May

Hónap elején angol érettségit írtam. Hát nem volt könnyű, sőt marha nehéz volt, de még így is jobbra számítottam mint amilyen lett. Úgyhogy jövőre újra próbálkozom vele. Kicsit elkeserített, de túl vagyok már rajta, bár még nem szívesen gondolok vissza rá. De legközelebb reméljük jobban sikerül.
A tanév hihetetlenül a végét járja, alig eszméltem még rá hogy év vége lesz. Egyszerűen nem érzem, hogy hú de bele kellene húzni az utolsó hetekben. Bár az is igaz, hogy nagyon stabil jegyeim vannak.

Május első hetén semmi fontos nem történt az érettségin kívül. Laci itt tudott aludni hét közben ami nagyon jó volt, főleg hogy elterelte a figyelmemet így nem stresszeltem rá az érettségire napokkal előtte. Ugyanis én úgy gondolom az utolsó pillanatban már felesleges tanulni bármit is, ami éveket foglal össze. Tavaly sem tanultam már informatika és angol előtti napokban. A következő héten nem volt a fél osztályom ugyanis 10 ember mehetett Erdélybe, mert a Hild megnyerte a Határtalanul nevű pályázatot. Elég laza hét volt, ráadásul utána hosszú hétvége következett. Pünkösdkor nem igazán voltunk sehol ha jól emlékszem. Aztán elkezdődtek a nagy dolgozatírások, év végi témazárók egyebek. Volt közben Hild 70, ami az iskola fennállásának évfordulója volt, nagy örömömre szombaton délelőtt.. Következő héten elmaradt egy Diák nap ami majd be lesz pótolva Június 6.-án. aztán unalmasabb dolgozatokkal teli hét következett, majd azt felül múlta a mostani hét még több dolgozattal. Plusz a héten tudtam meg az érettségi írásbelijének az eredményét úgyhogy elég rossz zárása volt a hónapnak.

A hétvégék Lacival teltek ismét, hétköznap is néha beugrott munka után, vagy ha nem dolgozott átjött délután. Azt vettem észre mintha a mi kapcsolatunk kicsit máshogyan működne, zajlana. És ez nem jelent számomra rosszat. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy 4 éve ismerjük már egymást. Például az első jó pár hónapban, mondhatni az elmúlt 9 hónapban csak a teke és a punnyadás volt a hétvégi program. Igaz, én igényeltem is, szükségem volt a kikapcsolásra. De például az elmúlt hónapban elkezdtünk ide-oda mászkálni, úgymond randizni. Szóval mi előbb voltunk otthon ülősek és most van az a szakasz hogy megyünk ahova csak lehet és van kedvünk. Ami egyáltalán nem baj, eddig bekuckózásra volt szükségünk és sok pihenésre, most meg szívesebben mozdulunk inkább ki. A hónapban eljutottam például a Fagylalt napján a Jánoska cukrászdába Komáromba. Nagyon szerettem volna már jó ideje eljutni oda, mert sokan mondták, hogy milyen jó. Nem csalódtam bennük igazából azt kell hogy mondjam. Tényleg finom a fagylaltjuk. Aztán például a múlt hétvége igazán aktívvá sikeredett. Péntek délután 24 km-t tekertem le Bana-Ölbő oda, vissza. Jött velem Laci motorral, mert ő lusta mostanában, de azt kell hogy mondjam jól esett. Voltak pillanatok amikor már leakart törni a lábam, nem bírtam tekerni, de csak azért is megcsináltam. Annak ellenére hogy nagyjából Ölbő felé félúton már azon gondolkoztam, hogy azt mondom forduljunk vissza. Igaz, ehhez közre játszott az is hogy Laci motorja rendetlenkedett. De végül is nem mondtam, és a látvány kárpótolt. Rettenetesen régen jártam Ölbőn, talán 10-11 éves koromban, és annyira jól esett az a csend és nyugodtság amit a tó parton ülve tapasztaltam. És esküszöm a vissza út rövidebbnek tűnt. Szombaton házi buliban voltunk, amin rettenetesen jól éreztem magam. Nagyon jól kitudtam kapcsolni, jól elvoltam és megnyugodtam, hogy a baráti kör kezd elfogadni. Bigmándon aludtunk, ott is ebédeltünk aztán Vasárnap délután haza jöttünk, pihengettünk estig, aztán pedig elindultunk Győrbe megnézni az Ezer lámpás éjszakáját. Addig jutott el a történet, hogy majdnem kiértünk a helyszínre. Csak közben jött a semmiből a vihar és inkább úgy gondoltuk hogy nem ér annyit az egész. Bemenekültünk egy épület kiugrás alá aztán mikor csillapodott vissza mentünk a kocsihoz. Haza felé úgy éreztük magunkat mint egy katasztrófa filmben. Mellettünk folyamatosan villogott és előttünk hatalmas sötét felhő volt. Mire felengedték a világító lufikat addigra már haza is értünk. Igen, felengedték. Úgyhogy a város másik felében jégeső volt és azon a területen se volt olyan hú de jó idő, ráadásul az egész rendezvény fák között volt. Nem hiszem azt hogy ez annyira fontos lenne, mert ezen az egészen az eltűnt gyerekek a fontosak, de azért alkalmasabb helyszínt is találhattak volna.
Szóval igen, újabb hónap ért véget. Jó is volt meg rossz is. Azt gondolom, ha néha nehéz is, de tovább kell lépni és csak a jóra koncentrálni.