Március

Jó ideje a délutánokra, a hétvégékre és a szünetekre korlátozódott az életem. Jó élek közben is, de ami bent történik az iskolában azt nem nevezném annak. Csak túlélek egy ideje, mindent leszarok már. Megtanulom, amit meg kell, megírom a dogákat aztán kész. Nem élek igazán, csak jelen vagyok, mert muszáj. Csak az iskolamentes napokon vagyok 100%-os. Lacival vagyok, meccsekre megyünk, pihenünk, fetrengünk, családdal vagyunk, vagy a barátokkal.
Március első hétvégéjén Hántára mentünk meccsre. Délután 5-re mentünk, és sajnos jól elhúzódott a meccs, mert csak 2 pálya van. Este 10 körül értünk haza, totál fáradtan. Nagyon megnyert a tekéző környezete, és a belső tér is. Nagyon szép helyen van, némileg eldugva, mert kavicsos és jó meredek út vezet hozzá fel egy dombra. A tekéző mellől már látni a Vértest. Teljesen olyan hangulatom lett mintha Fertőrákoson lennék és a Kőfejtő alatti utcákból nézném a Szárhalmi erdőt. Azonnal elnyerte a tetszésemet a hasonló látvány miatt. A hangulatot még tetőzi, hogy az épület mellett, és a dombon több helyen is szőlőtőkék sokasága áll. Az épület maga is nagyon hangulatos kívül a terasszal, belül a cserépkályhával, és a többi berendezéssel. A pályák egy hosszú, széles folyosón vannak, pont akkorán, ami a pálya szabványoknak megfelelő. Főleg azért értünk haza olyan későn, mivel Laci utolsóként dobott. Pontfogó lett a drága és szépen dobott. Szóval nem sikerült az ellenfélnek megzavarnia a felém irányuló elrablási kísérlettel, aminek az volt a célja, hogy ne tudjon koncentrálni. De végül megmentettek, és még nyertünk is. Mire haza értünk teljesen kész voltunk, mindkettőnknek hosszú volt a nap. Másnap ismét programunk volt, Laci nővérének, Vikinek a szülinapja. Késő délután mentünk Bigmándra, lepakoltuk a cuccokat, aztán 9-ig feltaláltuk magunkat. 9 körül jöttek Vikiék aztán séta a törzshelyükre. Kicsit lassan indult az este, végül azért egész jóra sikeredett. Ráadásul nagyon jó fejek a barátaik úgyhogy jól megvoltunk. Mi elég korán eljöttünk, mert el szoktunk attól hogy sokáig legyünk fent. Másnap családilag ünnepeltünk, tortáztunk Bigmándon. A következő héten a Leier közreműködésével gyárlátogatáson vettünk részt. Elvittek minket Devecserbe a Leier téglagyárába, majd Jánosházára egy betonelemeket gyártó üzembe, végül egy nagyon pofás kis étteremben kaptunk ebédet. Délután fél 2 körül értünk vissza Győrbe. Őszintén szólva nem fűztem ehhez a naphoz nagy reményeket, a Devecserbe induló buszt is épp hogy nem késtem le (7.30-kor indult, én 7.29-kor szálltam fel), és azt hittem unalmas lesz. De azt kell hogy mondjam élveztem. Tiszta "How it's made?" volt. Az egész gyártási folyamaton végig mentünk mind a két gyárban, a gyárigazgatók vezettek végig minket és magyarázták a gyár működését. Úgyhogy kellemesen csalódtam. Másnap Kocsisommal találkoztam hosszú idő után. Mármint minden reggel találkozunk, de régen nem beszéltünk konkrétan pár dologról úgyhogy egy 2 órás találkozó formájában megbeszéltünk mindent, ami eszünkbe jutott éppen.
Következett a hosszú hétvége, első nap irány Sopron, 4 pasival. Nos, sajnos nem úgy sikerült ahogy vártuk. Egyikőjüknek sem. Mi Lacival alig vártuk, hogy haza érjünk, de a többiek miatt meg kellett állni, de végül azért csak haza értünk. Nemzeti ünnep előtti nap ismét Bigmándra mentünk. Disznóvágás. Hajnali 5-re mentünk, és este 7 körül végeztünk. Vikivel el forralt borozgattunk, melegedtünk a napon, pakoltuk a húsokat meg egyebek. Sajnos némileg megfáztam már az előző héten, de pont ezen a napon volt a legrosszabb, ráadásul elég hideg is volt a napsütéses délután ellenére, és így csak jobban megfáztam. Estére már nagyon nem voltam jól. Laci annyira aranyos volt. Csinált nekem teát, bekente a nózimat krémmel, mert kidörzsölte a papír zsebkendő a sok fújás miatt, aztán melengetett. Másnapra jobban lettem, de kicsit belázasodtam az éjszaka folyamán. Úgyhogy azon héten már nem mentem az iskola környékére. Következő hétvégére semmi bajom nem volt, néha még köhögtem kicsit, de semmi érdekes. Szombaton szülinapra voltunk hivatalosak. Jó volt, csak sok volt az ismeretlen, így nem tudtunk sok mindent kezdeni magunkkal, korán leléptünk, bár mikor már kezdett beindulni a buli akkor, de nem baj. Másnap ismét meccs, Oroszlányon. Jött majdnem az egész tekecsapat.
Következő héten már tavaszi szünetem volt. Majdnem végig Bábolnán voltam Laciéknál. Voltunk Hántán Húsvét Kupán, aztán meg motor szétszedés, csiszolás és festés lett a program. Szívesen segítettem Lacinak, és tényleg szép lett a Romet. Narancssárgából sötét kékké vált, néhol króm hatású részekkel. Talán Szerdán vagy Csütörtökön átköltöztünk hozzánk, de Laci folyton haza ment, mert vagy kilométer hiánya volt vagy szerelni kellett valamit a Rometen és szét kellett kapni. Húsvét előtt, Szombaton jöttek Bükiék délután. Beszélgetős, sütizős délután volt, este pedig újra Bábolnára mentünk. húsvét Vasárnap Bigmándon ebéd. Úgy éreztem magam mintha megint Karácsony lenne, annyira teli voltam. Hétfőn délután még visszahozott Laci, aztán családilag lementünk a mamámhoz sütizni. Laci levitt minket kocsival, kicsit ott volt ő is aztán haza kellett mennie. A Keddem főleg tanulással telt, mert ki tanul egész szünetben ugyebár... Nem volt olyan borzalmas újra iskolába lenni, de azért elviseltem volna nélküle. Főleg a tesi órák nélkül. Ma fényképezés volt, meg a két dolgozat, amire még Kedden tanultam, mert arról volt szó hogy az egyik Szerdán lesz a másik meg ma, de természetesen át kellett rakni egy napra, mert az tök logikus..
De nem számít.
Tartalmas hónapot zártam úgy érzem. Lehetne mindegyik ilyen.