Before the winter

Lassan egy hónapja nem írtam. Nem jövök a szokásos szöveggel, hogy nem volt időm, mert lett volna, csak vagyok olyan lusta és kifáradt is, hogy képtelen legyek összehozni valami összefüggőt és értelmeset. Így csak akkor kezdek már neki, amikor már nagyon olyan érzésem van, hogy muszáj valami életjelet adnom. Így hát itt vagyok megint sokak örömére.. Az elmúlt hetek többnyire ugyan úgy teltek, iskolában voltam és tanultam. Voltak gyengébb napjaim, amik később meglátszódtak a jegyeken, de kijavítom őket és nem csüggedek. Nem vagyok katasztrofális állapotban, bár néha kedvem lenne elbújni a szobámba a takaró alá és egész nap ott lenni. De az élet nem kívánság műsor ugyebár úgyhogy túl élést folytatok. Vagy mi.
Az iskola témát hatszor átrágtam már, nehéz, halál meg minden, de kibírjuk. Ennyit róla, a helyzet változatlan. Hál isten lassan félév (jó lassan..), 5 hét múlva téli szünet. Már megint tél. Hogy én mennyire nem vagyok oda ezért a hónapért.. Pedig milyen szép ősz vezette be. Komolyan most még jobban imádom az őszt. Az idei ősz volt számomra a tökéletes. Kevés eső, gyönyörű táj, felhőtlen napok, kellemes idő. A Szeptember és az Október ennél jobb nem is igazán lehetett volna. De itt a November, ami már ködös, hideg, szeles, és szürke. Viszont igaz ami igaz, napközben amikor egy-egy érdekfeszítő órán ki-kipillantok az ablakon, látom ahogy itt-ott kéklik az ég, és erőlködik a nap. Ilyenkor valahogy pár percre mosolygok belül, mert látom, hogy a szürke felhők felett ott a kék ég, és várja hogy újra eljöjjön az ő ideje. És én is tudom, hogy csak egy átmeneti időszak a tél, aztán újult erővel jön a tavasz, és a nyár. De hol van az még, még a tél sem kezdődött el.. Nem a szívem csücske a tél, az igaz. Tavaly nagyon szenvedtem miatta, de idén valahogy még a télhez való hozzáállásom is megváltozott. Egyik oldalról nem akarom, mert hideg lesz és hó, ami párával, vízzel és sárral jár amit gyűlölök, de az Adventi időszakot már várom. A gyönyörűen feldíszített várost, a halk karácsonyi zenéket a Barosson, a vásárt, az illatokat. Amikor a végtagjaid, az arcod már le van fagyva olyan hosszú ideje vagy kint, és forralt borral/teával/punccsal próbálod felmelegíteni a tested és a lelked, miközben egy kellemes társaságban sétálgatsz annál nincs is jobb. Valamiféle boldogság jár át, és nyugalom. Nem is igazán tudom leírni úgy hogy teljesen át tudjam adni.

xoxo.