2015. január 11.

Something interesting

Húha. Jó sok mindent kihagytam. Karácsony, Szilveszter, egyebek. Sorry.
Ha valakinek számít akkor utólagosan is Boldog Karácsonyt és Boldog Újévet. Remélem mindenkinek békésen telt a Karácsony és önfeledten a Szilveszter.
A Karácsonyom a szokásos menetrend szerint telt, Szenteste mamámnál vacsora, Karácsonykor pedig rokonok jöttek. Igaz, csak a másik mamám, apa húga (nagynéném) és unokatesóm (Büki) jöttek, de ők itt is aludtak.  Szóval nyugodt, boldog Karácsonyom volt. Ajándékba nagynénémtől már egy pár héttel előbb kaptunk egy egyen pólót CujOval és Bükivel. I love Pálinka-feliratos, csak sajnos nem volt nőibe fekete ezért férfi póló, de szerintem levágom az ujjait és topnak jó lesz. Majd kitalálok valamit. Anyától utalványt kaptunk, amit könyvekre és smink cuccokra költöttük nővéremmel. Szóval javában olvashatom Stephen King Búra alattjának első részét, de a második is meg van, mert egyben árulják a két részt nagy örömömre. Ezen kívül a Végzet ereklyéinek 6. részét is megvettük és a Pokoli-szerkezeteket is. Egy időre el vagyok látva olvasni valóval. Bár már érzem nem sok időm lesz az elkövetkező hónapokban, de erről majd picit később. Anyáéktól kaptam még egy hangszórót is amit telefonhoz lehet kötni és ZÖLD. Haha. Karácsony után bepunnyadtam egészen 29.-éig. Ez volt az az este, amit jó ideig nem fogok elfelejteni és már megismételném. Életemben először voltam a kedvenc együttesem koncertjén. Csak a FISH! ♥ Az 1-1,5 órás koncertet végig ugráltam, énekeltem, sikítoztam és táncoltam. Hatalmas koncert volt. Imádtam. Akkora bulit csináltak, hogy az hihetetlen. Késéssel indult az egész, az elő zenekar annyira nem jött be, de onnan hogy Zsoltiék a húrok közé csaptak nem volt megállj. Elég sokat kellett várni Krisztiánra (mondjuk megértem lenyomni egy 1 órás koncertet azért halál), de aztán Valaki szólt neki hogy jöjjön (innen is köszi és puszi Neki :*). Névre szóló aláírást kaptunk mindketten. (Áá nem ért a fülemig a szám, dehogy.) Fantasztikus este volt, hajnali 2-re értünk haza. Bedőltem az ágyba és nem tudtam elaludni annyira fel voltam pörögve. Végül valahogy sikerült, aztán délig aludtam. Felkelve konstatáltam, hogy izomláz van a vádlijaimban, de rettenetesen. Nem tudtam menni 2 napig csak támaszkodva. A lépcső meg maga a halál volt ("Nem szokta a familiárisan hiperpigmentált a szántást" mondva volt vala). Úgyhogy ebből eredően szerény személyem itthon töltötte a Szilvesztert nem a szomszéd utcában a pince buliban, mert még odáig se lettem volna képes elmenni. Anyáékkal pezsgőztünk, tévét néztünk, egyebek. Nyugis volt, de nem zavart. Újév napján lesétáltunk mamához koccintani. Már viszonylag tudtam menni támaszkodás nélkül úgyhogy minden oké volt.
Most pedig visszatérek arra hogy miért nem lesz időm mostanában. Szóval előrehozott érettségizem Májusban informatikából és angolból középszinten. Tehát most ezek kerülnek előtérbe. Az informatika miatt nem stresszelek, de az angol miatt egy kicsit. Főleg a szóbeli zavar, de megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Hinnem kell magamban. Úgyhogy igen most ezért el leszek havazva megint. Mellette meg ugye minden tárggyal foglalkoznom kell és a félév zárástól sem üdülök fel. 
Tehát zajlik az élet. De ezek csak újabb kihívások, amiket le kell győzni.



CsókPuszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése