May

Hónap elején angol érettségit írtam. Hát nem volt könnyű, sőt marha nehéz volt, de még így is jobbra számítottam mint amilyen lett. Úgyhogy jövőre újra próbálkozom vele. Kicsit elkeserített, de túl vagyok már rajta, bár még nem szívesen gondolok vissza rá. De legközelebb reméljük jobban sikerül.
A tanév hihetetlenül a végét járja, alig eszméltem még rá hogy év vége lesz. Egyszerűen nem érzem, hogy hú de bele kellene húzni az utolsó hetekben. Bár az is igaz, hogy nagyon stabil jegyeim vannak.

Május első hetén semmi fontos nem történt az érettségin kívül. Laci itt tudott aludni hét közben ami nagyon jó volt, főleg hogy elterelte a figyelmemet így nem stresszeltem rá az érettségire napokkal előtte. Ugyanis én úgy gondolom az utolsó pillanatban már felesleges tanulni bármit is, ami éveket foglal össze. Tavaly sem tanultam már informatika és angol előtti napokban. A következő héten nem volt a fél osztályom ugyanis 10 ember mehetett Erdélybe, mert a Hild megnyerte a Határtalanul nevű pályázatot. Elég laza hét volt, ráadásul utána hosszú hétvége következett. Pünkösdkor nem igazán voltunk sehol ha jól emlékszem. Aztán elkezdődtek a nagy dolgozatírások, év végi témazárók egyebek. Volt közben Hild 70, ami az iskola fennállásának évfordulója volt, nagy örömömre szombaton délelőtt.. Következő héten elmaradt egy Diák nap ami majd be lesz pótolva Június 6.-án. aztán unalmasabb dolgozatokkal teli hét következett, majd azt felül múlta a mostani hét még több dolgozattal. Plusz a héten tudtam meg az érettségi írásbelijének az eredményét úgyhogy elég rossz zárása volt a hónapnak.

A hétvégék Lacival teltek ismét, hétköznap is néha beugrott munka után, vagy ha nem dolgozott átjött délután. Azt vettem észre mintha a mi kapcsolatunk kicsit máshogyan működne, zajlana. És ez nem jelent számomra rosszat. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy 4 éve ismerjük már egymást. Például az első jó pár hónapban, mondhatni az elmúlt 9 hónapban csak a teke és a punnyadás volt a hétvégi program. Igaz, én igényeltem is, szükségem volt a kikapcsolásra. De például az elmúlt hónapban elkezdtünk ide-oda mászkálni, úgymond randizni. Szóval mi előbb voltunk otthon ülősek és most van az a szakasz hogy megyünk ahova csak lehet és van kedvünk. Ami egyáltalán nem baj, eddig bekuckózásra volt szükségünk és sok pihenésre, most meg szívesebben mozdulunk inkább ki. A hónapban eljutottam például a Fagylalt napján a Jánoska cukrászdába Komáromba. Nagyon szerettem volna már jó ideje eljutni oda, mert sokan mondták, hogy milyen jó. Nem csalódtam bennük igazából azt kell hogy mondjam. Tényleg finom a fagylaltjuk. Aztán például a múlt hétvége igazán aktívvá sikeredett. Péntek délután 24 km-t tekertem le Bana-Ölbő oda, vissza. Jött velem Laci motorral, mert ő lusta mostanában, de azt kell hogy mondjam jól esett. Voltak pillanatok amikor már leakart törni a lábam, nem bírtam tekerni, de csak azért is megcsináltam. Annak ellenére hogy nagyjából Ölbő felé félúton már azon gondolkoztam, hogy azt mondom forduljunk vissza. Igaz, ehhez közre játszott az is hogy Laci motorja rendetlenkedett. De végül is nem mondtam, és a látvány kárpótolt. Rettenetesen régen jártam Ölbőn, talán 10-11 éves koromban, és annyira jól esett az a csend és nyugodtság amit a tó parton ülve tapasztaltam. És esküszöm a vissza út rövidebbnek tűnt. Szombaton házi buliban voltunk, amin rettenetesen jól éreztem magam. Nagyon jól kitudtam kapcsolni, jól elvoltam és megnyugodtam, hogy a baráti kör kezd elfogadni. Bigmándon aludtunk, ott is ebédeltünk aztán Vasárnap délután haza jöttünk, pihengettünk estig, aztán pedig elindultunk Győrbe megnézni az Ezer lámpás éjszakáját. Addig jutott el a történet, hogy majdnem kiértünk a helyszínre. Csak közben jött a semmiből a vihar és inkább úgy gondoltuk hogy nem ér annyit az egész. Bemenekültünk egy épület kiugrás alá aztán mikor csillapodott vissza mentünk a kocsihoz. Haza felé úgy éreztük magunkat mint egy katasztrófa filmben. Mellettünk folyamatosan villogott és előttünk hatalmas sötét felhő volt. Mire felengedték a világító lufikat addigra már haza is értünk. Igen, felengedték. Úgyhogy a város másik felében jégeső volt és azon a területen se volt olyan hú de jó idő, ráadásul az egész rendezvény fák között volt. Nem hiszem azt hogy ez annyira fontos lenne, mert ezen az egészen az eltűnt gyerekek a fontosak, de azért alkalmasabb helyszínt is találhattak volna.
Szóval igen, újabb hónap ért véget. Jó is volt meg rossz is. Azt gondolom, ha néha nehéz is, de tovább kell lépni és csak a jóra koncentrálni.

Február

Teke meccshegyekkel kezdődött a hónap, mert elindult a tavaszi forduló. Igen télen, de május elsején vége. Fura, mármint nem a forduló kezdete és vége, hanem hogy mennyire az életem részévé vált a teke is. Számon tartom a meccseket, néha idegenbe is megyek a csapattal, ha beférek és persze ha Laci is dob itthon akkor kint ülök és szurkolok. Már amennyire azt szurkolásnak lehet nevezni, de azért szorítok értük mindig. És persze igyekszem segíteni Lacit mindenben. Voltunk emlékversenyen Oroszlányon, és egyben a Megyei Egyéni Bajnokságon is, ahol a drágám 3. helyezéssel tovább jutott a Területire. Úgyhogy irány Sopron! (A márciusi bejegyzésben majd megtudhatjátok hogy sikerült.)
Valentin-nap alkalmából nem csináltunk semmit. Feleslegesnek tartom az egész "ünnepet". Úgy gondolom ez csak a boltok számára előnyös. Szóval semmi ünneplés nem volt, semmi ajándékozgatás. Itthon voltunk együtt és pihentünk, meg bújtunk egész nap.
Február végén jött az idei trainee, most Amerikából. Imádtam, rettenetesen cuki volt és kristálytisztán érthető. Igaz Februárban nem sokat tanított még minket, de hamar megszerettük.
Jártam a hónapban kontrollon is, legközelebb majd Júniusba megyünk csak. Vért vettek, meg beszélgettünk a dokival. Sajnos emeltek a gyógyszeremen de csak a biztonság kedvéért, de ez továbbra sem gátol, mert mellékhatásokat nem tapasztalok a mai napig.
Így vissza gondolva gyorsan eltelt a Február, ami baj is meg nem is. Tavaly ilyenkor már javában stresszeltem az érettségin, most meg néha, ha eszembe jut kicsit aggódok, aztán hamar elfelejtem, de azért majd neki állok kicsit. Az iskoláról nem szeretnék semmit írni, mert úgysem történik semmi jelentős az átlagos napokon. Ha van valami úgyis megírom, de szeretném némileg kiszorítani a blogról az iskola témát. Túl soknak gondolom és feleslegesnek.
Nem egy bő és hosszú bejegyzés meg meg is csúsztam vele, de most ilyen sikeredett. Hamarosan jövök a Márciussal, az már valamivel hosszabb lesz.

Past months

Continouing...

2015

Augusztus

Augusztusban dolgozgattam, szabadidőmet pedig Lacival töltöttem. Minden egyes percet kihasználva a találkozásra. Ehhez a jó idő is hozzájátszott. Újra elkezdtem Bábolnára járkálni. De csak a drágámhoz of course. Meg a szabadidőközpontba alias Mozi, mivel ott van a tekepálya de csak is vele. Edzéseire is mentem, és persze ki nem hagynék egyetlen itthoni meccset sem. (Na jó talán egyet kénytelen voltam kihagyni if I remember well.) De azóta se sose többet ! :3
Volt még Luca szülinap szűk családi körben aztán meg Liza szülinap is a hónapban. A "kis" unokahúgunk 13 lett. Jézuska, még most sem hiszem el. Öregszem...
Terveztük még tavasszal hogy megyünk Strand Fesztiválra drága nővéremmel. Mondani sem kell nem lett belőle semmi. De helyette mentünk családilag Sopronba. Annyira jó volt kicsit megint ott lenni. Mindig örömmel tölt el, amint feltűnik az ismerős táj. Visszatérnek az emlékek és alig várom az újabbakat. A lányok nagyot nőttek mióta utoljára láttam őket. Ha még nem meséltem volna róluk, ők a nagybátyám ikerlányai. Luca és Hanna. Angyaliak. Igaz, sajnos csak egy napra mentünk, vagyis reggel mentünk, este jöttünk, de nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén volt Banán Fesztivál, amin ismét közre kellett működnünk. Nem sokáig voltam kint már ami az estét illeti. Különben reggel 9től délután 6ig segítettem amit kellett. Végül 6 után már el tudtam szabadulni, elsőnek táncoltunk, de aztán meguntam. Találkoztam egy ismerősömmel, vele meg a haverjaival beszélgettem aztán már nem bírtam tovább az egész hajcihőt úgyhogy haza jöttem inkább 10 körül. Elmúlt a varázsa számomra ennek az egésznek, ráadásul Laci sem tudott itt lenni.

Szeptember
Első héten mehettem a könyveimért aztán kezdődtek a monoton hétköznapok.. Iskola. Hétvégén Laci jött és nálunk töltöttük a hétvégét. Iskola. Hétvégén Lacinál, szombaton teke meccs. Iskola. Laci itt. Iskola... Ennyi rémlik a Szeptemberből. A hétvégéket vártam folyton, függetlenül attól, hogy én aludtam Bábolnán, vagy Laci nálam. Csak végre együtt legyünk. Hétköznap is jött, szeptemberben néha én is átmentem iskola után, de az nem igazán jött be úgyhogy abba maradtunk, hogy hétköznap ő jön csak. A hétvégék pedig váltva voltak és vannak még mindig. Ha meccs van, akkor meccs van és megyünk. Egyértelmű.
Egyik Pénteken volt Tűzijáték Bábolnán azt is megnéztük, anyát rávettem jöjjenek ők is tesómmal.
Volt egy meglepetés buli az egyik nagynénémnek a szülinapjára. Összegyűlt a család egy jó nagy része. Nagyjából 40-en voltunk a barátokkal együtt. Lacit bedobtam a mély vízbe, de jól elvoltunk Bükiékkel meg tesómékkal.

Október

Szeptemberhez hasonlóan nem sok minden volt. Kivétel az őszi szünet, meg a szülinapom. 18 éves lettem. Tényleg öregszem. Volt bigmándi búcsú a hónap elején. Ebéd után kinéztünk Laci tesójáékkal, vettünk gumicukrot aztán inkább visszamentünk a többiekhez.
Szűk családi körben megünnepeltük a szülinapomat pár nappal előtte. Nem hiányzott a felhajtás. Tökéletes volt úgy ahogy volt aki számított az eljött. Szünetben Lacival voltam nagyjából végig. Végig jártuk a temetőket a családdal. Aztán újra iskola.

November

Novemberben igyekeztek kinyírni minket a tanárok. Dolgozat dolgozat hátán nagy örömünkre. Péntek délutántól Vasárnap délutánig Laciztam, onnantól pedig estig tanultam, de nem vittem túlzásba. Soha többet nem fogom, megtanultam a leckét. Nagyjából ennyi volt a megosztandó információ a novemberről.

December

Hónap első hétvégéjén Tatabányára mentünk ifjúsági egyéni tekebajnokságra. Ügyes volt a lelkem, de voltak sajnos jobbak nála. De én így is nagyon büszke vagyok rá. Rettenetesen tudok örülni az örömének. Akkor is büszke vagyok rá, ha gyengébb napja van és nem dob olyan jól mint azt ő elvárná magától. De tudom, hogy képes rá, csak mindenkinek vannak gyengébb napjai. Előfordul, de általában nagyon jól dob. Úgyhogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Az iskolát tekintve a tanárok ismét folytatták a hadjáratot, újabb dolgozatokkal, de tisztában voltam vele hogy miért. Hiszen jött a téli szünet. Szünetben ismét Laciztam. A Karácsony is békésen telt. Lacinak tekés párnát gyártottunk anyával, meg kötényeket. Mivel a drágám szakács. Karácsony után a tekecsapat évzáróján is voltunk, a Szilvesztert pedig nálunk töltöttük. Tesóm és a barátja is itt voltak, ezért elvoltunk négyen. Társasoztunk, előkerült a Legó is, meg a Jenga. Éjfél után fellőtt Laci pár tűzijátékot, aztán koccintottunk. Nyugis volt igaz, de nekem tetszett. A fiúknak sem volt ellenére az, hogy buli nélkül szilvesztereztek kivételesen.

Lassan beérem a dátumot. De még mindig:

To be continued...

April to June in 2015

Vegyük azt hogy nem tűntem el csak jótékony csendbe süllyedtem. Végül is mindkettő ugyanazt jelenti csak szebben van kifejezve. Ez a szép magyar nyelv... De ez kit érdekel? Itt vagyok megint. Kinek jó ez kinek nem. Eszembe jutott a múlt héten, hogy de rég láttam a blogot. Nézegettem, olvasgattam. Aztán késztetésem támadt az írásra. Ha régen is olyan jól esett, akkor most miért ne lenne jó? Természetesen szigorúan az elveimhez ragaszkodva, mértékletesen. Sajnálom ez rögzült, csúnya lecke volt, de belém égett. Rég volt, elmúlt, vége.

Úgy gondoltam mivel már 2016-ot írunk, ezért vissza megyek az időbe, ezzel nosztalgiázva magamban, hogy mi is történt tavaly április óta. Jó is meg rossz is, de hozzám tartozik minden.

Well, let see...

2015. 

Őszintén szólva lehetséges, hogy előbb át kellett volna gondolnom, hogy mit is fogok írni, de hát sosem voltam az egyszerű dolgok híve. Mindig bonyolítani kell. Ez vagyok én. De azért lássuk, meddig tart a memóriám.

Április

Tavaszi szünet után írtam, de az aktuális iskolai dolgokat nem taglaltam.
Szóval áprilisban angol osztályozó vizsgát tettem az idei és a jövő tanévből előre, mivel hogy májusban előrehozott középszintű érettségit tettem angolból. Informatikából is, de abból nem volt osztályozóm. Ezzel mondhatjuk is, hogy lezártam az áprilist, mert más nem történt ami jelentősebb lenne.

Május

Május elején megkezdődtek az érettségik, 7.-én beültem angol érettségit írni. Azt hittem vészesebb lesz, de elég gyorsan túl lettem rajta. Bezzeg olyankor telik az idő mikor többre lenne szükség. De azért sikerült, ráadásul egész jól. Angol után 15.-én következett az informatika. Az is gyorsan lezajlott, mondjuk annál tényleg több idő kellett volna. De amit tudtam azt megtettem.
Ezzel az írásbeliknek vége volt, már csak szimpla iskolás napok következtek, meg egy kis Pünkösd.

Június

Június első hete némileg túlterheltnek is mondható, de laza is volt egyben. Miért? Mert még dolgozatokat írattak mielőtt eltűnünk egy hosszú hétvégére ki tudja hova osztálykirándulás címszóval, plusz volt diáknap is. Kezdjük ezzel, ha már kronologikusan haladok.
Diáknapon a Püspökerdőben kirándulva/sétálva kellett az osztályoknak különböző feladatokat végre hajtaniuk ezzel pontokat gyűjtve. És akinek a legtöbb pontja volt az nyert, és megnyerte a következő diáknap szervezését. Nos mi 3 évvel a hátunk mögött ezt nem akartuk. Úgyhogy arra mentünk, hogy ne nyerjünk, ami sikerült is bár a végén elég gáz volt mikor eredményhirdetésen talán az utolsók vagy az utolsó előttiek voltunk. Pedig egy csomó helyen azt mondták, hogy mi értük el ott a legtöbb pontot. E miatt megijedve néhol vagy nem voltunk hajlandóak megcsinálni amit kell, vagy direkt elrontottuk. Ebben összefogott az osztály ha már másban csak széthúz...
Lépjünk tovább hisz most jön csak a hab a tortán. Bár a miértek még a mai napig ismeretlenek, csak feltételezések vannak.
Az egész egy csütörtöki napon kezdődött. Még írtunk egy kémia dolgozatot aztán talán az 5. vagy 6. óra után elindultunk osztálykirándulásra, Pécsre.
Mindenki élvezte az utat, főleg, hogy előbb mentünk mint a többiek, hivatkozva a félévi legjobb osztály átlagra. De korán kezdődtek a bonyodalmak. Elfoglalva a szállást nem azt kaptuk, amit vártunk. Szép beetetésnek lettünk áldozatai. Olcsó húsnak híg a leve szokták mondani. De azért kénytelen-kelletlen elfoglaltuk a szobákat. Mindenki lepakolt aztán vissza mentünk a belvárosba nézelődni. Gyönyörű hely Pécs. Mindig is el akartam oda jutni és még most is vissza mennék mert elképesztő. Csak azt tudom mondani, hogy hallgasd meg a Pécs Aktuált és tényleg átadja azt, amit a város képvisel. Bár úgy gondolom még ez a zene sem tudja elmondani a látottakat azt meg pláne nem, amit Pécs utcáin sétálva érez az ember. De közel jár hozzá, és itt hadd dicsérjem a Punnanyit. Amit tudtak azt át adtak/ és átadnak a zenéjükkel. Összeforrva Péccsel. Teljesen át jár a mediterrán feeling. Gyönyörű hely. Teljesen elvarázsolt. Imádom.
Vacsora időben úgy gondoltunk ha már Pécsen vagyunk akkor igazán megtehetjük, hogy keresünk egy menő pizzázót és eszünk egy jót. Nos a választott pizzázó ott nyerte el elsőre a tetszésünket, hogy totál mediterrán hangulatú volt. Mondjuk abba a városban szinte minden az, de ezen pont megakadt a szemünk, közelebb érve pedig hamisítatlan Punnany dallamok hallatszottak ki. Úgyhogy megvettek kilóra. A pizza is finom volt, rendelés után frissen sütve érkezett hozzánk, kívánságainkat teljesítve. Mivel, ha 4 diák olcsón megakarja úszni és jót is akar enni, akkor leleményes. Becserkésztük a teraszt és megnéztük mekkorák a pizzák mások tányérján. Némileg vicces volt, de 2 pizzából jól laktunk 4-en. Visszaérve a szállásra újra kezdődtek a bajok. Zenét akartunk hallgatni és hát ez a szállásadónak nem tetszett mert, hogy elijesztjük a külföldieket. Nos megkérdeztük a kedves többi turistát, akiknek a lakóautója a ház közelében volt, hogy ugyan zavarja-e őket a zene és hogy hallják-e egyáltalán. Ők pedig közölték hogy nem, és nem is hallották. Csak úgy megjegyzem: kulturáltan, csukott ajtóknál hallgattuk a zenét, úgy, hogy ott kint nem lehetett hallani, mert kimentünk hogy kipróbáljuk, hogy hallani-e de csak a folyosón lehetett a házon kívül nem. Itt egyetlen probléma a szállásadókkal volt, főleg amikor több dologra is fény derült, de ne is beszéljünk róla. Azonnal menni akartunk máshova, de sajnos esélyünk nem volt rá már este 9 után. Maradtunk. Mondjuk azt hogy én ennek ellenére, meg csak azért is jól akartam érezni magam. Kicsit túlzásokba is estem, ami az alkoholt illeti. Képek bevillannak, de sokszor inkább csak a sötétség.. Reggel korán keltünk, mert költöztünk ugyebár. Másik szállásunk még nem volt, de úgy gondoltuk, hogy még az sem számít, ha a buszon alszunk csak el innen. Kóvályogtam össze-vissza rosszul is lettem, de aztán utána hamar összeszedtem magam úgyhogy elindultunk reggelit venni aztán felszállni a buszra. Szépen elhelyezkedtem az ülésen, elkezdtünk beszélgetni barátnőmmel. Aztán, aztán.... Sötét.... Műsorszünet. Nem vicc. Egyik percről a másikra. Végül a busz padlóján tértem magamhoz, körülöttem a többiekkel és néztem kifelé az ajtón. Mindenki pánikba. Hallottam ahogy beszélnek, de nem értettem csak pár szót. Persze a lényeg meg lett. Mentő. Mindjárt. Nyugi. Én pedig erőtlenül próbáltam vagy talán mondtam is, hogy nem kell. Aztán újra jótékony sötétség. Pár másodpercre vagy talán percre. Következőnek láttam ahogy a két mentő elhalad a busz nyitott ajtaja előtt. Aztán megjelent az orvos és beszélt hozzám. Én pedig már kótyagosan de mondtam hogy jól vagyok, nem kellenek, jól vagyok. Menni akarok a többiekkel. De erőtlen próbálkozásom nem hatotta meg az orvost. Még magamat se győztem meg vele, csak a küzdeni akarás szólt belőlem. Végül a buszról egyedül szálltam le, de a mentőig kísértek. Megvizsgáltak, aztán közölték, hogy bevisznek a kórházba. Nem tiltakoztam, nem gátoltam őket a munkájukban. Kezdett a fejem is kitisztulni. Már csak a cuccaimért aggódtam. Sokktalanítottak, elkezdték felvenni az adataim, aztán elindultunk közben a kórházba. Kijózanodva nézelődtem a mentőben. Mit ne mondjak a helyzet iróniája, hogy az akkor még szingli énem szeme megakadt a mentőápolón. Tanulmányoztam a férfit, meg a tetoválásait. Utána napokkal később még feltudtam idézni az idézetet a karján, de most már nem. Csak a pólója alól kilógó nonfiguratív minták rémlenek. Akkor gondoltam elsőnek hogy minden rosszban van valami jó. Ezzel voltam elfoglalva a nagyjából 10 perces úton, de még talán annyi se volt. A kórház udvarán magam szálltam ki a kocsiból, azonban a váróban leülve már elkezdtem szédülni. Aztán mikor a mentőápoló visszajött és szólt hogy sétálni kéne az udvar másik felébe, közöltem vele, hogy akkor egy ágyat kerítsen legyen szíves, mert ülni nem vagyok képes nem hogy sétálni. Szóval áttoltak egy másik épületbe. Ott felvették az adataim, megvizsgáltak, aztán kaptam egy ágyat. Lefeküdtem úgy ahogy voltam, és elaludtam. Egy idő után felébredtem, és kimentem a mosdóba. Nos, az ágyban tértem magamhoz újra. De hülyének néztem az ápolókat meg a kórterembe fekvő gyerekek szüleit, mert kérdezgettek, hogy emlékszem-e hogyan kerültem vissza az ágyba. Azt hittem magamtól jöttem vissza. Később kiderült, hogy nem. Csak nem voltam magamnál.
Hogy mi volt ez az egész? Mitől lett műsorszünet? Mi is történt valójában? 
Ez az egész az én szempontomból lett leírva. Tudom, kesze-kusza, de csak ennyire emlékszem. Oké többre is, de a lényegtelen apró információkat nem fogom leírni, hogy milyen volt a kórház meg mit csináltak velem a vizsgálaton és egyebek.
Nos hogy mi volt ez az egész? 
Elég ennyi szerintem: Egy nap alatt két epilepsziás roham.
Mitől lett műsorszünet?
Lövésem sincs, se az orvosoknak. Tippelnek, ráfogják valamire, mert ezt nem lehet tudni. E miatt nem haragszom rájuk, az agyat különösen nehéz megérteni, ezzel tisztában vagyok. Jelen esetben a rohamok ideje alatt elvesztettem az eszméletemet.
Mi is történt valójában? 
Igen epilepsziás roham. Jól olvastad elsőre. Sosem történt még ilyen velem egészen addig a napig.
Csak röviden: az epilepszia NEM BETEGSÉG. Ezt muszáj hangsúlyozni, mert sokan betegnek titulálják azokat akikkel előfordult már. Az epilepszia egy állapot. Egy állapot amikor az izmaid görcsbe rándulnak és rángatóznak, ezáltal összeesel és mivel az agyadban lévő receptorok túl sok információt kapnak, ezért kikapcsol (vész leáll) és nem tudsz magadról. Igazából nem ez a konkrét történet, nem ilyen egyszerű. Több féle rohamtípus van. Nálam ez történt. Legalábbis másodszorra. Az elsőnél se voltam magamnál a buszon, de ülve maradtam azonban többet nem tudok, mert csak barátnőm volt ott ő meg teljesen pánikba esett, ráadásul szemüveg is volt rajtam úgyhogy egyebeket nem tudott mondani.
Rémisztő, igen. Külsőleg biztosan. De belsőleg nem. Ezért sem félek tőle. És hogy miért? Azért mert, nem tudom mitől kéne félni, hisz nem emlékszem rá, nem jár fájdalommal. Igaz beverhetem a fejem, vagy bármim, de ezekről csak később tudok, mert nem élem meg a fizikai sérüléseket akkor.
Igen, az orvostudomány foglalkozik ezzel is hisz a szervezetünkben kialakult állapotról van szó, és írnak fel rá gyógyszert, de nem gyógyulsz meg a felírt gyógyszerektől. A gyógyszerek azért vannak hogy tünetmentessé tegyék az embert. Én azóta is tünetmentes vagyok. Azon a napon megtörtént és azóta sem. Gyógyszert szedek, de még azt sem jelentem ki, hogy epilepsziás vagyok. Nem azért, mert tagadom, csak orvosilag még nem kimondott. Még egy körülbelül 2 éves procedúra mire érünk el valamit. Két lehetőség van: az, hogy kimondják, hogy igen, epilepszia. Vagy az, hogy oké akkor most leállunk a gyógyszerről, mert nem kell. Ugyanis az epilepszia kinőhető, és mint írtam még nem valószínű hogy epilepsziás vagyok annak ellenére, hogy volt 2 rohamom. Mivel azóta nem történt semmi, ezért én hajlok afelé, hogy túlzásba vittem a megfelelést önmagamnak, aztán jól felidegesítettem magam és az alkohol sem tett túl jót ezek után. Ugyanis az epilepsziás rohamot szinte bármi előidézheti. (vibráló fények, láz, nagy mennyiségű alkohol, drogok stb.)
Nem azért írtam le, hogy sajnáltassam magam. Nincs rá szükségem. De nem szégyenlem. Ebből csak az látható, hogy milyen is az élet. Az egyik nap még semmi bajod, éled az életed, a következő pillanatban pedig már kórházban fekszel és vársz a kivizsgálásokra. Szerintem mindenki más akar lenni mint a többség, mindenki akar valamit amitől más. De erre nem gondolnak, hogy az a másság lehet negatív is. Én nem veszem negatívnak, nem érzem magamat kirekesztettnek, normális életet élek, a napjaim is annyiban változtak, csak hogy reggel és este be kell vennem a gyógyszert. Kifejezetten örülök amikor az osztálytársaim elfelejtik a tavaly történteket, mert így nincs megkülönböztetés.
Igaz, van amiben korlátozódtam, például az jogosítványszerzés, vagy az alkohol. 2 évig minimum nem lehet jogosítványom, utána csak szigorúbb orvosi engedéllyel. Nem ihatok alkoholt. Ami ebben a formában nem teljesen igaz. Ihatok, csak nem sokat, és nem gyógyszer előtt, vagy után 1-2 órával. De elmúltak azok a ritka hétvégék, amikor ittunk egy jót valamilyen alkalomból. Ezekkel is együtt kell élni, és azért bízom benne, hogy az egész csak átmeneti és csak pár évre szól.
Szóval 5 napot töltöttem a PTE Gyermekklinikáján. Volt pár vizsgálatom, de az csak utolsó előtti nap. Ezekben a napokban is az volt a mantrám, hogy: Minden rosszban van valami jó. Ez előtt sosem feküdtem kórházban. De egyáltalán nem volt borzalmas. Sőt, inkább kicsit szanatórium feelingje volt a gyerekosztálynak, mert igen, még oda kerültem. De valahogy úgy érzem ez némileg szerencsés is volt számomra. Nagyon kis családias volt, ha már lehet ilyet mondani egy kórházi osztályra. A nővérek kedvesek voltak és segítőkészek. Nem volt semmi negatív tapasztalatom abban a pár napban. Megismertem pár "bajtársat" is, úgyhogy volt társaságom, nem unatkoztam, nem fekvéssel és önsanyargatással teltek el a napjaim, kínkeservesen, hanem nevetve, egymás történetét megismerve, együtt érezve, elfogadva egymás helyzetét. Sokat köszönhetek egy párnak, akik kislánya súlyos beteg, mert ők a kislányon már kitapasztalták sajnos a rohamokat és ezáltal sokat tudtak nekem segíteni, mert igen mikor tudatosult bennem a feltételezett diagnózis, ami akkor is az epilepszia volt, na az megviselt.
De azóta minden a legnagyobb rendben.
Ez 5 nap volt, és Június első hete. Haza tértem után (ez olyan mintha Gandalf mondaná hogy; "Jöttömre 2 nap múlva számítsatok, napnyugtakor, kelet felől.." Csak én délről jöttem 5 nap után, de who cares?) Az első aki jött és végig velem volt lélekben a messzeségben is, az Laci volt. Istenem hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni?! Neki hatalmas része volt abban, hogy átlépjek a történteken és tovább éljem az életem. Ha ő nincs akkor nem lennék ilyen jól. De a kedvesre térjünk majd vissza legközelebb, mert a következőkben hatalmas főszereplővé válik.
A hónapban volt még szóbeli érettségi angolból és informatikából, ugye. Informatikából még dicséretet is kaptam, végül ötös-ötös előrehozott érettségikkel távoztam és zártam a tanévet. Elkezdődött a szakmai gyakorlat. A hetek gyorsan elteltek belőle már ami a júniust illeti.

To be continued....

Before the winter

Lassan egy hónapja nem írtam. Nem jövök a szokásos szöveggel, hogy nem volt időm, mert lett volna, csak vagyok olyan lusta és kifáradt is, hogy képtelen legyek összehozni valami összefüggőt és értelmeset. Így csak akkor kezdek már neki, amikor már nagyon olyan érzésem van, hogy muszáj valami életjelet adnom. Így hát itt vagyok megint sokak örömére.. Az elmúlt hetek többnyire ugyan úgy teltek, iskolában voltam és tanultam. Voltak gyengébb napjaim, amik később meglátszódtak a jegyeken, de kijavítom őket és nem csüggedek. Nem vagyok katasztrofális állapotban, bár néha kedvem lenne elbújni a szobámba a takaró alá és egész nap ott lenni. De az élet nem kívánság műsor ugyebár úgyhogy túl élést folytatok. Vagy mi.
Az iskola témát hatszor átrágtam már, nehéz, halál meg minden, de kibírjuk. Ennyit róla, a helyzet változatlan. Hál isten lassan félév (jó lassan..), 5 hét múlva téli szünet. Már megint tél. Hogy én mennyire nem vagyok oda ezért a hónapért.. Pedig milyen szép ősz vezette be. Komolyan most még jobban imádom az őszt. Az idei ősz volt számomra a tökéletes. Kevés eső, gyönyörű táj, felhőtlen napok, kellemes idő. A Szeptember és az Október ennél jobb nem is igazán lehetett volna. De itt a November, ami már ködös, hideg, szeles, és szürke. Viszont igaz ami igaz, napközben amikor egy-egy érdekfeszítő órán ki-kipillantok az ablakon, látom ahogy itt-ott kéklik az ég, és erőlködik a nap. Ilyenkor valahogy pár percre mosolygok belül, mert látom, hogy a szürke felhők felett ott a kék ég, és várja hogy újra eljöjjön az ő ideje. És én is tudom, hogy csak egy átmeneti időszak a tél, aztán újult erővel jön a tavasz, és a nyár. De hol van az még, még a tél sem kezdődött el.. Nem a szívem csücske a tél, az igaz. Tavaly nagyon szenvedtem miatta, de idén valahogy még a télhez való hozzáállásom is megváltozott. Egyik oldalról nem akarom, mert hideg lesz és hó, ami párával, vízzel és sárral jár amit gyűlölök, de az Adventi időszakot már várom. A gyönyörűen feldíszített várost, a halk karácsonyi zenéket a Barosson, a vásárt, az illatokat. Amikor a végtagjaid, az arcod már le van fagyva olyan hosszú ideje vagy kint, és forralt borral/teával/punccsal próbálod felmelegíteni a tested és a lelked, miközben egy kellemes társaságban sétálgatsz annál nincs is jobb. Valamiféle boldogság jár át, és nyugalom. Nem is igazán tudom leírni úgy hogy teljesen át tudjam adni.

xoxo.

Nagy összefoglaló, mert elszántam magamat végre.

Január

2012 elején a legnagyobb bajom a felvételivel volt, mint minden 8.-asnak. Ráparáztam, hogy vegyenek fel, sikerüljön rendesen. Hát végül is megírni megírtam, de nem lett valami fényes nem örülök neki még mindig, de nem tudok mit csinálni. A mostani sulimban a Hildben írtam.
Hónap végén végre át jutottam Bábolnára, sikeresen össze is fagytunk este felé. Vegyes érzelmekkel jöttem haza, de végül is egy jó nap volt így visszagondolva.

Február

Szenvedtem a hideg miatt, meg a pasik miatt, de igazából imádtam ezt a hónapot. Voltam kint Gáborral sétálgattunk, hülyéskedtünk. Az osztály is eléggé összekovácsolódott így az utolsó évre, jól elvoltunk egymással. Farsangra mi díszítettük fel a Művelődési Házat. Keretet választottam a szemüvegemhez. Megbántottak én rájuk csaptam a telefont, aztán pár hét után esélyt adtam nekik. Végül is megbocsájtottam nekik. Fannival átmentem Bábolnára, voltunk korizni Győrben a sulival.

Március

Nyilvánosságra hozták a felvételi listákat. Folytatódott a keverés, amit utáltam. Nem volt valami jó a hónap eleje.. Volt egy hosszú hétvége, barátokkal voltam, életemben elsőnek csocsóztam, vicces volt. Összebarátkoztam Vivivel végre találkoztunk is 2 hónap után, március 24. Imádtam a hónap végét!

Április

Tavaszi szünet, tesóm nélkül 6 napig. Ismét Bábolna, megismertem Kikit, akit a mai napig imádok, és imádni is fogok ! *-* Szépen tervezgettem a ballagásomat, szurkoltam hogy megjöjjenek a leveleim a suliktól, fényképezésünk volt és ismét hosszú hétvége. Voltunk országos szemét szedésen, amit élveztünk. Április 21.-én, Vivivel megint elvoltunk, összejött a 10.000 látogatóm itt a blogon aminek nagyon örültem, és végre megjött a levelem a Hildtől. FELVETTEK. :3

Május

A hónap elején Büki ballagáson voltunk, kompetencia felmérőt írtunk, Majális volt, osztálykirándulás Bakonyba és Zircre. Meglátogattak minket nagybátyámék, voltak gyenge pillanataim a keveréseknek köszönhetően és azon gondolkoztam sokáig, hogy befejezem, de nem adtam fel végül és kitartottam. :) Orvosi vizsgálaton voltunk, meghívókat osztottunk. Összefutottam Vivivel Bőnyön, volt gyereknap is, elkezdődtek a próbák. Tűkön ültünk már, legyen végre vége.

Június

Próbák tömkelege, hét közben. Hétvégén szenvedés, hogy legyen már vége az évnek.. Legnagyobb gondom a jegyeim szinten tartása volt ,de az utolsó hetekben már fel lélegeztem mikor lezártak. Néha össze-össze futottam valakivel, igaz csak rövid időkre. (Június 9.-Réka) Volt bolondballagásunk is, aztán ballagás. Vége lett, végleg. Hónap végén beiratkozás, 9.A. ♥

Július

Július a viharok hónapja volt szinte, mivel sosem tudtam normális bejegyzést összehozni, mivel mire elkezdtem tuti besötétült és vihar kerekedett.. Nagyon nem szerettem. Élveztem a nyarat, imádtam. Marcsiztam, Bábolnán voltam párszor, vagy valaki átjött hozzám. Anyuval kifestettük a szobámat zöldre. Kerti-partiztunk a rokonsággal, ismét jött Réka és Marcsi, szerettem az a napot, Július 13.. Találkoztam az új osztálytársakkal, sátraztunk Bábolnán Rékával, és átléptem a 15.000 látogatót itt. :)

Augusztus

Volt Sörfesztivál, paramaraton, sátrazás és szerelem ebben a hónapban. Voltunk Rákoson nagybátyáméknál, mászkálás Bábolnán. Nagyon készültem már Szeptemberre, vártam a Hildes életet.

Szeptember

Jól indult, elsején még Bábolnán voltam, de volt a hónapban Kukorica fesztivál, és a rettegett Első-nap. Igazából, nem féltem, csak izgultam. Jó volt, és az idő sem volt esős, sőt inkább mintha még egy hónap nyarat ajándékozott volna nekünk a természet. Elkezdődött a középsuli, elkezdtek minket hajtani, megismertük a tanárainkat, elkezdődött az ECDL-re gyakorlás, meg az úszás..

Október

Kiderült lesz németünk, nagy 'örömünkre', volt Nyuszi-bulink, őszi szünet előtt ECDL vizsgát írtunk, amin sikeresen átmentem. Szülinapomat tartottuk, minden nap normális volt. Túl tettem magam a hülyeségeimen is. Semmi érdekes, nyugis hónap volt viszonylag. Eléggé összebarátkoztam Istenesékkel, néha-néha összefutottam valami ismerős arccal a városban. Az időjárás is tökéletes volt, ősz közepét tekintve.

November

Novemberre teljesen elhagyott az életerőm, már megakartam fagyni, jött a tél, minden rossz volt. Szerintem enyhe depresszióba csöppentem. Undok voltam és önző, még az olyan emberekkel is akik csak jót akarnak, és szeretnek. Általában egyedül sétálgattam a városban, vagy Vivíékkel genggeltem Honvédban. Volt, hogy hülyeségeket találtam ki és berángattam Daniékat korán reggel Mekibe, de végül is jó volt. Mindennap unalmas volt, szürke és monoton. A reggeleimet Kiki dobta fel, napközben pedig B.Viviék hülyesége tartott normális hangulatban. Néha-néha 3.05-ön Zsuval hülyéskedtünk és nagyon megszerettem. Végre megnéztük a Twilight saga utolsó részét, a Breaking Dawn II-t, ami elkápráztató volt és hihetetlen, imádtam. Valahol November végén összejött a 20.000 látogató ! Köszönöm. ♥

December

A Decemberben a karácsonyi fényeket imádtam a legjobban, az illatokat és az érzést ami magával ragadott mikor a belvárosban járkáltunk. Egyre többet mászkáltam barátokkal, osztálytársakkal. Elkezdtem a TILAW-ot. Feltöltődtem valahogy lelkileg. Volt Karácsonyi műsor, utána pedig moziba mentünk a Hobbitot néztük meg tesómmal és Kevinnel. Túléltünk egy Világvégét, szóval most büszkék lehetünk magunkra, és Mikuláskor ördögszarvakkal mászkáltam a városban. A Karácsony nagyszerű volt, és jól kitudtam pihenni magamat a szünet ideje alatt. A Szilveszter kicsit unalmasra sikeredett, de lesz ez még így se.

Hát azt hiszem egy jó évet zártam le. Volt egy nagyszerű nyaram, ami igaz nehezen indult de voltak nagyon jó pillanatai is. Megismertem jó pár új embert, volt aki lekopott, de van aki megmaradt, és baráttá vált. Már várom ezt a 2013-as évet, hogy miket tartogat számomra. Remélem több lesz a pozitív, mint a negatív dolog.  :)

Kedvencek.. mert csak.

Kedvenc klasszikus könyv:

Miért? Mert, megragadó a lány története, amiket át él, mintha én lennék Ő.. Első olvasásra belé szerettem, mikor feltűnt a könyvespolcon, hogy nekem ez megvan igazából nagyon örültem, mert már a címét hallottam és akkor felkeltette az érdeklődésem. Imádtam olvasni, most mamám lenyúlta, mert ő is szereti.. Vissza kell szereznem. Újból elakarom kezdeni az Üvöltő szelek után, rá vagyok kattanva. Jó lenne látni a filmfeldolgozást is. Olyan valós és átélhető..

Kedvenc hónap:

Október

Miért? Szülinap ésés.. ŐSZ ! Imádom évszak, imádom hónap.. :3 Tudom, igazából nem ideális számomra, mivel alapjában véve rohadtul fázós vagyok.. Én vagyok az az ember, aki 20° C-ban már fázik, takaró alatt, úgy hogy nem beteg.. Művészet.. Miért imádom? Mert : föld illat, ezerszínű fa levelek, annyira hideg van, hogy látszik a leheletem ami vicces, meleg cuccok, gyönyörű napkelték.. 

Wish:

Alice in Wonderland karkötő.. 

Rohadt jó, árat viszont nem tudok sajnos.. 

Pedig most az ilyen karkötőkbe vagyok beleesve.. :D

 Párizsos kari. 

Álom szép, ő most a legkedvencebb. Ja igen, Párizs mániában szenvedek mostanság.. 

Valaki nem akar meglepni egy ilyennel? *-*

Film, amit várok:

Breaking Dawn

Part 2

Miért? Mert végre, és sajnos lezárul a Twilight saga.. Még írjon legalább egy részt kedves Ms. Meyer.

Igazából, Cucu (Jacob Black) miatt várom főleg, de a csata részre is kíváncsi lennék. Na meg a Renesmeere. 

Novemberben jön. ♥

xoxo.

oct.

Már vártalak ! ;)

Happeness ♥

Elég tartalmasnak ígérkezik az augusztusom. :) Végre, még talán jó idő is lesz...  Pénteken megcsináltatom az új frizurámat, a hétvégén Kőszegbe megyünk, valószínűleg még augusztusban eljutunk Rákosba. A hónap végén Banán Fesztivál. Most, hogy, már csak egy hónap van szeptemberig egyre jobban azon gondolkodok mi lesz velem jövőre... Megrekedt a beszélőkém... : / ><"
Puszivan^^