Néha már az is megfordul a fejemben, hogy valami baj van velem. Talán túl sok időt töltöttem romantikus irodalmi hőseim társaságában, és emiatt túl magasak az eszményeim és az elvárásaim. De a valóságban még senkitől nem éreztem így magam.

Egészen az utóbbi időkig, amikor megjelent az életemben Ő.. 

[idézet: A szürke 50 árnyalata]

Nyűgös vagyok. Rohadtul. Tegnap 4.25tel jöttem haza, Balázzsal. Elvoltunk, Vivinek meséltem közben. Szerda volt, a heti mélypont... Nem a leghosszabb napom, de így is a legrosszabb, a mai nap a tegnaphoz képest még semmi.. Mondjuk, nem is lesz semmi szívfájdító.. Egész este fájt a fejem, rettentően fáradt voltam, minden bajom volt. Úgy estem az ágyba 10 előtt 15perccel. Rögtön elaludtam, nem volt erőm még gondolkodni a nap történésein. Hál isten. De még mindig nem jó valami, mert nagyon szét vagyok esve úgy érzem..
Nem tudom mit csináljak és mi lesz a vége.. De a legjobbra számítok még most is..
A reményhal meg utoljára, végül is.. :/     

 

/picture:weheartit.com/

14. TILAW

'Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.'

'Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg..'

(Breaking Dawn)

-.-

'NEM LESZ MÁR UGYAN, AZ MINT AMI VOLT !'


Egyébként, köszönöm kérdéseteket jól vagyok, de úgy vagyok, hogy inkább a zene szedje szét a dobhártyámat, mint az ideg az agyamat.. Jól meg aszontam. :3
Nem depizek, csak elegem van.
Ha valakivel tapló vagyok bocs. Csak ha ők úgy akkor én is úgy. Tudom, nem azokon kellene letöltenem az idegem akik nem tettek semmit..  HIBA ! Ez van.
Bevettem a szokásos leszarom tablettát, és minden baromságra a középső ujjam a válasz. ;)
Legyen már július 31.e menni akarok Rékázni Bábolnára. *-* És, igen ! ( Amúgy éssel nem kezdünk mondatot.) Eltervezve, és nemsokára meg is valósítva amit elterveztem még egy-két hete..
Mindenki hagyjon békén.. (igen ezt most fordítva kell értelmezni. akit érdeklek egy picit is írhat.. aztán majd meglátjuk.)
Ja, most majd jön az, hogy megint szenvedek. Jó, akkor szenvedek.
Túlzottan befolyásolható vagyok, tisztába vagyok vele. A kik*rt nagy szívemnek köszönhetően fog nálam az érzelmi terror (asszem ezt mondta cujO). Tudjátok mi a baj? Igaza van.. most próba. Változtatások sorozata..
Még mindig a barátaim és a családom a fontos, a más nem igazán. ^^ 
Sorry.
Egy helyben állsz ott is maradsz bármit remélsz, ha hátra tekintgetsz orra buksz, előre nézz ! 
Ennyi voltam. Tsá'.

Tegnap délután.. :D

Busz. Meleg. Víz. Séta. Telefon. Kérés. Ijedtség. Tábla. Fák. Utca. Kutyák. Tea. Sapka. Hideg. Jégkocka. Macska. Gina. Fű. Kavics.Vas. Cipő. Telefon. Séta. Hülyeség. Mezítláb. Főút. Has. Templom. Árnyék. Ölelés. Boldog. Nyaklánc. Hála. Szeretet. Vicc. Füst. Víz. Meleg. Nap. Séta. Kút. Hideg. Nevetés. 'Tsá ! Szia. Tsá !'. Vicc. Buszmegálló. Víz. Kéz. Kényelmes. Unalom. 'Alfa nőstény..' Pad. Ház. Árnyék. Csikizés.. Átkarol. Csúszda. 'Inkább ne..' Fárasztó. Híd. Meleg. Homok. Gáz. Bújtat. Dió. Ölelés. 'Valami bök..' Bolond. Forró. Beton. Hülyék. Megérte. Pad. Költözés. Elégetett üveg. Meleg. Cipzár. Telefontartó. Szív. Love. Fű. Levendula. WC illatosító. Palack. Banasi. Sárga izé. Meleg. Séta. Nem perverz. Út. Buszmegálló. Ölelés. Százas. Nem vagyok játékgép.. xd Ölelés. 'Valami bök..' Idióta. Húsz forint. Ölelés. Fárasztóak.. Jegy. Busz. Integetés.

'Az igazán kínos mindig az volt, amikor döntenem kellett, ez okozta mindig a legnagyobb kínszenvedést. Viszont amint meghoztam a döntést, attól kezdve nem haboztam többet, hanem egyszerűen csak véghez vittem, amit elhatároztam - és rendszerint hatalmas kő esett le a szívemről, hogy már minden eldőlt.'

Twilight saga.

Morning

Reggel van. Nagyon reggel. Fáradt vagyok és éhes. Haza akarok menni.. Azaz a mindennapos hülyeségek ismétlődnek. Még 5évig ez lesz, vagy hat.. Lezártak minket, engem legalábbis mindenből. Kémia óra lenne, ha a tanár nem jelentett volna ismét beteget. Már megszoktam. Következő óra fizika. Itt maradunk. Király.
Holnap fodrász. Új haj? Talán.. De milyen? Ennél rövidebb nem. Csak kicsit más.
Unatkozok. Szünetben pesztrálták a fiúk a kicsiket. Vicces volt, még ha néhányan nem is nézték jó szemmel. Rájuk fér így év végén.
Éhes vagyok. Ja ez már volt.
Semmi életkedvem.




Velem van.. lélekben. :) <3


Utálom, hogy nem ír Alt+3-as szívet.. -.- 
A billentyűzetem is szar. Ez van.
Ja, Puszivan^^

One hour One picture

7.00

8.00

9.00

10.00

11.00

12.00

13.00

Gondolkozz --> Cselekedj !

Imádom amikor 11-12-13 éves kis csajok szenvednek facebookon, hogy milyen igazságtalan az élet, hogy ők már soha nem lesznek boldogok, meg milyen rossz szerelmesnek lenni.. Könyörgöm ! Szinte gyerekek, semmit se tudnak a szerelemről, az életről.. Komoly kapcsolatuk még nem is volt. Jó igaz, még nekem se, de azért ennyit nem szenvedek, főleg nem mindenki szeme láttára. Van, hogy kiírok néhány idézetet, de nem azért mert szenvedek, hogy milyen szar az életem. Bármi amit érzünk, csak pillanatnyi érzés. Ha jó vagy rossz a kedvünk az elmúlik. Változhat akár minden percben. Egyik percről a másikra elmúlhat a jókedvünk, egy történés, egy esemény miatt. Vagy akár egy hír is elűzheti a rossz kedvünk. Lehetünk felhőtlenül boldogok egy napig, majd sírni másnap. Mindig ez van. Mindig is ez lesz. Ha szenvedünk attól még nem lesz jobb, és lehetséges ezzel más kedvét is elrontjuk. Emberek, attól hogy szenvedünk azért, mert valaki nem szeret minket, attól még ha látja ezt a kiírást nem fog megváltozni a véleménye. A nem, az NEM. Ezt fel kell fogni. Ha meg látja, és igent mond, azt azért teszi mert sajnál, nem azért mert szeret. Sajnálatból pedig ne legyen velem senki. Úgy gondolom, a sajnálat nem egyenlő a szeretettel. Gondolkozzatok már egy kicsit. Ne legyetek hülyék. :)

háhááá ^^

Ma egész nap itt méltatlankodok.. xd 

Már függő vagyok. :'DDD 

Mit csináljak ha egyszer annyira szeretlek titeket,

 meg annyira szeretek nektek írni? :$

Szeretem az olvasóimat 

és az egynapos el tűnés miatt még egyszer ezer bocsi. :$$

♥ ♥ ♥

Megint álmodozom, megint az álmaimnak akarok élni. Megint utálni és szeretni akarom egyszerre, de nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok szeretni és néha utálni úgy, mint rég. Elveszett vagyok és egyedül érzem magam. Tudom, hogy egy kicsit sem fog foglalkozni velem az, akit nem tudok úgy szeretni és utálni, mint régen. Neki is vannak gondjai, megértem. Bonyolult és egyszerű egyszerre, túl dramatizálom a helyzetem, mikor lehetnék boldog és felhőtlen. Újra meglátogattam a mélypontjaim, újra végig siklottam a múlt pillanatain. Félek. Nem akarom úgy, mint 3hónappal ezelőtt. Tényleg nem. Már nem is álmodozom róla, eltüntettem az álmaimból. Félig neki köszönhetően. A bizalmam elszivárgott, küzdeni kell, de kezd visszajönni. Túlságosan sok utalást használok és megfejthető vagyok. NEM KELL ! Nem akarok úgy szenvedni, mint akkor. Akkor is már tudtam, hogy mi van, de nem éreztem azt, hogy letudnék mondani arról, hogy szeretem. Aztán mégis sikerült. Egyszerűen egyik napról a másikra lemondtam róla. Végleg. Nem kell már és nem akarom. Kiigazodni nem lehet rajtam megint. Beszélek össze vissza. Nem tudom mit érzek, azt meg legfőképpen nem tudom, hogy ki iránt. Ő iránta semmi mást, CSAK barátságot. Nem kell, mondtam már..

hm..

Most játszom. Mindenkinek és mindenért. Mert feladnám. Mert sok. Mert egyedül vagyok. Mert sírok. Mert fáj. Mert félek. És mégis, menni kell, mindig csak előre, sírva és toporzékolva és eltitkolva, és öleletlenül és simogatás nélkül. Mert ez a szerepem. ahogyan Neked. És Neki. És mindenkinek. Egyre jobban érik bennem a másság utáni vágy. Hogy más legyek. hogy máshol legyek. sírok én is. Egyedül vagyok. Barátok. Ismerősök. Emberek. Látnak. Mosolyognak. És tovább mennek. Sírok én is. És nem látják. Miért nem? Láss bennem mást. Láss belém. Segíts !