Éjjel megszállt az ihlet, hajnali 2ig írtam ilyen szenvedős izét, történetnek mondható dolgot, aztán meg ki olvastam Az utolsó tündét.
Részlet a szenvedős történetből: 'Mit meg nem engedek magamnak.. Ezt az egészet csak magamnak köszönhetem. Egyszerűen hagytam, hogy a mindenemmé váljon. Az én hibám az egész, túlságosan megszerettem. Gondolkozok. Hol is vagyok? Ja, otthon. A buszon jól megnéztek az emberek, de egy srác aki vélhetőleg nagyon helyes volt legalábbis a könnyeim közt úgy tűnt zsebkendőt is adott. Itt szorongatom a kezembe. Ismerhet? Leszállt itt a településen? Vagy.. vagy a szőke szép fiú volt? Nem emlékszem, túlságosan lekötött az önsanyargatás. Jellemző, még ha az Úristen áll előttem, azt se venném észre olyan idióta vagyok. Meg sem köszöntem. Nagyot pislogok. A hold besüt az ablakon, nincs is olyan sötét. A szobám ismerős dolgait vélem felismerni. Ajtócsapódás. A szívem kihagy egy ütemet..'
Majd gondolkozok még, hogy meg osszam-e az egész történetet. Amúgy jelzem csak kitalált az egész, és a csaj helyébe mesélem el. Szinte semmi köze hozzám, és a valósághoz. Egy-egy apró részletben talán. Minden történetnek van valóság alapja csak azért.. ;)
Holnap megyek Győrbe, végre veszek napszemüveget, meg még pár dolgot.. Pénteken ismét Győr, beiratkozás. Akkor tali lesz ismét az osztálytársakkal. Fini.
Miután elaludtam álmodtam, de arra emlékszem, csak hogy álmodtam, hogy mit arra nem.. De ez is nagy baromság lehetett. Még jó, hogy nem maradt meg a fejemben.. Csak fárasztanám a népet..
Pink körömlakk, szexii... :$:DD
Puszivan^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése