2012. március 6.

Ez van megint..

Óóó, látom te jól meg vagy nélkülem, de ne aggódj én is nélküled !
Valahogy meguntam, hogy állandóan én kereslek téged. Ebből látszik mennyire is foglalkozol velem.. persze szeretsz, a barátom vagy.. Milyen érdekes, akkor mégsem szeretsz annyira? Szomorú.. Írtam már egyszer, a bocsánatod nem ér semmit. Csak kezd elegem lenni..
Ha te nem írsz rám, akkor én nem írok rád, és akkor ma sem beszélünk. ;)
Most felvettem a büszkeségemet a földről, és leporoltam. Nehogy már én adjam meg magam. Harag? Nincs bennem. Bocsánat? Felesleges. Lehet hogy érthetetlen vagyok és nehéz rajtam kiigazodni. Ráadásul pusztán a baromság kedvéért nincs kedvem át gyalogolni a fél temetőn. Mondhatod rám, hogy 'kislányoskodom'. Attól még ÉN ez vagyok. Lehet hogy változni fogok.. De nem most. Valaki így szeret.. Ez van. ;)
Mondjukmeg-hangulatom van. Nem akartam senkit sem magamra haragítani. Ha sikerült akkor bocsi. :$$

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése