Ne haragudjatok, hogy nem volt semmi írás a hétvégén, csak sokkal jobb elfoglaltságom volt mint internetezni. :)
Felkelsz és azon agyalsz végig, hogy kevés volt az a két nap. Mintha soha nem lenne elég. Tudod, elmúlik a félóra és hosszú időre újra elköszöntök, majd nem sokára remélhetőleg megint találkoztok. Aztán írsz egy rövidke üzenetet amibe belepróbálod sűríteni, hogy mi is amit elszeretnél még mondani. Tele lehetne írni egy egész A4-es lapot, de elintézed néhány rövid mondattal. Úgy érzed nem elég, de a kevesebb több. Indulni készülsz, vánszorogsz, a szokott két pillantás a tükörbe, majd még három. Húzod az időt, hátha még egy utolsó ölelésre van idő, és lett ! Áldottam azt, hogy 7.30 helyett 7.45kor indultam el. Még egy kicsit lehettem Velük. Szeretem őket, nagyon. Aztán el kell válni, még egy utolsó "Szia", egy utolsó tanács. Aztán elindulsz. Irány a szenvedések tárháza, imádlak iskola. Első órákon émelygés, azt tervezed haza kéredzkedsz. Aztán bele gondolsz, akkor kirándulás sincs.. Nem. Acélozd meg az érzéseid, nem örökre mentek el ! Csak haza.
Szeretlek titeket NAGYON. Remélem mi előbb újra megölelhetlek titeket. Millió puszi. ♥
Ui.: Nem is írok annyira szépen. :O :$ :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése