infinity..

Mire ide érek elfelejtem mit szerettem volna leírni, ráadásul teljesen szét is vagyok esve. Az utolsó két-három hetet meg húzzák kicsit, bár a héten angolon már csak filmeket nézünk. Nagyjából le vagyok zárva, de még Hétfőn és Kedden egy-egy dolgozatot írok. Csak mert kedves magyar tanárnőm kijelentette, nem hajlandó meg adni a rosszabb jegyet, de nem elég a jobbhoz az átlagom. Meg lennék elégedve én azzal a rosszabbal is, de ha már így (szinte) rám parancsolt a tanárnő akkor legyen. Németből meg 8-10 mondatos szóbeli felelet meg fordítás. Majd meglátjuk milyen lesz.. Nem lett az erősségem ez a német nyelv. Nekem még mindig túlságosan nyers és logikátlan.. Hogy lehet a szék nőnemű? O.o Elég volt Októbertől idáig, de mivel senki nem tud semmit, hogy mi lesz jövőre, ezért lehet lesz a következő tanévben is, de lehet nem.. Lehet, hogy kell vizsgáznom belőle, de lehet mégsem. Imádom mikor mindent átszerveznek és ennyire lehetetlenül fejetlenség van.. Viszont, ha már másodszorra is csak 1 évig 'tanultam' németet akkor, újabb német könyv landol a szekrényben.. Hurrá.
Nem vagyok mostanában valami pozitív, mondjuk sosem voltam annyira nagyon optimista meg minden.. De az elmúlt hetekben/hónapokban katasztrófa vagyok és a kedvem még mindig süllyedő tendenciát mutat. Fantasztikus. Végül is az egész tavasz elején kezdődött, azon az ominózus napon ,amikor ott és akkor elhagytam azokat a könnyes cserépdarabokat, amik maradtak a boldogságomból. Valaki engem ott fent nagyon nem csíphet... Olyan volt mintha megkóstoltál volna egy finom bonbont és közölné veled valaki hogy többet nem ehetsz.. Hú fura hasonlat, de ehhez tudom hasonlítani ezt az egészet... NA MINDEGY. Elmúlt, visszahozni nem lehet, és nem is lenne okos döntés.. Bár honnan tudnám, hogy mi okos és mi nem? Mindig utólag jövök rá, hogy nem azt kellett volna választanom amit választottam.. Pedig hatezerszer átgondolok mindent. Borzasztó vagyok. Döntés képtelen és még ráadásul szarul is döntök. A katasztrófa megtestesítője.. Na jó, ennyire azért nem katasztrofális a helyzet, de mindent túl dramatizálok.. Igen, ez vagyok én.
Igazából, talán az a probléma, hogy még mindig túlságosan naiv vagyok és álom világban élek. Talán kissé idealista vagyok. Hullám völgyek tömkelege, nem bírom már. Legjobban az vigasztalna, ha lenne valaki aki a leggyengébb pillanataimban is ott van és azt mondja: 'Itt vagyok és nem hagylak egyedül.' Nem is kell feltétlenül a pasimnak lennie, csak legyen a barátom..



Ja és : 4. modul is pipa, jövőre folytatás és már csak 3 van hátra. 
Köszönöm. ♥