Az iskola témát hatszor átrágtam már, nehéz, halál meg minden, de kibírjuk. Ennyit róla, a helyzet változatlan. Hál isten lassan félév (jó lassan..), 5 hét múlva téli szünet. Már megint tél. Hogy én mennyire nem vagyok oda ezért a hónapért.. Pedig milyen szép ősz vezette be. Komolyan most még jobban imádom az őszt. Az idei ősz volt számomra a tökéletes. Kevés eső, gyönyörű táj, felhőtlen napok, kellemes idő. A Szeptember és az Október ennél jobb nem is igazán lehetett volna. De itt a November, ami már ködös, hideg, szeles, és szürke. Viszont igaz ami igaz, napközben amikor egy-egy érdekfeszítő órán ki-kipillantok az ablakon, látom ahogy itt-ott kéklik az ég, és erőlködik a nap. Ilyenkor valahogy pár percre mosolygok belül, mert látom, hogy a szürke felhők felett ott a kék ég, és várja hogy újra eljöjjön az ő ideje. És én is tudom, hogy csak egy átmeneti időszak a tél, aztán újult erővel jön a tavasz, és a nyár. De hol van az még, még a tél sem kezdődött el.. Nem a szívem csücske a tél, az igaz. Tavaly nagyon szenvedtem miatta, de idén valahogy még a télhez való hozzáállásom is megváltozott. Egyik oldalról nem akarom, mert hideg lesz és hó, ami párával, vízzel és sárral jár amit gyűlölök, de az Adventi időszakot már várom. A gyönyörűen feldíszített várost, a halk karácsonyi zenéket a Barosson, a vásárt, az illatokat. Amikor a végtagjaid, az arcod már le van fagyva olyan hosszú ideje vagy kint, és forralt borral/teával/punccsal próbálod felmelegíteni a tested és a lelked, miközben egy kellemes társaságban sétálgatsz annál nincs is jobb. Valamiféle boldogság jár át, és nyugalom. Nem is igazán tudom leírni úgy hogy teljesen át tudjam adni.
xoxo.
