Last weekend

Megy a meló, folyik a nyár. Július 2.-ától dolgozom az Önkormányzati Hivatalban itt a faluban. Rakodunk, takarítunk és a többi. Jól meg vagyunk igazából, és azért is jó, mert 5 perc alatt haza érek. Nem kell még órákat várakozni a buszra aztán 40 percet utazni, aztán még haza sétálni. Bahh. Örülök, hogy nincs iskola az biztos.. És ha minden jól megy Augusztusban is dolgozom. Egyáltalán nem érdekel, hogy napi 6 órát dolgozom minden héten. Tök jól meg vagyok, mert legalább nem unatkozom. Jó, nem tudok aludni délig, és nem tudok fent lenni hajnalokig, de így is jó.

Múlt hétvégén Gönyűn jártam Bonimnál. Nos, miközben készülődtem leszakadt az ég, de valaki azért még is szerethet ott fent, mert mire elindultam elállt. Aztán mire felszálltam megint elkezdett esni. Viszont Győrben semmi eső nem volt. Vidékiben megtaláltam a táblát ahonnan indult a busz, addig nem is volt problémám még le nem kellett szállni. Totál pánik. De az úr aki mellettem ült jó fej volt és megkérdezte, hogy a következő megállónál szállok-e, és mikor közöltem vele, hogy nem tudom, meg megkérdeztem, hogy ez-e az ABC-s megálló akkor közölte, hogy igen ez az. Úgyhogy épségben leszálltam ahol kellett. Yeah. Következő probléma. Szépen leszálltam a buszról, aztán szembe jött a döbbenet: Boni sehol. Kétségbeesés. Telefon elő. Közli: már fél úton van. Helyes. Induljak el szembe. Jó, találkoztunk. Innentől kezdve semmi probléma nem jött közbe, jól éreztem magam. Este átmentünk Krisztihez. Isteni Málna. Fél 2 körül haza sétálgattunk, aztán még 3ig még dumáltunk. Másnap délig ki sem keltünk az ágyból, utána is csak enni keltünk fel, aztán vissza az ágyba, később pedig Underworld-öt néztünk. Valamikor 4-5 óra körül bementünk Győrbe, elkísértük Rékát elsőnek Árkádig, aztán meg valahova vissza városba. Nem volt már kilométer hiányom estére. 7 óra körül haza is értem. Eléggé meghalva.

Vasárnap Noémiéknél kerti partyztunk. Megtudtam egy számomra eléggé meglepő dolgot. Igazából semmi problémám nincs vele, és egyáltalán nem haragszom, mert az hatalmas hülyeség lenne. Sok boldogságot nekik. A család az első nem a pasik. :) A reakciómon én magam is meglepődtem elsőre, hogy mennyire nyugodtan fogadtam, de ezzel csak magamat erősítettem meg abban, hogy már túl vagyok Ő rajta. Jó buli volt, Bendivel játszottunk. Aranyom annyira cuki. Esőben röplabdáztunk aztán mikor elkezdett szakadni a tető kilógó része alatt álltunk sorban és vártuk, hogy elálljon. Végül elállt, de sajnos korán eljöttünk haza. 8 felé már itthon voltunk, de a meccset megnéztük. Én Argentínának szurkoltam, de egyértelmű volt, hogy Németország nyer.

Imádtam a múlt hétvégét. A mostani nyugis lesz, maximum meglátogatom keresztanyáék Járda-szigetét, mert ugyebár mi idén is Maradokon nyaralunk. Kackac.

CsókPuszi.

Sátrazás lvl 1

A csajokkal kitaláltuk hogy előbb kezdjük a szezont mint ahogy a tanévnek vége lenne szóval Szombaton sátrazni mentünk Vaniékhoz. Kezdetben öten lettünk volna, de Zsani allergiás lett, jobbulj édim! Szóval maradtunk négyen, Boni, Petra, Vani és én. Szombat délután Győrben találkoztunk aztán irány Csanak. Természetesen régi buszt küldtek így hatszor odasültünk az ülésre. Bonival kitaláltuk, lecsúszunk az ülésen úgy ahogy szoktunk helyközin. Egy idő után ahogy nézelődtem rájöttem, mindenki egyenesen, normálisan ül a széken, mi meg ketten lecsúszva. Vicces volt, eszembe jutott, hogy 'na szépek vagyunk a két falusi tróger bejött a városba..' Ezt a felismerést közöltem Bonimmal, jót röhögtünk. Odaérve Petra lerohanta a hűtőt, mert nem bírt várni a grillre. Jellemző. Ingyen kaja = Petra eszik. :D Innen is imádlak Petruci. :* Utána valamelyikünk meglátta hogy a tévében Spongebob megy, úgyhogy elfoglaltuk a nappalit. 6 után eszünkbe jutott, el kellene menni boltba. Nos a boltok 6-kor zárnak Csanakon is Szombaton, mint mindenhol. Akkor most mi legyen..? Menjünk Tescoba! Buszra fel! Még Vani és én bementünk Győrbe, addig Petra és Boni felállították a sátrat. Hazaértünk 8 körül, addigra már égett a tűz, még vártuk a vacsorát ismét letámadtuk a nappalit és érett 16-17 évesekként Nickelodeont, és Disney Channelt néztünk. Ki voltunk hűlve némelyik mesén, mert 'a mi időnkbe' még nem ilyen agybutító hülyeségek voltak hanem mesék. Elkészült a vacsi, szóval kiültünk enni. Addigra már a nap lement, a szúnyogok pedig egyre többen lettek. Hurrá..! Az este további része is jól alakult, zenét hallgattunk, beszélgettünk, lelkiztünk. Igazi csajos este volt. Nagyjából 2-3 körül már befeküdtünk a sátorba, de még hoztuk a formánkat és visítva, néha könnyezve röhögtünk. Fél 4-4 körül elaludtunk.  Köszönhetően a dimbi-dombiknak, rettenetesen sokszor felkeltem, de a többiek is, egyedül talán Boni aludt viszonylag kényelmesen. Mázlis. Reggeli közben még fel sem tűnt, de miután átöltöztünk észrevettem, hogy tele van a lábam szúnyogcsípésekkel. Hát nagyjából 30-40 csípés van rajtam jelenleg, néhol egymás mellett 5-6 csípés is.. Rettenet, megőrülök. Néha 10 viszket egyszerre, és nem mellesleg borzalmasan néz ki. Délután visszamentünk Győrbe, Vani elküldött minket az előbbi busszal, mert hogy a későbbivel nem fogjuk elérni a buszainkat. Hát 20 perc alatt visszaértünk és még várhattunk 1 órát.
A csípésektől eltekintve én nagyon jól éreztem magam, még ha ez csak csöndes buli is lett a végére.
Imádtam csajok, legközelebb ismétlünk!

xoxo.

I survived

Az elmúlt hetet csak a katasztrofális szóval tudnám jellemezni. Miért? Mert nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna tanulnom. Folyamatosan dolgozatokat írtunk, de legalább már néhány tárgyból le vagyok zárva. A Péntekem meg egyenesen pokol volt. Dupla tesi van ugye, és első 20 percben kint voltunk futni. Sosem futottam még 2 és fél percet. Rekordot döntöttem, tekintve hogy nagyon hideg volt -főleg a szél- egy pólóba és "melegítőnadrágba". Mindegyik köröm 3 percen belül volt, még most se tudom hogyan csináltam.. Fáztam az biztos. Aztán az óra elkövetkező részeiben elkezdtem köhögni, "örültem". Azt hittem sikerült megfáznom vagy tüdőgyulladást kapnom. De semmi bajom nincs. A jövőhét is majdnem ilyen borzalmasnak ígérkezik, bár még jobb mint az előző. Riportot és tudósítást kell írnom, egy rajzot le kell adnom Kedden, angolból egy egész fájlból szódolgozat, irodalom témazáró.. Az a tudat vigasztal, hogy jövőhéten nem halok meg annyiszor tesin, mert sítábor lesz. Wahaha.

A mai napom kicsit izgalmasabbnak mondható, mert nem csak ültem itthon. Ma találkoztam Rékámmal, volt mit bepótolnunk. Már hónapok óta nem láttam sajnos.. Este felé pedig kis-nagynénémék jöttek hozzánk. Ahh, jó lenne, ha Vasárnap után lenne még egy Vasárnap.. Kezdek megint besokallni pedig még csak egy hete vagyunk suliba. Katasztrófa, és Áprilisig nem lesz szünet. Ez borzalom..
Az időjárás viszont számomra fantasztikus, nekem egyáltalán nincs szükségem hóra és fagyra. Tökéletesen meg vagyok ezzel az időjárással, még a kedvem is jobb ha süt a nap.

Azt hiszem ennyi voltam mára, majd érkezem, ha lesz valami közölni valóm, vagy csak írhatnékom támad.

xoxo.   

Mert ígértem, hogy bepótolom

DPC - 2. day

Ha jól fordítottam és értelmeztem a feladatot, akkor a mai -azaz tegnapi- feladat a visszaemlékezés. Egy óvodáskori képet választottam. A kép 12 éve készült, Réka szülinapján, az óvodában. Ebből kikövetkeztethető, hogy én vagyok az, aki épp puszit ad Rékának. Azóta is imádom. ^^

Régi szép idők..

DPC - 3. day

Úgy tűnik nálam ez a két nap kicsit összefügg. Pedig nem direkt ezt a képet választottam a visszaemlékezéshez, csak megláttam és tudtam hogy ezt teszem fel. Nem is figyeltem, hogy mi a mai feladat. Igazából azt mondják néhol hogy csak egy 'legjobb barátod' lehet.. De mi van akkor ha nekem 3 van? Szerintem semmi. Mert lehet hogy hárman vannak de ők igaziak. :) Persze, mellettük is vannak mások akiket itt meg fogok említeni, de a napi feladat a legjobb barát címet kapta, így most főleg róluk lesz szó. Nem fontossági sorrendben írok, ezt jelezném, a félreértések elkerülése érdekében!

Rékám, ott a messzeségben. 12 éve ismerem és imádom, és még ha csak ritkán is látom, de akkor is tudom, hogy ott van nekem ha kell. Tökmindegy, hogy épp visongva mesélek neki valami nagyon jót, vagy épp letargiába merültem. Ott van, meghallgat és segít ha baj van. 

Lacika. Sokak szerint nincs barátság fiú és lány között. Na én nekik nem hiszek. Én igen is szilárdan állítom, hogy van! De még milyen jó barátság! 2 éve ismerem már, és imádom a hülye fejét. [:D] Sokszor akasztjuk ki egymást, vagy épp összeveszünk valamin, de a végén úgy is kibékülünk bármin is kapunk össze. 

Vivi. 2 éve interneten keresztül barátkoztunk össze, nem érdekes, hogy a szomszéd faluba lakik. Miután már tök jóba voltunk utána nem tudom hány hónappal találkoztunk csak, de akkor is olyan volt mintha minimum 1 éve ismerném. Imádom azóta is. 

Még megemlíteném Balázst, Gabikát és Zsuzskát. Ők is jó barátaim, és őket is imádom nagyon. ^^

Kép csak Rékáról és Viviről van. Nem tudom miért.. :o

xoxo.