April

Összességében nem sok minden történt. Hétvégéken együtt a Nyúllal, hétköznap iskola. A hónapban voltak osztályozó vizsgák, amik idén nem érintettek már hálisten. Sokkal könnyebb volt így a lelkem, meg még most is az. Voltak teke meccsek is, de már nem olyan sok mint az elmúlt hónapokban. Volt Hild-nap is, két másfél órás előadással. Szétültem a fenekem. Az előadások után egyik osztálytársam, Feri kivitt a vidékibe hogy elérjem a buszom meg még beszélgettünk kicsit. Meghallgathattam a "csodálatos" énekhangját, ahogy előadta Sia-Chandelier-jét magyarul...
Nem sok emlékem tárolódott az elmúlt hónapról igazából azok is össze-vissza. A hétvégéken többnyire itthon vagy Laciéknál punnyadtunk, mert a drágámnak új munkahelye van és nem kellemes dolog a 12 órás műszak úgyhogy amint ágyat ér elalszik. Teljesen megtudom érteni. De azért néha sikerül egy kis romantikát és teljes együttlétet becsempészni az alvós hétvégék közé. Remélem a továbbiakban is így marad. Például úgy két hete pénteken Laciéknál a a kertben dolgoztunk, füvet nyírtunk este felé pedig Laci kitalálta hogy süssünk szalonnát, ami végül is sonka lett és virsli. Tüzet raktunk a hátsó udvaron, őrizgettem még a Nyulam pakolt ki székeket meg a sonka szeleteket kihozta. Aztán üldögéltünk és sonkát sütöttünk. Such a romantic date. Olyan mi-féle randi volt. Viccelődtünk is rajta, hogy elhozott a hátsó kertbe vacsorázni. De így volt jó. Már besötétedett mire kész lett a kaja úgyhogy bent ettük meg. Ekkor szembesültünk vele hogy milyen sós volt a sonka. Én két szeletet sütöttem, de csak másféllel bírtam el mert kegyetlenül sós lett a végére. Ki ittam utána a csapot.. utána elfeküdtünk pihengetni még.
Április első két hetében Laci előbb tudott eljönni a munkahelyéről úgyhogy beugrott értem a városba. Olyan jó volt időben haza érni, ráadásul Lacival együtt. Eltudnám viselni így a mindennapokat.. Csak úgy módosulhatna, hogy utána nem megy haza...
Másik kocsis élményem az volt a hónapban, hogy valamelyik hétköznap Ferivel és Bonival mentem haza. Illetve a terv az volt, hogy Feri kidob minket a Vidékinél és ennyi. Aztán az lett hogy Gönyűn kötöttünk ki Boniéknál. Lesétáltunk a Duna-partra, aztán olyan jó fej volt Feri hogy ha már a közelbe voltunk engem is haza hozott.
Igazából a hónap utolsó 2 napja volt a legizgalmasabb. Unokatestvérem elballagott középiskolából, úgyhogy hivatalosak voltunk a ballagási ünnepélyre és az utána lévő kertipartis vacsorára. Szinte az egész rokonság ott volt, de sajnos nem mindenki tudott eljönni, így is egy része a családnak szombaton jött csak. Vagyis a soproniak, a három csajszival. Pénteken délután 5-től ünnepség, utána pedig este 10-ig unokatestvéreméknél voltunk. Kegyetlen hosszú ünnepség volt sajnos, de valahogy csak vége lett. Remélni merem csak hogy az enyém jövőre nem lesz ilyen hosszú különben letörik a lábam.. Laci is tiszteletét tette a ballagási bulin este felé, mivel a drágámnak dolgoznia kellett pénteken és szombaton is. Szombaton délután mentünk át, kimentünk a csajokkal a játszótérre, nagyon jól elvoltunk velük. Annyira aranyosak hogy az hihetetlen. Hálisten a vasárnap úgy ahogy de a miénk volt. Vasárnap délután anyák napozni mentem Laciékkal a nagyszüleihez. Véglegesen is sütemény mérgezést kaptam. Három napon keresztül édeset ettem. Nem mintha probléma lenne..

Kicsit össze vissza lett ez a bejegyzés.
Remélem azért valami kiszedhető belőle.