Trianoni ünnepségen mondtam verset E-vel és F-fel közösen. Rekkenő hőség, és természetesen aszfaltra állítanak minket, és persze nappal szembe... Elsőnek az egyik néző lett rosszul (egy 4.es gyerek) Aztán...aztán...F elkezdi: - Szédülök...
Mondom ne már...
Szólok Zs néninek hogy Szédül F... akkor már F kilengett....és dőlt előre... én meg próbáltam meg tartani...de hát nem jött össze...kis híján borultam vele... szerencsénkre rohantak oda az emberek hogy elsétáltassák onnan a hűsre...persze csak gondolták...Szegény F lába felmondta a szolgálatot... nem mozdult. A teste dőlt a lába egy helyben maradt... Fel kellett 4 embernek kapnia hogy eltudják vinni. Én meg szabályszerűen frászt kaptam. Utána még 3 gyerek rosszul lett...az ünnepség végén meg még egy lány...E-vel már azon "humorizáltunk" hogy mi bírjuk csak ki az ünnepség végét...Hát majdnem tényleg csak mi maradtunk a fellépők közül... A napi sokk adag megvolt... És végleg felmondtam a szereplésekkel kapcsolatban. Soha többé...soha! Maximum ballagáson...de ott sem biztos...
Puszivan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése