2012. július 28.

Akarod a..? Nem akarod..

Leemeltem a polcról újra a kedvenc könyvemet, amikor elkezdtem olvasni olyan volt mintha egy új könyvet falnék. Révfülöpi nyár. Pedig nem, csak régen vettem a kezembe, 2-3 éve.. Elkezdtem olvasni és olvastam, sokáig. Az órára egyszer sem pillantottam rá. Élveztem, végre bele feledkezhettem egy történetbe, és elfelejthettem arra az időre a valóságot. Azt, hogy kint folyik az élet, történnek dolgok. Tényleg nem érdekelt senki és semmi. Megszűnt az idő. Csak én voltam meg a történet. Tökéletes. Aztán megéreztem, későre jár. Visszahuppantam a kemény valóságba. Rápillantottam az órámra. MÁR NÉGY ÓRA?! Nem voltam fáradt, nem akartam a valóságból kimenekülni az álmaimba. Csak olvasni akartam tovább, de ha folytatom tényleg nincs alvás. És a családomnak egy zombival kell szembe néznie a napfolyamán. Egy kávéért könyörgő, szét aludt fejű, de még is fáradt zombival.. Aki az este a Balatonon járt, persze csak gondolatban. Aki elképzelte, ahogy ül a móló végén és nézi a naplementét.. Hmm, egyszer talán tényleg.
Ne értsetek félre, voltam már a Balatonnál, de családdal, és úgy gondolom kicsit más, ha a barátaival van az ember. Mondjuk, és most kövezzetek meg engem nem vonz a 'magyar tenger'.. Oké víz, strand, pasik, de én megvagyok köszönöm az épített medencékben a termálfürdőkben, és azért ott is van néhány jó pasi.. Bevallom, nem vonz egyik élő víz sem.. Az teli van sárral, iszappal, és herkentyűkkel.. Nem vagyok én Spongyabob.. Egyébként is, képes lennék megfulladni benne..




Most pedig, megtámadom a fürdőszobát.
Csókolok mindenkit. :*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése