Szünet kezdetekor mindent elterveztem, hogy oké Szombat irány Frákos és Kőhida. Vasárnap rokonoknál, aztán tanulhatok. Nos, ebből semmi nem lett, ma kezdtem el megtanulni 12 oldalt Péntekre irodalomból. Nem nyávogok, mert minek. Megtudom tanulni, ismerem magam. Csak én nem akartam egyszerre sokat, hanem szépen 2 oldalanként majd milyen szépen megtanulom. Aha.. gondoltam én. Sosem számolok az esetlegesen közbe jövő "problémákkal". Vasárnap nem tudtunk mindenkihez elmenni, ezért Hétfőn még keresztszüleimnél, mamámnál, dédiknél voltunk. Nem nagyon rázott meg amúgy hogy semmi nem úgy lett ahogy terveztem, ma sem álltam rögtön neki a tanulásnak nem vagyok én hülye. (Csak néha.) Lustultam délig, utána lemásztam az emeletről délután olvastam, aztán 3 körül mehettünk a gépemért, és miután hazaértünk én személy szerint azonnal a géphez rohantam volna bekötni bekapcsolni megismerni, de tudtam hogy muszáj okoznom valamit az irodalommal, mert semmi nem lesz velem aztán az utolsó pillanatban fogok nyávogni, hogy nem tudom. Úgyhogy kénytelen-kelletlen felvonultam megtanulni. A 12ből 5 oldalt úgy ahogy sikerült, de egyszerűen képtelen voltam egy helyre koncentrálni. Szóval neki álltam olvasni. Unokahúgomtól kölcsönkértem a két viszonylag új Leiner-könyvet. Az Akkor szakítsunk-ot olvasom most a másik a Bábel volt, azzal végeztem 6 óra alatt nagyjából. (Haha.)
Jó, ennyi volt a roppant érdekes közlendőm. Remélem senki sem aludt be közben.
CsókPuszi.
