ADOOOOOOOOOOM!!!!!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lány. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. október 23.
!!!
Van olyan lány aki nem csal meg, nem hagy ott, rólad álmodozik, és nem írogat más srácokkal ha már egyszer veled van. Nem várja el, hogy tökéletesen nézz ki minden nap és, hogy állandóan jó kedved legyen. Csak tudod mi a baj? Ezeket a lányokat szarjátok le a leginkább.
2012. szeptember 22.
2012. június 29.
2012. június 27.
Folytatás. Vége.
Amikor felébredtem, már fél 12 volt, na, nekem ez az emberi idő hétvégén. Boldognak éreztem magam, könnyűnek. A családom zajait hallottam. Megnyugtató volt. Aztán eszembe jutott Ő. Hirtelen tepert le a fájdalom, újból üresnek és sötétnek éreztem magam. Az arcomról lehervadt a mosoly. Fájt. A párnámba temettem a fejem. Aztán elért az agyamig: semmi baj nincs. Újból megteltem élettel, de még mindig féltem. Valahogy nem tudok nem félni a gondolattól, hogy egyszer hátat fordít nekem. Gyötört a lelkiismeret-furdalás, ledöbbentem, hisz én tettem ezt vele, és nem ő velem. Megijedtem, hogy tehettem ezt? Szörnyű vagyok. Majd új gondolatok reppentek a csukott szemem elé. Bármennyire is bizonygatja, hogy nem hagy el, félni fogok. Attól, hogy sosem tudhatja, mikor kell majd választania. Én nem akarom arra késztetni, hogy válasszon, de az a lány még mondhatja neki, hogy vagy Engem felejt el, vagy Őt. Ha csak egy maradhat majd, én küzdeni fogok, bármennyire is furcsa. Nem adom könnyen a barátaimat. Túl sok dolgot hagytam már kicsúszni a kezeim közül. Nem fogok csak úgy lemondani még egy emberről, nem akarom elveszíteni. Persze, ha majd Ő mondja nekem, hogy hagyjam, akkor el kell engednem. Hisz, nem köthetem magamhoz, na, az már túlságosan önző lenne. Csak az a baj, hogy így is már önző vagyok. Egy szörnyeteg. Erős vagyok, és küzdeni fogok. Nem adom könnyen, ahhoz túlságosan szeretem. Ha elvesztem bele halok. Na jó, ez már túlzás, ennyire katasztrofális lennék? Túl dramatizálom a dolgokat, de az biztos, fájna nagyon. Most is fájt, pedig most nem Ő hagyott ott, hanem én Őt. Még is úgy éreztem, mintha csalódtam volna benne.
Később, amikor már emberi formát vettem fel, és le is másztam az emeletről, ráadásul enni is képes voltam felöltöztem és elindultam a buszra. Milyen szép meglepetés leszek, csak úgy betoppanok, bejelentkezés nélkül. Elmosolyodtam. Megérkezett a busz, mikor végig pillantottam az utasokon észrevettem a szöszi fejet a buszhátuljába. Ezt nem hiszem el, most magyarázkodhatok is. Hurrá! Leültem mellé, és elkezdtem beszélni hozzá. Nem szólt semmit, csak hallgatta a mondandómat. Elmondtam neki, hogy milyen barom is vagyok, hogy valakit, akit nagyon szeretek ott hagytam minden ok nélkül, amikor nem is hibázott. Ráadásul túl bonyolítottam, de nem tudtam kezelni a dolgot, ezért sírtam. Jó érzés volt elmondani valakinek. Bocsánatot kértem, hogy semmi hajlandóságot nem mutattam arra, hogy tegnap szóba álljak vele a buszon, és hogy mekkora egy marha vagyok. Nagy levegőt vettem és elhallgattam. Ő csak mosolygott. Aztán válaszolt: Semmi baj, velem is előfordult már ilyen, Tegnap én is eléggé szét voltam csúszva, mert összevesztem a barátnőmmel, olyan dolgokat tettem, amik miatt teljesen megérdemeltem, amit a fejemhez vágott. Viszont ahogy te kinéztél az rosszabb volt annál, amit éreztem. Bármi volt az, ami ennyire elkeserített sokat jelenthet számodra az a valaki. Elmosolyodott megint. A hátra lévő percekben nem szóltunk egymáshoz. A ’barátnőm’ szó hallatán a remény fénye kihunyt. Szép az élet. Szinte fel sem fogtam, hogy akár a válaszomra is várhat. De nem voltam képes megszólalni, ott lépegetett előttem a tökéletes barátnők két példánya, amik minden porcikájukban szépek voltak. Vékonyak, hosszú hajúak, és makulátlan bőrűek. Vagy is, egyáltalán nem úgy néznek ki, mint én, aki alacsony, vállig érő hajú, és tökéletlen. Kész szerencsétlenség vagyok. Végre megállt a busz, ott ahol le kellett szállnom. Elköszöntem a szöszifiútól és leléptem a buszról. Vártam még elmegy, aztán átmentem a túloldalra. Ott leültem egy padra, előkaptam a telefont és üzenetet írtam, Neki. Válaszolt és rögtön elindult, majd nem tökéletesen akkor ért oda amikorra megígérte, negyedórával utána. Mint mindig, gondoltam. Amikor megláttam nem mozdultam, odaért hozzám, nem mondott semmit. Felálltam a padról és hozzácsapódtam a mellkasához és öleltem negyedórán át. Nem érdekelt, hogy a Fő út mellett állunk, nem volt benne semmi kínos. Barátok voltunk csak. Miután elengedtem, újra meg akartam ölelni, de elkezdett beszélni. Bocsánatot kért, mikor nem is az ő hibája volt. Csak beszélt és beszélt. Aztán befogtam a száját, és a szemébe néztem. Elmeséltem neki, hogy mit éreztem, meddig voltam a városban és hogy az emberek megbámultak, de az a fiú, akiről később kiderült, hogy nem szingli megpróbált megvigasztalni. Meg azt is elmondtam milyen hülye voltam, és miket gondoltam, hogy elhagyott, és elfog felejteni. Aztán lehámozta a kezemet a szájáról, és a szavamba vágott: Soha nem foglak elhagyni, megígértem, nem?! Be is tartom, még ha meg akarsz tőlem szabadulni, akkor sem hagylak el. Megölelt és én sírtam. Megint, szörnyű vagyok. Viszont, most nem azért sírtam, mert szomorú voltam, hanem azért, mert örültem, hogy velem marad és szeret.
Később, amikor már emberi formát vettem fel, és le is másztam az emeletről, ráadásul enni is képes voltam felöltöztem és elindultam a buszra. Milyen szép meglepetés leszek, csak úgy betoppanok, bejelentkezés nélkül. Elmosolyodtam. Megérkezett a busz, mikor végig pillantottam az utasokon észrevettem a szöszi fejet a buszhátuljába. Ezt nem hiszem el, most magyarázkodhatok is. Hurrá! Leültem mellé, és elkezdtem beszélni hozzá. Nem szólt semmit, csak hallgatta a mondandómat. Elmondtam neki, hogy milyen barom is vagyok, hogy valakit, akit nagyon szeretek ott hagytam minden ok nélkül, amikor nem is hibázott. Ráadásul túl bonyolítottam, de nem tudtam kezelni a dolgot, ezért sírtam. Jó érzés volt elmondani valakinek. Bocsánatot kértem, hogy semmi hajlandóságot nem mutattam arra, hogy tegnap szóba álljak vele a buszon, és hogy mekkora egy marha vagyok. Nagy levegőt vettem és elhallgattam. Ő csak mosolygott. Aztán válaszolt: Semmi baj, velem is előfordult már ilyen, Tegnap én is eléggé szét voltam csúszva, mert összevesztem a barátnőmmel, olyan dolgokat tettem, amik miatt teljesen megérdemeltem, amit a fejemhez vágott. Viszont ahogy te kinéztél az rosszabb volt annál, amit éreztem. Bármi volt az, ami ennyire elkeserített sokat jelenthet számodra az a valaki. Elmosolyodott megint. A hátra lévő percekben nem szóltunk egymáshoz. A ’barátnőm’ szó hallatán a remény fénye kihunyt. Szép az élet. Szinte fel sem fogtam, hogy akár a válaszomra is várhat. De nem voltam képes megszólalni, ott lépegetett előttem a tökéletes barátnők két példánya, amik minden porcikájukban szépek voltak. Vékonyak, hosszú hajúak, és makulátlan bőrűek. Vagy is, egyáltalán nem úgy néznek ki, mint én, aki alacsony, vállig érő hajú, és tökéletlen. Kész szerencsétlenség vagyok. Végre megállt a busz, ott ahol le kellett szállnom. Elköszöntem a szöszifiútól és leléptem a buszról. Vártam még elmegy, aztán átmentem a túloldalra. Ott leültem egy padra, előkaptam a telefont és üzenetet írtam, Neki. Válaszolt és rögtön elindult, majd nem tökéletesen akkor ért oda amikorra megígérte, negyedórával utána. Mint mindig, gondoltam. Amikor megláttam nem mozdultam, odaért hozzám, nem mondott semmit. Felálltam a padról és hozzácsapódtam a mellkasához és öleltem negyedórán át. Nem érdekelt, hogy a Fő út mellett állunk, nem volt benne semmi kínos. Barátok voltunk csak. Miután elengedtem, újra meg akartam ölelni, de elkezdett beszélni. Bocsánatot kért, mikor nem is az ő hibája volt. Csak beszélt és beszélt. Aztán befogtam a száját, és a szemébe néztem. Elmeséltem neki, hogy mit éreztem, meddig voltam a városban és hogy az emberek megbámultak, de az a fiú, akiről később kiderült, hogy nem szingli megpróbált megvigasztalni. Meg azt is elmondtam milyen hülye voltam, és miket gondoltam, hogy elhagyott, és elfog felejteni. Aztán lehámozta a kezemet a szájáról, és a szavamba vágott: Soha nem foglak elhagyni, megígértem, nem?! Be is tartom, még ha meg akarsz tőlem szabadulni, akkor sem hagylak el. Megölelt és én sírtam. Megint, szörnyű vagyok. Viszont, most nem azért sírtam, mert szomorú voltam, hanem azért, mert örültem, hogy velem marad és szeret.
2012. június 25.
Az a bizonyos történet..
Oké, megosztom ! Túl jó lett szerintem hogy ne lássátok ! A történetben szereplő lány szerepében mondom el ezt az izét amit egy gondolat indított el bennem. A történetben szereplő személyeknek a valósághoz való bármiféle kapcsolódása csak a véletlen műve. Jó olvasást ! Aki tényleg elolvassa végig az előtt le a kalappal. ;)
Egyedül voltam. Csak feküdtem a földön. A könnyeim már rég elfogytak. Gondolom, ha oda állnék egy tükör elé egy csapzott hajú, a sírástól vörös és feldagadt szemű, elkenődött sminkű valaki nézne vissza rám. Egy ismeretlen, senki. A gondolat hogy megengedtem magamnak, hogy ilyen szörnyen nézzek ki még jobban elkeserített. Sírni nem tudtam már, vállamat rázta a könnytelen zokogás, amely egy idő után siránkozásba csapott át. Szörnyű vagyok. Egy gondolat siklott át az agyamon. Mi lesz, ha így lát meg? Nem engedhetem, hogy egy csődtömeget lásson. Aztán eszembe jutott, hogy nem érdekes, hisz az egész miatta van. Többé nem jelentem neki a mindent. Lekerültem az első helyről, kilöktek a fényről a sötétségbe oda ahol rám szakadt az eddig félre hessegetett sok gond. A súlyuk kiszorította a levegőt a mellkasomból. Féltem. Azt akartam, hogy vége legyen. Átkaroltam magam, hogy szét ne essek. Az ölelése hiányzott. A tüdőmbe bele nyílalt a fájdalom, elfelejtettem levegőt venni. *Beszív-kifúj-beszív-kifúj.* Megy ez kis lány. A karom libabőrös lett, a szemem a vaksötétséget vizslatta. Csend. Csak a hangos szörcsögésem hallatszik. Kemény a föld és hideg, az ő mellkasa puhább és meleg, pedig mikor megölel, mindig szorosan magához húz. Sokáig. Kilapulok, de jó érzés. VOLT. Megint sírnék, de nem megy. Kiapadtak a könnyeim, túl sok volt már a szervezetemnek. A végtagjaim elzsibbadtak a magzatpóztól, a talpamba a hangyák mászkálnak, a vádlimba kezd felszökni a görcs ismerős érzése. Fáj. A kezem hideg, és elgémberedett a folytonos szorítástól. Az arcom ég az órákon át tartó zokogástól, a tüdőm szúr a túl nagy levegő vételektől. A szám kiszáradt, vér ízű. A kinézetem most már nem tud érdekelni. Hirtelen megérkezik, elér a vádlimba a görcs. Felülök és ellen nyújtok, már megtanultam. Nagyon fáj, de nem eléggé, hogy elfeledtesse csak pár pillanatra is az ürességet. Már jobb. Vékony pulcsimba törlöm a könnyeim maradványait. Még nyáladzok is, undorító. Mit meg nem engedek magamnak.. Ezt az egészet csak magamnak köszönhetem. Egyszerűen hagytam, hogy a mindenemmé váljon. Az én hibám az egész, túlságosan megszerettem. Gondolkozok. Hol is vagyok? Ja, otthon. A buszon jól megnéztek az emberek, de egy srác, aki vélhetőleg nagyon helyes volt legalábbis a könnyeim közt úgy tűnt zsebkendőt is adott. Itt szorongatom a kezembe. Ismerhet? Leszállt itt a településen? Vagy.. vagy a szőke szépfiú volt? Nem emlékszem, túlságosan lekötött az önsanyargatás. Jellemző, még ha az úristen áll előttem, azt se venném észre olyan idióta vagyok. Meg sem köszöntem. Nagyot pislogok. A hold besüt az ablakon, nincs is olyan sötét. A szobám ismerős dolgait vélem felismerni. Ajtócsapódás. A szívem kihagy egy ütemet. Apa hazaért. Egy, egy és fél óra és jön aludni, addigra úgy kell csinálnom mintha, aludnék. Történetesen, az ágyon itt tőlem balra vagy jobbra, nem a földön. Lassan lehámozom magamról a ruháim, ülve. A sminkem marad, így is már leázott. Leszarom. A hajam kiengedem, felállnék, de a lábam nem engedi. Visszacsuklom a földre. Elkúszom a fésülködő asztalig, lekotrom a fésűm, nem akarom, hogy szénakazallal fejemen ébredjek, bár így is katasztrofálisan fogok ki nézni, amikor felébredek. Visszamászok az ágyig. Már nem fáj a tüdőm, rendesen lélegzek, de a szám még mindig ki van száradva, így nem tudok aludni. Eszembe jut, valahol a táskámban van egy üveg, ó anyám.. egy üveg energiaital. Nagyszerű akkor vagy iszok belőle és szomjan halok annyira cukros, vagy nem iszok, és szomjan halok. Szép esélyek, ha már az önmarcangolásba nem lehet bele dögleni. Szóval akkor irány a fürdő. elrémlik az évek alatt tapasztalt dolog, ha villanyt kapcsolok, anya azt hiszi, valamelyikünk hányni megy, és felébred, kijön a szobájukból. Ha nem kapcsolok villanyt, viszont pofára esek valamiben, tuti. Mindegy, inkább taknyolok egyet. Addig se látnak meg. Szerencsésen lábra álltam szép lassan, el értem a csapig egy szál fehérneműbe. Levertem a polcról a poharat, amiből inni akartam. Király, várom a csörömpölést, amikor bele esik a kádba. Mégse, a szőnyegre esik. Van isten. Megnyitom a csapot, ittam. Ezután biztos tudok majd sírni. Visszaindultam, a küszöbnél majdnem elestem a saját lábamban, de megkapaszkodtam. Szép az élet.. A lépcsőkorlátnál megálltam hallgatózni, az újság lapjainak zörgése hallatszik lentről, anyáék hálószobája felől a nyitott ablakon át a tücskök ciripelése, néha a kutyák ugatása hallatszik, szuszogással vegyülve. Valami koppan, a tesóm fordult az ágyában és beverte a térdét. Nem is érzi.. Visszaosonok a szobámba. Elterülök az ágyon. Csend. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. A karkötőimet tekergetem a csuklómon. Belém hasít a fájdalom, amikor eszembe jut, hogy neki adtam az egyiket kabalának. Újra elkezdtem bőgni, hangtalanul. Újra éreztem a hideget körülöttem, az ürességet a mellkasomban. Tudtam, felfogtam nem vagyok többé teljes. Amikor azt mondta beszélni akar velem, majd húzta az időt az utolsó pillanatokig éreznem kellett volna, hogy baj van. Amikor elkezdte és csak mondta és mondta, hogy van az a lány, akit nagyon szeret, és mindennél többet jelent neki egyszerre éreztem elkeseredettséget, dühöt, és nyomorúságot. Aztán csak annyit mondtam: "Jó értem én. Szóval ennyi volt. Le lettem váltva az első helyről. Tudtam, hogy el fog jönni egyszer ez a pillanat. Neked is mondtam már néhányszor. Éreztem, de nyugalom, ami ezután történik nem a Te hibád, hanem az Enyém. Légy jó!" Aztán hátat fordítottam meglepődött arcának és elsétáltam. Az utolsó buszig a városban mászkáltam. Egy padnál megálltam, ami a parton volt, leültem. A telefonom folyton csörgött, Ő volt. Majd amikor máshogy szólalt meg felvettem, a legjobb barátnőm volt. Mégsem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy nagyon jó a kedvem és sokáig leszek a városban. Csak remélni mertem, hogy nem az utolsó buszig marad Ő is. az órám lassan elütötte a 9 órát. Kicsit lehűlt a levegő, a pulcsimat felvettem a hátamra. Eddig csendesen könnyeztem, most erőt vettem magamon és letöröltem a könnyeim. Sóhajtottam és elindultam a lámpafényes belváros utcáin. Néhol szerelmes párok lődörögtek, vagy csorda szellemű faszik álldogáltak. Nem szabadott volna ilyen sokáig maradnom, pláne nem egyedül. És ha baj lesz? Nem, nem fog semmi sem történni. Kiértem a nagyobb forgalmú úthoz, lenyugodtam. Eljutottam végre a buszállomásra, még volt negyedórám. Ásítottam. Nem bírom már tovább egy kávé vagy energiaital nélkül. Eléggé szűk a lehetőségek tárháza. Van egy víz ízű, semmi koffeintartalmú pocsék kávéautomata, meg egy üdítőitalos automata, amiben van néhány noname energiaital. A második lehetőséget választom, így bemegyek a váróba. Néhány csöves alszik a székeken, és pár utas ül bent. Egy ismerős arc tűnik fel, a szöszi szépfiú. Már rémlett. Teljes volt a kép. Tényleg ő adta később párperccel a zsebkendőt. Nem látott meg, legalább ő sem lát ilyen rettenetesen. Egy kalap szarnak éreztem magam. Megvettem az energiaitalt és kihúztam a váróból. Elsírtam magam. Elindultam a megállóhoz. Alig álltak ott néhányan, aztán jött még pár ember, de a szöszifiú sehol nem volt, pár perc után beállt a buszunk is. Felengedett minket a sofőr majd eltűnt intézkedni, kávézni. Ő nem volt ott, megkönnyebbültem. Vajon keresett? Neki is fájhatott, hisz mennyire szeret, ráadásul ott hagytam faképnél. Milyen mocsok vagyok. A szöszi jött fel utoljára a buszra a sofőrrel. Észrevett, de nem ült le mellém. Megúszta a szörnyűséget, gondoltam. A busz motorja felbömbölt, az ablakok megremegtek. Forró arcom a hideg üvegnek szorítottam. Sötét volt a buszon, örültem, észrevehetetlenebbek a könnyeim, amik záporoztak. Aztán szipogtam, majd Rá gondoltam és a vállam rázkódni kezdett. Néhányan rám néztek, volt, aki lenézően. A szöszifiú felkelt a helyéről és odajött. Leült mellém. Hurrá!, gondoltam. Elkezdett kérdezgetni, hogy mi a baj. Szemét voltam, nem válaszoltam, rá se néztem. Csak egyenesen ki az ablakon. Feladta. Elővett egy zsepit a zsebéből és a combomra tette. Felállt és visszament a helyére. A zsepit megfogtam, és egész úton szorítottam. Miért volt kedves? Pedig alig ismer, szinte nem is beszéltünk még, csak pár szót. Néha köszönünk egymásnak. Csak pazarolja rám az idejét.
Kinyitottam a szemem, már hajnalodott. Így, hogy nem voltak elhúzva a függönyeim a szememet bántotta a fény. Átfordultam a fal felé, az mégis sötétebb. Egy pillanatra az illatát véltem érezni. Felrémlett az ölelése. Aztán megszólalt sokadszorra is a telefonom. Előkotortam a táskámból, SMS. Tőle. : Hiányzol... :/
Mosoly ült ki az arcomra, a könnyeim hullottak. A telefont ölelgettem.
Meg kerestem a szöszifiútól kapott zsepit, meglepetten vettem észre írtak rá valamit: Bármi bánt nem elég nagy ok arra, hogy elszomorítson. Ne légy szomorú! Ha gondolod, meghallgatlak! :) *Telefonszám.* Pasik.. tudják hogyan csavarjanak valakit az ujjuk köré.. A számát elmentettem a zsepit eltettem, még egy emlékkel több. Boldog voltam és szomorú.
Milyen hülye is vagyok.
Egyedül voltam. Csak feküdtem a földön. A könnyeim már rég elfogytak. Gondolom, ha oda állnék egy tükör elé egy csapzott hajú, a sírástól vörös és feldagadt szemű, elkenődött sminkű valaki nézne vissza rám. Egy ismeretlen, senki. A gondolat hogy megengedtem magamnak, hogy ilyen szörnyen nézzek ki még jobban elkeserített. Sírni nem tudtam már, vállamat rázta a könnytelen zokogás, amely egy idő után siránkozásba csapott át. Szörnyű vagyok. Egy gondolat siklott át az agyamon. Mi lesz, ha így lát meg? Nem engedhetem, hogy egy csődtömeget lásson. Aztán eszembe jutott, hogy nem érdekes, hisz az egész miatta van. Többé nem jelentem neki a mindent. Lekerültem az első helyről, kilöktek a fényről a sötétségbe oda ahol rám szakadt az eddig félre hessegetett sok gond. A súlyuk kiszorította a levegőt a mellkasomból. Féltem. Azt akartam, hogy vége legyen. Átkaroltam magam, hogy szét ne essek. Az ölelése hiányzott. A tüdőmbe bele nyílalt a fájdalom, elfelejtettem levegőt venni. *Beszív-kifúj-beszív-kifúj.* Megy ez kis lány. A karom libabőrös lett, a szemem a vaksötétséget vizslatta. Csend. Csak a hangos szörcsögésem hallatszik. Kemény a föld és hideg, az ő mellkasa puhább és meleg, pedig mikor megölel, mindig szorosan magához húz. Sokáig. Kilapulok, de jó érzés. VOLT. Megint sírnék, de nem megy. Kiapadtak a könnyeim, túl sok volt már a szervezetemnek. A végtagjaim elzsibbadtak a magzatpóztól, a talpamba a hangyák mászkálnak, a vádlimba kezd felszökni a görcs ismerős érzése. Fáj. A kezem hideg, és elgémberedett a folytonos szorítástól. Az arcom ég az órákon át tartó zokogástól, a tüdőm szúr a túl nagy levegő vételektől. A szám kiszáradt, vér ízű. A kinézetem most már nem tud érdekelni. Hirtelen megérkezik, elér a vádlimba a görcs. Felülök és ellen nyújtok, már megtanultam. Nagyon fáj, de nem eléggé, hogy elfeledtesse csak pár pillanatra is az ürességet. Már jobb. Vékony pulcsimba törlöm a könnyeim maradványait. Még nyáladzok is, undorító. Mit meg nem engedek magamnak.. Ezt az egészet csak magamnak köszönhetem. Egyszerűen hagytam, hogy a mindenemmé váljon. Az én hibám az egész, túlságosan megszerettem. Gondolkozok. Hol is vagyok? Ja, otthon. A buszon jól megnéztek az emberek, de egy srác, aki vélhetőleg nagyon helyes volt legalábbis a könnyeim közt úgy tűnt zsebkendőt is adott. Itt szorongatom a kezembe. Ismerhet? Leszállt itt a településen? Vagy.. vagy a szőke szépfiú volt? Nem emlékszem, túlságosan lekötött az önsanyargatás. Jellemző, még ha az úristen áll előttem, azt se venném észre olyan idióta vagyok. Meg sem köszöntem. Nagyot pislogok. A hold besüt az ablakon, nincs is olyan sötét. A szobám ismerős dolgait vélem felismerni. Ajtócsapódás. A szívem kihagy egy ütemet. Apa hazaért. Egy, egy és fél óra és jön aludni, addigra úgy kell csinálnom mintha, aludnék. Történetesen, az ágyon itt tőlem balra vagy jobbra, nem a földön. Lassan lehámozom magamról a ruháim, ülve. A sminkem marad, így is már leázott. Leszarom. A hajam kiengedem, felállnék, de a lábam nem engedi. Visszacsuklom a földre. Elkúszom a fésülködő asztalig, lekotrom a fésűm, nem akarom, hogy szénakazallal fejemen ébredjek, bár így is katasztrofálisan fogok ki nézni, amikor felébredek. Visszamászok az ágyig. Már nem fáj a tüdőm, rendesen lélegzek, de a szám még mindig ki van száradva, így nem tudok aludni. Eszembe jut, valahol a táskámban van egy üveg, ó anyám.. egy üveg energiaital. Nagyszerű akkor vagy iszok belőle és szomjan halok annyira cukros, vagy nem iszok, és szomjan halok. Szép esélyek, ha már az önmarcangolásba nem lehet bele dögleni. Szóval akkor irány a fürdő. elrémlik az évek alatt tapasztalt dolog, ha villanyt kapcsolok, anya azt hiszi, valamelyikünk hányni megy, és felébred, kijön a szobájukból. Ha nem kapcsolok villanyt, viszont pofára esek valamiben, tuti. Mindegy, inkább taknyolok egyet. Addig se látnak meg. Szerencsésen lábra álltam szép lassan, el értem a csapig egy szál fehérneműbe. Levertem a polcról a poharat, amiből inni akartam. Király, várom a csörömpölést, amikor bele esik a kádba. Mégse, a szőnyegre esik. Van isten. Megnyitom a csapot, ittam. Ezután biztos tudok majd sírni. Visszaindultam, a küszöbnél majdnem elestem a saját lábamban, de megkapaszkodtam. Szép az élet.. A lépcsőkorlátnál megálltam hallgatózni, az újság lapjainak zörgése hallatszik lentről, anyáék hálószobája felől a nyitott ablakon át a tücskök ciripelése, néha a kutyák ugatása hallatszik, szuszogással vegyülve. Valami koppan, a tesóm fordult az ágyában és beverte a térdét. Nem is érzi.. Visszaosonok a szobámba. Elterülök az ágyon. Csend. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. A karkötőimet tekergetem a csuklómon. Belém hasít a fájdalom, amikor eszembe jut, hogy neki adtam az egyiket kabalának. Újra elkezdtem bőgni, hangtalanul. Újra éreztem a hideget körülöttem, az ürességet a mellkasomban. Tudtam, felfogtam nem vagyok többé teljes. Amikor azt mondta beszélni akar velem, majd húzta az időt az utolsó pillanatokig éreznem kellett volna, hogy baj van. Amikor elkezdte és csak mondta és mondta, hogy van az a lány, akit nagyon szeret, és mindennél többet jelent neki egyszerre éreztem elkeseredettséget, dühöt, és nyomorúságot. Aztán csak annyit mondtam: "Jó értem én. Szóval ennyi volt. Le lettem váltva az első helyről. Tudtam, hogy el fog jönni egyszer ez a pillanat. Neked is mondtam már néhányszor. Éreztem, de nyugalom, ami ezután történik nem a Te hibád, hanem az Enyém. Légy jó!" Aztán hátat fordítottam meglepődött arcának és elsétáltam. Az utolsó buszig a városban mászkáltam. Egy padnál megálltam, ami a parton volt, leültem. A telefonom folyton csörgött, Ő volt. Majd amikor máshogy szólalt meg felvettem, a legjobb barátnőm volt. Mégsem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy nagyon jó a kedvem és sokáig leszek a városban. Csak remélni mertem, hogy nem az utolsó buszig marad Ő is. az órám lassan elütötte a 9 órát. Kicsit lehűlt a levegő, a pulcsimat felvettem a hátamra. Eddig csendesen könnyeztem, most erőt vettem magamon és letöröltem a könnyeim. Sóhajtottam és elindultam a lámpafényes belváros utcáin. Néhol szerelmes párok lődörögtek, vagy csorda szellemű faszik álldogáltak. Nem szabadott volna ilyen sokáig maradnom, pláne nem egyedül. És ha baj lesz? Nem, nem fog semmi sem történni. Kiértem a nagyobb forgalmú úthoz, lenyugodtam. Eljutottam végre a buszállomásra, még volt negyedórám. Ásítottam. Nem bírom már tovább egy kávé vagy energiaital nélkül. Eléggé szűk a lehetőségek tárháza. Van egy víz ízű, semmi koffeintartalmú pocsék kávéautomata, meg egy üdítőitalos automata, amiben van néhány noname energiaital. A második lehetőséget választom, így bemegyek a váróba. Néhány csöves alszik a székeken, és pár utas ül bent. Egy ismerős arc tűnik fel, a szöszi szépfiú. Már rémlett. Teljes volt a kép. Tényleg ő adta később párperccel a zsebkendőt. Nem látott meg, legalább ő sem lát ilyen rettenetesen. Egy kalap szarnak éreztem magam. Megvettem az energiaitalt és kihúztam a váróból. Elsírtam magam. Elindultam a megállóhoz. Alig álltak ott néhányan, aztán jött még pár ember, de a szöszifiú sehol nem volt, pár perc után beállt a buszunk is. Felengedett minket a sofőr majd eltűnt intézkedni, kávézni. Ő nem volt ott, megkönnyebbültem. Vajon keresett? Neki is fájhatott, hisz mennyire szeret, ráadásul ott hagytam faképnél. Milyen mocsok vagyok. A szöszi jött fel utoljára a buszra a sofőrrel. Észrevett, de nem ült le mellém. Megúszta a szörnyűséget, gondoltam. A busz motorja felbömbölt, az ablakok megremegtek. Forró arcom a hideg üvegnek szorítottam. Sötét volt a buszon, örültem, észrevehetetlenebbek a könnyeim, amik záporoztak. Aztán szipogtam, majd Rá gondoltam és a vállam rázkódni kezdett. Néhányan rám néztek, volt, aki lenézően. A szöszifiú felkelt a helyéről és odajött. Leült mellém. Hurrá!, gondoltam. Elkezdett kérdezgetni, hogy mi a baj. Szemét voltam, nem válaszoltam, rá se néztem. Csak egyenesen ki az ablakon. Feladta. Elővett egy zsepit a zsebéből és a combomra tette. Felállt és visszament a helyére. A zsepit megfogtam, és egész úton szorítottam. Miért volt kedves? Pedig alig ismer, szinte nem is beszéltünk még, csak pár szót. Néha köszönünk egymásnak. Csak pazarolja rám az idejét.
Kinyitottam a szemem, már hajnalodott. Így, hogy nem voltak elhúzva a függönyeim a szememet bántotta a fény. Átfordultam a fal felé, az mégis sötétebb. Egy pillanatra az illatát véltem érezni. Felrémlett az ölelése. Aztán megszólalt sokadszorra is a telefonom. Előkotortam a táskámból, SMS. Tőle. : Hiányzol... :/
Mosoly ült ki az arcomra, a könnyeim hullottak. A telefont ölelgettem.
Meg kerestem a szöszifiútól kapott zsepit, meglepetten vettem észre írtak rá valamit: Bármi bánt nem elég nagy ok arra, hogy elszomorítson. Ne légy szomorú! Ha gondolod, meghallgatlak! :) *Telefonszám.* Pasik.. tudják hogyan csavarjanak valakit az ujjuk köré.. A számát elmentettem a zsepit eltettem, még egy emlékkel több. Boldog voltam és szomorú.
Milyen hülye is vagyok.
2012. április 4.
Hogy is van ez?!
Hát nem édes?! *-*
Meg halok érte, de szegény egyetlen bolondfejűnek nincsen neve. ._.
Mindenki máshogy hívja. xd
Nem, nem ezt akartam.
Gondolkoztam.. (igen, ajjaj) szóval, hogy nekem végül is sokat jelent ez az egész felvételi, meg ballagás. Eltudnám képzelni, hogy minden tökéletes. :3 Hatszor lejátszottam már, de mindig máshogy lesz vége a 'filmnek' általában happy end-el..
Ez viszont lehetséges, hogy Blair Waldorfnak köszönhető. Meghalok Nathanielért azok a zöld szemek, az aranybarna haj, kocka has. *-* Én nem akarok úgy járni, mint Blair. >< Bár mondjuk egyezik, hogy elbasztuk mindketten a felvételinket. (Y) -.- De ő Miss Tökély, én meg mi vagyok na mi? Egy nagy nulla. ;) Hagyjuk is....
A Cicámat Nate-nek fogom hívni. :$ (Őt itt fent !) Nem emlékszem, hogy fiú vagy lány cica.. Fiú. Minka a csaj. xddd
Na végül így fél 11kor mégis a macskákról dumálok a ballagás helyett. Tudok. (Y)
Amúgy kell egy csoda cipő ami csoda kényelmes, -legalább egy órán át- és valamit ki kellene hoznom magamból smink és frizura ügyileg.. CujO help me ! *-* :')
Egyik nap Jane Eyre volt a tvbe és én nem láttam, nem is tudtam róla. :|||||||| Látni akarom ! *-*
Az előbb -egy órával ezelőtt- szörföztem a tvn és HBO2-n megakadtam. Éjjel látó kamera, méri az időt, zöldes szín, mondom ez túl ismerős, és belém nyilat a fel ismerés PARANORMAL ACTIVITY! :| Sikítottam. :| Én többet EGYEDÜL nem nézek horrort ! :// Fénysebesség alatt elkapcsoltam. xd
Na megyek aludni, mert már félig alszok. xd
Jó éjszakát picik és nagyok ! :3 ♥
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket !
xoxo
2012. március 6.
Ez van megint..
Óóó, látom te jól meg vagy nélkülem, de ne aggódj én is nélküled !
Valahogy meguntam, hogy állandóan én kereslek téged. Ebből látszik mennyire is foglalkozol velem.. persze szeretsz, a barátom vagy.. Milyen érdekes, akkor mégsem szeretsz annyira? Szomorú.. Írtam már egyszer, a bocsánatod nem ér semmit. Csak kezd elegem lenni..
Ha te nem írsz rám, akkor én nem írok rád, és akkor ma sem beszélünk. ;)
Most felvettem a büszkeségemet a földről, és leporoltam. Nehogy már én adjam meg magam. Harag? Nincs bennem. Bocsánat? Felesleges. Lehet hogy érthetetlen vagyok és nehéz rajtam kiigazodni. Ráadásul pusztán a baromság kedvéért nincs kedvem át gyalogolni a fél temetőn. Mondhatod rám, hogy 'kislányoskodom'. Attól még ÉN ez vagyok. Lehet hogy változni fogok.. De nem most. Valaki így szeret.. Ez van. ;)
Mondjukmeg-hangulatom van. Nem akartam senkit sem magamra haragítani. Ha sikerült akkor bocsi. :$$
Valahogy meguntam, hogy állandóan én kereslek téged. Ebből látszik mennyire is foglalkozol velem.. persze szeretsz, a barátom vagy.. Milyen érdekes, akkor mégsem szeretsz annyira? Szomorú.. Írtam már egyszer, a bocsánatod nem ér semmit. Csak kezd elegem lenni..
Ha te nem írsz rám, akkor én nem írok rád, és akkor ma sem beszélünk. ;)
Most felvettem a büszkeségemet a földről, és leporoltam. Nehogy már én adjam meg magam. Harag? Nincs bennem. Bocsánat? Felesleges. Lehet hogy érthetetlen vagyok és nehéz rajtam kiigazodni. Ráadásul pusztán a baromság kedvéért nincs kedvem át gyalogolni a fél temetőn. Mondhatod rám, hogy 'kislányoskodom'. Attól még ÉN ez vagyok. Lehet hogy változni fogok.. De nem most. Valaki így szeret.. Ez van. ;)
Mondjukmeg-hangulatom van. Nem akartam senkit sem magamra haragítani. Ha sikerült akkor bocsi. :$$
2012. február 29.
2012. február 15.
Nem fontos, felesleges..
Mit mondjak a mai napról ?
Egész nap csak lézengtem, alig beszéltem valakivel. Órákon semmit nem csináltam, nem is igen figyeltem.
Néha elejtettem egy-egy mosolyt, vagy nevetést néhány ember felé.
Tesiórán nem dolgoztam, kimaradoztam a sorból, direkt ki kérezkedtem..
Beérve a suliba csak néhány szót szóltam, de nem vittem túlzásba. Aztán eloroztam Erik sálját és azon aludni próbáltam.. Hiába, nincs olyan illata mint Neki. Így, hogy elakarom felejteni mindenhol a nevét, vagy ráillő dolgot veszek észre. Nehéz ez az egész..
Egész nap nyomott voltam, és már már unalmas. Mindennap az én harsány, idióta nevetésemtől hangos a terem, de ma nem. Ma csak a nyerítésüket lehetett hallani a többi lánynak ahogy baromságokon vihognak.. Sok az értelem.. -.-"
Írtunk matekból, Fanniról puskázva. :')
Haza jöttem, nagy szél.. Be esek az ajtón, hóvihar, mondom az igen.. Kiszámítom mikor kell haza érni.
Anyuval -ha nem lesz megint hóvihar- megyünk Bábolnára -kocsival- keretet választani. Ha lesz hóvihar akkor lehet busszal megyünk, vagy egyáltalán nem megyünk..
Lényegtelen..
Berúghatok?!
Puszivan. :)
Egész nap csak lézengtem, alig beszéltem valakivel. Órákon semmit nem csináltam, nem is igen figyeltem.
Néha elejtettem egy-egy mosolyt, vagy nevetést néhány ember felé.
Tesiórán nem dolgoztam, kimaradoztam a sorból, direkt ki kérezkedtem..
Beérve a suliba csak néhány szót szóltam, de nem vittem túlzásba. Aztán eloroztam Erik sálját és azon aludni próbáltam.. Hiába, nincs olyan illata mint Neki. Így, hogy elakarom felejteni mindenhol a nevét, vagy ráillő dolgot veszek észre. Nehéz ez az egész..
Egész nap nyomott voltam, és már már unalmas. Mindennap az én harsány, idióta nevetésemtől hangos a terem, de ma nem. Ma csak a nyerítésüket lehetett hallani a többi lánynak ahogy baromságokon vihognak.. Sok az értelem.. -.-"
Írtunk matekból, Fanniról puskázva. :')
Haza jöttem, nagy szél.. Be esek az ajtón, hóvihar, mondom az igen.. Kiszámítom mikor kell haza érni.
Anyuval -ha nem lesz megint hóvihar- megyünk Bábolnára -kocsival- keretet választani. Ha lesz hóvihar akkor lehet busszal megyünk, vagy egyáltalán nem megyünk..
Lényegtelen..
Berúghatok?!
Puszivan. :)
2012. február 6.
Húúúha.. :|
Ez a mai nap kész.. Összeszedtem két négyest, egyet történelemből egyet angolból.. Ez az angol négyes ez az amit úgy gondoltam, hogy talán összekaparok egy hármast.. Majdnem írtunk irodalomból, de aztán mégse. :D
Fura volt, ma eléggé korán keltem.. már 5kor kinyílt a szemem, teljesen éber voltam hallottam ahogy anyuék készülődnek dolgozni, suliba menni.. 7 körül lemásztam az emeletről, kissé élőholtként mivel miután felkeltem 5kor utána még vissza aludtam és akkor álmodtam.. amin kihűltem. :| Na mindegy.. legyen elég annyi hogy Mátéval álmodtam. :) De semmi olyan nem volt, tényleg az álmomban mint barátok voltunk jelen. :D De valahogy úgy éreztem mintha közelebb lenne hozzám.. Tényleg, szinte tesók.. ezt túl sokszor mondom..nem kéne. Mondjuk amin kihűltem az a csaj aki még ott volt. folyton engem bámult.. semmi érzelem.. aztán mielőtt felkeltem előtte egyedül voltam a csajjal és mosolygott.. aztán megmentett az ébresztő..
Összeszedtem magam smink,reggeli stb..
Aztán elindultam suliba.. gyalog. xd Kissé hideg van ott kint. >< Mire észbe kaptam addigra már elértem a suliig. Aztán pont találkoztam Liliékkel. :D Imádom a csajt. :"D ♥
Eléggé gyorsan eltelt a nap, főleg hogyha az ember elvan varázsolva. :')
Nem normálisan viselkedtem ma, és tényleg kimondtam amit gondoltam. Ami a szívemen az a számon. :)
Haza felé beléptem anyuhoz a kenyérért. xd
Beszélgettem kicsit Bernikével. :D Ő a volt dadám. ^^
Mire haza értem kockára fagytam, első utam a radiátorhoz vezetett. :P
Most nem úgy voltam mint reggel, hogy elvagyok merülve magamba és mire elérek A-ból B-be addigra veszem észre magam..
Gyors evészet, elrakodni holnapra, házit írni luxus.. :$ Amúgy nem volt. :D
Megint lefagy a kezem.. hiába, túl sokat kockulok. :D
Gábor megállapította hogy profi vagyok, mert megmertem nézni egyedül a Zombieland-et. ;) Semmi vészes nincs benne. :D Mondjuk nálam teljesítmény, főleg egyedül.. :D
Fura volt, ma eléggé korán keltem.. már 5kor kinyílt a szemem, teljesen éber voltam hallottam ahogy anyuék készülődnek dolgozni, suliba menni.. 7 körül lemásztam az emeletről, kissé élőholtként mivel miután felkeltem 5kor utána még vissza aludtam és akkor álmodtam.. amin kihűltem. :| Na mindegy.. legyen elég annyi hogy Mátéval álmodtam. :) De semmi olyan nem volt, tényleg az álmomban mint barátok voltunk jelen. :D De valahogy úgy éreztem mintha közelebb lenne hozzám.. Tényleg, szinte tesók.. ezt túl sokszor mondom..nem kéne. Mondjuk amin kihűltem az a csaj aki még ott volt. folyton engem bámult.. semmi érzelem.. aztán mielőtt felkeltem előtte egyedül voltam a csajjal és mosolygott.. aztán megmentett az ébresztő..
Összeszedtem magam smink,reggeli stb..
Aztán elindultam suliba.. gyalog. xd Kissé hideg van ott kint. >< Mire észbe kaptam addigra már elértem a suliig. Aztán pont találkoztam Liliékkel. :D Imádom a csajt. :"D ♥
Eléggé gyorsan eltelt a nap, főleg hogyha az ember elvan varázsolva. :')
Nem normálisan viselkedtem ma, és tényleg kimondtam amit gondoltam. Ami a szívemen az a számon. :)
Haza felé beléptem anyuhoz a kenyérért. xd
Beszélgettem kicsit Bernikével. :D Ő a volt dadám. ^^
Mire haza értem kockára fagytam, első utam a radiátorhoz vezetett. :P
Most nem úgy voltam mint reggel, hogy elvagyok merülve magamba és mire elérek A-ból B-be addigra veszem észre magam..
Gyors evészet, elrakodni holnapra, házit írni luxus.. :$ Amúgy nem volt. :D
Megint lefagy a kezem.. hiába, túl sokat kockulok. :D
Gábor megállapította hogy profi vagyok, mert megmertem nézni egyedül a Zombieland-et. ;) Semmi vészes nincs benne. :D Mondjuk nálam teljesítmény, főleg egyedül.. :D
2012. január 31.
2012. január 19.
Cleverbot fuck you ! >< :D
"cleverbot: Ok akkor csáó.
én: Hova mész?
cleverbot: Hozzád."
"cleverbot: Miért jó ha nem tudod a nevemet?
én: De tudom.
cleverbot: Én nem.
én: Nem tudod a saját nevedet?
cleverbot: Nem."
"cleverbot: Lány vagyok.
én: De én nem járok lányokkal.
cleverbot: Fiú vagyok."
2012. január 3.
Hmm....
Kíváncsi lennék ezt kitalálta ki vagy ki írta, ilyet mostanában sehol sem olvastam. Ez olyan "emberi", olyan valósnak tűnő. Ez olyan reményt adó, még ha most száz százalékban szerelem mentes vagyok, és nem hazudok ! Miért hazudnék, annak mi értelme? -.-
Persze ha feltűnne egy ilyen srác az életemben aki így gondolkodik és helyes, akkor azt hiszem, tökéletesen boldog lennék. :)
Minket fiúkat nem zavar, ha más srácokkal beszélgettek. Nem érdekel, hogy vannak fiú barátaitok. De amikor mellettünk ültök, és valami srác betoppan, és ti a nyakába ugrotok anélkül, hogy bemutatnátok minket az igenis zavar. Az sem segít hogyha beszéltek vele 10 percet anélkül a felismerés nélkül hogy mi igenis ott vagyunk még. Nem érdekel minket hogyha az a srác hív vagy ír nektek, de hajnali kettőkor kicsit aggodalmat kelt ez bennünk. Szerintem semmi sem olyan fontos hogy hajnali 2kor kell rá sort keríteni és nem várhat reggelig. Ráadásul amikor azt mondjuk hogy szép, lenyűgöző,csinos, aranyos és ámulatba ejtő vagy akkor azt mi tényleg úgy is értjük. És ne mondjátok nekünk hogy tévedünk. Mi nem próbálunk meggyőzni titeket. A legszexisebb dolog egy lányban a magabiztosság. Igen idézhetsz engem. Ne legyetek kiakadva azon hogy nyitva tartjuk előttetek az ajtót, inkább élvezzétek az előnyét annak milyen hangulatban vagyok. Hagyjátok hogy fizessünk nektek valamit, ne érezzétek magatokat zavarban mert mi ezt jó szándékból csináljuk és nem azért, mert elvárt. Mosolyogjatok és mondjátok köszönöm. Pusziljatok meg mikor senki sem figyel, de ha akkor pusziltok meg mikor valaki láthat,akkor mi még jobban le leszünk nyűgözve. Nekünk nem kell puccosan felöltöznöd. Ha kijössz velünk nem kell a legrövidebb szoknyád felvenned és nem kell kilométeres sminket magadra raknod. Mi saját magadért szeretünk téged, nem pedig azért amilyen tudsz lenni. Őszintén szerintem egy lány a pizsijében a legszebb, vagy boxeremben és a pólómban, nem pedig kicicomázva. Nem kell mindent véresen komolyan venni amit mondunk, a szarkazmus szép dolog, lássátok meg benne a szépséget. Ne legyetek kiakadva mindenért. Ne
használjátok a magazinokat és a médiát, úgy mintha a Bibliátok lenne. Ne mondjátok előttünk milyen jó fasz Chris Brown, Brad Pitt vagy Jesse McCartney, mert kicsit sem izgat minket, amúgy is erre vannak a barátnőitek. Bármi is történt a „jóképű” szóval, igazából nagyon örülnék ha a hé bébi, szexiboy, kan helyett a hé jóképű srác kifejezéssel köszöntenétek A másik oldalról nézve én se így köszöntelek titeket. Lányok nem tudom elégszer hangsúlyozni, ha van egy srác aki nem bánik jól veletek, ne várjátok meg hogy megváltozzon! Hadd sajnálkozzon majd a férfi populáció söpredéke és keressetek valaki olyant, aki úgy bánik veletek ahogy ti azt szeretnétek és akkor is megmosolyogtat ha ti a legszomorúbbak vagytok. Olyasvalakit aki értékeli azt hogy milyen kedvetek van. Olyasvalakit aki akkor is törődik veletek, ha hibát követtek el. Olyasvalakit aki akkor is csinál hogy a szemetekbe nézzen, és azt mondja szeretlek, és valójában úgy gondolja. Adjatok a kedves srácoknak egy esélyt! A fiúk kirakják ezeket ha beleegyeztek és ti lányok is kirakhatjátok ha úgy gondoljátok hogy aranyos. Az élet túl rövid ahhoz hogy mindenen szomorkodjunk ami az utunkba kerül, és szagoljunk bele a rózsába, mert nem lesz rá még egy lehetőségünk, tehát ne pocsékold az idődet, ragadd meg a lehetőségeket, mert mindig van több rózsa amiben illatozhatsz.
Puszivan^^
2011. november 16.
Szerda.. :DD
Azért kész élmény ködben biciklizni iskolába ! Ráadásul megint nem időben indultam el. xd Ja, és az osztályban langyos a radiátor. -.-" Még a végén nem fagyunk meg az osztály másik felében igaz?! De majd holnap osztályfőnökin úgy is ültetés lesz.. Nem bírunk magunkkal na.. :DD [érted az összefüggést igaz? :DD]Alkottunk ma PP-vel. :DD Meg rajzoltuk Á új csaját. xdd Ezt láthatjátok itt. :DD Mondhatni szexuális. :DDD A becses neve Vanda.
Mondom Á-nak: Nézz rá milyen név jut róla eszedbe? :DD Erre ő: Vanda..
A kezén tetoválás van, Á beceneve. :DD Ha kinagyítjátok látjátok. :DD
Mellben és vállban kicsit erős. :D
Ja és ruhának indult ! :P
Converse tornacipő fityeg a lábán. :DD
Azért van style mi? :DD
Mit ne mondjak, szegényke, eléggé.. torzszülött.. xd
Alig van karja, meg lábam a válla meg nagyon nagy. :DD
El voltunk ma na ! :P
Puszivan^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)