Édes semmittevés.

Mostm hogy így a nyár és az unalom kellős közepén járok és még a blog is hajlandó működni, újra itt vagyok. Esdeklek bocsánatotokért, nem volt kellő mennyiségű érdekesség és nem akartalak titeket traktálni az unalmas napjaimmal.. De most írhatnékom van. Szia ihlet. :3

Múlthét Csütörtökön két osztálytársammal, Vivivel és Danival találkoztam. "Világjáró" buszozással kimentünk Viviékhez, ott randalíroztunk voltunk. Belekezdtünk 3 filmbe amik Vivi szerint viccesek, hát nem.. De aztán erre ő is rájött, úgyhogy fogtuk magunkat és kimentünk ugrálni a trambulinra. (Elvan a gyerek ha játszik..) Beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd késődélután irány vissza Győr, még volt egy félórám buszig szóval beültünk a törzshelyünkre. Felemlegettük az elmúlt tanévet, hogy mennyit jártunk oda.. Végül is a Hild, a Mekihez -törzshely- egyáltalán nincs messze. Ha nem volt kedvünk még haza menni, ha lekéstük a buszt, ha csak valakinek ehetnéke volt mindig ott ültünk. Pénteki útjaink mindig ide vezettek, vagy innen indultak az Árkád felé. Őszintén szólva hiányzik az osztály, még a gyakori gyerekes viselkedésük is. Nem mennek az agyamra, és még nevetni sem tudok ahogy ugratjuk egymást.  Hiányzik, hogy belépjek a terembe és beszippantson a zaj, hogy órákon vágjuk a pofákat egymásra Bugival, hogy Vivivel felváltva dumálunk, néha egymással néha más-más emberrel. Jó persze, inkább vagyok itthon és unatkozom, de már egy év alatt is olyan rutinná lett, a hajnalban kelés, az hogy buszozom, hogy szinte hiányzik az is. Azt hiszem főleg az emberek hiányoznak a mindennapokból, hogy gyakran összefutottam az ismerős arcokkal. Ezt a hiányérzetet leszámítva, ami nem olyan vészes, élvezem, hogy aludhatok ameddig akarok és sehova sem kell mennem. Kivétel, amikor menni kell az ebédért. ._. 

Szombaton átélhettem egy csodálatos elázást, Rékámmal karöltve Bábolnán. Élvezet, főleg hogy Rékáékhoz menet az összes pocsolyát megtaláltuk és borzasztóan néztünk ki utána. Azt hittük, odaérünk még hozzájuk a vihar előtt. Nos nem, a büfénél (árkádos izé) 10-15 percet vártunk, hogy csillapodjon és amikor csillapodott -nagyjából 2 percre- akkor indultunk el tovább, néhányan hülyének néztek minket, de valahogy még ez is hidegen hagyott.. Csak végre érjünk oda. xdd Megszárítkoztunk, aztán Így jártam anyátokkal-t néztünk, meg Rékáék nyaralásáról képeket. Jó nap volt, még az eső sem rontotta el.

Most ennyi voltam, legyetek jó rosszak.

xoxo.