Néztem a blogokat és vágyódtam. Mi után? Valami kevésbé unalmas nap után, olyan után amiben történnek jó dolgok. És nem azzal foglalkozom, hogy már délután kettőkor szét untam az életem. Ebből a szempontból jó az az időszak amikor szeptembertől-júniusig a padot kaparod vagy amiatt, hogy újra felelnek, és te tudod, és tudod, de akkor sem mondhatod, ami ritka dolog, de azért tudod esetleg amiatt hogy miért van ilyen mocsok idő ott kint..
Ezek megőrülteket nézek, sokadszorra, vihognék, de túlságosan nem vicces. Értelem mindig meg van. Aztán unottan felvihogok, de minek? Mit kér a szőke nő a svéd asztalnál? - Tolmácsot.. Hahahaha. Nem érti, fárasztó. Kaparod a falat, véged van. Néztem a blogokat és vágyódtam, túl sok blog van ami kajával foglalkozik. Jól néznek ki, de most nincs kedvem hozzájuk. Valami megcsíp, odakapok. A karkötőimet igazgatom közben, alapzajként a fárasztás megy a tévében, ami túl unalmas hozzá, hogy érdekeljen. Ez van. Sétálnék. Nem egyedül, valakivel akit egy csöppnyire is érdeklek. Van pár olyan ember, szerencsémre. Csokoládé akadémia ! Felcsillan a szemed, érdeklődve fordítasz hátat a monitornak. Kintről a pára benyomja a dögszagot. Fincsi. Elmúlik a pillanatnyi életkedv. Visszazökkensz és újból kockává válsz. Édes élet. Aztán elhagyod a helyed, lássuk, negyedóra alatt hány ezer szúnyog köt beléd? Semennyi, nem mész ki csak másodpercekre, eszméletlen ez a finom 'illat'.  Mira könyörgött egy kis simogatásért.
Az életem. ♥

'Tudod én venni szeretnék egy nagy levegőt,

 szerelmet szeretnék nem szeretőt.'