...a cipőért. *-*De nem... nem szabad rá gondolni... akkor jobban fáj.
Pedig olyan szép...
NE, nem, nem szabad ! :(
Akkor is minek írtam? Ja igen. Őőő. Na jó nem tudom. xd
Csak unatkozom, és ahányszor ránézek a blogomra mindig, MINDIG látom a szép cipőt. ^^
Már magamat idegesítem azzal hogy annyira kell. *-* DE NEM ! nem...
Akkor élmény beszámoló:
Ma nagyon hideg volt, össze meg vissza fagytam, ráadásul reggel csak mellényt vettem fel, úgy voltam vele hogy reggel kibírom délután meg úgy is jó idő lesz... na hát nem, természetesen nem. Miért is?! Sosincs az amit én akarok !
F ma valami hihetetlenül népművészeti agyagedény volt. Mintha ÉN csináltam volna valamit is. De semmit, reggel még minden süteményes volt. Neki volt valami baja. -.-"
De nem csak ma...
Mindegy lényegtelen. Csak idegesítő tud lenni.
Néha annyira egyszerű lenne beleordítani az emberek képébe hogy fogd be, és hagyj békén. De mégsem teszem, mert nem akarok elhamarkodottan ítélni. Reménykedem hogy változnak, nem lesznek többé idióták, vagy bunkók. De aztán nem, csak egy időre változnak meg ha rájuk szólsz aztán kezdődik előröl. Ez rossz, sőt szörnyű és kibírhatatlan. De legalább arra a kis időre kibírja őket az ember. Ha viszont megtelik a pohár akkor nincs vissza út. Vége.
F egyik nap kért egy ölelést, hát én ezzel úgy vagyok, hogy nem. Már mint jól esik ha megölelnek és én vissza ölelek. De így? az olyan se milyen... Például MaCsival mindig öleléssel köszönünk el. Persze, egy évbe csak egyszer-kétszer látom, de akkor is.
A családtagjaimat is szeretem ölelgetni. :)
Meg néha másokat is szeretek meglepni egy-egy öleléssel.
Úgy hogy jól meglepődjenek. :)
De "parancsra" nem lehet... én legalábbis képtelen vagyok rá.
"Egy igaz barát azt mondja,
amit hallanunk kell,
akkor is,
ha az nem kellemes."
Puszivan^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése